A kövér szó nem egyenlő az undorítóval (beszélgetős fórum)
A magyarok amúgy is súlyosabbak a többi uniós országban élőknél,és ez a rossz táplálkozási szokásokra vezethető vissza.Ezt millió helyen elmondták már.Ehhez társul a mozgásszegény életmód,plussz ahelyett,hogy tennénk valamit csak sajnáljuk magunkat.
(akinek nem inge...)
Én amondó vagyok,hogy jobb 4-5 kg feleslegnél észbe kapni,és nem akkor amikor már 20-30 kiló felugrott.
igazatok van akkor valóban szélsőséges eset amit olvastunk. De hogy ekkora súlynál nemvolt semmi baja az nekem meglepő. Persze minden ember más és más én már a kicsi túlsúlyomtól ami meglépi az általam vélt határt is tudok szenvedni, abban az értelemben hogy asztma satöbbi. A nemjól sikerült műtétért pedig valaki felelős. Összességében nagyon sajnálom én is az illetőt, de ezzel nemmegy semmire szegény. Shirley abban egyetértek veled hogy nemkell kínszenvedni a fogyás alatt. Nem is mondanám hogy fogyóztam rossz szót használtam. Inkább azt csináltam ami jólesett sportoltam:) Barátaim vőlegényem édesapám anyukám elfogad így, akarat erőm van, most is épp egy kicsit fogyni szeretnék, csak nem sporttal a betegségeim miatt.:)
nem lehet hogy inkább a műtéttel és a vele járó prodedúrával kapcsolatos dolgok viselték meg ennyire és nem a súly elvesztése?? mert az iszonyú tortúra én is ismertem gyomorgyűrűst, napi szinten hányás, hánytatás, evésképtelenség műtét utáni rehab.. mégsem azt mondta hogy a súlyveszteség viseli meg hanem ez az egész ami vele jár..
Így igaz, ennek ellenére sok s*ggfej nem így gondolja. :) De velük meg nem kell foglalkozni. :)
Soha nem volt semmi baja, megállás nélkül dolgozott reggeltől estig, plusz hétvégén.Vidám, életre való, tök jó fej csajszi volt.
Szerintem mégis szélsőséges esetről van szó. Összességében mindenképpen. ( a nem jól sikerült műtét és a hasonlók miatt, hiszen nem minden fogyás egyenlő a kínszenvedéssel. Ez nem feltétlen velejárója a dolgoknak. )
Mások véleményével nem is szabad törődni sosem. Te ha teszel magadért az jó, és szereted magad az mégjobb. Nekem is meglepő hogy soványabb barátnőim állandóan disznózzák meg bálnázzák magukat, de ezen inkább már csak mosolyogni tudok:D
Szeretem olvasgatni a fogyókúrával kapcsolatos cikkeket, most inkább ezeket, mert én is fogyózom. De van egy olyan érzésem, hogy némelyik ember, aki közzé teszi a cikkét csak azt tudja elfogadni, ha gratulálnak hozzá és ha valaki nem ezt teszi, urambocsá pont az ellenkezőjét gondolja, mint a cikkíró, akkor azt mindjárt személyes támadásnak veszi vagy a szavai kiforgatásának és itt is ezt érzem.
Mert kijelenteni azt, hogy nekem miért is kéne valakitől tanulnom nagy fokú butaságnak érzem.
A címben feltett mondattal egyetértek és mindig is visszatetszést váltott ki belőlem az amikor itt az éppen fogyókúrázó emberkék mindennek lehordják magukat pl. mint kövér disznó, bálna stb. Én soha nem gondoltam magamra ilyen negatívan és soha nem bántottam volna meg magamat, mert annál jobban szeretem magamat.
De arra soha nem voltam büszke, hogy több mint 100 kiló vagyok és ezt másnak sem ajánlom.
És milyen sok ember küzd 100kiló feletti súllyal! Nembiztos hogy olyan szélsőséges. Vagyis csak abban az értelemben hogy nincs ezzel egyedül. Így belegondolva mi itt csak mondjuk a magunkét de szerintem senki sem küzd ekkora túlsúllyal. Belegondolva is nagyon rossz hogy mit élhet át az az ember:(
Én a 2. típus vagyok,de pl a barátnőm az elő.Világ életében duci volt, 90kilós tömör gyönyör,de teljesen jól érzi magát,nem akar lefogyni,imád enni,nem fogja sanyargatni magát.Közölte,minek,ő így jó és punktum.
