A haldokló emberek tényleg megvárják, akit meg akarnak várni, és utána halnak meg? (beszélgetés)
Szerintem azért mert ilyenkor az agyban endorfin termelődik,ez fájdalmat csillapít és kábít,lehet ez kerül túl súlyba,talán ezért vannak viszonylag jobban ...
... arra, hogy hogyan kell viselni az elmúlást.. a szeretetre, a figyelemre, a törődésre... csak oda kell figyelnünk, nekem még mind előttem van, ahogy írtam, szerencsés vagyok, még élnek a szeretteim... és jó, hogy megtanultam, hogy el kell köszönni szeretetben, ölelésben, megbocsátásban....
Évekig vigyáztam idősekre. Megfordult a fejemben, hogy mit tegyek, ha akkor történik valami, amikor ott vagyok. Azt mondták nekem, hogy 24 órával hamarabb elfehérednek a körmök. Ez nem történt meg. A magamét viszont minden este megnézem. Nincs félelem bennem.
A nagymamám egyik fia nagyon ritkán látogatta őt volt hogy 15 évig nem. A nagyi végelgyengülésben halt meg 85 évesen, de előtte napokig már csak feküdt. Egyik nap mondta hogy szóljunk a fiának hogy jöjjön...el is jött...2 nap múlva meghalt a nagymamám. Szóval szerintem igen...
Nem ide tartozik, de az is érdekes hogy miért van az hogy az ember a halála előtt jobban érzi magát mint előtte?
Van, aki az utolsó peercig eszméleténél van. Többen imádkoznak. A nagymamám 81 évesen - '83. dec. 24-re virradóra éjszaka fél 1-kor elmesélte a doktornőnek, hogy 1929. decemberében mit mondott neki a pap az esküvőjén; (reggel még ott volt nála a pap); egy óra múlva halott volt.
... talán, ha megvárnak, azzal is bennünket akarnak tanítani... nemesíteni... talán... esetleg... lehet...
Van hogy nem várják meg a mentőt.
Nehéz elengedni a okokat, mert engem a saját apámtól nem engedtek elbúcsúzni, amikor haldoklott, mert a neje féltette az "örökséget" és hogy a köteles részre igényt tartanék. Pedig egy fillér nem kell... és én voltam az egyetlen vérszerinti leszármazottja az apámnak.
.. az embernek egyszer meg kell tapasztalni, hogy érezze... mindig azt gondoltam, hogy a halál egy szörnyű dolog.. és ott.. akkor... mint egy csecsemő, olyan a haldokló... Én szerencsés vagyok, apósom volt az első, aki így elment, hogy felnőtt voltam... a szüleim még élnek és a rokonaim is... a nagyszüleim elmentek már régen, sajnálom, hogy ott még nem tudtam...
Sokszor nem kell az okokat nezni, mert lehet puszta kivancsisag, mint ez esetben is. Engedd el az okokat!!
meghato!
egyszer egy baratnomnek meghalt az apukaja szivinfarktusban, es emlekztem, hogy haragot ereztem, mert nem bucsuzott el. tehat hianyzott a bucsuzas. meg akkor is akkor, hogy tudtam, hogy nem tudott, de megis hianyzott. akkor most ertem! koszonom!
Nem kiváncsi, és erőszakos. Hanem érdeklődő, mert okom van rá.
Valami ilyesmire gondoltam.
... egyetlen egyszer köszöntem el haldoklótól, a volt apósomtól.... és mivel náluk ez a normális, és szóltak a lányok (az unokák), hogy ha szeretnénk még látni a papát, szeretnénk elköszönni, menjünk be a kórházba (hozzáteszem, 13 éve elváltunk a férjemmel, de mind a papával, mind a családdal szeretetteli volt a kapcsolatunk továbbra is)... megbeszéltem a gyerekekkel (18, 15 volt akkor), mentünk. A kislányom egyedül, mert szerinte, ez egy intim dolog. A kisfiam kérte, hogy menjek vele.... és akkor az ember erőt vesz... és megy... és valami hihetetlen nyugalom, pozitív töltés volt a levegőben.... az érintésben... nem tudom magyarázni, és nem is kell annak, aki már érezte... de soha többé nem kérdés, hogy a búcsúzás kell a haldoklónak és az élőnek is.
Nem nézem. Bizonyos értelemben foglalkoztat a téma, a tanítványaim gyakran kérdeznek a halálról. Magam is többször úgy feküdtem fel a műtőasztalra, hogy előtte mindent elrendeztem, ha nem jönnék vissza. Így számomra nem tabu a téma.
hat nehez, az biztos!!
Grace klinikat szoktatok nezni? Tudom, hogy sorozat, de ott is nagyon erdekes sztorik vannak, amelyeket az eletbol meritettek! Nekem nagyon tanulsagos, imadom!
Jézusom! Ennyire ne legyél már kíváncsi és erőszakos!
Engem nagyon foglalkoztatnak az ilyen jellegű témák, úgyhogy szerintem jó, hogy elindítottad ezt a fórumot. Majd még ezzel kapcsolatban szerenék valamit írni, csak sajna most nincs időm.
Ami a kórházi ágyat illeti: sajnálatos módon a haldoklás folyamatát csak meghosszabbítják (itt gondolok a mesterséges táplálásra és a gépi lélegeztetésre). Az exitálás már nem az élet része. (Ahhoz hasonlítanám, amikor az ember egyik lába már kint van ajtón kívül). Gyakran a beteget nem hagyják meghalni. És sokan igyekeznek is elkerülni...
koszi!
igen, mar elegge lecsupaszitottak a hoxa-n, ugyhogy mar alig van mit levenni! :)
Mégis mi közöd hozzá? Elmondja ha akarja, már ha van még mit.
koszonom a valaszokat! en is hallok ilyenekrol, es hihetetlen!
Azt hiszem igen.
Pl.
A bátyámmal mindig nagyon jó testvérek voltunk.
Messze lakunk egymástól, így csak ritkán találkoztunk.Amikor beteg lett, többször elmentem hozzá,mint amikor még egészséges volt. Aztán eljött az utolsó nap..Amikor odaértem, csak sírni tudtam, ott ültem az ágya szélén..aztán mintha felébredt volna és azt mondta nekem: menj ... és meghalt. Ez véletlen is lehetett, de én hiszem,hogy el akart köszönni..
Apukámnak pár éve Bypass műtétje volt és az őrzőn sok súlyosan beteg ember feküdt vele. Párszor láttam ott egy bácsit, aki sajnos nagyon hosszan haldoklott. Már nem is volt öntudatánál, amikor a fia megérkezett hozzá (állítólag külföldön élt), de érzékelhette, mert a látogatása után pár órával elment.
Ez lelkileg pucérra vetkőzés. Az nem itt kezdődik.
Miért kell valakinek lelkileg pucérra vetkőznie csak azért, mert elindított egy fórumot?
Mindenki érti-csak valahogy a mkiértre nem érkezik a válasz.
Szerintem igen.
Pl a nagymamám megvárta amíg a fia meglátogatja. Több 100km. Aztán éjszaka meghalt.
További ajánlott fórumok: