Amikor egy anya elhagyja a saját gyermekét (beszélgetés)

a saját lelki nyugalmad érdekében fele,tsd el!

még ezek után hiszel neki? az ilyen nem érdemli meg, hogy anyának nevezzék.

Szia Csibész!

Egyszerüen érthetetlen ami Veled történt.

A sors idáig kegyetlen volt hozzád, de Te mégis nagybet$s ember tudtál maradni. Ezen ellehet gondolkodni, ha az élet tálcán adott volna mindent akkor is így lett volna-e?

Tanácsom: Mindent megtettél amit gyerek megtehet, most foglalkozz Magaddal és a leendő családoddal.

Elkápzelhető egyszer ő kopogtat hozzád, és próbál magyarázatot adni miért is alakult így, ahogy. Engedd el, de ne zárd be a kaput örökre.

Kívánom Neked, hogy a további életedben találd meg azt a sok szépet,ami idáig elkerült!!!

Szerintem semmit, ha ő ilyen veled, ne erőltesd!

Nem lehet mindenkit megmenteni!!

Sok boldogságot!!!!!!!!!

Szia! A Te eseted teljesen más. Aki évente akar öngyilkos lenni, az beteg ember. Próbáltad megbeszálni vele miért akarta eldobni az életét?

Lehet ő várta volna a segítséget, megértést felé, és azért utasított vissza anyagilag, hogy talán azt gondolta ha lelkiekben nem támogattad, anyagi segítséget se kérj tőle.

Tudom nagyon megrázhatott a sok öngyilkossági kisérlet, de biztos valami nyomós oka lehetett.

Sok boldogságot Neked is.

Egy anya az anya is marad, vér szerint és tisztelnünk kell mivel szülőnk. Megbocsájtani jó dolog,nehéz nagyon, de a mi lelkiismeretünk mindig tiszta marad, mert Te is megtettél mindent. Sajnos vannak olyan nők, akik nem tudják milyen anyának lenni, mit is jelent. Viszont Isten megtalálja a tiszta szívű embereket és lehet hogy valóban célja van veled.

Sok boldogságot a házasságodhoz!

Szia,együtt érzek veled,tudom és érzem én is a fájdalmadat mert én is ebben a helyzetben voltam vagyok,mármint az anyai szeretet hiányában.

Hogy mit tegyél hogy szeressen és elfogadjon semmit,megpróbáltam én is mindent de a szeretetét azt nem kaptam meg soha tőle.

Egy ölelés egy anya lánya beszélgetés jó lenne néha de az számomra is elérhetetlen.Sokan mondták már nekem hogy ne görcsöljek ezen folyton de ő a szülőanyám és szeretném ha szeretne de szeretet helyett csak bántást és lenézést kapok.

Nem tudod megváltoztatni, nekem nem megy és kezdek belefáradni hogy olyanért kell megküzdenem ami elérhetetlen,nekem már úgy tűnik, de mégis próbálkozom vele,hogy meddig, azt nem tudom de nem adom fel,még nem.

Ájh de szomorú ilyesmit olvasni,hallani.Habár engem is elhagyott apám,volt egy szerető anyukám és egy szintén engem nagyon szerető nevelőapám,akikkel a mai napig jóban vagyunk imádják a lányom,mindent megkapunk tőlünk(lelki és anyagi része egyaránt).

Az apám néha néha látom,de nem érdekel,nekem nem az apám,csak biológiailag.

Én csak azt tudom kívánni légy boldog,anyukád térjen észhez,ha mégsem a mostani pároddal és jövendőbeli gyermekeitekkel legyen teljes az életetek!

Szia!

Te egy nagyon jó lelkű lány vagy.

Esélyt adtál anyukádnak, nem élt vele.

Igazán nem tudom mi a megoldás, lehet nincs.

Azt tudom, hogy nekem egy veled egykorú lányom van, Ő Franciaországban él, de a világ végére is elmennék utána.

Mindig a gyerekeim voltak a legfontosabbak az életemben. Nem tudom megérteni, hogy vannak , aki nem így gondolják.

