Angyalok, égiek kísérik az életemet (beszélgetős fórum)

Honnan veszed, hogy van probléma??????? :o)))))

Jó célba érni, de az még jobb, ha közben is jól érezzük magunkat! :oD

Több mint egy éve látogatom ezt az oldalt. Itt hagyunk üzenetet egymásnak a lányommal. Közben nézelődtem, olvasgattam, figyeltem hogyan működik az oldal. Kezdetben hozzá szóltam egy egy fórum témához, de úgy vettem észre, hogy a topic magját alkotó felhasználók nem mindig fogadtak szívesen, no nem csak engem, másokat sem. Így nem is nagyon erőltettem a fórumozást, inkább naplóztam. Mind ettől függetlenül mindig figyeltem az újonnan indított fórumokat, hátha találok olyan témájút ami engem is érdekel és így a kezdetektől részese lehetek. Az Angyalok című fórumot is felfedeztem, de láttam, hogy jóval korábban indították és tanulva a korábbi elutasításokból, nem szóltam hozzá. Szóval rendületlenül kerestem egy fórumot, amihez csatlakozhatnék. 18 hónap türelem kellett ahhoz, hogy Rátok találjak. Többőtök neve ismerősen cseng és, hogy teljesen őszinte legyek kicsit féltem is a nagy nevektől.

Lualaj név olyan megfoghatatlan, kicsúszik a kezeim közül, megfoghatatlan, dallama van ha kimondjuk. Felmerült bennem, hogy talán valamelyik általam nem ismert angyal neve. Irány a gugli és kiadja, hogy keresési lehetőség "talaj" és a Hoxa oldalon Lualaj adatlapját. Na, gondoltam jól választott a hölgy, ugyan ki lehet? Gondolkodtam: Lualaj; talaj; föld; angyalos fórum; megvan:Földangyal. Innentől menthetetlenül kíváncsi lettem. Így kerültem ide.

"Nincs tökéletes virág, mert minden virág tökéletes. "

:))

Köszönjük ezt a csodálatos történetet. Örülünk, hogy megosztottad Velünk, ha van bármikor bármit szívesen hallgatunk.

Hidd el nem ritka, hogy valaki megálmodja a gyermek születését és egyéb eredményeket. feldolgozni. Tudod a másságot, különösen akkor és hogy Ő mindíg visszajön, ha az élet választás elé, illetve válaszút elé állít. Ez így is történt sok-sok éven át. Ez úgy történt, hogy álmomban megjelent, és elmondta, hogy halotta, hogy ez és ez lesz. Elmondta, hogy mi van ha ezt választom mi van ha azt. A fiam esetében is így történt és meg is mutatta, hogy 6 hónaposan, hogy néz ki - már régen elfejtettem, sőt az sem tünt fel, hogy a ruhát megveszem - amiben mutatták, de tényleg úgy nézett ki, majd megmutatta, hogy hogyan néz ki 33 éves korában és hogy akkor 1 évig nem beszélünk egymással, mert Ő akkor megharagszik. Én akkor arra gondoltam, hogy kit érdekel, majd vigyázok, hogy ha ott tartunk, hogy ne legyen gond. Nos fiam 33 éves korában bekövetkezett a dolog, nem tudtam kivédeni. Most 35 éves. És még sok ilyet tudnék mesélni. Aztán a másik nagynéném ismert kártyavető volt. Tehát ezek keveréke vagyok én. A családomban sok különleges adottsággal született ember volt, mert már nem élnek. Én úgy tudom, hogy a kisebbik fiam fogja tovább vinni a későbbiekben. Látni rajta, hogy igaz lesz, de ma még nem fogadja el. Noha az autójában mindíg van angyal és rózsafűzér.

Volt egy balesete. Totálkáros autóból egy karcolás nélkül szállt ki. Akkor azt mondta, hogy - Anyu velem voltak az égiek ez biztos.

Én szintén tudom a jövőt közvetíteni, és sok mindenben tudok embereknek segíteni. Én is szeretem megérinteni az embereket, és azt tapasztaltam, hogy egyes embereknek megváltozik az egészségük és az életük. Kinek kinek érdemei szerint.

Kicsit nehéz erről beszélni, mert kérdés, hogy ki hogyan fogadja.

Most ennyit, de ha van még kérdésed tedd fel.

Ugye jól érzem, hogy neked is vannak érzéseid, képességeid. Te milyen formában kapcsolódsz az Angyalokhoz.

