Angyalok, égiek kísérik az életemet (beszélgetős fórum)

"Valóban nagyon fontos, hogy mikor, hol és kinek mondod. Először tapasztald meg ki és milyen az illető és utána. Előbb mindíg meg kell várni a feléd való nyitást, és a világszemléletet, majd utána kell nyilatkozni."

Mégis mitől fél egy angyal?

:))

Légy önmagad,mindig ,minden helyzetben.

Szerintem egyik ember sem különlegesebb a másiknál.

Semmi különleges nincs abban ,hogy az ember,megtanul szeretni és tudatos lenni,felfigyelni a jelekre,az apró részletekre,aminek esetleg jelentőséget tulajdonít.

Kitudálékoskodtam azóta,hogy ezt hívják annak,hogy spirituálisan egy magasabb szinten él,de megmondom az őszintét,nekem ez sem tetszik igazán.

Ha emberi szemmel nézem,akkor van véleményem ,esetleg ejnye-bejnyézem,és gondolkodom mit hibázott,elosztom az esteket jóra és rosszra,hibára vagy helyes döntésre.De amint távolabbról szemlélem az embereket és önmagam,csak egyszerű életeket látok,amik hol kihunynak ,hol megszületnek.

Ennyi az egész nem több.

Mégis van benne valami varázslatos,felemelő,és boldoggá tevő,hogy én is most része vagyok mindennek.

De nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget az életnek,mert nincs neki olyan:))

Élünk és meghalunk,és bármit teszünk,vagy mondunk,vagy viszünk véghez,jelentéktelen apróságok,és csak az emberek emlékei tartják fenn őket.

A lényeg abban rejlik,hogy mi magunk megharcoltuk -e a magunk harcát,megtettük -e amit meg kellett tennünk.

Higgyétek el, hogy az ember fogékony a jóra, és ezzel sokan így vannak, csak könnyebb elutasítani, mint elfogadni és tanulni belőle. Valóban nem könnyű "különleges "képességekkel élni és elfogadtatni, de sokat segít ebben a média. Azaz a könyvterjesztés is. Ott sok mindent leírnak az emberek, hogy mi történik velük. Igaz, hogy sok esetben őrültnek nézik azokat, akiknek különleges képességük van, de ezek az adottságok soha nem véletlenek, az emberek segítségére jönnek létre. Ez attól függ, hogy ki, hogyan értékeli, elgondolkodik róla vagy esetleg utána néz és kipróbálja. Először csak magának. Valóban nagyon fontos, hogy mikor, hol és kinek mondod. Először tapasztald meg ki és milyen az illető és utána. Előbb mindíg meg kell várni a feléd való nyitást, és a világszemléletet, majd utána kell nyilatkozni. Akkor nem lesz belőle baj Soha semmit nem kell erőltetni, ha elfogadnak, vagy elfogadják a képességet, akkor nincs baj, ha nem akkor mosolyogj rajta, de ne erőltesd.

Néha az ember nagyon elmondaná, de ott mond el, ahol tudod, hogy nem néznek őrültnek, de hidd el -saját tapasztalat - az emberek egyre jobban elfogadják és hisznek a jóban. Borzasztó nagy a szeretetre, a jóra való igény, mert az emberek nem találják meg az egymás közötti hangot, komunikációt, szinte csak internetem. Itt próbál az ember "tanítani" segíteni. Sok mindenről és mindenkitől lehet tanulni valamit. Az igazi bölcsességet pedig szerintem egyenes jó megtanulni, meglátni. Erről szól a fórum is, segíteni, beszélgetni, és tanulni egymástól.

Jó éjszakát mindenkinek.

Ez szép meglátás!:))

Mert alapjában véve feltételezi azt ,hogy minden egyes emberben ott van.

Igen,olyan az ember ,mint egy szikla.Az évek során csak rakódik és rakódik rá az a sok rossz,ami félelmet és bizonytalanságot szül,kemény kérget vonva aköré,ami az életet jelenti.