És csinosan öltözködik,és bizony buknak a pasik a duci lányoknak,szórakozóhelyen mindig meglepték őt a jobbnál jobb pasik:D
Én vékony voltam,majd jött a baba,és meghíztam,nem bírtam magam elfogadni,nem éreztem jól magam a bőrömben.Plusz jött egy hormongyógyszer amitől jobban hízni kezdtem.
Megtettem mindent,hogy újra elégedett ember legyek.
Sikerült.Én így vagyok boldog.
A barátnőm meg úgy.Emberek vagyunk,meg kell értenünk a másikat,és elfogadni.
Arról nem beszélve, hogy ekkora súlynál szerintem már nem az az elsődleges szempont,hogy jól érzem-e magam így, vagy sem. Ekkora túlsúly komoly problémákhoz vezethet. Ha van családja, gyermeke, akkor rájuk is gondolnia kellett úgymond...
Mindenesetre tényleg egy szomorú történet és sajnálom, hogy ilyeneken ment keresztül, de meglehetősen szélsőséges eset.
Hát azért 145 kilónál szerintem én már fel sem tudnék állni. Valóban életveszélyes súly:( Egészségügyi panasz meg a magas vérnyomás asztma derék hát lábfájás biztosan volt. És nagy súlynál nőgyógyászati gondok is előfordulhatnak. Viszont átérzem az utána való bánatát. De lehet az életét mentette meg így. Nem lehet kellemes lógó karral meg mindennel járkálni. :(
Lehet, hogy csak boldognak hitte magát. Most, amikor a sok negatív élmény jött neki, hiheti azt, hogy akkoriban boldogabb volt. Viszont 145 kg-nál nem hiszem, hogy nem volt semmilyen egészségügyi panasza sem. Pláne, ha nővér, tudnia kell/kellett, hogy mikkel jár ekkora súly. Ha akkor tényleg boldog lett volna, nem vállalt volna egy ekkora műtétet. Nekem ez logikátlan. :(
Én az első "eset" vagyok. Mivel sose tudtam milyen normális testalkattal élni, ezért beletörődtem abba, hogy olyan vagyok amilyen (ez nem elfogadás). És miután elkezdtem fogyni jöttem rá mennyi minden kimaradt a kövérség miatt az életemből... Aki teheti és úgy érzi nem teljes az élete próbáljon változtatni, de csak az aki tényleg így érzi! Aki nem azt fogadjuk el és ne ítélkezzünk...
És mondjuk egy 145 kilós, ha tovább folytatta volna a korábbi életvitelét, akkor nagy valószínűséggel nem lógó bőrű lenne, hanem már halott is...de azért a kövérek többsége nem 145-nél kap észbe... szerencsére....
Szerintem is van oka annak ha valaki elhízik, én például mitől híztam el?az evéstől:)De az is igaz, hogy van olyan ember aki ötször többet zabál mint te(anyagcsere sem mindegy) és mégis egyszálbél.Ettől függetlenül mindenki maga tud tenni azért, hogy olyan alakja legyen amilyet szeretne.De ne mondja nekem senki hogy jól érzi magát a bőrében kövéren is, mert akkor nem fogyózna soha.Ha az egészsége miatt fogyózik akkor sem érzi jól magát, mert nehezebben kap levegőt, nem úgy mozog, stb.De a kövér ember nem kevesebb mint az aki vékony.És szerintem nem a társadalom nem fogad el,csak Te hiszed azt hogy most ezt gondolják azt gondolják, ezt azért mondta, mert...Engem szeretnek a munkatársaim a párom,így vagyok jó nekik, de én mégis fogyni akarok, mert saját magammal nem vagyok elégedett...
Azt mondja ő sokkal boldogabb volt úgy.
Ez egy szomorú történet, de ez ugye nem azt jelenti, hogy "jobban járt volna", ha 145 kg marad?
Mert ugye itt igazából az alapgond maga a 145 kg volt, és ennek a következménye az, hogy most lóg a bőr stb..
Mondjuk azt elhiszem, hogy a gyomorgyűrű egy "szadista" módszer, sosem csináltattam volna meg. De nem minden esetben egyenlő a fogyás a kínlódással és a szenvedéssel.
Szerintem 2 típus van.
Az egyik világ életében túlsúlyos volt,gyerekként fiatalként stb..
A második,aki vékony,vagy normál testalkatú,majd történik valami,terhesség,hormonprobléma,lelki dolgok és meghízik.
Amíg az első el tudja fogadni,mert eben élt mindig és így is boldog elégedett és teljes éltet élő ember,úgy 2. típus akár végső esetben pszichiátriára is kerülhet miatta,annyira megviseli az állapot,a sikertelen diéták hada..
