Alvásparalízis ..átélted már? "Élménybeszámolók" (beszélgetés)

Én is olvastam többféle technikát, erről még nem hallottam.

Meg tudod csinálni a testből kilépést tudatosan is?

Nekem úgy nem megy, csak spontán, akaratomon kívül, igaz nem is gyakoroltam még eleget.

Említettél egy "tanítót", ő valójában kicsoda? Én is keresek valakit aki tudna tanítani, tudnék tőle néhány dolgot megkérdezni, de olyat nem ismerek, akihez szívesen el is mennék.

Ez egy technika, amit egy tanító mesélt:

1. Leülünk egy méterre a falon lévő ponttól (vagy rajszög) szemmagasságba (vagy picivel felette).

2. Koncentrálunk a pontra egy darabig.

3. Együtt lélegzünk a ponttal (lehetőleg orron keresztül). Amikor belélegzek, akkor elképzelem hogy a pont kilélegzik. Amikor kilélegzek, akkor elképzelem hogy a pont belélegzik.

(Egy idő után a lélek kilazul, kilép a testből. Persze ezt is, mint mindent gyakorolni kell, ha valakit érdekel.)

Hátha akkor többször nem lesz. Nálatok ezek szerint tényleg csak akkor támadnak, ha egyedül vagytok.

Nálunk nemcsak olyankor jelennek meg szellemek, hanem bármikor. Igaz ezek "normálisak", nem bántanak bennünket, csak egyszerűen itt vannak a lakásban. Szerencsére már nem ijedek meg tőlük.

Egyedül csak múlt héten láttam egyik éjjel egy pillanatra egy boszorkányszerű, ronda öregasszony külsejű valamit a páromon, tulajdonképpen rajta feküdt, és nézett rám. Többször nem láttam, bízom benne, hogy csak rövid időre bepróbálkozott nála és továbbállt.

Nálam pedig nagyon előjöttek a testen kívüliségek, egy pár hónapig nem volt semmi, legalábbis olyan nem, aminél teljesen tudatomnál lettem volna, de mostanában szinte minden nap, különösen hajnaltájt. Folyton ugrálok, szinte kisgyerekként élvezem a súlytalanságot. Néha elég gyerekesen viselkedem, aminek viszont nagyon örülök (bár nem akarom elkiabálni), hogy a totális bénultság megszűnt, csak egy enyhébb bénultságot érzek, amikor visszatérek, de ennél szinte rögtön tudok mozogni, mégha nehézkesen is, gondolom kell néhány másodperc, mire visszarendeződünk a testünkbe és újra tudjuk irányítani.

Sziasztok! KB. 5. osztályos lehettem. Bérház, wc kint. Hajnalban nagyon kellett pisilni. Szépen felültem, felöltöztem, ajtót kinyitottam, kimentem hátra, lakat le. Végeztem, és visszamentem. amint lefeküdtem az eredeti testhelyzetembe, akkor észleltem, hogy húha, nagyon kell pisilni. Futottam ki.

Ez többször volt velem. Talán a stressz miatt, ami akkoriban ért, vagy ki tudja, miért történt.

Hm, érdekesek ezek a vécés álmok :D Kíváncsi lennék, mire utalhatnak, nekem is van visszatérő mosdós álmom, nálam ezek úgy jönnek elő, hogy gyakran bolyongok álmaimban mindenféle ismeretlen épületben, házban és persze betévedek a kisebb-nagyobb fürdőszobákba, mosdóba, vécébe is.Viszont ezekben az álmokban egyformán közös, hogy a mosdóba érve észreveszem, hogy valaki/valami veszélyes dolog van ott .Az én álmomban ezek a helyiségek tiszták, de nagyon zegzugosak, sok az ajtó és tudom, hogy valamelyik ajtó mögött van valami és én mindig egyedül vagyok ott.Persze megijedek és szeretnék kimenekülni, de nem tudom, melyik ajtó vezet ki vagy ha meg is találom, nem tudok kimenni rajta valamiért, mert pl be lett falazva, vagy rengeteg ajtó van egymás után és csak nyitogatom őket sorra és nem akarnak elfogyni, közben tudom, hogy már jön mögöttem valaki, akitől féltem.Előfordul, hogy sikerül kinyitnom olyan ajtót, ami mögött tényleg van valami, ez rendszerint akasztott ember, vagy valami más módon meggyilkolt szerencsétlen.Vagy egyéb rémség.

Utálom ezeket az álmokat :(

Ha gyenge a lélek fénye, az csalogathatja a sötétet, mert még befolyásolhatja, kiolthatja, elnyomhatja, stb. De amikor már erős a fény, akkor a sötét nem tudja befolyásolni. Félni fog tőle, sőt: MENEKÜLNI! Az erős fény a sötétnek: HALÁL! És ezzel meg is szűnik a létjogosultsága a te életedben, egy bizonyos területen. Csak ott tud csesztetni, zaklatni, ahol még GYENGE vagy! Ez nagyon fontos dolog. Keresd meg hogy mi a kísértés forrása, leckéje. Mire akar megtanítani?