Képesség kell hozzá, gyermekorom óta meglátom az emberekben azt, ami mélyeg bennünk van, de még nem jött elő. Jelenleg is van egy ilyen esetem, ahol az illető, az Istennek sem képes az lenni, ami valójában, de előbb úton előjön, bár kezdődik a folyamat. Akkor lepődnek meg, amikor azt mondom, hogy ez nem önmaga, mert az még nem engedi előjönni. Hogy Ő az akinek mutatja magát. Nem az még bent van és milyen jó ha előjön?

Tökéletesen egyetértek Veled minenben. Igy van!

Még valamit általánosba mondanék az alábbi témákhoz kapcsolódva. Talán ez is útba igazit, vagy segít:

Soha nem tagadtam, hogy vannak esetleges pozítív érzeteim, de én ezt feldolgozom. Mindíg meg találom Benne a jót, ha nem akkor addig dolgozom rajta, amíg a helyzet nem alakul olyanná, amilyennek lennie kell. Azt valamit tudnotok kell, én mindíg mindent másképpen látok, mint Ti, még Benneteket is. Az emberek az én számomra alapvetően jók. Aki gonosz, vagy rosszat akar, az hozzám nem is kerül, mert taszítom, hogy precíz legyek, nem vonzom be. Nem tudom viszont, hogy Te mennyire érted ezeket. Azt mondják gyermekien ártatlan vagyok. Igen valóban, de ezt talán úgy mondanám, hogy tisztaság. Az általán megért rosszak, bennem úgy csapodtak le, hogy hatszor annyi jót akartam tenni ezáltal másoknak, hogy megmutatni, hogy milyen jó is lehet az élet az égiek áldásával. Aki megbántott annak megmutattam a szeretettel való gondolkodás útját. Miért nem lehet elfogadni azt, hogy valakiben nincs igazán rossz érzés semmi és senki íránt. Na itt most nem a gyilkosságokra gondolok. Nos persze, hogy van indulat, de az gondolati szinten van, és hamar meglátom a jót. Amit írok, az nálam így van. Inkább maradjak "gyermekien" ártalan, mint olyan, aki mindenkiben csak rosszat lát. EGyébként a gyermeki ártatlanság az én koromban ugye azért nem igazán mondható reálisnak. Inkább az a helyes, hogy abszolút pozitívan állok a dolgokhoz. Én igyekszem a rosszból is jót csinálni. Nézd ha nem tudom megváltoztatni - ami azért hála Istennek ritka - akkor egyszerűen hagyom elmenni. Nem foglalkozom Vele tovább. Egyébként hamar megbékülök és soha nem vitatkozom. Elvem az, hogy másnap higgadtan mindent meg lehet beszélni. Mi az amit nem fogadok el, de miért kellene elfogadni. Átélem mint mindenki, de meg látom benne a jót. Ennyi az egész, és máris átváltoztattam.

Egyszer egy nagyon nehéz helyzetben lévő úrral hoztt össze a sors, az édesanyja kérte, hogy segítsek a fiám, mert félti a nehéz élethelyzete miatt. Először nem nagyon akartam, de később gondoltam megpróbálom. Talán hajtott is valami belülről. Nos úgy mond kőkemény csatákat vívtunk. Ez abból állt, hogy Ő hatalmas gyűlölettel fogadott minden közeledést én meg türelemmel reagáltam rá, némi humorral spékelve, ez kb. 3 hónapig tartott. Én rögtön felismertem, hogy egy csodálatos emberről van szó, csak végtelenül elkeseredett. Azt kérdezheted haragudtam e? Nem mert én az embert igazi valóját láttam és a csodálatos volt, és nem nyugodtam addig, amíg azt elő nem hívtam. Mint már említettem, nem szoktam haragudni. Azt hiszem ez már egy fajta életbölcsesség, az ember egy időn túl már sokkal türelmesebb, toleránsabb és sokkal több időt hagy mindennek és tudod az én egyéniségem már kiforrot.

Néz hazudnék, ha azt mondanám, hogy az én életemben soha nincsenek pillanatok, amikor rossz kedvem van, amikor valami bánt, vagy nagyon fáj. Mélyen lepadlozók én is és kétségbeesek. Ez is egy olyan iőszak ami most van, de leszámítva az érzelmi váltságnál, mindíg megkeresem, vagy megnézem, hogy mi lehetett az oka a tanulsága. Ha megyek az utcán, élvezem a fényt, a virágokat a napot.

