Alvásparalízis ..átélted már? "Élménybeszámolók" (beszélgetős fórum)
A tudatod csapong, így a testedet is mozgásra kényszeríti, mert izgatott. Úgy kívül, mint belül.
Nyugalmi testhelyzetben úgy vergődik a tudat, mint a partra vetett hal. Addig vergődik, míg meg nem hal. Ha meghal, akkor áll be a csend, az egyensúly, a tudati mozdulatlanság. És akkor már a test mozdulatlansága sem okoz túl nagy problémát. Ez a "halál" voltaképpen a tudat csapongásának (múlt-jövő) a halála.
Kicsit morbid téma, de... :)
Most már ezt is tudod. :)
Ha stabil meditációt akarsz, akkor ne komplikáld túl. Elég egy szék, azt jóvan. A tudatod így is - úgy is le fog nyugodni idővel, ha csöndben tudsz maradni és gyakorolsz. A testhelyzetek csak azért vannak, hogy könnyebben eljuttassanak bizonyos tudatállapotokba. De így van ez a jógával vagy a mudrákkal is.
Ezen a videón a fickó a Zazen (ülő meditáció) formáit mutatja.
Ha meditálsz, akkor ne tedd keresztbe a lábad, mert ezt azért csinálják, hogy könnyebben eloldódjanak. Ha a lábak egymás mellett a földön vannak, akkor nehezen tudsz eloldódni.
Most már egyre többen vannak, akik azt mondják hogy az utóbbi az egészségesebb. A lótuszüléstől mindenféle nyavalyájuk lesz. Azt mondják, a jövő embere már csak egy széken fog meditálni. Lábak a földön, kezek a combon. Semmi extra.
Most valamiért Krishnamurti jutott eszembe. Vajon miért? :))
Ez így van. Például meditáció által a lélek és a test kapcsolata kicsit meglazul. De nem mindegy hogyan meditálunk, mert a keresztbe tett láb növeli ennek az esélyét. Amúgy a meditáció önmagában bizonyos fokú védelmet ad.
Ugyanakkor a stresszorok is torzítják a test és a lélek közötti kapcsolatot. Így az erős, kellemetlen ingerek, élmények, tapasztalatok, stb. Ez odáig fajulhat hogy elidegenedik az ember a saját személyiségétől, de ez már egy elég kóros eset. A terápia sem egyszerű, de tulajdonképpen a gyakorlati élet a gyógyszer. Így visszaszerzi az önállóságot, a gyökereket. Sikerélményeket szerez, szembenéz a valósággal, problémamegoldás, stb...
Érdekes kérdés ez, hogy mi váltja ki. Közös okot nem sikerült felfedeznünk. Nekem csak kétszer volt ilyen szerencsére, viszont semmi idegrendszeri problémám nem volt, azóta sincsen. Nagyon jól alszom, nem cigizek, nem alkoholizálok, kávét is keveset és gyengét iszom.
Én egyetlen dologgal kapcsoltam össze: mielőtt alvásparalízisem volt, előtte két hónappal rendszeres és mély meditációba kezdtem. Utána jelent ez meg. Tehát ha úgy vesszük, nálam egy nyugodtabb időszakban jött elő. Azzal tudtam véget vetni, hogy minden este lefekvés és meditáció előtt gyertyát égettem, füstölőztem, "levédtem" magam, és többször nem is jelentkezett.
Szóval rejtélyes, hogy mi lehet a kiváltó oka. Van akinél akkor jelentkezik, ha stresszes, lelkileg nem jól van, van akinél fordítva...
Ha az alaphelyzetből indulunk ki, akkor egyfajta "tehetetlenség" van jelen. Tehetetlenség meg akkor alakul ki, ha az illető tényleg TEHETETLEN, legfőképpen lelki-szellemi téren. És akkor mondjuk egy ilyen helyzet szembesítheti, hogy megéli a tehetetlenségét egy pillanatra, fizikai szinten. Az akadályoztató helyzet megengedi hogy ilyeneket éljen át. Én ezt következtetem ki. Persze a tévedés jogát fenntartom, csak valami nagyon ezt mondatja velem.
Gyerekek esetében is sokszor előfordul, csak nem beszélnek róla. Ha megnézzük a gyerek nagyon tehetetlen, főleg ha be kell hódolnia valami külső körülménynek (mondjuk szülők). Akkor megéli a tehetetlenségét, mert még gyenge, törékeny, tapasztalatlan és nem tudja igazán megvédeni magát. Ergó függ a szüleitől és az ő elvárásaiktól. Ez már egy nagyon komoly indok arra, hogy a gyerek megélje a tehetetlenségét.
A trauma ily formában előjöhet, mondjuk egy reggeli ébredésnél. A lélek még nem tölti ki egészen a testet, mert kívül szabadabbnak érzi magát, a testében meg tapasztalnia kell, sokszor rosszat. Tehát ez lehet egy tudat alatti védekezés a fizikai világgal szemben.
(A bepisilésnek és a körömrágásnak egy durvább formája.)
Mi itt a megoldás? A szülők támogatása, gyámolítása.
Szerintem sem oké ha valaki ezt gyakran tapasztalja. Mert mondjuk egy tudatos "lélek-projektáló" esetében ezt elfogadhatjuk, de amúgy meg...
Nekem az az érzésem, hogy valami trauma (legfőképp gyerekkori) válthatja ki, életkortól függetlenül. Legalábbis folyton ez az érzésem tér vissza.
Ezért írtam, hogy ha többet foglalkozunk a tudattalannal és ott feloldunk bizonyos gátlásokat, traumákat, akkor talán megszűnik ez a fajta észlelés.
Teljesen igazad van! Lehet a narkolepszia, alvási apnoe tünete.
Egy alvásvizsgálatot kellene csináltatnod!
Sziasztok,
engem kisgyermek korom óta "kísért" ez a jelenség. Nagyon sok hozzászólást elolvastam (nem mindet), de úgy érzem a fő értelmezéseket láttam. Én úgy gondolom (ezért kérlek ne bántsatok) hogy a fórum fő célja az, hogy a sorstársak megnyugodjanak hogy sokan vagyunk, nem kell félni. Számomra ez a legfontosabb. Én abban hiszek hogy van racionális magyarázat, blokkolt vázizomlat, még álom üzemmódban túlpörgetett idegrendszer ami hallucinációkat generál, így senkit nem akarnak gonosz lények bántani. A praktikus felébredési tanácsok hasznosak, én mint túlsúlyos felnőtt a saját csúcsra járatott horkolásomra próbálok felébredni, mint ma reggel is. Felmerült bennem (és nem akarok kirekeszteni senkit!), hogy akik spirituális szempontból közelítik a témát nyissanak ennek új topikot, és akik megrémülve erre a fórumra akadnak, kapjanak gyakorlati segítséget.