Mondok egy példát:

Ha a te tudatod olyan értékesnek véli magát mint egy drágakő, akkor nem fog érni semmit, ha a külvilágban LEHÜLYÉZIK! Mert az értékességtudatod szilárd, stabil, sebezhetetlen. Ott már nem tudnak neked ártani. Olyan mint a tó, amibe égő fáklyát dobnak. (Buddha példázata)

A vakfoltokat kell megkeresni és betölteni fénnyel. Azaz meggyógyítani a lelki sebeket, mert azt a sötét oldal nagyon szereti, az neki az átjáró, a kapu. Ilyenkor nincs pajzs, nincs védelem, nincs biztonsági zár, csak ha kimunkálod, ha felrakod.

Nálam teljesen a jelenben és a valóságban zajlik. (Mások beszámolói szerint őnáluk is.) Ugyanazt látom, mintha benne lennék a fizikai testemben.

Annyira valóságos, hogy mikor először történt meg olyan test elhagyás, amire részletesen emlékszem, nem is vettem észre rögtön, hogy valami nincs rendben, mikor felkeltem az ágyból, akkor még azt hittem a testemben vagyok. Az első gyanús jel volt, hogy hiába nyúlkáltam a kilincshez, nem tudtam megfogni és kinyitni az ajtót, majd a következő, hogy nem tudtam felkapcsolni a villanyt. Ekkor egyből rájöttem, mi van. Az volt a szerencsém, hogy a lebénulások miatt sokat kutakodtam az interneten, és már előtte olvastam egy könyvelt a testen kívüli élményekről, így nem volt olyan döbbenetes, de azért még így is meghatározó élmény.

Mindig egy erős rázkódással kezdődik, arra ébredek fel, mintha rázkódna alattam az ágy, de persze bennem van a rázkódás. Ekkor teljesen tudatomnál vagyok, látom a szobát, azt is látom, hogy még sötét van vagy világos, teljesen képben vagyok. A rázkódás aztán véget ér, nyugalom és csend lesz, és akkor kezdődik a "kaland".

Annyi még a különbség, hogy ha vannak szellemek a lakásban, ill. ahol éppen járunk, akkor őket is látjuk. Így találkoztam a múltkor a fürdőszobában a mi lakótársunkkal. Ma reggel nem találkoztam senkivel, ma elég gyorsan elhagytam a lakást.

Nagyon köszönöm ! Le is töltöttem. Nekem is kellett az alkalmazás hozzá.

Kíváncsi vagyok.:)

Értem köszönöm mindkettőtöknek!

Nem igazán tudom, hogy a Boszi cicás ilyen volt-e. Olyan volt,mintha valóság lenne, de irányítani nem irányítottam. Láttam, hogy a kutya barátsággal fogadta, csodálkoztam, hogy több hónap után felismerte, hogy a mi macskánk. (Lassan egy éve lesz, hogy eltűnt, de szerintem kinyírta a szomszéd kutya, ugyanis a gazdájának tetszik, hogy ilyen és nem szól rá) Egy másik portálon szoktam néha ingyenesen kérdezni Luca jósnőt, utolsónál azt mondta még mindig lát egy bizonytalan, de pozítiv esélyt Boszi megkerülésére. Nekem ez is eszembe jutott álmomban és rögtön az volt bennem, hogy meg kell írnom neki, hogy igaza volt. Mikor felébredtem olyan érzésem volt, mintha ez megtörtént volna, de sajnos nem :(

Ez szerintem is már inkább egy testen kívüliség volt.

Ma kora reggel nálam is megint előjött a rázkódás. Most egy kicsit tudatosabban megfigyeltem: a különválás után rögtön még nem tudjuk kontrollálni magunkat, először csak félig önkívületi állapotban sodródunk ide-oda, kb. úgy mint ahogy az űrhajósok, amikor már nincs gravitáció. Onnan jövök rá, hogy már kívül vagyok, hogy felismerem a tárgyakat a szobában, és ezáltal tudok valamelyest tájékozódni. Később kitisztul a kép és már tudjuk irányítani az eseményeket. Már korábban kitaláltam, hogy a szüleim házába megyek, és találkozni szeretnék a kutyával is, érdekelne, hogy ő észrevesz-e engem, mert úgy tudom az állatoknak nyitva a 3. szemük. Most megtanultam, hogy nagyon pontosan kell megfogalmazni, hová szeretnénk eljutni, mert szerintem egy padláshoz hasonló helyen voltam, lentről erős fény áradt felfelé, láttam egy dobozt is, ami olyan volt, mint amibe a tortát csomagolják a cukrászdákban. Akkor azt hittem, hogy nem sikerült eljutnom anyuékhoz, és megrekedtem egy zárt sötét helyen és inkább kiadtam az utasítást: "Visszamegyek a fizikai testembe." Egyből az ágyban találtam magam, legalább ez a visszatérés egy biztos pont, ha bármi történik így valóban könnyen visszajöhetünk. Már felkeltem, mikor eszembe jutott, hogy lehetséges, hogy mégis a szüleimnél voltam, csak a padláson, és nem voltam elég türelmes és elég okos, hogy megfogalmazzam, hogy a nappalijukban, konyhájukban, kertben stb. szeretnék lenni, így a padláson rekedtem. Van még mit gyakorolni.

