A kövér szó nem egyenlő az undorítóval (beszélgetős fórum)

Pont ilyesmik járnak az én fejemben is. Én is sokat fogytam, de nem önsanyargatással, lemondással és nem erről szólt/szól az egész életem, s minden percem.

Nem ekörül forgott minden gondolatom. Én sokkal boldogabb voltam már attól, hogy kevesebb súllyal sokkal több mindenben részt tudok venni. Bármi legyen is az, sport vagy akármi.. amiben addig a tetemes túlsúlyom korlátozott. Én itt nem a kinézetről beszélek, hanem olyasmikről, hogy az ember 20 perc séta, pár lépcsőfok után kapkodja a levegőt például. Vagy, hogy nehezére esik lehajolni és bekötni a cipőjét, vagy nem tud szaladni, futni a kisgyerekével akár.. Átéltem ezek közül pár dolgot, és nagyon nem voltam boldog!!

Én nem szeretnék senkit sem bántani, de nehezen tudom elhinni, hogy valaki nagyon sok plusz kilóval tényleg, igazán boldog és teljes mértékben el tudja fogadni magát. Az elfogadás és a beletörődés nem ugyanaz.

De ha elolvasod ahsz, s nem csak támadni jöttél volna, le is írtam, hogy volt egy időszak, amikor engem is ez hajtott....

csak elmúlt....

De látom, Te miért jöttél:)

Amúgy meg senkitől nem szégyen tanulni, te is előrébb tartanál már és nem csak a képeket pakolnád fel vagy másfél éve, hogy ilyen leszek újra, aztán még mindig nem.

De biztos kellemetlen lehet - bár be nem ismernéd -, hogy akikkel kezdted a fogyit, mind lefogytak 30-40 kilókat (Nonó Iza, Erika), neked meg csak az önmegnyugtató szavak maradtak.

Ahogy mondják: az ember önmagának tud a legtovább hazudni, mert ott nincs, aki ellenkezzen veled.

Örülök, hogy a többség meg is értette, hogy miről szól a cikk.

Nem azért írtam, hogy nekem bárki fogyókúrát ajánljon, vagy épp mentort akit kövessek.

Nekem is van példaképem itt aki megmutatta, s örülök neki, hogy elérte az Ő álmát.

Erikám is lefogyott, de érdekes, neki sem erről szólt az élet.

Mellette egy boldog ember volt és van ő is:)

Szóval örülök, hogy sokaknak tetszett a cikk, azoknak, meg akik lemaradtak a kg azoknak azt mondanám, próbálják meg más szemszögből elolvasni és nem leragadni egy helyben, hiszen nem ez a cikk lényeg...

Szép napot

egyetértek... nekem 50 kg jött fel nem egész egy év alatt egy betegség miatt... közben meg azt látom körülöttem is mindenki hízik, míg én napi egyszer eszem azt is keveset, /tudom, 5x kellene, de sok akadálya van.../, mindenki

chips, cola, pizza, lángos és társai:-(((

volt lentebb utalás az anyagi helyzetre... szerintme aki azt hiszi a kövérség a jólét kiváltsága téved.... mindig azzal jönnek, menyi a túlsúlyos gyerek....

kérem szépen, jó lenen végre megnézni, hány gyerek kövér azért, mert annyira szegények, hogy csak zsíros, margarinos kenyér az étele, paprikáskrumpli, és iparii szalonna!!!

Az elhízás nem jó dolog de mindenkinek önmagának kell megítélni,hogy mikor és mennyit tesz annak érdekében,hogy jól érezze magát a bőrében.

Szerintem senkinek semmi köze ahhoz,hogy ki mikor és mennyit eszik.

Nem tiszte megítélni,hogy az a másik elfogadja-e magát vagy nem.

Igazán nem értem azokat - akik annak ellenére,hogy nem túlsúlyosak - ezzel foglalkoznak vagy bírálják az elhízottakat.

