8 órát dolgozó anyának lenni... (beszélgetős fórum)

Apa hoxázik.

Fogadjunk.

Na szépen termeltetek lányok, este nem nagyon hoxázok.

Apuka tegnap meglepett, hazajött és azt mondta, hogy mi lenne ha 4 vagy 6 órás munkára váltanék...hoppácska...jó, csak éppen mire?

Egyébként én például szívesen ingatlanoznék, csak az meg olyan rizikós, meg hétvégéznek is sokszor...a fene tudja mi lenne a jó.

Szeptembertől főiskolára megyek, szeretném, hogy a 2.baba közbe szülessen, hogy ne munka-gyerek-suli-háztartás kombináció legyen, hanem "csak" 2 gyerek-háztartás-suli és mire lejár a GYED/GYES, legyen diplomám, hátha azzal találok rugalmasabb munkahelyet vagy részmunkaidős állást kicsit több fizetésért, mint egy nem diplomás részmunkaidős. Aztán ha nem bírom, nem bírom, ha nem lesz megfelelő állás, nem lesz megfelelő állás, ezek csak tervek, sok víz lefolyik a Dunán addig. :-)

Uhh. Olvasva titeket emelem kalapom.

Nálunk csak egy gyerkőc van, másfél éves, de apuka nélkül gőzöm nincs hol lennék.

Rugalmas négyóraban dolgozom. Van olyan hét, hogy egyáltalán nem, aztán következő hét végig 8.

Most kezdi a csepp a bölcsit. Télen az apja volt vele itthon, munkaköre miatt megtehette, nem nagyon volt megrendelése. Viszont ha volt, akkor SOS. Olyankor ha tudtam, maradtam én itthon, vagy a nagymama vigyázott a gyerkőcre, esetleg a keresztanyja. Szerencsére mindig sikerült megoldani.

Párommal megosztottuk a házimunkát. Ő porszívóz, én mosok - vasalok. Fürdőszobát heti váltásban takaritjuk. (persze vannak csúszások, ha pl neki sok munkája van, és adott héten ő lenne a soros, megcsinálom én). Főzni az főz aki előbb otthon van, vagy rendelünk. Hétvégén általában nagyszülőkhöz megyünk.

Mosogatni az mosogat, aki főzött.

Ésatöbbi.

Nektek csak gratulálni tudok! Én tuti kidögölnék, ha egyedül kellene mindent...

Igazad van! Nekem közel sem így nézett ki a napirendem, de mindig volt, aki havonta 1x eljött, és a nagyobb takarításokat megcsinálta.Nem azért, mert nem takarítottam közben, de vannak olyan munkák, amik igen sok időt igényelnek-szekrények teteje, csepmék lemosása,könyvek kiszedése, portalanítása, szőnyeg kitisztítás,stb.

A másik, ami 3 havonta; az ablaktisztítás.

És így könnyű volt közben tartani a rendet, 3 naponta porszívóztam, de naponta felmostam a járólapos helyeket.És akkoriban sem tartoztunk a legjobban keresők közé, de kivitelezhető volt.

Ennyi azért járna nekik. :))

A nagyszülők pedig imádják, ha "kihasználják" őket.Bár még csak készülök a szerepre.:))

igen, így van!

Le kell tojni a beszólókat. Én semmiért se adnám a segítségünket. Heti egy takarítás, és mivel már régóta van, ha kell ugrik a ygerekekért vészhelyzetben. Máshogy nem menne.

igen, ez tény.. minket is elég sokan megszóltak, hogy bébisittet fizettünk... De se nagymama, se rokon... mi meg csak egy egy ember vagyunk...

De ugye nagymama vigyázhat a ygerekre, ha nincs nagyi, akkor meg minek szültél, vagy gonosz vagy, hogy másra bízod időnként...

Ha ne dolgozol lusta vagy, ha dolgozol, akkor meg miért nem vagy állandóan a gyerekeddel... mindenképp "ütnek" a kedves nőtársak.. ezt meg kell tanulni nagyon gyorsan letojni

Azért azt gondolom a leírás alapján, hogy ők nem olyan szegények, hogy ne lehetne néhány helyen lejjebb adni.

De ahhoz viszont le kéne mondani egy-két dologról..

Nem azt mondom, hogy az ideális, hogy lemondjanak, de nekik talán még lenne választásuk..

De persze lehet úgy is dönteni, hogy nem adnak le, kínlódnak, és vagy rámegy a kapcsolatuk, megy a gyerek, vagy nem..

Mielőtt okoskodónak gondoltok, én is hajlamosabb vagyok ez utóbbira, bár nekünk azért anyagilag se nagyon van miből leadni. De én is szeretek szenvedni, mert született maximalista vagyok. De egy idő után elfogy a cérna, a baj meg akkor van, akkor megbánja az ember...

Ugye okos ember más kárán.., a buta meg a sajátján sem.. Evvan.

Azért nagyon benne van az is, hogy itt a külső elvárásoknak -amik eléggé ódivatúak - is meg akarnak felelni a nők..