Tanácsot adni nem tudok, nem is akarok.

Sajnálkozni sem akarok, mert amit írtál abból látszik, hogy te jó feleség, anya leszel.

Ehhez kívánok sok boldogságot, jó egészséget!

Gyönyörű vagy a menyasszonyi ruhában.

Köszönöm szépen.

Igen nagyon szörnyű életem volt,megpróbáltam megbocsájtani,de igazán nem magamért hanem a kisöcsémért és a gyermekeimért.Amig őket boldoggá teszi,hogy kaptak egy nagymamát,addig az én fájdalmam másodlagos.

"Ne rajta gondolkodj, életed egyik legszebb napjára készülsz, hát készülj!""

Ez a legjobb mondat!!!

Csodás anya leszel..♥

Szia!

Miután leírtam a történetemet,neked azt tanácsolnám,hogy te nagyon jó ember vagy,és ha ezt anyukád nem értékeli,akkor nem érdemli meg a szeretetedet.Egy ilyen anya nem ér egy könnycseppet sem.Én anyukámat soha nem kerestem.Ő igyekezett engem keresni és a kedvemben járni,és ugy érzem ez így helyes,hisz nem én hibáztam.

Szóval a tanácsom az,hogy tégy szived szerint,de csak ugy dönts,hogy az neked örömet hozzon ne pedig bánatot.Mert ha csak bánatos leszel tőle akkor az egésznek semmi értelme nincs.

Az én véleményem:Ne erőltess semmit,az ő dolga volna...

Atyaég! Pfú, nagyon nehéz lehetett neked is.

És hatalmas lelked, szíved lehet, ha meg tudtál bocsájtani anyukádnak.

Szia!

Hát én teljesen kikészültem a cikked miatt, nagyon sajnálom, hogy így alakult az életed. A további energiádat, szeretetedet és LELKEDET a leendő családodnak szenteld. Minden ami jót kaphatsz az élettől, azt kívánom Neked, hogy kapd meg, mert páratlan emberke voltál és vagy. Hogy mit tegyél? Hát anyukád irányába semmit ez már menthetetlen. A szeretetet nem kérni kell, vagy van, vagy nincs. A biztos rossz jobb, mint a bizonytalanság. Fogadd el a rosszat és lépj tovább a magad útján. Minden jót Neked. Gyönyörű vagy a menyasszonyi ruciban, sok-sok boldogságot és egészséges babát egy csodás lelkű édesanyának, Neked.

SZIASZTOK!

Az én történetem nagyon tanulságos azt hiszem:Nekem anyukámmal kapcsolatban csak rossz gyermekkori emlékeim vannak.A nagyszüleim neveltek az ő szülei,mert ő hol volt hol nem mint a mesében,néha hazajött hozzánk a családi házba ,de abból sem volt köszönet.Józanul ritkán láttam,viszont erejét felvágni,gyógyszereket marék szám beszedni annál többször.És ami a legemlékezetesebb hogy anyáknapjára vittem neki a virágot 8 éves voltam,és lógott a kötélen.Felakasztotta magát,de nem elég jól!Közben született 2 öcsém egy másik apától.Meghalt közben a nagymama,14 voltam mikor megszülte a kisöcsémet és 1!!!hónaposan rám és 70 éves nagypapámra hagyta!!4hónapig nem látta.Mióta nagypapám meghalt 18 éves koromtól én a saját háztartásomba neveltem öcséimet.A nagy már kirepült,a Kicsi 16 éves.Van két gyermekem.A nagylánymat anyukám évekig nem látta,viszont a kicsi fiam a mindene.Nála próbálkozik bepótólni amit már soha nem tud.Most már nem iszik,de pszihés beteg,egy munkásszállón lakik és havonta 2-3 hétvégét itt tölt,a családommal.Én elmondhatom,hogy soha nem volt anyukám,inkább olyan mintha én lennék az övé.De Igen MEGBOCSÁJTOTTAM,viszont soha nem felejtek,és minden alkalommal ha szükségét érzem emlékeztetem a gyermekkoromra.A gyerekeim és a kisöcsém nem érzik ezt.Értékelem hogy próbálkozik,azonban azt tudja,ha akár csak 1 pohár italt is elfogyaszt,onnantól kezdve minket elfelejthet.De addig hát mégiscsak az anyánk!!!!

ez borzalom...

de most itt a lehetőség a boldogságra! nagyon nagy szíved van, tudom, nehéz...

