Angyalok, égiek kísérik az életemet (beszélgetős fórum)

Ez nagyon szép!

Bízom, hogy a kicsi lány élete és halála nem volt értelmetlen. Valakit megtanított valamire.

Semmi baj, hogy leírtad, sőt! A kérdésemet Lualajnak címeztem ugyan, mert ő talán az "angyali" oldaláról máshogy látja, mint általában az emberek.

Velem is történt már ilyen, hogy valakinek a halála teljesen felzaklatott, olyané, akit nem is ismertem, csak hallottam róla, vagy képet láttam róla, míg sok más emberé meg nem. Valóban lehetséges az, amit Encsi is írt, hogy talán emlékeztet vkire a kislány. Szerintem egy ilyen esemény mindig elsősorban azoknak hordoz üzenetet, azoknak ad tanulnivalót, akik vele, körülötte éltek, vagy vmilyen formában kapcsolatba kerültek vele. Taníthat az elfogadásra, az élettel, Istennel szembeni alázatra, a beléjük vetett hit, feltétel nélküli bizalom megerősítésére, az elengedésre ...... és egyénileg meg még rengeteg mindenre. Szerintem Téged arra tanít, amit a legnehezebb elfogadnod ennek a kislánynak a halálával kapcsolatban.

Én a magam részéről hiszek a reinkarnációban. Hiszek abban, hogy a lélek megtapasztalni jön le ide a földre, leszületése előtt megtervezi az életét, a főbb eseményeket, választ magának életfeladatot, szülőket, testvéreket, olyan körülményeket, amelyek segítik őt abban, hogy bejárja az útját, véghez vigye azt, amit eltervezett. Természetesen az előző életkből áthozott karma is befolyásolja mindezeket. Nekem egyszer egy karmaasztrológus azt mondta, hogy több kilépési pont van egy ember életében, amikor meghalhat, és persze van egy utolsó is, az útja végén, amikor letelik az ideje. Ezen belül viszont a lélek dönt (nem az én, az ego, a tudatunk), hogy melyik kapun távozik.

Én a magam részéről azt gondolom, hogy senki nem halhat meg véletlenül - vki más hibájából, mulasztásából - csak akkor, ha a léleknek kilépési lehetősége van, és menni akar, vagy letelt az ideje. Nagyon fájdalmas megélni egy gyermekhalált, és értelmetlennek is tűnik az egész, de egy magasabb szinten azt gondolom, hogy ezeknek a lelkeknek ennyi volt betervezve erre az életre. Van, akinek csak a fogantatás, és néhány hét, néhány hónap, van akinek néhány év, van akinek sok-sok év ..... de ha megtapasztalta mindazt, amiért leszületett a földre, akkor teljes életet élt - a lélek fogalmai szerint - még ha ez emberi szemmel és szívvel fájdalmas is.

Hú! Zizisicc olyan témát pendítettél meg ami nálam mostanság verte ki a biztosítékot.

Néhány héttel, talán két hónappal ezelőtt egészen "véletlenül" jutottam el egy olyan oldalra ahol elhunyt szeretteinkért lehet virtuális gyertyát gyújtani. Kíváncsiságom erősebb volt mint a józan eszem és elkezdtem az oldalon böngészni. Nem tudom mi vezetett, de csak egyre nézelődtem, míg nem egy képre akadtam. Elhűltem, ledöbbentem. Egy két és féléves kislány nézett rám a képről, ezt megelőzően soha nem láttam, nem ismertem sem Őt sem a szüleit, nem tudom milyen körülmények között halt meg, csak azt, hogy bennem olyan fájdalom keletkezett amit életemben nem éreztem. Arra gondoltam talán a gyermeki mivolta okozta a sokkot, hisz nekem is hasonló korú unokám van, de miért csak ennek a kislánynak a halála okozott ilyen fokú fájdalmat, hisz rengeteg gyermek képe sorakozik mellette, akiknek halála közel sem érintett meg ennyire. Ezt a kicsi lányt nekem meg kellett gyászolnom, annak rendje és módja szerint. Ne nézzetek buggyantnak, de én elsirattam azt a kicsit. Hetekig a hatása alatt voltam és, hogy őszinte legyek még vagyok is. Lassan múlik a fájdalom.

Kérdem én, milyen feladata volt ennek a gyermeknek? Miért kellett nekem arra az oldalra eljutnom? Miért kellett nekem "találkozni" azzal a gyermekkel? Abszolute véletlen, vagy oka volt? Ha nem véletlen akkor mit kellett megtanítania a kicsinek velem? Mit kellett nekem tanulnom Tőle? És egyáltalán van e jelentősége, vagy csak az érzelmeim űztek velem csúnya tréfát? És miért kellett neki meghalnia? És miért kell egyáltalán egy gyermeknek meghalnia? Egyébként egy szokásos hírlevél alján lapult egy link, melyre kérték kattintsak, gondoltam én, hogy ez is a hírlevél része és így jutottam a szóban forgó oldalra.