Még mindig tartja magát a "bezzeg én nem vittem bölcsibe az enyémeket, jaj szegények" dogma.

De legalább úgy az, hogy aki bébiszittert fogad, vagy takartót, az vagy lusta, vagy karrierista állat, aki nem is akar foglalkozni a gyerekével.

És különben is, ez az asszonyi sors, ez van, "Én is ezt csináltam édes lányom!" Azt már nem teszik hozzá, hogy 40 évesen 60-nak néztek ki, elhíztak, a férjük meg otthagyta őket, vagy éppen érzéketlen maradt irántuk..

Nagy úr a tanult tehetetlenség is.

bizony. Mi pl olyan helyen éltünk 8 éves koromig, hogy külső porta volt. eleve a házakhoz se jöhetett be akárki. Persze hogy a benti oviba suliba, már nagcsoportban jöhettünk mehettünk egyedül.

Na, a gyerekem hiába önálló, de át kell mennie két forgalmas lámpa nélküli úton... Bátor vagyok, kisboltba mehetnek, de azért főúton, ahol nincs lámpa még nem engedem egyedül. Észre se veszik a kicsiket az autósok sokszor. Még nem főúton is megtanulták, csak ha az autó megállt, akkor lehet átmenni. Mert fene tudja..

pedig itt lehet közlekedni gyalog, stb. De azért mivel van átmenőforgalom, nem csak a helyieken meg rajtunk múlik. ebben más.

De nagyon nehéz most neked is, és a többi fiatalnak is. Elismerés ide vagy oda.:)

Azért az is szar, hogy 2 munkahelye van sok apának, mégsem engedheti meg a család magának, hogy anyuka otthon legyen, vagy 4-6 órában dolgozzon.:(

Van egyáltalán olyan most?

Jó volt a meglátásod a Kelet és Nyugat!:)))

Nagyon félreértettél, eszem ágában nem volt a fórumindítót arra biztatni, hogy egyedül engedje el bárhová is a gyerekét.

Ilyet még véletlenül se írtam, a mondandómban semmi ilyen nem volt, nem tudom miért olvastad ki ezt a szavaimból, de akkor most gyorsan tisztáztam is.

Egyébként én nem kis falucskán nőttem fel, hanem nagy városban, igenis indokolt lett volna a szülői kíséret. Anyám nyilatkozott arról mind az oviban mind a suliban, hogy ő saját felelősségére enged engem egyedül jönni menni. Nem volt más választása.

Az apukáról mintha lejjebb kiderült volna, hogy két munkahelye van.

Igazad van, de lehet,te akkoriban voltál gyerek, amikor én.Akkor még volt közbiztonság, az autókról nem is beszélve. Engem sem kellett suliba kísérni,

de most ezt egy kisebb városban sem lehet megtenni. Egyetértesz? .)

Ahogy elnéztem a fórumindító napirendjét, nagyon hiányoltam apukát.

No csak kihozzuk, hogy milyen szuperek vagyunk...

De tényleg.

És igaz, csak itt Mo.-on van ez a két lovat egy s-el dolog. Keleten azért nyugisabbak, mert még nincs a kapitalista hajtás, nyugatabbra meg a jobb anyagiak miatt. Mi meg szakadunk bele. Tényleg el kell dönteni, mi a fontos, aztán a többit meg majd, ha eljön az ideje..

Nincs gond az egyik döntéssel se, se azzal, ha valaki többet családozik, gyerekezik, se azzal, ha 1 éves korától hajt, csak akkor azt vállalja fel, és sz.jon le mindenkit..

Igen van amiből engedni kell. Be kell osztani mikor miből, ha minden fontos. Mint a processzor.. Egyszer ezt hanyagolni, míg fut a másik dolog, aztán váltani. És szakaszosan csinálni amit lehet.

És segítséget szerezni. Ez csak a modern kor rákfenéje, hogy mindent az anyának kell.. a többségében nem így csinálják ma se az emberek. Nem is lehet.

Én itthon dolgozom.. de ugyanez... Nincs cak egy fél nagymama, az is csak ha kedve van...

Viszont van két gyerek... még amíg mindkettő ovis volt, csak csak, de mióta a nagy sulis, totális káosz az egész. A ygrekek köszönik jól vannak, mi viszont két zombi szülő vagyunk sokszor. Vagy egyikünk pihen, vagy a másik...

A lakás szalad.. hívtunk segítséget, heti eyszer tuti ki van takarítva :) Próbálunk ismerősökkel cselezni, különben valamelyik ygerek nem jutna el valahová...

Jövőre a kicsi is suliba megy... háááttt... de a nagy is még csak 3. os... harmadikig nem engedik haza öket egyedül, menni kell értük mindenképp, hiába önállóak...

Nézd, nehéz dolgozni is, meg a gyerekkel is lenni. Én nem tudom mi a tuti. Igyekszünk barátokkal összejárni, az kb a pihenés is, program is.

Hja, én is szeretem a melóm. sose akartam feladni... de egy seggel két lovat... Hát nyomni kell a pusztaötöst rendesen. Néha le is esek..