Imádom a zenét, és sokat hallgatom, ha úgy alakult, vagy filmet nézek, én pl. olyankor sokat gyalogolok.

Kb. 1 hete 8 órát gyalogoltam folyamatosan. Igazából, olyankor ránézek valakire, vagy odajön valaki, vagy bemegyek valahová iszom egy forró csokit, esetleg odajön valaki. TEhát mindíg talád meg azt ami felvídít, ami örömet ad és más szögből látod a világot. Igyekszem magam soha nem elhagyni, de mindíg van segítség azt tudnod kell, valamit, vagy valakit mindíg küldenek, különösen ha nagy a baj. Először az ember titlkazik, de később örül neki, és látszik az Isteni segítség.

Én erendően optimista alkat vagyok, sokat mosolygok és a fiaim is ilyenek. Nem szoktam sokáig nagyon bús lenni általában. Ettől függetlenül Nálam is vannak mélypontok, amikor nagyon magam alatt vagyok, de mindig segít valami , vagy valaki aki átvisz ezen. Csak az a kérdés, hogy el akarom fogadni vagy sem, észreveszem e a segíteni akarást vagy sem. Érted, hogy mire gondolod. Már az is jó, hogy a történet napokig felvidított, de vedd észre a minennapok ajándékát is. Pl. ha egy ellenőr aranyos Veled, ettől is lehet jókedved. TEhát saját magad is felejtsz a harmóniát. Ne engedd, hogy a rossz győzzön a jón. Nézz minen optimistán. Ami nem nagy probléma, abból ne csinálj nagyobbat, mint valójában, akkor lehet mosolyogni, hogy lám az élet még ezt is észrevette. Én ha néha leckét kapok, elmosolyodom és megköszönöm. De mivel ember vagyok nekem is van gond és én is tudom magam hatalmasan sajnálni.

Nyáron például a hatalmas magam alá zuhanást az autóbalesetem okozta, ami bizony hosszú hetekre kivont a forgalomból. Nagyon magam alatt voltam, és mégis csodálatos segítségem volt, aki minden percben erején felül melettem volt, akkor is ha távol volt dolga, és így lassan megnyugodtam és megláttam a helyzetben a jót. Ő mindíg azt táplálta belém, úgy hogy nem tudok elég hálás lenni a sorsnak ezért. Kettőnk helyett is optimista volt, aztán amikor felgyógyultam, akkor ketten örültünk. Hát valahogy így.

Tökéletesen egyetértek Veled Morgana. A szeret egyszerűen csak belül jön. Ha nincs benned, tehetsz amit akarsz nem jön.

Köszönöm, hogy hozzászóltál.

Persze, hogy belefér, hiszen mindenkit elragahat a hév, de ettől még az aki.

Káromkodó emberben is láttam azért jót, csak a szája volt csunya, de a szíve aranybolt volt. Lás a nagybátyám. Ő erre a példa, de mindenki imádta, mert szeretetre méltó lénye volt egyébként és segítőkész volt minden esetben.

Szervusztok Mindenkinek!

látom már szépen levelezgettetek, most elkezdek válaszolni. Veled kezdeném.

Meglepően kiégett kis fickónak tűnt. Nem igazán helyes ez a Te korodban, hiszen még fiatal vagy, ami azt jelenthetné, hogy optimista és derüs. Ezzel szemben olyan öreg pasi hozzáállásod van, aki már túl van mindenen és semmi sem érdekli, semmiben nem hisz. Nektek még sok minen kellene megváltoztatnotok, átadnotok, hiszen már a 30-sok is problémásak, tehát rajtatok a sor. De mi lesz ha még hitetek sincs, mint Neked.