Amúgy nekem nagyon tetszik a cikk,gratulálok az írójának,neki is BÚÉK:-)
Biztos vagyok benne, hogy a gyomorgyűrűsök nagy része azért inkább elégedett, mint csalódott. Mindenkit felvilágosítanak mindenfajta műtét előtt a következményekről. Nővérként még inkább tisztában kellett lennie a dolgokkal szerintem... Ezek olyan szélsőséges példák, kivételek, amelyek nem biztos hogy helyt állnak a "vékonyan vagy kövéren jobb" vitában.
Én megmondom az őszintét 62 és 58 között lavírozok amióta már nem vagyok tini.Akkor 52-55 voltam.És jó nekem így.Szeretem a hasam,de van önkontrollom,és 62 fölé nem engedem a mérleget.Nem halok bele egy kis mozgásba sem,és nyáron igenis megjár a bikini!szóval dolgozni kell érte.
Kiforgatod a szavaimat. Én kívülállóként nézem a társadalmat. Azt hogy te elhiszed vagy sem hogy engem nemérdekel hogy rám mit mondanak, az a te bajod, de vannak ismerőseim, akik küzdenek a súlyproblémával, és még plusz avval is, hogy kitaszítják őket. Ha mindíg leragadnék annál hogyha valaki beszól, biza igencsak roncs ember lennék.
Hát ez az,ekkora felelőtlenséget.
Hát miért kellett megvárni azt a 145 kilót?
Azért 145 kilóig elég kevesen jutnak el, az már extrém helyzet. Egy felnőtt nőnek 100 is jó sok már.
Látod veled is egyetértek. Mármint az ellentétes dologgal. Minnél többet pesztrálnak, annál többet eszel. Bánatodban mérgedben. Sokan félreértettetek akkor most tisztáznám. Csak annyit akartam mondani, hogy egyrészt valaki lehet kövéren is boldog, másrészt van aki nem tehet róla hogy kövér, és nemszeretem ha lenéznek ezért. A fogyókúra hasznos dolog, én ha fogyózom akkor azért teszem mert szeretnék egészséges lenni, de egyébként jólérzem magam ducin is. :)
De, fáj neked személy szerint, különben nem írtad volna azt, hogy úgy érzed ebben a társadalomban, hogy a kövér ember nem is ember. Ilyet az ír, aki érintettnek érzi magát. Én nem érzem így dagin sem, pedig nem mondom azt se másoknak, se magamnak, hogy de jó nekem így is!
Erről ennyit.
Van egy nagyon jó ismerősöm, nővér egy orvos mellett. Világ életében duci volt, de két éve már 145 kilónál tartott. Sok-sok sikertelen fogyókúra után gondolt egyet, és azt mondta, akkor is lefogy. Gyomorgyűrűt csináltatott magának.Szépen meg is indult lefelé. Aztán - 60 kiló után, szürkén, összetörve, boldogtalanul láttam, felhívtam magamhoz egy kávéra, és megkérdeztem: Anna, ha elérted amire vágytál, és lefogytál, mitől vagy teljesen magad alatt? Sírva fakadt és azt mondta, hogy megbánta a gyomorgyűrűt, soha többé nem csináltatna. Senki nem tudja, de majd minden reggelt hányással kezd, nem tud meginni egy fél pohár vizet sem, enni meg végképp nem tud. A gyomra nem fogad be, miközben az agya majd meghal egy finom falatért, a régi ízekért, mint pl. rántott hús, kelt kalács, amit már soha többé nem ehet. A 60 kiló minusz után a bőre több számmal nagyobb lett, hasplasztikát csináltatott, ami nem ugy sikerült ahogy kellett volna, így 2 hónap múlva újabb követte, de úgy, hogy az első után olyan volt a vasa, hogy vért kellett kapnia, mert olyan alacsony volt az értéke, ami élő embernek sosem, csak hullákban van olyan alacsony érték. A haja kihullott, fele mennyiség maradt, szinte átlátni rajta, olyan ritka. A hasműtét következtében, mivel neki nagyon nagy volt a bőre, egészen a gerincétől kellett vágni a túloldalon a gerincéig. Most szép a hasa,csak nagy heg van rajta, és a vénuszdombja undorító módon lóg. Most ezért sír. Aztán megműttette a mellét, ami szintén csak egy zacskóvá lényegült. Nemrég újra beszéltünk. Azt mondta boldogabb volt kövéren. Most csak azt látja, hogy a haja ritka, a vénuszdombja lóg, de már nincs fél milliója azt megoperáltatni, majd újabb 400 ezer kéne a karján a lógásokra, és szintén ennyi a combján. Azt látja magában, hogy csúnya, undorító és visszataszító. Emberi roncs lett.....
További ajánlott fórumok: