A Suttogó módszerről őszintén, egy anyától, aki kipróbálta (beszélgetős fórum)

Ha egyszer alszol, téged sem érdekel, ki fekszik melletted.....gondolod hogy egy 2 napos vagy 2 hetes csecsemőnek minden másodpercben kötelező érezni az anyja bőrét, illatát? Ha ez így lenne, akkor a babák megállás nélkül ordítanának - pedig tudjuk, hogy azért ha kicsit is, de anyuci is pihen....

De tény, hogy vannak babák, akik kapásből bömbölnek megállás nélkül. Ha nem ismered még olyan jól, honnan lehetsz olyan biztos benne, hogy azért sír, mert nem magad mellett altatod? A későbbiekről ne beszéljünk, mert az már szoktatás...

A kötődő nevelés nem egy divathóbort és nem 5-10 éve van "divatban". Ősidők óta így nevelték a gyerekeket. A kiságy és a babakocsi csak a viktoriánus idők óta létezik. Akkor gondolták csak, hogy távolságot kell tartani a szülő és a gyerek között, mert káros ha a gyereket túl közel engedjük. Abban a korban más ma már gyermekkínzásnak minősülő dolgok is voltak divatban, azok nem, de a kiságy és a babakocsi megmaradt a mai napig. Tehát ha azt nézzük hogy melyik a régebbi és természetesebb, akkor történelem szerint is az együtt alvás és a hordozókendő.

Talán csak manapság egyre többen merik felvállalni.

Amúgy meg kár ezen vitatkozni, mindenki úgy nevelje a gyerekét ahogy neki és a gyermeknek jó, akkor baj nem lehet. De nem kell fikázni a kötődéses nevelést csak azért mert te nem érzed magadénak. Ha szeretnél róla többet tudni szívesen ajánlok róla könyveket.

A férjeddel is kellene erről beszélni, de nem akkor, amikor a gyerek éppen nyafog.

Nem mondom, hogy sose lehet megemelni a hangot és beküldeni a szobájába, de ne ez legyen az első és egyedüli módszere.

Nálunk dettó.

Máté a bölcsiben szót fogad, pont a héten láttam, hogy reggel, amikor otthagytam szépen lefeküdt a kiságyba, fogta a maciját, betakarta a gondozónéni és pihent, miközben mesét olvasott neki.

Én pedig itthon rongyosra beszélem a számat és nem hallgat rám, nem fogad szót...

Én nem ítélek el senkit, aki könyvből vesz (vagy védőnőtől, nagymamától kap) tanácsot, ötletet.

Neked megállapították, hogy kevés a tejmirigyed? Ezt sem lehet általánosítani, hogy az anyukám nem tudott, akkor én sem fogok tudni.

És azért a 60ml-ért sem fejtél?

Mert tudod, akinek annyira fontos a babája, az még azért a 60ml-ért is mindent megtesz. A maradék 40ml lehetett volna tápszer. szerintem

Jól látod, ez általában a szülőkre és főleg az anyákra van kihegyezve. A többiekkel nincsen meg az a szintű érzelmi kötődés, hogy érdemes lenne próbálkozniuk.

Azt figyeltem meg, hogy a szülők elfoglaltságán, stresszeltségén túl még az időjárás is befolyásolja, bármilyen hülyén is hangzik.

Egyes babák korábban, mások később érnek meg az egyedül alvásra, ez szerintem nem nevelés kérdése!

Pár napos vagy hónapos babáknak alapvető biológiai igényük (már csak a szoptatás miatt is), hogy az anyjuk mellett legyenek éjszaka.

el akartam apasztani (pontosabban mikor a 3-4.napon belövelt, és olyan mellmasszázst kaptam, hogy zokogtam!) nem elapasztottam. Nagy különbség.

Genetika: anyám engem 2 hétig szoptatott. Akkor azt hittem lustaság. Ma már tudom, hogy genetika. Mikor pl reggel szoptatás előtt lefejtem egyszer, mert érdekelt mennyi tejem van, 60 ml-t sikerült két mellemből. Akkor már majdnem 100 ml volt az adagja!

Engem érdekelnek az új, bevált módszerek, amelyekkel kiegyensúlyozott, szuper okos, szuper ügyes, szuper magabiztos gyermeket nevelhetünk. Ha 100 könyvet kell ahhoz elolvasnom, hogy jó anya legyek, annyit fogok.

Az oviban, nagyszülőknél nem nyafog? Mert akkor csak nálad engedi ezt meg magának, mert nálad van hatása. Kérdezd meg az óvónőt, hogy mit tanácsol. De én is azt mondom, hogy ne hagyd hogy kizökkentsen, beszélj vele türelemmel, megértően. Tudom hogy idegörlő.

Nem tudom a könyv mit ír ilyen helyzetekre, de rokon, ismerős gyerekét én ilyenkor ott hagyom, ahol van. Pl ha a konyhában csinálja ezt, kijövök, ha a nappaliban, akkor onnan megyek el. De persze előtte megmondom neki, hogy mondja meg mit szeretne, mert ha nyafog hazamegyek. Ez használ. :D De az anyukájuknak általában tovább nyafognak.

"Én ugyanis - tudom most sokan nagyot fognak nézni - el akartam kezdettől fogva apasztani a tejet. Nekem a szoptatás fájt, nem beszélve a csomók kimasszírozásáról."

Már ne haragudj Babsy, de a te cikkedből idéztem. Itt szó sincs arról, hogy te genetikailag nem tudsz szoptatni.