Azt mnondod. A szavakban nem dőlsz be. Ezzel légy nagyon óvatos, mert ezen még én is elbuktam. Nem hittem a szavakban, pedíg igazak és őszinték voltak, szívből jöttek, és a tiszta szív hangját közelítették, csak hogy ott volt a kétely és a félelem és az a mondat, amit Te mondtál, hogy " nem dőlök be a szavaknak". Én sem, és itt buktam el. Hinni kellett volna, bizni kellett volna, akkor ebben az esetben jól sült volna el a dolog, mert az aki őszinte, tiszta megbántodik a bizalmatlanság miatt, vagy nem érti azt, hogy miért reagálsz így. TEhát egyszer majd ott fogsz veszíteni, ahol nyerni szeretnél. Jobb ha esélyt adsz, legfeljebb csalódj, de rosszabb, ha úgy csalódsz, hogy később rájössz, hogy Te voltál az oka, mert akkor már nem javíthatsz, és talán kincset veszítesz el. Ehhez a mondatodhoz ennyit. Jobb ha most tanult a szavakból, melyet én tanítok, mint később a saját tapasztalatból egy egész élet gyümölcsét veszíted el. Most lehet legyenteni is, de az élettapasztalat itt van, és nem ott.

Szó, érzés kérés. Ismered azt a mondást ugye, hogy "Morcos kinézet, érző szívet takar". Az, hogy ki milyen eső percben megérzed a kisugárzásáról, a néha elejtett mosolyáról, vagy hogy amit mond hogyan bondja.

Erre szintén van egy jellemző példa. Szintén munkahelyi. Egy szobában dolgoztam egy kollegámmal, aki kétméteren felüli óriás volt, hátközépig érő hosszú hajjal - gyönyörű megjegyzem - de mórozús, mosoly nélküli kinézettel. Mikor először találkoztunk, nem sok jót néztem ki belőle, hogy őszinte legyek. Igyekeztem nem az útjában kerülni. EGy hétig csak köszöntünk egymásnak. Amíg egyszer félenyeltem egy almát, és olyan kedvesen vágott hátba, hogy majd kiköptem a tüdőbet. Miközben a következőt monja. Légy férfi Kicsi Lány, és elmosolyodott. Akkor nem értettem, hogy mi van, de mégis éreztem valami szeretet félét. Aztán szép lassan megismertem, itt a nyers modor érző szívű külsőt takart. Egyébként a kisugárzása melegséget, szeretet sugárzott. Olyan akihez simán oda lehet bújni. Egyszer bejöttek a kolleganőim, egy olyan laza nap volt, és a már említett kollégám ott ült, minden lány, ismétlen mindegyik aki ott volt, megsimogatta a gyönyörő haját, Kb. fél óráig bírta, majd felúgrott és közölte, hogy elég legyen, mert odacsapot, mint gondoltok fából vagyok. Senki nem félt Tőle, noha üvöltott, Ekkor közölte kaptok még félórát, aztán elég, világos, e fésű is legyen. Na most mindenki tudta, hogy nem kell félni Tőle, és hogy jól esik Neki. Egyébként nehogy megsimogatták a haját, de még puszikat is kapott. Akkor aranyosan mosolygott, és ha megszólat mindíg morcis tette. De mindenkinek és mindenkin segített ahol tudott. Tehát ez a péla is helytálló. Ne a szavakat nézd, hanem azt aki mondja és ahogy mondja.

A káromkodás, hát ma nagyon nagy divat a közönséges beszéd, ez szerintem neveltetés kérdése. A másik önmagadat is tudod nevelni, hogy ne csináld. EGyébként miért kellene Neked bármi miatt másokat utánozni. Hol van a TE egyéniséged. Miért nem vállalod fel önmagad, azt aki Te vagy és senki más. Ha szeretet akarsz adni, adj, és ne kérdezz meg senkit, hogy adhatatod e vagy visszakapod el. Te add, mert akarod, vagy jön a viszonzás, vagy nem de a tiédet észreveszik, és megjegyzik, majd később utánozzák. Ez a titok. Ha Rólad mint az sugárzik, hogy vidám van optimista vagy és szeretet adsz, akkor az lesz természetes. Ha az ellenkezője igaz, akkor azt. Fő a statilitás, ne néha légy szeretreméltó, hanem mindíg, ha ez áll közel hozzá, ez az alaptermészeted. Nézd Te lehet hogy önmagadért élsz, de engem ez cseppet sem érdekel, és egy idő után unalmas is lenne. Ezt majd a későbbiekben ugyis látni fogod. és tök unallom.

