A terhesség jelei a fogantatástól számítva 2 hétig (beszélgetés)

Na és "szégyen" volt, ha nem lett gyerek.

Most meg lassan az természetellenes, ha gyereket akarsz.

Elvileg nekem is kettő van, az egyik Ausztriába jár dolgozni, a másikkal messze kerültünk egymástól, meg furán viselkedik pár éve.

Ja egy kolléganőmmel vagyok nagyon jóban még, de nagyon sok dolga van plusz anyuja is beteg.

Van valaki, akinek volt ultrahangos petevezeték átjárhatóságija, vagy valami infója róla?

Most olvastam el, és ott szintén kell kontrasztanyag, és úgy tudom annak a beadása fáj, tehát akkor végülis ugyanölyan mint a sima röntgenes vizsgálat.. pedig erre azt mondták, hogy nem fájdalmas..

Sajnos lehet, hogy én is csatlakozni fogok a barátnőmentes csapatba.. :-(

Van elvileg kettő is, csak az egyik Ausztriába ment dolgozni és alig jár haza, ha itthon van tuti, hogy én nem vagyok itthon..

A másik itt van a városban, de vele is alig tudok találkozni, ráadásul pont valamelyik nap vesztünk össze a babatémán..

Neki egyből összejött, pedig nem nagyon volt rákkattanva, kellően be is sokkolt tőle, és állandóan azt hajtogatja, hogy ne foglakozzak a gyerektémával.. persze igazolni véli az állítását azzal, hogy ugye neki egyből összejött.. ráadásul állandóan rámförmed inkább, persze én nem szólok semmit.

De tegnapelőtt már nem bírtam tovább és emailben leosztottam, hogy nem biztos, ha baj az,ha álmodozom, mert legalább felkészülök rá és nem csak egy nyűgöt fogok látni a babában, és lehet, hogy neki sem ártott volna kicsit jobban rákészülnie előtte..

Ennek az előzménye az, hogy nekem pont akkor jött meg 5. hónap és várakozás után, mikor ő leírta, hogy megkérdőjelezi, hogy kellett-e ez neki, és hogy látja a jövőben a sanyarú sorsát...ezután pedig lehordott, hogy éljem már a saját életemet és ne a gyereken agyaljak..hát gondolhatjátok..

Egyébként én úgy érzem élem, hisz csinálok egy csomó minden mást, és másról is szoktunk beszélni meg nem is beszélek a babatémáról szinte csak itt, vannak új munkáim, jön új kiskutya stb.. de ő még azt a keveset sem "tűri el"..

Pedig azért szerintem egy élesben "gyereket csináló" nőnél természetes, hogy gondol ilyenekre..

Régen sem volt másképp.. sőt esküvő után egy nőnek egy feladata volt, gyereket szülni..

21-22 évesen én is ilyen határozott és "kihaénnem" voltam :) te neveled anyud, tudod, milyen hibákat ne kövess el, stb...ennyi idősen én is tudtam, hidd el :D

ne hari, nem kinevetlek, csak kicsit olyan vagy, mint a veled egykorú húgom :) és tényleg nem ismerlek.

Ráadásul az én lányom nem nagyon hagyja magát puszilgatni, dédelgetni, babaként sem volt nyugodt típus :( (:

Próbálták dédelgetni a mamák is de nem maradt meg fekvő helyzetben :D

Sőt, én olyat is olvastam már, hogy valakinek azt javasolta a nőgyőgyásza, hogy legyenek együtt akkor, amikor nem szoktak..így csinálták mensi alatt is, és akkor esett teherbe, és nem egy ilyen eset volt, aki mensi alatt fogant meg..

Vagy pl. élő példa, az albérlőnk esett gyógyszer mellett úgy teherbe, hogy pár napig hasmenése és hányása volt.. sajnos nem gondolt a lehetőségre, így a vérzés elmaradás után még szedte a tabit, de szerencsére egészséges kisfia van.. már 3 éves körüli. :-))

Viszont abban egyetértek Csillaggal, hogy egy gyereket felelősséggel kell vállalni, ami nem feltétlenül korral jár.

Régen azért átlagos volt, hogy huszonpárévesen szültek a nők.. de tényleg érdemes átgondolni és nem buliból vállani..

Mert azért vannak ott gyötrelmes napok is, nem mindig cukimuki. :-)

De ha valaki ezt rendesen átgondolja és bevállalja, akkor miértis ne..

De Angel-nek én is azt javaslom, hogy ha van baba akkor azért, ha szeretnének akkor azért, nem kicsit gyakorolni kell a türelmet és érni egy kicsit, mert sokminden sokkal nehezebbet kell még átélni a terhesség alatt és a babával is.

Ezt javasoltam annak is, aki félt megcsinálni a tesztet, pedig már késett a mensije..

Könyörgöm, aki arra nincs felkészülve, hogy feldolgozzon egy terhességi tesztet akár negatív, akár pozitív, az még szedje össze magát a gyerek előtt, mert ott nem ilyen piti gondok lehetnek..

Hát igen, 34 vagyok, másfél éves lesz a lányom és nap mint nap érzékelem, mennyire háttérbe szorultam mint nő stb. Magamra szinte semmi időm, a wc-re menést is meg kell szervezni.

Sajnos én egy fiúra túl sok időt pazaroltam, aztán a mostani páromat is győzködnöm kellett, azért lett nemrég babám.

Viszont garantáltan kiéltem magam, pasizás, bulik satöbbi címén. Dolgoztam is eleget.

Tényleg meg kell gondolni, mert aztán egy bébi mellett barátnőzni sem lehet sokat. Főleg ha neki is családja van.

Nem kioktatásnak szántam. Egyszerűen saját bőrömön érzem.

Van egy imerősöm, imádott nyüzsögni, csavarogni, 2 éves a lánya, kíváncsi lennék min ment/megy keresztül belül.