Álmok, miket sohasem feledsz! (beszélgetés)

..Lassan 11 éve véres ágyruhát hordozó kis cig*ny csapattal(remélem nem sértő a szó*)álmodtam,akik folyamatosan hozták utánam egy szűk utcában az ágyneműt..(Álmoskönyv,és anyukám szerint halált jelentő álom volt,és olyan megérzésszerű is,mert másnap reggelre meghalt az apukám.)

Ezután kb 2 hónap múlva az apukámmal álmodtam,ahogy 2 fehér galambot tart a kezében,és az egyik elrepül.(Akkor még nem is tudtam,hogy az anyukám síremléket csináltatott neki,2 fehér galambbal-egyik ül-a másik épp felszáll.)

Bevallom azóta figyelem az álmaimat,na nem mániákusan,de amitől még álmomban is félek,azt nagyon megnézem.)

Jó dolgokat nem szoktál álmodni, ami meg is valósul?

Tee, esetleg álmodjál egy lottó ötösről! :-))))

Szívből kívánom neked!

Igen. Hasonlít az elsőre.

Autóbalaset ért valakit és meghalt.

Két nap múlva jött a telefon autóbalaset érte, szerencsére túlélte.

Amit en nem tudok elfelejteni es meg ma is osszerezzenek, ha ra gondolok, az masnak talan nem olyan nagyon dobbenetes, de nekem az volt.

Csak annyi, hogy elutott egy teherauto. Ezt akkor almodtam, amikor a fiam kb. 3-4honapos volt. Az volt a furi, hogy ahogy lattam a teherautot, nem tudtam arrebb menni. Tudtam, hogy el fog utni es mindjart meghalok. De nem is ettol feltem igazan, hanem attol, hogy mi lesz az en kicsi fiammal? Ez futott vegig az agyamon! Soha tobbet nem fog latni, nem lesz a karomban, nem szopikazhat, amit annyira szeret. Nagyon rosssssssz volt!

Nekem is volt olyan álmom kb. 40 éve, hogy mindig ugyan azon a helyen /egy forgalmas utkereszteződés előtt/ felrepültem, hazáig szálltam. Ez nagyon soksor visszatért!

A másik 23 évvel ezelőtt kezdődőtt, mikor kertes házba költöztünk.

Fekszek az ágyban, az ablak előtt, bent a szobában megjelent 2 sötét alak, nem moccantak, nem is szóltak hozzám, de valami határtalan nyugalom vett rajtam erőt és mindig megjegyeztem, hogy "Itt vagytok, akkor jó" és ez után a 2 alak eltünt. Ez nagyon sokáig ismétlődött, de vagy 1 éve nem álmodom, vagy csak nem emlékszem rá?

Elmondtam a nővéremnek, aki először kinevetett, aztán megkérdezte, hogy nem féltem tőlük? Mikor mondtam, hogy olyan természetes volt, hogy ott vannak és köszöntem nekik, azt mondta, hogy nem vagyok normális. Szerintetek sem?