Innen töltöttem le a könyvet:

[link]

Ezt a djvu alkalmazást is le kellett tölteni először hozzá, nekem nem volt a gépemen:

[link]

Azért kipróbálom én is a vezetett meditációt, bár gondolom ezt is többször kell gyakorolni.

Volt alvásparalízisem, többször is. Tudtam, hogy az ágyamban vagyok, és a másik szobában a szüleim. ELőször csak halkan, és mondhatni normális ütemben, aztán egyre hangosabban, erősebben hallottam ,mintha villt vagy kést húzálnának egy tányéron, nagyon idegesítő hangja volt. Ekkor rádöbbentem, hogy éjszaka van. NEm igazán tudom, hogy nyitva volt-e a szemem, úgy rémlik láttam egy-két homályos foltot a környezetemből, de többnyire csak sötétség.

Aztán valaki beszélni kezdett hozzám. Valami nevet emlegetett, amire már nem emlékszem ,és erősen kérdezgette, hogy ki az?! Úgy éreztem ,mintha azt akarná, hogy jöjjek rá valamire. Eleinte féltem, aztán nagyon próbáltam gondolkozni, hogy mit akarhat, de nem jöttem rá. Persze végig mozdulni sem tudtam. De nem éreztem nyomást, ne mvolt nehéz a légzésem sem. Próbáltam szólni, mondani akartam, hogy "nem tudom!", de persze hang nem jött ki rajtam. Az jutott eszembe, hogy biztos tud olvasni a gondolatomban, hát majd ott válasolok neki.

Többre nem emlékszem.

Több alkalommal történt olyan is, hogy rájöttem, hogy álmodok, de szinte egyből felébredtem.

Legutóbb viszont, egy nagyon hosszú tudatos álomban volt részem.

Rémálomnak indult az egész. Egyedül voltam itthon, a párom munkából érkezett haza, de olyan volt, mint valami zombi. Kapucni volt rajta, nem szólt, csak bámult, és furán mozgott. Elkezdtem kicsit félni, de ugyanakkor..valahogy más volt a helyzet. Tesztelgettem, szólítgattam, nyúlkáltam az arcához, hogy történik-e valami baj. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Addig addig piszkáltam, szólítgattma, míg azt nem mondta, hogy "csak nagyonfáradt vagyok". Ekkor elkezdett tisztulni a kép...Éreztem, hogy valami nincs rendben, még itthon sem kéne lennie, ez nem történik meg. És az álmomban hangosan kimondtam, hogy "oké, tudom hogy álmodok, most mi fog történni? megtámadsz? vagy felébredek??" Kicsit riadtan beszéltem. De ne mtörtént semmi, ott maradtam. Úgy döntöttem, hogy kihasználom az alkalmat, ha már tudom, hogy csak egy álom, nem akartam, hogy baj történjen, így távoztam - az ablakon keresztül. Repkedtem mindenfelé, bementem másokhoz, akik nem láttak, azt csinálhattam amtit akartam.

Aztán egyszer csak a szüleimnél voltam, mintha ott, a régi szobámban a régi ágyamon majdnem felébredtem volna, egy alvásparalízis kíséretében. Éreztem, hogy ott fekszem az ágyon, hallottam, ahogy a szüleim beszélgetnek kint. És nem tudtam mozogni. De aztán észbekaptam, hogy nekem nem is kéne itt lennem, hiszen nem itt aludtam el. Akkor visszatértem a "rendes helyemre", és ey rövid mozgásképtelenség után felébredtem, teljesen nyugodtan. Nagyon fura, de egyben kellemes, jó élmény volt. Azóta nem történt hasonló.

Vannak földhöz kötéses meditációk is. Szó volt róla múltkor , ezért mondom :)

/www.youtube.com/watch?v=NgdTTOL6R-E

[link]

A lótuszvirágosat megcsináltam már az tetszik, a másikat még nem csináltam.