Nem kérdezzük meg azt sem senkitől,hogy miért kopasz vagy miért olyan sovány vagy miért olyan nagy vagy kicsi a melle vagy miért van akkora orra mint egy bazilika kilincs.

Emberek vagyunk és legyünk már egymással annyira toleránsak,hogy nem fírtatjuk azokat a kérdéseket amelyek negatívan hathatnak embertársaink közérzetére!

Pár hölgynek, aki leragadt a súlyomnál...

Nem azt kell felfogni Én mennyi vagyok, mert merem vállalni, hanem a cikk lényegét...

Én nem fogyókúrás tanácsot kértem, hanem leírtam a nézeteimet...

Miért is kellenbe nekem vagy bármelyik teltebb ill. kövérebb Nőnek bárkitől is tanulni...

Lehetne, vannak itt a portálon nagyon sokan, akik lefogytak, gratula nekik... vannak akiknek ez lett az élet céljuk, s megtették, ismételten gratula, de miért is kellene mindenkinek a sorba állnia?

Esztétikus...

Önbecsülés....

Igénytelenség....

Mindenki nézzen előbb a tükörbe.

Kilóra méritek az embert??Pfff...

Drága!

Nem azt mondtam, hogy a genetika betegség, csak az egyik hozzászólás a genetikát is felhozta, mint okot az elhízásra.

Csatlakozom a cikk írójához.Szeretnék gratulálni , hogy lemerted írni, hogy vállalod magad és a véleményed.

Jómagam már nem vagyok tini , idén már 44 leszek. Sokáig voltam normál testalkatú.Sőt, voltam kifejezetten sovány, amikor is a körzeti orvos vitamin injekciókkal roborált fel:-)Mondhatni sikeresen;-)

Aztán szültem két gyereket, meg időközben elvesztettem sajnos még kettőt, és ezek a momentumok, - no meg az a tény, hogy imádom az édességet, - nem múltak el nyomtalanul.