Bocsánatot kérek ha zagyva a bejegyzésem, de még mindig nem tudok higgadtan gondolkodni erről a dologról.

Lualaj! Lenne egy kérdésem, mert érdekelne, Te hogy vélekedsz erről.

Ki hal meg? Mikor halunk meg? Meg lehet-e "véletlenül" halni, vagy mindenki akkor hal meg, amikor már lejárt a földi ideje, akármennyi is legyen az?

Erről eszembe jutott még valami ..... hogy kiről kell szólnia a szeretnek.

Vannak olyan helyzetek, amikor a mindenáron segíteni akarás, az ÉN tudom, hogy mi a jó neked, a ráerőltetem az Én véleményemet, elgondolásomat a másikra - árulkodik pont arról, hogy ez már nem róla szól, arról, akinek segíteni akarok, hanem én rólam, arról, hogy ÉN mit teszek, esetleg a másik akarata ellenére, hogy ÉN mire vagyok képes .....

Nagyon szépen kérlek Benneteket, ne értsetek félre, és pláne, akinek nem inge ne vegye magára, mert csak beszélgetünk általánosságban. De sajnos én találkoztam ilyen segítséggel is ......

Tudjátok ez egy kicsit olyan, mint amikor a vak nénit mindenáron átakarjuk cibálni az úton - mert ez tanultuk kisgyerekként, hogy a vakokat át kell kísérni - pedig nem is arra akar menni.

Általánosságban szerintem az a fontos, hogy nyitottak legyünk, figyelmesek, vegyük észre, ami körülöttünk az emberekkel történik, segítsünk, amikor szükség van rá, ha megkérnek rá minket, felajnálhatjuk a segítségünket, ha úgy érezzük be kellene avatkoznunk, de tiszteletben kell tartanunk a másik embert, a döntéseit, tudnunk kell hol van az a határ, amit már csak akkor léphetünk át, ha Ő erre akkor, vagy korábban feljogosított. :o))

Én is így gondolom:))

Még annyit,hogy a segítség vica versa működik.

Minden egyes emberi kapcsolatban kölcsönösen tanítunk egymásnak dolgokat.

Kölcsönösen okulunk valaki által.

Még annyit ,hogy én dohányzom,alkoholizálok , drogot csak kivételes alkalmakkor használok,nem meditálok ,és nem olvasok sokat,az embereket pedig nem aszerint válogatom,hogy hol áll a szellemi ranglétrán.

....ezek a külsőségeim,a címkéim.

Láthatsz ilyennek,kialakíthatod a képet rólam,vagy az alapján is ,ami belül van!:)))

Én meg úgy gondolom,hogy Zolcsika úgy van jól ahogy van:)))

Nézd meg Jézust,nézd meg buddhát,Krisnát vagy akár oshot a rolls royszaiban,mindegyik ugyanazt a segítséget nyújtotta az élethez,mégis ott van az emberi oldaluk ,a személyiségük a mondataikban,a megjelenésükben,mindenben.:)))

Minden ember más,és úgy van jól,ahogy van:))

Kár, hogy Te is félreértesz. Általánosságokról volt szó az elején, nem konkrét helyzetekről. Minden helyzet más és más, és így más a megoldása is. És ha figyelmesen olvastad, én nem azt írtam, hogy magára kell hagyni, vagy hátat kell fordítani a segítségre szorulónak. Azt írtam, hogy támogatnunk kell, segítenünk kell, felnyithatjuk a szemét, elmondhatjuk, hogy mi hogyan látjuk jónak, de van egy pont, amit má nem léphetük át.

:o))

Szerintem Rókának van igaza.

Én úgy gondolom,hogy bárkivel is hozza össze a sors az embereket,azok mindig hatással vannak egymásra,mindenki,még a zöldséges néni a piacon ,az is:))

De bárhogyan is úgy tűnik ,hogy valaki segít egy másik emberen ,valójában az ember segít ,saját magán.A változás és a változni akarás,belülről fakad...vagy nem.

nem értünk egyet. Nem határoztam meg az életét, csak rávilágítottam,hogy hol nem jó, vagy a gondolkodás, vagy a hozzáállás. Ezt tesszük mindannyian. Miért ne tennék.

Mi sem magunktól alakultunk csupán. Ő ezért csak hálás lehet, mert van tanács, odafigyelés. Az más kérdést, hogy ebből mit tesz magáénak.

Az ovoda az iskola nem azért van, hogy tanítson. Ő még most alakul, kell az irányítás, és a vezetés. Egyenlőre itt csak egyengetés volt, ami talán segít neki.

