Absztrakt valóság... (beszélgetős fórum)
Te ettől még csodás ember vagy....nem kell leírni Magadat..
Túl buta...túl emberi??Valamennyien ilyenek vagyunk..
Megnéztem őket..............
A második részben aztán kaptam egy jól irányzott jobb horgot,az idegenektől.
Már kezdtem is volna védőbeszédet írni,a beskatulyázás,előítéletek,és egyebek ellen.Hát nem a szeretetről beszél,a fényről ami ezáltal árad,a békéről,egy nyugalmas világról?Egy paradicsomi állapotról?
Közben mit is tesz?
Gyűlölködve,lealacsonyítóan,negatívan beszél az emberek EMBERI oldala ellen....
De aztán úgy gondoltam,igaza van.Megérdemlem a pofont.Bárhogy is nézzük a dolgot,mindig is túl buta voltam,és túl emberi .A spiritualitás magasabb szintjeihez a büdös életbe nem fogok tudni eljutni,mert túlságosan is rajongok az emberek sokszínűségéért.
Mert számomra az univerzálisan "meghatározni mi a jó,szép,helyes",midig is egyet fog jelenteni a rosszal,a negatívval,a manipulációval.
Mellesleg túl emberi is:))))
..és paradoxon is...
Egyik "szellemiséggel " csapja agyon a másik gondolatát.
Sosem értettem az embereket,akik szabadságról ,tiszteletről ,szeretetről beszélnek,miközben behatárolják,meddig terjedhet a másik ember szabadsága,szeretete,tisztelete.
És olybá tűnik ,már a földönkívüliek észjárását sem értem?:))
A végkövetkeztetésem pedig annyi lenne,a marslakók,legyenek mars lakók,az angyalok legyenek angyalok,a zioniak,legyenek zionikak,az emberek ,pedig emberek.
A véres, szörnyű, rémes álmok mindig a tudatalattidból feltörő elnyomott negatív érzések.
Tanít és szembesít. Amit a való világban nem tehetsz meg azok oda fojtódnak le, és álmodban újra előjönnek.
Ha emlékezetem nem csak,én csak akkor egyszer haltam meg ,több fegyver és ember keze által.
Viszont többször harcoltam már valaki,vagy valami ellen,és győztem le,de nem mindig öltem meg.
Viszont ez inkább régebben volt jellemző az álmaimra.
Mostanság,csakis a víz az úr,minden formájában ,és ami még visszatérő momentum,az egymásba nyíló szobák,nagy házakban,motelekben,üdülőkben,hogy nincs folyosó,egybe nyílik minden .
Én nem emlékszek, hogy öltem volna...Párszor megbarátkoztam az ellenféllel, ami egyszer egy zombi-vámpírszerű lény volt. :D
Hú, karddal? Az izgi lehetett. :) Sajna nálam az ilyen fegyverek kimaradnak. A pusztakezes harc jellemző rám, és így is szoktak megölni. :D
Az még soha!:)))
Harcoltam már karddal,és éreztem ahogy a testembe fúródik,az fájt.
Viszont nem volt halálos,és én öltem meg az ellenfelemet.
Az is fura egy érzés,ahogy a puha húsba döfsz egy kardot,és látod ,hogy valaki meghal általad....nem is fura,iszonyatos,és végérvényes,szinte neked fáj.
Az volt:))
Mai napig jó érzéssel emlékezem vissza rájuk,mert ezek csupán epizódok voltak az egészben,szokás szerint mozogtam álmomba,több színhely,más emberek,de a történet folyamatos volt,nem egyikből ugrottam át egy teljesen más helyre és szituba,mint ahogy az néha történni szokott.
:oDDDDDDD
Szerintem ez a szerencsénk .... :o)))