Lényegesen több a súlyom, mint kéne, akár mondhatjuk úgy is, ahogy többen megtették előttem, hogy kövér vagyok. Na puff neki. Többször fogyókúráztam már, sikeresek is voltak köztük. Ha azt sikernek nevezhetjük hogy leadtam 18-20 kilót. Én azért nem nevezném annak, mert amint nem figyeltem ,visszajött mind egy szálig. Akaratgyenge vagyok, imádom az édességet. Olyasmi lehet ez, mint a dohányosoknál a dohányzás. Nem tudom pontosan, mert soha nem szívtam el egy szál cigit sem. Betegség-e a kövérség? Az orvosok szerint igen.Meg a nagykönyv szerint is. Én azonban messze nem érzem magam betegnek, merthogy kirobbanó formában vagyok. Persze tudom, hogy a jelentős súlytöbblet jelentős rizikófaktor is, épp ezért, no meg azért is, mert odafigyelek magamra, minden évben elvégeztetek magamon minden vizsgálatot, amit szükséges. SOHA nem volt magas a vérnyomásom, 120/80 felett sosem mértek még, inkább alatta. A cukrom és a koleszterinem tökéletes, a terheléses vércukornál is rendre visszatér a cukrom ahova kell, időre. A szívem tökéletes, igaz amikor stresszelek kicsit gyorsabban megy, de ez kb. 14 éves korom óta így van, és ez sem állandósult probléma. Aktív vagyok, dolgozom, (nem napi 8 órát, többet) nagy háztartást vezetek, rendben tartok egy udvart/kertet is mellette. Kétszer szültem, alig pár óra alatt, soha nem volt műtétem, komolyabb betegségem, nem iszom, nem dohányzom. Vidám vagyok és mosolygós. Nyilván szeretnék én is soványabb lenni, én is kipróbálnám/kipróbáltam volna, hogy milyen a miniszoknya. Az egyik hozzászólással ellentétben azonban nem fogom, s nem javaslom a cikk indítójának sem. Mert vannak dolgok, amik nem oda valók, s ilyen a miniszoknya egy kövér nőn. No, és akkor mi van, ha nem vehetek fel miniszoknyát? Felveszek helyette mást, amit csinos, elegáns, dögös , nőies. Azt hangsúlyozzuk ami van: Az én esetemben pl. a dögös dekoltázst. Ami szép, kerek, telt cickókat rejt, s a kivillanó dekoltázsomon a bőr nem ráncos, hanem feszes, hibátlan.Máris kárpótolva vagyok a miniszoknyáért. És a férfiak...Soha nem volt hátrányom a külsőm miatt. Nyilván nem minden férfinak tetszenek a kövér nők. És akkor mi van? Más a "vevőkörünk ", ennyi.Merthogy van aki él-hal a teltebb formáért. Mint ahogy van, aki a szőkét szereti, más a barnát, harmadik a vöröset. Szerintem sokan túl misztifikálják ezt a dolgot. Igenis lehet, szabad, sőt kell is boldognak lenni kövéren is. Tényleg az a feltétele, hogy érezd jól magad a bőrödben.Hány szép, hibátlan alakú nőt látni, aki ápolatlan, összeesett, szürke, savanyú, mosolytalan. Ők szebbek csak azért, mert soványabbak? Ugyan! Mindezek megértéséhez, pozitív átéléséhez azonban szükség van a megélt évek tapasztalatára, és a pozitív visszacsatolásra. A férjem imád, imádott a volt férjem is ( a válásunknak nem volt köze a testalkatomhoz) s minden férfi, aki szereplője volt az eddigi életemnek imádott. Nem egy exem jelezte, hogy visszatérne, ha lehetne.Mindezeket csak azért soroltam fel, hogy lássátok, nem feltétlenül súlyfüggő dolgok ezek. Van gyönyörű, fiatal, csinos barátnőm,aki 5-6 éve egyedül él, valahogy soha nem sikerülnek a párkapcsolatai.Van barátnőm, aki szegény fele akkora mint én, és 30 éves kora óta olyan magas a vérnyomása,hogy gyógyszerrel is minimum 150/90. A szomszédasszonyomat karácsonykor vitte el a mentő 20 - as cukorral, pedig 50 kiló, és nagy táplálkozási reformer. A problémák gyökere minden esetben két összetevőn alapszik: Egy részt a géneken, másrészt a lelkeden, amely ha nem egészséges, megbetegíti a testet. És a kövér ember lelke is lehet egészséges,ami aztán ép testben fog élni. Amint valaki azonban nem érzi jól magát úgy, ahogy, az természetesen tegyen ellene. Egy fontos: TE jól érezd magad! Mindig, minden körülmények között. Mennyivel gusztusosabb pl. egy normál testalkatú nő, akinek folyamatosan ott lóg a cigi a szájában? A dohányszag beissza magát a ruhájába, a hajába, a bőrébe, a pórusai tágak és szürkék. Vagy amelyik nő iszik, és piros kicsit az orra, az arca, alkohol szaga van. Szebb, gusztusosabb-e egy kövér, ámde ápolt, csinos nőnél? A választ persze ki-ki maga adja meg önmagának intelligenciája, és értékrendje függvényében...

A genetika nem betegség.

De ezen kívül egy csomó minden okozhat elhízást. Pl: az anyagi helyzet. de ez már egy másik cikk.

Szia!

Abban egyetértek, hogy a kövérség nem egyenlő az igénytelenséggel, legalábbis rendezettség, összhang tekintetében. DE a többivel nem. A 70-80 kilóra lehet mondani, hogy teltebb, a 110-re már nem...

Ha valóban jól éreznéd magad a bőrödben, akkor nem lenne benned az, hogy "le kéne fogyni", és nem bizonygatnád azt, hogy "látjátok, én 110 kilóval is tök szuperül érzem magam".