Miért kellene mindíg az az utat választani, hogy én nem szólok bele, én nem segítem, én nem irányítom, mert az úgy kényelmesebb, vagy mert valaki azt mondta.

Nem ez nem erről szól. A Zolcsika meg tud beszélni, ha valami nem tetszik Neki.

Én meg ezt vallom. Ne felejtsd el, hogy gyakorlatból tudom, és eredmények is vannak.

Amiket mondtam, mondtunk az jó volt, csak a javát szolgálja.

Miót világ a világ a tapasztalatlanabb tanul a tapasztaltabbtól, ha akar. De ez így helyes.

Ő viszont legalább végre megmondta, hogy milyen csodálatos kis emberke, ahelyett hogy olyan "pózt vesz fel" ami nem is róla szól.

Ha nem "szólunk" bele, akkor soha sem derült ki,hogy milyen csupaszív kis emberke.

De elvárhatod, ha szereted és az Ő érdekében cselekszel, elvárhatod. Meg is kell tenned, különben elveszítheted, attól függően,hogy miről van szó. Ezt meg ugye nem akarod egy esetleges rossz értelmezés miatt.

Róla szóljon a szeretet, ne Rólad,és hogy Te mit tehetsz meg. Az Ő érdekében mindent.

Fordítsd meg!

Akit szeretsz fontos Neked, ha olyan függősége van, vagy rombolja magát, aminek a vége az hogy elveszítheted, akkor a tézisek mögé bújsz és nem segítesz, várod Ő eljusson talán, esetleg arra a pontra, hogy dönt.

Jó és ha nem látja az értelmét az életnek, és ha csak általad tudná, mert erőt adna, akkor nem harcolnál.

Vagy ha gyermekedről lenne szó nem tennél meg mindent.

Dehogy nem a szeretet, ha tiszta és őszinte mindenre feljogosít, ha valóban az egyén érdekét szolgálja. Bele avatkozhatsz ilyen direkt módon is az életében. Nekem elhiheteted, többször tettem már ilyet, és az eredmény magáért beszélt. Először csak mondtam, tudás volt és süket fül, majd lassan érezte az is akiről szó volt, hogy nincs minden rendben,és akkor keményen beléptem. Az eredmények magukért beszélnek. Ma sem csinálnám másképpen. Talán 5 ilyen esetem volt. Azért tettem meg, mert tudtam,hogy akkor el tudom érni. Csodálatos érzés, ha sikerül megmentenné egy egy életet az ertelmetlen végtől. Ugye most a roboló dolgokról beszélünk, amiről tudsz.

A félrefordulás, a finom beszéd ilyenkor semmit nem segít.

Azt írtam,hogy mindenkinek meg van a saját útja és azon jár,és nem mondhatod meg más milyen útra lépjen.:))

Ezt Zolcsikára értettem,mert azt ecsetelted,hogy milyennek kellene lennie,pedig ezt bizony nem mondhatod meg egy másik embernek:))

Ő más vérmérsékletű,harcosabb szellem,mint te ,de gondolom ő is tud segíteni ahol kell,mint te.

...de érthettem volna ezt bárkire,erre a hölgyre is.

Látod ,neki is meg van az útja,amiről nem tudtad eltéríteni,mert nem belőle fakadt az igény ,hogy változtasson.

Most ,hogy kapott egy kemény pofont,majd más útra lép ,hisz megtapasztalta ,hogy az az út nem jó felé viszi.

Minden ember a saját hibájából tanul csak.

Paradoxon!

Nézd valóban van benne. De ne így nézd. Más az amit emberek - OKOSOK - megfogalmaznak és más a lényeg.

Az elfogadás úgy helyes ahogy, az alaptemészetet illetően, de van olyan probléma a szeretet személynél, ami esetleg nála rombol, akkor mindenképpen valahogy el kell téríteni arról, hogy az legyen, aki valójában.

Igy van, sokszor a szeretett személy érdekében van szükség a változtatásra, vagy az ezért történő keményítésre.

Csakhogy ezt neki is látnia kell, és akarnia kell, különben nem ér semmit az egész.

Elég ha rávilágítasz és megmondod,hogy ezt miért kell megtenni. Azért, mert szereted, és látod, hogy a vesztébe rohan. Ha Ő is szeret és tudja is,hogy igazad van, és akar is változtatni, akkor hidd el fog is. Na az az amikor a szeretet elfogadja a másikat. Elfogadod de segíted is. Ha nem teszed, akkor elveszíted, hiszen az önmaga rombolását, és tönkretételét feltétlenül meg kell akadályozni, de csak szerettel tudod. Viszont én úgy gondolom, hogy ha valakinek az érdekében teszek, elmehetsz a végsőkig. Itt nem a verekedésre gondolod. De igenis legyél kemény és határott. Ha az égiek tanítanak, Ők is határozottan tanítanak, nincs pardon. Az enyém és az eredmény a fontos.

Te szereted és félted, de nagyon, akkor Ő számít és ezt tudnia kell. Akkor az ember kockáztat.

Ettől még elfogadod olyannak amilyen, de ez nem Ő, hanem egy felvett dolog, ami által Ő más lesz mint ami valójában, tehát ezért kell a szeretet vezérelte segítség.

Tudnia kell, hogy ott vagy és fogod a kezét, csak engedje hogy fogd. Az már fél győzelem.

Szerintem megtistetés az ilyen lehetőség.

Nem paradoxon, csak értelmezni kell, és nem vakon követni. Mindíg azt kell tenni amit a szíved diktál, annak érdekében, hogy a másiknak jobb legyen.

Nem mondod????? Mindíg tudtam,hogy veteránkorú vagy!

De mostmár mindenki tudja! Köszönjük, aranyos vagy, hogy közölte.

Na engem most a sárga irigység tuti körülvesz, de megbírkozom Vele!

Szia Nagyfiú!

Mi ez a sóhaj???

Köszönöm, ezt az érthető tömör, alapos összetett mondatot.

Hogy jött ki belőled, ha szabadna tudnom és mire?

Na ugye! Lassan megértitek az összefüggéseket, ha adsz kapsz is.

Nagyon örülök,hogy elmesélted. Máskor is várlak.

Ez pontosan így van, de pl. egy autónak is örülhetsz nyugodtan, mert az is ad örömet, hogy hogyan? Eljutsz olyan helyekre, melyeket soha nem ismertél. Elvihetsz Vele olyan embereket, gyereket, akik másképpen nem jutnának el stb. Tehát ez nem probléma, csak ne legyen túl kapás. Ne csak arról szóljon az élet, hanem arról, hogy milyen örömet adhat. Ne a harácsolásról. Néha a tárgyak is segítenek.

Minden ami normális szép lehet!!!!!.

Pl. Jó ha van egy szép kis lakásod, mert meghitt pillanatokat lehet benne átélni, Neked, társadnak, vagy vendégeknek. Az tőled függ, hogy hogyan szépíted.

Pl. Este gyertyafénnyel díszíteni, leülni beszélgetni, vagy zenét hallgatni, esetleg meginni egy forró csokoládét, csodálatos dolog nem? Ugyanakkor nyáron sétálni ugyancsak csodaszép, annak aki értékeli.

Az életben is észre kell venni mások igyekezetét. Én tegnap este Fenyő Miklós koncertjén voltam. Csodaszép volt. Élveztem a dalokat és a következőket mondta, ami tudom,hogy igaz is, mert ismerem Őt személyesen is.

Az az öröme, hogy mások örülnek és jól érzik magukat.Ő így tud adni az embereknek, és igaza van, és milyen sok embernek egyszerre. Ez élteti évről évre. Valóban higgyétek el az örömszerzésnek sok- sok formája van. Ki ezzel ki azzal, nem kell semmit kizárni. Fenyő Miklós általában félórával tovább tartja műsotát, mert csodálatos a közönség öröme és lelkesedése. Volt úgy hogy 10 óra helyett 11 órakor végeztünk. Mert a hosszabbítást őszinte örömmel tette,és nekünk szólt, hiszen mi nem akartuk elengedni. Ennek is lehet örülni, élvezni. Értékelni mások igyekezetét.

Ugye értitek?

Tegnapi parti olyan helyen volt, ahol a házban medence is van. Nem luxus, de tökéletesen megfelelt a célnak.

Lehet e ennek örülni, hogyne. Akkor örömet okozott a gyerekeknek, majd később a felnőtt pasiknak, hogy el sem hiszitek,én sem. Soha még nem láttam a már felnőtt apukákat úgy hancurozni, mint tegnap és a gyerekek is rajtuk kacagtak. A kert végébül, külböző helyekről nekifutással ugrottak neki.

Ha hiszitek, ha nem egy hatalmas méretű felfújhatós műanyag medence volt. Semmi luxus mégis óriási élményt adott. Hát ilyennek is lehet nyugodtan örülni.

Amiről írtál úgy van, és csodaszép, de mindíg mindent vegyetek észre az életben ami felétek árad. Ez bizony nem mindíg sablonos, mint már írtam azt hiszem olyat is. A mosoly, a virág stb. Én pl. este a virágpiacra megyek, mert imádok ott boklász a hangulata miatt, és nem csak virág van, tárgyak, gyertyatartók stb. Vagy csak sétálok, ha esetleg feszültebb vagyok, de akkor is ha csak kedvem van hozzá.

Köszönöm, hogy leírtad.

Zolcsika ! Ez is Rőlad szól és abszolút pozitív nemigaz?

Egy szavad sem lehet!!!!!