Amikor egy anya elhagyja a saját gyermekét (beszélgetős fórum)

Szerintem sem érdemli meg anyukád, hogy törődj vele. Erre nincs jó magyarázat, lehetett bármilyen rossz gyermekkora, vagy rossz házassága apukáddal.

Várd meg, hogy ő keressen, hidd el, hogy előbb-utóbb felbukkan. Ha másért nem, hát azért, hogy segíts rajta, ha öreg, és beteg lesz. Akkor viszont majd te döntesz, hogy foglalkozol-e vele.

Jó ember vagy, tele vagy szeretettel. Élvezd az életed, és kívánom, hogy légy nagyon boldog a jövendőbeliddel!

Az Édesanyád összeteheti a két kezét, és hálát adhatna hogy ilyen lánya van mint Te!

Nem érdemel meg téged...Nagyszerű gyerek voltál!!!

Nagyon sok boldogságot kivánok nektek , legyetek nagyon nagyon boldogok!!!Szeretettel:Napsugár

Én sem erőltetném a dolgot, mert ez a hiábavaló próbálkozás csak felemészt belülről. De azért legyél mindig nyitott felé.

Gratulálok az új családodhoz!

Kívánom, hogy egy szeretetben gazdad családot tudjatok alapítani a pároddal. És csak a mára és a jövőre koncentrálj! :-)

Véleményem szerint ne erőltesd a kapcsolatot, de ne is szakíts anyukáddal.

Mivel tudod az elérhetőségét, küldj neki meghívót az esküvődre, s bízd rá, hogy elmegy vagy sem.

Nagyon ne éld bele magad, hogy ott lesz, hisz eddig sem tartotta a szavát

Én levélben értesíteném minden családi eseményről /most a házasságkötésről, később a gyermekek születéséről, stb./.

Ha akar, reagál rá, de ne kérd számon tőle, ha nem kapsz rá választ.

Mindenesetre a lelkednek jót tesz majd szerintem, hogy Te nyitott maradsz felé.... de ne erőltesd a kibékülést, ne kérd számon azt, ami történt, s főleg ne érezz gyűlöletet.

Hosszú még az élet, hozhat bármit!

Sok boldogságot kívánok nektek.

Engem is elhagyott az anyukám, 5 éves koromban, visszasírta magát párszor amikor az élettársa megverte, de sosem változott meg, és visszament ahhoz, aki már nem egyszer megütötte...

Nem akarom pakolni a saját bajomat, csak példának írtam, mert szerintem sajnos kutyából nem lesz szalonna. (max egy defektes kínai étteremben)

de mindig azt mondják hogy az ilyen emberek sorsa később jóra fordul, sok sikert és gratulálok az esküvődhöz :)

Én úgy gondolom Te, mint Gyerek próbálkoztál éppen eleget, pedig neki kellett volna ezt, mint Szülő, mint Anya.

Anyaként, Lánygyermekkel, számomra elképzelhetetlen hogy ne lássam, megtagadjam, magára hagyjam, az olyan lenne, mintha nem vehetnék levegőt.

A férjemet is "magára hagyta" az apja anno, majd mikorra egymásra találtak újra az Élet csúnyán vágott vissza...az Apja egy közös este után hajnalban elhunyt.

Nyilván ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt kell várjad, csak, hogy a sors kifürkészhetetlen...

Én biztosan nem keresném, és kérném ne jöjjön el az esküvőmre sem.

sajnálom hogy ezt kell írjam de számomra az ilyen nem anya!

Meg sem érdemli hogy a lánya legyél!!!

Tisztelem a kitartásod de én ezek után semmit nem közelednék felé!

Minket a húgommal az apánk felejtett el a szüleim válása után!Azóta sem állok vele szóba na nem mintha keresett is volna bármikor az elmúlt 15évben!

nem jött el az esküvőmre sem és az unokáját sem fogja látni!

Kívánom hogy a további életedben sok öröm és boldogság érjen!

INDIGÓ UTCA

Mit vár, ki vadászként a vadnak drukkol!

Az éhség, szereplőből mesélővé váltja.

Elférsz, de a szíved vágd ki, csak helyet foglal!

A freskón, az a srác is elbukott,

pedig csak otthont akart.

Mondta: bármeddig tart,

Ő keresi, megtalálja, bölcső s a sír között.

" Ez a játék régi hecc! Tudod, sosem haza születsz!-

mondta erre az Ég királya-

Ez az enyéim kiváltsága."

Nincs baj, csak, hogy a változóba örököt hoznál.

A kábultat nem tudod,

a tisztát meg nem kell, hogy megmentsd!

Elférsz, ...

...

... jászol, s kereszt között.

... " az enyéim kiváltsága."

Nehéz okosnak lenni!

valaki szül, de az anyai érzések a felelősségvállalás nem jön a babával együtt! Gondolom tele van lelkifurdalással ő is, persze ez nem ok arra, hogy Téged elhagyott!