Igen sok olyan hatás van, amit nem csak embereket, hanem életszemlélet, egy egész életet változtat meg. Ezek a karmás tanulságok. Ne görcsölj a fejlőésen, mert minden az idő old meg. Ha mindíg ott vagy és szeretettel teszed, az másokat is megérint, majd később megszokja, elfogaja, keresi a társaságodat, és azt az érzést, amit csak nálad, a Te közeledben, és a Te társaságodban érez. Aztán jöh a megemlítés és a kérdezés, amikor már Te felelsz, és Ő meghallgat, majd mérlegel és tesz. Ez a fejlődés útján való elindulás. Hol van itt a baj? Igy van mindenki minent a saját erejével, meggyőzőéséből kell, hogy megvalósítson, de lehet, hogy a TE intuiciód alapján kezdi el. Te adsz Neki erőt, vagy Te inspirálod.

Ismétlen a káromkodás viselkedési kérés. Mindenki maga dönti el, hogy közönséges lesz e vagy kulturált, inteligens ember. A fiatalok sokszor hiszik azt, hogy a felvett viselkedéssel már nagyon leszek. Sajnos nem inkább bunkónk és tök gyerekek.

Hát ennyit kívántam hozzászólni az általad felvetettekhez.

...és nincs rá protokoll.

Mivel emberek vagyunk,más-más a személyiségünk ,és máshogyan mutatjuk ,éreztetjük ,hogy szeretünk,ebbe simán belefér káromkodás is,azt hiszem:))

A szeretet nem igényel magyarázkodást.

Az vagy jön ,vagy nem.

A szeretet az egyszerűen csak van.

Kedves lualaj!

Van egy kérdésem, ahogy olvastam az írásaidat, tényleg nagy hatással voltak rám, átéreztem mindegyiket, a szeretetet, de sajnos ez nem tartott tovább pár napnál, és úgy érzem megint ott vagyok ahol voltam. Visszahúznak a hétköznapok, a gondok. Kérdésem az hogy lehet ezt az állapotot fenntartani, te hogy csinálod?

Szerintem minden ember ,az általa vélt dolgokat látja,tudja igaznak.

Tehát mindenkinek igaza van,vagy senkinek sincs:))

A valódi igazságok egyetemesek,és nem kiokoskodják,megtanulják az emberek,hanem egyszerűen érzik,átélik,megtapasztalják őket.

Minden egyéb szerintem az elme szüleménye,hogy megmagyarázhasson ,okokat,következtetéseket,eszméket,hitrendszereket állíthasson fel a megmagyarázhatatlanra,megfogalmazhatatlanra.

A karma is pont erről szól,a reinkarnáció ,a vallások és még sok más egyéb olyan hit ,amit az elme épített fel,nem más.

No és ahhoz, hogy az emberek a fejlőés útjára lépjenek, nem kell útmutatás? Lehet,hogy az olyan kis " pontok " mint én indították el a "fejlőés" útját.

Neked valóban nem az a lényeg,hogy Velem milyenek az emberek, de mivel ez az én fórumom, ezért szólt momentán Rólam és a hozzám állásokról, vagy az általam történt eseményekről, melyhez mások is hozzászólnak. és esetleg élvezik a sztorikat.

Dícséretes, hogy nem vagy kompromisszumtűrő! Nos majd leszel, ugyanis anélkül nincs élet. Mindíg kell kompromisszum minden esetben.

Nem tartom butaságnak, hogy Velem milyenek az embereket. Az a butaság, ha valaki okosnak hiszi magát, pedig csak okoskodik. Szerintem meg ez a butaság.

No látom képbe vagy a partikában is. TE viszont mit tettél az általad említett fejlőés érdekében. Tán ha felsorolnád megköszönnék, és érdeklődéssel hallgatjuk a felsorolást. Gondolom egy életműre való van belőle nem igaz?

Az őszinteség szerintem is vonzó, nem tapasztaltam életem során, hogy felháborító lenne. Talán ha megmagyaráznád, ezen okos szavakat, melyekről írtál. Biztos képben vagy.

Valóban Neked csak a minőség számít.