Anyatej (beszélgetős fórum)

Teljesen igazad van!

Régen falun a gyermekágyas anyukákat a rokonok, ismerősök ellátták. Az első napokban csak feküdtek, pihentek, és mindent megcsináltak helyettük, sütöttek, főztek, takarítottak. Akkor is tudták, hogy nyugalom kell ahhoz, hogy legyen tejük. Ma ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Egy pici baba mellett nem lehet mindent megcsinálni. Első a baba és ha van tesó, akkor ő, a többi lényegtelen. Ha két hétig nincs takarítva vagy vasalva, az sem számít.

Mi most tervezzük a másodikat, ha úgy jön össze, ahogy szeretnénk, akkor kb. 20 hónapos lesz a nagy.

Biztos nem lesz egyszerű, de most nem leszek büszke segítséget kérni!

Most amellett, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, igyekeztem a lakást is rendbe tartani és főzni is. Anyós a szomszédom, és bár jóba vagyunk, nem az az idegeimre mászó tipus, mégis szégyelltem volna, ha valami nincs rendben.

Na, ezt fogom magasról letojni, sőt, bizony meg fogom kérni egy-két dologra!

Én azért bátorkodtam ezt írni, hogy minden fejben dől el, mert egyrészt meggyőződésem, másrészt meg igazából főként a szülésemmel kapcsolatban írtam.

Vannak anyukák akik tényleg mindent megtesznek és mégsem megy...:( Nagyon sajnálom, őszintén.

Vannak akik túl könnyen feladják, mert azért mondjuk meg őszintén tényleg fárasztó, főleg második gyermek esetében napi 8-10x 45 percig szoptatni, sőt sokszor lehetetlen is.

De nekem sem volt mindig sok tejem, első gyermekemnél mellgyulladásom volt, 39 fokos láz, nagy fájdalmak, sebes mellbimbó és még sorolhatnám. A védőnő fejte ki, jobban fájt mint a szülés. A másodiknál is voltak gondok, mert lassan gyarapodott a dokinő már felírta a tápszert. Én meg összetéptem a receptet és szoptattam mindig, minden körülmények között.

Szóval én is folytattam küzdelmeket, nekem is rosszul esik, hogy valaki meg azt írja, azok írják ezt hogy fejben dől el, akinek sok a teje...

Nem biztos, soha senki nem tudhatja mi van a háttérben. Ezért is kérek elnézést azoktól, akiket ezzel a kijelentésemmel megbántottam, de nem tudok mást írni csak azt ami a meggyőződésem.

Egypt, ha valahogy be tudtad osztani az időt a 2 gyerek között akkor OK.

(én a dől a tej típus vagyok, de ismerek sok olyat, aki nem. ráadásul a nagyobbnál egy szopisztrájk miatt mi is tápszeresek lettünk tehát mindkét oldalt megértem, csak sajnálom a frusztrált kismamákat akiknek nem megy és ezen depiznek - én is depiztem a tápi miatt annó)

Nekem megérte. Csak a délelőttök voltak igazán húzósak egyébként. Anyukámék sokat segítettek, a nagyobbikat sokszor elvitték vagy eljöttek hozzánk játszani vele.

Én nem hinném, hogy a cikkemből ez jönne le, hogy anyatej mindenáron. Csak segíteni szerettem volna azoknak az anyukáknak, akiknek nincs tapasztalatuk a témában.

Szerencsés vagy, hogy a másik gyermek mellett udtál órákig szoptatni az elején!

Nekem a kisfiam minimum 45 percig szopizott, elég gyakran.

Most a kislányom max. 10-15 perc alatt kiszívja ugyanazt a mennyiséget!

Nem is lenne időm hosszas szopikra...

Nem tudom, hogy gratuláljak -e vagy sem, egyrészt heroikus küzdelem volt, de...

mi volt közben tesóval, apával és veled???

Unom, ezt a szent anyatej mozgalmat, amit nyomat a védőnő, az orvos, a babás média és a fórumok.

Igen, az anyatej nagyon fontos! Igen a legjobb a babának. DE nem kell ekkora nyomást helyezni a kedves kismamákra, aki amúgy is nagy társadalmi elvárások nyomasztanak, miközben sokszor éjszakáznak és próbálnak megfelelni az új szerepnek. Talán inkább megérteni és támogatni kellene...

Szia Egypt! Jó a cikk, gratulálok!

Kicsit elszégyelltem magam, mert én bizony hiszek benne, hogy -ha nem is minden-, de sok minden fejben dől el..Mentségemre legyen mondva, hogy a futós múltam mondatja ezt velem és a futással kapcsolatos tapasztalataim.

Nem tudom, hogy nekem azért van-e rengeteg tejem, mert kétségem sem volt felőle, hogy lesz, vagy egyszerűen szerencsém van, de mindig igyekeztem GÖRCS nélkül gondolni a szoptatásra, evidensnek tekintettem, hogy lesz tejem és kész...

Persze, ez semmire sem bizonyíték, sosem fog kiderülni, ettől lett-e tej, vagy sem!! Lett és ez a lényeg!! :-))))

Puszi és még egyszer gratula a cikkedhez!

Ez a "minden fejben dől el" nagyon rosszul esik azoknak az anyukáknak, akik szinte emberfeletti kitartással és akaraterővel tettek meg mindent a szoptatásért, mégsem lett elég tejük. Ismerek több ilyet is. Szerintem nagyon sok dolog befolyásolja ezt.

A rágörcsölés ellen nehéz tenni, senki sem direkt idegeskedik.

Sziasztok! Három kislányom édesanyja vagyok. Az első 2 éves koráig, a második 4 éves koráig szopizott, a harmadik pedig még csak 1 éves és sokszor szopik még.

