Álmok, miket sohasem feledsz! (beszélgetés)

De öri hari. :)

Most el kell mondanunk a széna szalmát. :DD

Igen. Csak a csík. Nem azért mondom, de borzalom. Tudom, hogy rossz, de nem tudok semmit tenni.

Először 6 évesen álmodtam. :((

Hát ez aranyos!:) És furcsa is egyben!:O

Csak egy csík van benne, ami halad? Semmi más?

Jaj, erről jutott eszembe egy!

Nagyon nagy hó, gyönyörű napsütés! Sétálunk tesóm, párom, én, apu, anyu, és pár idegen is ott van!

Megyek, egyszercsak beszakad alattam a hó, és betemet! Totál pánik, a levegő fogy, de megmentenek!

Na, ebből úgy ébredtem, hogy levegő után kapkodtam!

A másik,amikor ugyanitt lakunk még,de mellettünk sportpálya helyett egy sziklás hegység van.Ez úgy tűnik egész estés álom.Elvesztünk ott a nővéremmel,bolyongtunk,vészhelyzet,ő megmentett engem,én őt,aztán lezuhanunk,felmászunk,éhhalált halunk,szomjan fullunk,lábunk törik,napszúrásunk van,de nem találunk ki.A bátyám,aki kicsit idősebb,jön kutatni minket,persze a szüleink tudta nélkül.Megtalál,de az utolsó pillanatban,a halál előtt,és büszkén vezet minket haza kézen fogva.

Ezt sem hiszem,hogy valaha el tudom felejteni.

:))) Borzalmas lehetett, de aranyos.

Nekem 12 éves koromtól van visszatérő álomom. Tavasszal, meg ősszel szoktam vele álmodni.

Nagymamámék házánál vagyok, ahol a kertben van egy nagy diófa (eredetileg is ott áll), arról a diófáról mászik le egy óriáskígyó. A kutyámat féltel állandóan, de nem merek kimenni a házból.

A kutyánk akkor halt meg, abban az évben.

Nekem van két visszatérő álmom.

De, ugye nem nevettek ki????????

Szóval a kedvencem, amit senki sem ért:

Megy a csík. Mintha a gyurmába csinálnának csíkot, és az halad. Egyszer csak összegabalyodik, és gabalyodik, és gabalyodik, aztán kisimul, és megy tovább a csík.

Fúj, de utálom ezt. :((

A másik nagy kedvenc:((, amikor velem van egy görög ember. Nem tudom miért görög, és honnan veszem, tudom, de tudom, görög. És utána mindig lezuhanok. A legrosszabb, mindig arra ébredek, hogy puffanok. Fizikai fájdalommal ébredek.

Mit mond Freud? :))

Nekem két visszatérő álmom volt tizenéves koromig! Aztán elmúltak! De addig viszonylag sokszor álmodtam őket!

Az egyik, hogy suliban vagyok, és nincs rajtam ruha! Nagyon ciki volt! Egy pulcsiból próbáltam nacit csinálni!:)

A másik pedig hogy egy elhagyatott utcán megyek, kicsit sötétben! Egyszercsak megtámad egy csomó kutya! Rohanok, de nem jön ki hang a torkomon!

Szerencsére mindig felriadtam azelőtt, hogy utolértek volna!

Az elsőnél nem voltam hat éves,és olyan rettegést éreztem,hogy nyüszítve ébredtem.Persze több mint 20 év után nevetséges,de valami miatt nem felejtem el.

Egy lakótelepen laktunk,ahol 3 ház volt egymás mellett.A középső volt a miénk,és valami furcsa egérfejű lények támadtak ránk.Nagy veszély fenyegetett,és persze rajtam múlott,hogy megmeneküljön az egész város.Tyúkláb mintás nadrágban,libasorban meneteltek az erkélyünk alatt,én pedig az eréklyen ülve egy kalapáccsal mindegyik fejére csapva mentettem meg a világot.Egész idő alatt az járt a fejemben,hogy ha egyszer is elvétem,akkor végünk.

Az a rettegés most is élénken él bennem.