Köszönöm, hogy megtiszteltél a kérdéseddel.

Hogyan tünt fel a Lualaj név. Mi volt benne érdekes?

Nem a haláltól félsz, hanem az ismeretlentől, a megfoghatatlantól és a végzetszerűtől. Tudod,hogy ott nem kerülsz ki győztesen és valami végérvényesen véget ért, visszafordíthatatlanul. Azt sajnálod amit itt hagysz,mert még nem tudod mi vár Rád.

A halál milyenségétől!

Ha tudnád, hogy gyorsan jön és nem okoz fájdalmat gondot, akkor más lenne.

Ja, és természetesen a közvetlen életveszély is idetartozik szerintem, amikor kérés, gondolkodás nélkül is cselekszünk.

:o))

Természetesen azok a helyzetek, amikor a segítségre szoruló kiskorú, nem beszámítható, eszméletlen, magatehetetlen, teljesen más megítélés alá esnek. Ott értelemszerűen vki másnak kell dönteni, és ez joga és kötelessége is olyankor.

Eredetileg csak általában volt szó arról, hogy a szeretet címén, nevében mennyire avatkozhatunk bele egy másik ember szuverenitásába.

:o))

A mi esetünkben már nem lehetett orvoshoz cipelni a beteget, eszméletlen volt, orvos, mentő, önkívületi állapot, nekem, mint legközelebbi hozzátartozónak KELLETT döntést hozni helyette a kezelésére vonatkozóan.

A mi esetünkben így történt. Ez csak egy kiegészítés a korábbiakhoz, így teljes a történet.

SEHOL NEM ÍRTAM OLYAT, HOGY MAGÁRA KELLENE HAGYNI BÁRKIT IS!!!

Amíg kiskorú, bűntetőjogilag is én felelek érte, vannak olyan helyzetek, amikor nekem kell dönteni helyette, sőt kötelességem dönteni helyette, akár az Ő ellenében is. Természetesen csak szükség esetén választanék vmilyen "kényszert", inkább a beszélgetésre, megértetésre, meggyőzésre, beláttatásra alapoznék. Végső lehetőségként kézenfoghatom, elvihetem az orvoshoz is, ha önként nem megy, kérdés, hogy ilyen hozzáállással az orvos, vagy egyéb segítő mit tud kezdeni vele.

Ha már nagykorú, akkor viszont már nem rendelkezhetek helyette. Nincs jogom elcipelni az orvoshoz, az orvos sem fog csinálni semmit, ha ő nem egyezik bele.

Ilyen esetben pláne marad a meggyőzés, annak felvázolása, hogy nagy valószínűséggel mi vár rá, ha ezen az úton halad tovább. Azt is meghatározhatom, hogy ha ő továbbra is így viselkedik, akkor én hogy fogok rá reagálni, mire számítson Pl. Ha együtt lakunk, állíthatok fel szabályokat az ő viselkedésére való tekintettel, amiket aztán vagy betart, vagy nem. De akkor ez következményekkel jár.

Egyébként az is érdekes, hogy ilyenkor ki mit tart/gondol segítségnek.

Van itt a hoxán egy hölgy, akinek a húszegynéhány éves lánya nagyon erősen ivott, már odáig jutottak, hogy a lány rendszeresen meglopta őket. Asszem van még két testvér a családban. A nagylány randalírozásai teljesen szétforgácsolták a családot. Az anya eleinte szép szóval próbálkozott, beszélgetésekkel, többször elvitte a lányt orvoshoz, de a lány nem egyezett bele a gyógykezelésbe, csak ígérgetett, fogadkozott és mindannyiszor elbukott. Az anya nagyon szerette a lányát, de mivel semmi sem használt, végső elkeseredésében eljutott oda, hogy megmondta a lányának, ha nem hagyja abba az ivást, nem engedi be többet a házba, mert már féltek tőle. Ezidőtájt kért segítséget, véleményeket itt egy fórumban. Eleinte mindenki sajnálta, aztán amikor megírta, hogy kizárja a lányát a házból, ha nem hagyja abba az ivást, vagy nem hagyja kezeltetni magát, akkor elszabadultak az indulatok. Nagyon sokan ellene fordultak, hogy hogy tehet ilyet a felnőttkorú lányával. Nem részletezem ....... a lényeg az, hogy az anya különböző feltételeket követelt meg a lányától, ha továbbra is velük akar élni, és fájó szívvel, de tartotta is magát hozzá. A lényeg, hogy az anya folyamatosan döntés elé állította a lányt. nem megmondta neki, hogy mit csináljon, hanem különböző alternatívákat tett elé, és a lány választhatott. Jó pár hónap telt el azóta, lassan egy év ..... a lány otthon lakik, talpra állt, új barátja van, munkája .....legalábbis ahogy olvastam a naplójában utoljára .....

Ő is szeretetből tette, amit tett, elment a végsőkig, amit egy szülő/ember megtehet, de egy ponton túl már el kellett engednie, és hagyni kellett, hogy a lány döntsön. És nem hagyta magára. Akkor sem, mikor kizárta a házból, mondván, hogy menjen a barátjához, akivel együtt iszik, és a függöny mögül zokogva leste, hogy a lány ott kuporog az utcán a szakadó esőben. És volt egy-két éjszaka, amikor fogalma nem volt, hogy hol a lánya. Korábban is próbálta már ezt, akkor mindig megsajnálta a lányt, és viszaengedte ..... pár napig rendben volt minden, aztán kezdődött előről. Most, utoljára, az anya kitartott, majd belebetegedett, de kitartott. És a lány rájött, hogy neki kell felelősséget vállalni az életéért, nem mutogathat másokra.

Ez egy történet, nekik így sikerült. Nem mondom azt, hogy ez mindig a követendő. Mindig az adott konkrét körülmények határozzák meg azt, hogy hogy mi a helyes.

:o))

Szerintem nem mindenki fél a haláltól.

A félünk inkább a gyásztól, szeretteink elvesztésétől, illetve attól, hogy magukra hagyjuk szeretteinket, fájdalmat hagyva magunk mögött.

Ez persze csak az én meglátásom.

Amikor a lányomat vártuk, még nem volt UH vizsgálat, vagy csak azoknál akik veszélyeztettek voltak. A lényeg, hogy nem volt a születendő babánkról képünk, nem tudhattuk a nemét, sem azt, hogy hogyan néz ki. Nos én megálmodtam az arcát. Túl voltam már a félidőn amikor ez történt. Érdekes kép volt, mert annyira egyértelmű volt, hogy kislány lesz. Addig nem is nagyon neveztük nevén a babát, onnét kezdve pedig Gabinak neveztem. Azért hívtam így, mert bár én tudtam, hogy kislányom lesz, nem mondtam el senkinek az álmomat és így olyan nevet választottam ami illik kislányra és kisfiúra is, így nem volt a környezetemnek feltűnő.

Álmomban látott kép egyébként nagyon hasonlított a kislányomra, pedig a kép amit álmomban láttam egy mátrixos nyomtatott kép volt, csupa apró "m" betűkből.

A fiamat már én is UH-képen láthattam és meg is mutatta magát tudtuk, hogy kisfiút várunk.

Egy 22 éves fiú esetében is volt figyelmeztetés előre. De amikor menni kell, akkor senki nem szólhat bele.

Amikor eljön az időd.

Nos akkor egy kérdés, és döntsd el Te. Ismétlem példa, kérdés, de csak említési szinten, alap nélkül véleményre.

Ha van mondjuk egy kamasz csemetéd, vagy főiskolás mindegy, és függő. Tudod, hogy az életével játszik, és nem tudja megoldani.

Szereted, és látod, hogy a vesztébe rohan. Mit csinálsz.

Szereted, függőség, halál.

Válassz!!

Segítesz?

Magára hagyod, mert fő szempont az enyém döntése.

Vagy tűzön, vizen át segítesz neki, hogy meg ments.

Ebben az esetben mi micsoda? Tehát mi a szeretet, és mi nem az?

Életed során többször vagy halálközeli időszakban. Talán nem is tudsz róla, akkor tudat alatt választhatsz, hogy mész vagy maradsz. Ha maradsz folytatod tovább az életedet, csak más kanyart vesz. Ezek az úgynevezett "újraszületések" ez van akinek többször is van.

Viszont van egy végső intervallum, amit már nem léphetsz túl. Az a halálod végső időpontja.

Tehát van egy meghatározott születési és halálozási időpont és lehet köztesben is néhányszor halálközelben lenni. Akkor van választási lehetőséged, hogy mész vagy maradsz.

Általában belülről indul el, de indulhat el úgy is, hogy segítséggel, és annak hatására.

Mindíg elhatározás kérdése az elindulás.