A téma elég érdekes, én úgy gondolom, hogy nem mindenki anyatípus. Illetve ez egy tanulható dolog. Van, akinek zsigerből jön, van, akinek tanulnia kell. Nem vagyunk egyformák. Hogy ki miben hisz, illetve honnan vesz tanácsot, mire/kire hallgat, az az ő dolga, pláne, ha anya és a baba is kiegyensúlyozott és boldog. Az én fiam az első naptól külön aludt az ágyában és 9 hetes korától átaludta az éjszakát, de ez nem az én érdemem, szimplán szerencsés vagyok, mint ahogyan a szoptatással is. Bár ott azért tenni is kellett, hogy flottul menjen idővel.

1 éves kora után sajnos az én gyengeségem s lustaságom miatt köztünk landolt éjjel a fiam, aminek az lett az eredménye, hogy ott ragadt, kemény meló volt az ágyába visszaszoktatni. Persze ordított 2 órán keresztül, én pedig ott ültem mellette a sötétben és próbáltam nyugtatni, nem sok sikerrel. Pár nap múlva nem hogy nem aludt közöttünk, de fel sem kelt.

Most 20 hónapos és ha néha felsír éjjel, és hív, akkor bemegyek hozzá, leülök az ágya mellé és szépen visszaalszik. De eszem ágában sincs kivenni, nemhogy közénk venni.

A férjemet zavarta, nem nagyon tudott rendesen pihenni, mert Máté szabályosan kiszorította az ágyból:)

Én könyörögtem mindenféle fájdalomcsillapítóért, edit nem kaptam. De így utólag örülök, mert sokkal jobban éreztem mikor kell nyomni. Nagy segítség volt ekkor a fájdalom.

2. gyerek sajnos nem lesz. Anyagilag nem tudjuk megengedni.....

A plüss állat az nem valaki, hanem valami....

Nálunk én vagyok a plüss állat :)

Ja, és hál' istennek nem olvastam azt a könyvet:)

Biztos hogy sunyiban nem suttogó szerint nevelsz? Abban is ez van leírva! :D

Csak látod, belőled ez ösztön szerűen jön, nekem meg el kell olvasni. :)

Hát, én úgy gondolom, nem kell odaszoktatni.......

Persze így írva lehet kicsit durván hangzik, de ha belegondolsz, szülőfüggő a dolog, mivel a kisbabóca a kórházból hazajőve megszokatva valahová pár nap múlva elfogadja és kész (persze tisztelet a kivételnek, mert az ugye általában mindig van)..... Namost, ha az anyuka a gyermeket egy percre sem szeretné elengedni, mert olyan a beállítottsága, vagy esetlen nagyon rég várt friss szülő, akkor természetesen berakja a szülői ágyba, mert neki úgy jó és kész. És ez így rendben is van, nem is mondom, hogy baj, ha egyszer ezt akarja és így érzik magukat tökéletesen, de egy idő múlva bizony gond lesz a "költözködéssel" - lehet egyik részéről, lehet másik részéről, lehet mindenki részéről. A különalvás/altatás mint írtam is, csak szocializációs következmény, de így egyből el van kerülve minden elválással kapcsolatos probléma és a gyerek a későbbiekben sem nagyon fogja elvárni, hogy a szülők mellé bújjon éjszakánként. Egyébként van ennek egy többé-kevésbé áthidaló megoldása, mégpedig az, hogy mi szülők gubbasztunk a gyermek kiságyánál/ágyánál és fokazatosan távolodunk vissza a saját helyünkre - de a gyermek a saját kis "kuckójában", az Ő biztonságában marad.........

?????

A gügyögés nem egyenlő a becézéssel! Gügyögés pl. nyunyi. Becézés nyuszi. Gügyögés gyipaci, becézés lovacska, paci. Gügyögés breki, becézés béka úrfi.

(legalábbis nálunk.)

Mi köze a gyügyögésnek az énekléshez, mondókákhoz? SEMMI!!!! Úgyhogy igenis szoktam (és igényli is) mondókákat mondani (főleg babamasszázs közben). Énekelni óvatosan, mert fa hangom van. :D

Olvastad -gondolom nem- az Aludj jól gyermekem c. könyvet? Ha a suttogón kiakadtál, ezen pláne! Itt ugyanis hagyni KELL sírni a gyermeket. De itt konkrét idők vannak meghatározva:

1-3-3-5-5 percig. :( ez a szörnyű!!!!

Na, de amiért ezt felhoztam, hogy jót is írt benne az írónő: este úgy tegyük le a gyereket, hogy ha felébred, minden ugyanolyan legyen, mint mikor elaludt. Értsd: ha a saját ágyában alszik, és sötét van, akkor itt is kell lefektetni, és sötétben. Mert ha elaltatjuk a kanapén, ölben, és az ágyában ébred, értetlenkedik, és persze sír, mert nem érti, hogy került oda, mikor nem ez az utolsó kép nála....

És igenis odabújhat valakihez: plüss állat. El kell magyarázni a gyereknek, hogy itt van Maci úr - vagy ahogy nevezzük a plüss állatot- aki mostantól vele alszik, és vigyázz rá éjjel. Így ha este felébred, látja, hogy minden ugyanolyan, mint mikor elaludt, és lám, ott van Maci úr, és vigyázz rá. :D

Én csak a plüss állatot vettem át. Nagyon szereti, és ölelgeti.

Lehet már 7 naposan is külön voltam. De a hét évesre emlékszem.

De most gondolj bele: 7 naposan azt szokja meg a gyermek, hogy van egy kis külön birodalma, ahol alszik, játszik, pihen. Ahová elvonulhat.

Na most ha hirtelen, 7 évesen (és addig köztünk aludna) akarom külön szobába tenni, trauma érné, hogy egyik napról a másikra kidobom őt az ágyunkból. Ez még jobban megmaradna benne.