Nem hiszem, hogy annyira jó lehet egy ilyen viszony és csak annyit mondhatok ami talán segít, hogy inkább ne legyen ott egy szülő, minthogy ott legyen, de bántson, megalázzon!

Attól nincs rosszabb, ha ott van, de nem szeret, ha látod, de nem enged magához közel! Ha félsz tőle vagy, ha erőszakos veled!

Ilyenkor még van remény és lehet "mi lett volna, ha..." játszani, gondolhatod, hogy szép lett volna, de ha jelen van és úgy bánt meg akkor az nagyobb baj szerintem!

Öltöztessen anyósod az esküvődre, szerintem!

Légy boldog amikor csak tudsz!

Szia Csibész!

Először is gratulálok az esküvődhöz és nagyon sok boldogságot kívánok az életben!

Aki boldog családban nő fel, az igazán nem tudja megérteni szerintem azt, amin Te is keresztül mentél, csak próbálja. Nekem 16 éves koromban halt meg anyukám rákban, és ha visszagondolok rá, sajnos nem érzek úgy vele kapcsolatban, hogy volt egy szerető édesanyám addig is amíg volt..Egyszerűen nincsenek pozitív élményeim vele kapcsolatban a 16 év alatt, igaz nem is bántott, együtt éltek apummal, dolgoztak, neveltek minket a nővéremmel. Valószínűleg, ő, mint anya ennyit tudott nekem nyújtani, erre volt képes. Én viszont a két fiamat, akik ma már 19 és 22 évesek, imádom, és mindent megteszek értük, pedig 11 éve egyedül nevelem őket.

Lehet, hogy éppen a Téged ért sérelmek-traumák miatt Te nagyon is szerető, nagybetűs ANYUKA leszel majd és akkor ezt végül is kinek köszönheted?

Szóval: szerintem az édesanya nemtörődömségét a gyerek nem tudja igazán feldolgozni - még felnőttként sem- azt teheted, hogy elfogadod őt olyannak amilyen. Az életedet tőle kaptad, ha mást nem is. Ne szomorkodj miatta, ő ennyire volt képes..

Remélem az esküvődet nem fogja beárnyékolni az, hogy édesanyád ott van-e vagy sem. Légy boldog a választottaddal és a leendő családoddal. Szeretettel: Erika

Csibész!!

Még egy megjegyzés! Most néztem meg a képeidet.

Anyukádnak büszkén kellene feszíteni az esküvődön!!

Nagyon kedves,szép lány vagy!

Sok boldogságot!!

Dehogy haragszom, csak mindenki ( majdnem mindenki) a saját példáját, életét tudja példaként felhozni.

Szerencsére nem kellett mindenkinek átélni sem azt, hogy eldobta a szülőanyja, sem azt, hogy többszörösen próbált a kilátástalanságából öngyilkossággal menekülni az életből.

Szia Csibész!

Én azt gondolom,hogy az élet hamarosan igazolja önmagát.

Hamarosan Te is édesanya leszel és érezni fogod,hogy egy ANYA mennyire ragaszkodik a gyermekéhez. Ugyanis egy gyerek legyen az karonülő kisded vagy egy, 17 éves kamasz,semmiképp nem játékszer. Én nemtudom elképzelni azt,hogy az anyád szeretett,ha kitudta azt mondani,hogy lemond rólad. Valószínű,hogy Ő egy ilyen típusú ember.Te megadtad a lehetőséget neki,de Ő nem élt vele. Hagyd Őt,mert megkeseríti az életeteket. Ha akar valamit,akkor majd keresni fog!!! Ne Te könyörögj azért ,hogy szerethesd!

Sajnálom,te biztos másképp látod,neharagudj ha esetleg megbántottalak...

Ellenben az én anyukám tetteire nincs,és nem is volna elfogadható magyarázat.

Szia!

Az én anyukám élete során kb 50szer kisérelt meg öngyilkosságot ebből 40 szer a pici gyerekei elött.Ebben nöttünk fel.Lelkileg tönkrementem 1 szem tablettát nem tudok lenyelni azóta mióta ő marékszám magába tömte elöttem,gyermekkorom óta ha antibiutikum kell injekcióznak.Erre nincs magyarázat.Ezt nem lehet megbeszélni...Kezelték pszihiátrián élete során kb 50szer,de a feltünöttségi viszketés,és az énközpontúság nem gyógyitható!Az én anyukámnak arra,hogy öngyilkosságot kiséreljen meg nem kellett nyomós ok ,elég volt rá egy rosszul indult nap.És egy igazi anya feltétel nélkül szereti a gyermekét,ha szükség van rá,hogy segitsen gondolkodás nélkül teszi,nem kér érte semmit...Neharagudj,de ez a véleményem annak ellenére,hogy szakmailag megalapozott amit mondassz,de az életben ez ritka mint a fehér holló

Egy anya az anya is marad, vér szerint és tisztelnünk kell mivel szülőnk.

Nah ezzel azért nem értek egyet. Anya az, aki tisztességgel felneveli a gyermekét, nem az, aki megszülte és magára hagyta.