A cikkel, ami a szoptatás "technikai" részét illeti, egyetértek és egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy sokáig mellen volt a kicsi, hogy 3 óránként vagy még gyakrabban mellre kellett tenni. Ez a kezdeti időkben igenis erről szól.

A lelki oldalával viszont nem, miszerint nem ért azzal egyet, hogy minden a pozitív hozzáálláson múlik. Tovább megyek, igenis minden fejben dől el. Én ezt harmadik szülésemnél tapasztaltam meg. Félelmetes volt, de igaz, teljesen képes voltam irányítani a testem. Rengeteget tanultam egy könyvből, illetve a könyvből: Szülés, ahol én irányítok. Ebben van a végén szó a szoptatásról is és abban a fejezetben is arról ír, hogy mint a szülés a szoptatás is ősi ösztönünk. Nem kell és nem szabad rágörcsölni, annyira versengős ez a világ, nem elég az élet minden más területén?

A szülés és a szoptatás ne erről szóljon már, hogy mikor mennyit szopott, mennyit gyarapodott. Jujj most nem hozta a normát, adjunk egy kis pótlást.

Minden elismerésem egyébként a cikk írójának, hogy ilyen lelkiismeretesen és kitartóan végigvitte, amit gondolt, ami belülről jött, ösztönösen. Persze tudom, hogy első gyermeknél még az ember nem tudja pontosan mit csinál jól és rosszul és jönnek az infók minden felől, gyakran merőben ellentétesek. Az anyuka meg csak kapkod össze-vissza és rágörcsöl, tudom az első lányomnál én is átéltem ezt...

A cikk tetszik.

A pozitív hozzáállásról írod:

"nem görcsöltem annyira miatta. De pozitív nem voltam. Tehát nem a pozitív hozzáállás segített engem ebben a sikerben, hanem az igény szerinti szoptatás, az állandó mellre tétel."

Szerintem az is számított, hogy nem görcsöltél! Én azt gondolom "pozitív hozzáállásnak" igazából.

Mert szerintem nem ahhoz kell pozitívan hozzáállni, hogy lesz tejed, hanem ahhoz, hogy bárhogy is lesz, a kisbabád Téged választott anyukájának, ennek oka volt, és Nálad jobban senki nem tudhatja, hogy mi a jó Neki.

Nem szabad hallgatni senki másra csak a saját anyai ösztöneidre, és azokra a tanácsokra, amiket a szíved mélyén jónak érzel.

Én azt tapasztaltam egyébként a közvetlen környezetemben, hogy azoknak az anyukáknak nem sikerült végül szoptatni a babájukat, akik sokat görcsöltek, vagy valami gond volt otthon.

Pl. akik anyóséknál laktak, akik folyton beleszóltak a gyereknevelésbe, vagy akik a párjukkal veszekedtek sokat, vagy akiket egyéb ok megzavart a meghitt baba-mama kapcsolat kialakításában.

Nagyon tetszett, ahogy írtad, hogy még délben is pizsamában voltál! Szerintem ez az a hozzáállás, ami azt sugallja, hogy teljesen "egy" voltál a babáddal. Erre szükség van az első időszakban nagyon, mert végül is 9 hónapig "egyek" vagyunk a babánkkal, és ha ez egyik pillanatról a másikra megszakad, az nem jó.

Szerencséd volt a bababarát kórházzal.

Sajnos tőlem elvették a kicsikémet a kórházban, és tápszert is adtak Neki amíg bent voltunk. Éjszaka nem engedték, hogy szoptassuk, pedig annyi tejem volt, hogy egész éjszaka szinte fent voltam fejni, mert nagyon feszített.

De leginkább úgyis otthon dől el minden. Volt olyan anyuka ismerősöm (illetve Ő vitte tőlem az anyatejet), akinek eleinte volt teje bőven, de otthon két hét után elapadt. Szerintem az otthoni zűrök miatt. A második babájánál már rendezettebbek voltak az otthoni körülményei, és akkor volt is teje amíg csak kellett.

Szerintem ez lenne a fontos. Hogy az anyukák ne görcsöljenek, hogy lesz-e vagy nem lesz-e tej. Ahogy Te is mondod, tápszeren is felnő az a baba. De azért nem kell rögtön feladni ezzel a hittel.

Próbálkozni kell, igény szerint szoptatni, minél gyakrabban mellre tenni a babát.

De fontos az anyuka belső nyugalma, és az otthon békéje! Ez az ami megalapozza a szoptatás meghittségét, és sikerét szerintem.

Sziasztok!

Egyet értek a cikk írójával! A legjobb módszer a tejtermelés fokozására a többszöri mellretétel. Én is ezt tapasztaltam. Nekem is csak a 4-5. napra indult be a tejtermelés. Bálintka 3 hónapos kora környékén nem volt elégedett a mennyiséggel, és elhatároztam (a La Leche Liga tanácsadójának javaslatára) hogy nem fogok neki adni tápszert, és szinte egész nap szoptattam kb 2-3 napig, és aztán elég mennyiség termelődött. A kolléganőim most látogattak meg, és azt mondták nagyon kiegyensúlyozott baba. Nagyon fontos az igény szerinti szoptatás!!

Kitartást minde szoptató (és szoptatni szerető) Anyukának.

Bálintka most 4 hónapos és 10 napos.

Én hallottam valami olyasmit, hogy a túl sok folyadék sem jó, azzal is ellenkező hatást lehet elérni.

A védőnő nem tud segíteni? Vagy esetleg szoptatási tanácsadó?

Csodálom a kitartásod, nekem sokkal könnyebb dolgom volt. Borzasztó nehéz lehet ez az állandó fejés.