Szia, Csibész!

Hidd el, mélyen együtt érzek veled. Hogy hányszor kell megbocsátani, Jézusnak erről szép tanítása van, de az a lényeg, hogy te mit érzel. Mert mindig te döntesz: keresed, nem keresed, megbocsátasz, nem bocsátasz meg. Én egy példát szeretnék leírni a saját életemből, röviden. A férjem előző házassága válással végződött, két gyönyörű lánya van, akik 3, illetve 4 évesek voltak, amikor anyjuk lemondott róluk, közös megegyezéssel a férjemnél maradtak. 2 évig anyósom nevelte őket, majd miután összeházasodtunk, mi neveltük őket, szeretetben, boldogságban. Eleinte havonta vittük őket, hogy anyuci láthassa őket, bár a végzés szerint neki kellett volna jönnie 2 hetente, de a gyerekek érdekében megtettük. Gyerektartást soha nem fizetett, aztán egyszer csak 2 évre eltűnt. Mi kerestük meg, mert a lányok azt hitték, hogy meghalt és nagyon szomorúak voltak. Akkor vagy 2x eljött utánuk, s megint több éves szünet következett. a nagyobbik lány tagadta ugyan, de mindig az anyja után vágyott titokban, ezért 16 évesen akaratunk ellenére visszament hozzá, azóta megbánta, de már büszkeségből nem jön vissza. Mindegy, de a kicsi, aki most 17 éves, 4 éve eldöntötte, hogy soha nem akarja többet látni, mert ő boldog velem és a családdal, van 3 közös gyerekünk, teljes jogú testvérek, és azt mondja mindenkinek: nekem egy anyám van, az, aki 5 éves korom óta nevel. Büszke vagyok rá ezért, de látod, Csibész, itt is az a kérdés, amit Jézus is feltesz: Ki az én anyám? Kik az én testvéreim? Nem az, aki megszül... Bárhogy is döntesz, te döntesz, s minden döntésednek lesz egy következménye, mindig arra gondolj döntés előtt, hogy minél kevesebbet csalódj. Ha lesz végre saját családod, megnyugszol, meglátod. Kívánok neked minden jót és sok szeretetet, amit hidd el, megkaphatsz mástól is!!!

Nagyon hosszasan tudnék írni véleményt, de sztem a lényeg az, hogy anyukád bűntetni akarta apukádat, azzal, hogy nem láthatott téged! Mikor pedig odaadtak apukádnak úgy érezte összeesküdtek ellene. Anyukád nem tud megbocsátani és mivel te is apukád egy része vagy sajnos neked sem, pedig Te erről nem tehetsz. Ráadásul van benne gonoszság és irígység is bőven. Sztem anyukád gyermekkorrára vezethető ez a mostani viselkedés vissza, aminek rengeteg oka lehet. Ezért, mivel anyukád nem tudja ezt felfogni magáról, kár bármit tenned, egyszerűen fogadd el "beteg"!

Te megtettél mindent, egyszerűen hagyd elmenni, lépj ki az életéből.

Egyet tudsz tenni túllépsz rajta és ha lesznek gyermekeitek őket olyan szellemben, szeretetben neveld majd amit TE nem kaptál meg attól az embertől aki a szíve alatt hordott, állítólag szeretett de eldobott.

Nagyon sok boldogságot kívánok a közelgő esküvődhöz, és minden elképzelhető jót.