Vannak adottságok, de ezeket azért lehet odafigyeléssel, akaraterővel, lejjebb nyomni, Egy 75 kilós nő pl. lehet vonzó, egy 110 kilósra még a szép arc esetén sem mondják ezt, ezen nincs mit szépíteni.

És egyetértek azzal,amit itt korábban írtak: ez a mértékű túlevés azt jelenti, hogy belül valamit kompenzálsz ezzel... lehet, hogy egy pszichológussal történő mélyreásós beszélgetés kideríteni, hogy mit.

De hajrá! Aki meg akar csinálni valamit, az megoldást keres, aki nem, az kifogásokat!

Vannak, akik 40-50 kilót is lebombáztak magukról, pl. Noémi 23., vagy Cukornádkisasszony, nem szégyen tanulni a jóktól.

Azt hiszem, Ti meg Hause** "igénytelenség"-ét értettétek félre... nem kicsit, ezt írta:

"A kövérség szerintem csak úgy igénytelenség, hogy magaddal szemben vagy igénytelen, mert a könnyebbik utat választod."

... saját magaddal szemben! Nem a külvilág felé... a külvilág felé, lehet egy 100 kg-s is elegáns, csinos.... ez nem az az igénytelenség. Hanem "jó ez így, így is csinos vagyok, mindenki le van t-jva, aki nem annak lát blabla..." ... és nem törődünk azzal, hogy esetleg az egészségünknek nem ez a kívánatos, sőt a családi kasszának sem. :) nephylin000 azt írtad, hogy fontos, hogy találjuk meg önmagunkat.. legyünk boldogok, ez nem a külsőnktől függ valóban... egyfajta személyiségfejlődésen megyünk át életünk folyamán többször is, és amikor elérkezünk oda, hogy harmónia van belül... akkor óhatatlanul kívánni fogjuk a harmóniát külsőben is, és mindenfajta nehézség nélkül akkor már el is érjük... szerintem. :)

szia

én se vagyok keves, megnezheted az adatlapomon.. es igenis zavar a kulsom, es eleg nagy reszt foglal el az eletembol a fogyokura. es igenis mar egy eve szenvedek (meg egy evig tervezek).

hogy miert?

- hogy az en fiamnak ne legyen kover anyukaja

- hogy a ferjemnek amikor felveszem a szexi fuzom, ne ugy nezzek ki mint a kotozott sonka

- hogy amikor hastancolok lassam a hasam a hájtól.

- hogy szep ruhakat vehessek fel

es igenis tudj a kornyezetem, hogy ez nekem problema, hogy mindent megteszek, annak ellenere, hogy hormonproblemaval is kuszkodok, es segitenek, es batoritanak.

mert szep dolog, hogy boldogok vagyunk koveren is, de azert ne legyunk mar ra buszkek.

boldog uj evet :)

na ez a lényeg!

Egyébként tapasztalat, hgy aki mániákusan meg akar felelni a testéről alkotott képnek: annak egészen máshol kellene változni!

S még egy gondolat....

Volt mikor nekem is minden nap minden pillanatban azon járt az eszem, hogy le kell fogyni, vékonynak lenni, mindenkinek megfelelni.... S csak erről szóltak a napjaim, az óráim a perceim....

Aztán jött egy löket, s rá kellett jönnöm, NEM EZ A LEGFONTOSABB, s már sosem ez lesz....

Fogyizom, de magamnak, csiga tempóba, mert nem akarok MÁR senkinek megfelelni, bizonyítani....

Csak Önmagam vagyok, Önmagamnak, s a családomnak...

S azóta jobb is, Nekem:)

A cikk lényege számomra:

-Találd meg Önmagad, akár hány kg vagy.

-Nem szabad elítélni a kövéreket, a felénél nem a zabálás az oka az elhízásnak

-Légy boldog

-Ne az állandó fogyókúra határozza meg a mindennapokat

-Legyenek álmaid, de ne betegesen küzdj érte

ÉS MINDi MINDEN KÖRÜLMÉNY között szeresd ÖNMAGAD