Egy barátnőmnek hasonló tapasztalatai vannak az "édes"anyjával. Bocsi, idézőjelbe kell tennem, mert nem érdemli meg az édes jelzőt. 3 éves korában elhagyta, és viszontagságos kamaszkor után végül barátnőm felvette vele a kapcsolatot. Az eredmény sajnos ugyanez lett. Az anyáról hamar kiderült, hogy mániákus hazudozó, vagy skizofrén. Ez nem vicc, olyan dolgokat állít, amik sosem történtek meg, de ő "tudja", hogy voltak. Illetve egyszer bűnbánó anya akar lenni, aki mindent megbánt, másszor meg lehordja a sárga földig a barátnőmet, hogy miért nem akarja tartani a kapcsolatot. A válasz: hát ezért.

Ők már nem találkoznak, barátnőm is menyasszony, felnőtt nő, de még egyetemista velem együtt.

Lehet, hogy neked fontos az édesanyád, de ennyi megaláztatás és csalódás után én meggondolnám, hogy akarom-e még tartani vele a kapcsolatot. Lehet, hogy csak bonyolultabbá tenné az életeteket. Ezt persze neked kell tudnod. Fő a családi béke, de nem minden áron. Ha neki van saját élete, "új" gyerekei és párja, akkor talán jobb lenne, ha hagynád, hogy élje a maga (szánalmas) életét, még ha nehéz is ezt így kimondani. Próbálkozni lehet, és remélni, hogy talán változik, de szerintem erre kicsi az esély. Ha gyermekkorodban eldobott, és mostanra sem változott, akkor már nem is fog valószínűleg.

Legyetek boldogok a pároddal!

Semmit nem kell tenned, már eddig is többet tettél anyukád irányába a kelleténél. Egyszerűen nem érdemli meg, hogy keresd őt.

Kívánom, hogy az új családod kárpótoljon az elveszett régiért.

A másik két lányával is így viselkedik,vagy csak veled?

Ha velük normális akkor semmi hiba nincs a fejében,egyszerűen csak gonosz,és kellett neki egy áldozat,és sajna pont rád esett a választása!!!

Neked semmit nem kel már tenned,sokan felnőttek anya nélkül (sajnos),viszont neked ott az anyósod,aki szeret!

Én sem akarok ítélkezni,de ahogy így olvasgatom,az tűnik ki a dologból,hogy édesanyádnak mentális problémák állhatnak a háttérben.

Én is anya vagyok,és olyan erős érzelmi kötődés van köztem és a lányom közt,amit semmi és senki nem tudna meggyengíteni sem,még a lányom sem,ha gonosz lenne velem,kivéve,ha valami lenne az agyammal,és mondjuk úgy,hogy már nem lennék képben.Talán akkor,de a terhességet,ahogy a hasamban volt,amikor láttam a szívdobogását a monitoron,a megszületését,a mosolyát,az első fogát vagy lépését nem lehet csak úgy elfelejteni.Ha a lányomra nézek,mindig az élet csodájának érzem,és ez egy normális anyánál nem változhat meg!

Az én anyám ugyan felnevelt,de sajnos apám halála óta a családunk felbomlott.Jó,végül is felnőttünk,ideje kirepülni a fészekből,de nem igazán így képzeltem el.

Anyám azóta úgy érzi,felszabadúlt,éli az életét,és nem kíváncsi még az unokáira sem,pedig kettő is van.Legalább azt várhatta volna meg,hogy az öcsém felnőjön,neki még szűksége lett volna az anyai gondoskodásra,hiszen a felnőttkort sem töltötte be akkoriban.

Ezt sose fogom megérteni,miért vállalnak családot,ha nincsenek készen rá.Mindig a gyerek issza meg a levét.

Lehet,hogy megbocsájtanék,mert Isten ezzel tett próbára minket,de soha többé nem keresném,nem mérgezném a saját környezetem egy olyan problémával,ami kettőn áll,de csak az egyik akarja!

Sok boldogságot kívánok az életben neked!Nyugtasson a gondolat,hogy te nagyon jó anya és feleség leszel,és a te gyermekeidnek majd nem kell itt irogatnia a szüleiről,csak ha dicsérnek majd téged:)