Amúgy ahogy nőnek egyre jobb. Meg fel kell adni a mindent meg akarunk csinálni álmot. Az hazugság, hogy egy nőnek sok keze lesz, emrt van ygerek, vagy extra teherbírása. Én biza van hogy leülök, és elalszom a fáradtságtól a mai napig.

Én is járok amúgy futni, most épp nem, most annyi a meló, inkább azt adtam fel, csak ritkán megyek. Mindig mást tesz kicsit félre az ember.

Hja, és én is sokszor érzem ezt, valamit rosszul csinálok. De a barátaim észhez szoktak téríteni, frászt, csak egy ember vagyok, nem kettő.

Amúgy szerezz segítséget!! ez a legfontosabb. És akkor ha együttvagytok, együttlehettek. Nem kell mindent neked csinálni. ;)

Szia!

Én nem tudok neked használható tanácsot adni csak annyit mondanék, hogy én kicsi gyerekként egyedül jártam oviba és suliba egyaránt.

Anyukámnak két állás volt reggel 6-kor elment, este 9-10 kor jött haza, alig láttam. Megértettem akkor is, hogy ezt muszáj volt, mert a pénz nagy úr, de szörnyen rossz volt a sok egyedüllét, hogy túl hamar kellett sok felelősséget vállalnom.

Persze nem lett bajom, nem vagyok defektes, normális életet élek és úgy gondolom hasznos tagja lett a társadalmunknak :)

De mindig elszomordva gondolok vissza arra, hogy nekem nagyon kevés olyan idő jutott, amit te(ti) meg tudtok adni a gyereketeknek pont azért mert megfeszültök és minden energiát beleadtok, hogy odaérj időben, hogy együtt legyetek délután, hogy együtt tanultok, játszotok és szerveztek hétvégére programot.

20 év múlva pedig a te gyereked hálásan fog ezért ezekre az időkre visszagondolni, mosolyogva és nem szomorúan.

Talán ha te is erre gondolsz kicsit az energiád fel tudod srófolni :)

Nekem többszörösen szerencsém van.

Egyrészt járhatok kilencre, így reggel el tudom vinni a gyerkőcöt. Anyukám meg elhozza délután.

Általában a komolyabb házimunka hétvégére marad.

Márpedig azt gondolom, hogy apukának legalább annyit kellene gondolkozni a váltáson, mint neked itt az időosztáson... Tényleg szükséges anyagilag az összes állás?

Tényleg nem lenne közelebb, kicsit lazább (max 8-10) órás elfoglaltság??

Mert azért azt gondolom, hogy nekik ezen eszükbe se jut gondolkozni, nekik jó ez úgy... Mert ők "eltartják" a családot, aztán a többit meg oldjuk meg. Ebbe beletartozik, hogy dolgozzunk is, meg a többi...

Én nem tudok elmenni, mert akkor egyedül lenne itthon a négy gyerek.. Bár már gondoltam rá, hogy egyszer megteszem, mit csinálna.. Csak sajnos a gyerekek testi épsége miatt nem merem..

Én simán gondolkoztam a váláson is. Csak nem biztos, hogy okosabb lennék..

Mondjuk én már csináltam nagy hisztiket, ő már kezdi pedzeni a dolgot, meg türelemre int, hogy azért más lesz, ha kicsit nagyobb lesz a kicsi. Ő még csak másfél éves...

Ja, sajna a csodát nem tudom..

Anno az egyetemnél én is 5 évig csináltam ezt gyerekek mellett (jó, akkor még 2 volt).. Az egészségem konkrétan ráment.. A tudásomat meg nem tudom kamatoztatni, mert hiába van akármilyen papírod, ha nem tudsz bejárni rendesen, meg túlórázni, meg hétvégézni, mert nincs segítséged.. Ezzel nem azt mondtam, hogy ne csináld, csak azt, hogy ne hidd, hogy az alapprobléma megoldódik azzal..

Neked is esetleg a gyerek nő meg legfeljebb..

De azért fel a fejjel, ezek még mindig a jobb gondok közül valók..

nyáron nyelvvizsgázok, az a cél, viszont a diplomához (ami szeptembertől még hozzájön ezekhez havi 2 nap :-D) felsőfokú fog kelleni, szóval az is egy cél lesz.

Apukának több állása van, örülök, hogy él és látom :-D

Hócipő az mindig betelik, olyankor azt mondom, hogy szevasztok és elmegyek 1 napra vagy többre. Megmondtam, hogy nekem is kell a kikapcsolódás, már önzőzök, mert különben nem menne sehogy és agyvérzésben pusztulnék el, vagy végkimerülésben.

Nem cél, de tényleg a kaja rendelésen, sőt akár az angol tanfolyamodon is lehet engedni..

Persze, ha lehet ne, de az viszont meg ezzel jár...

Angolból tűzz ki egy célt, és ha azt elérted, azzal is lazíts egy kicsit..

Én csináltam azt is, hogy a tanfolyamokból néha nem fizettem be egy-egy 8 hetes etapot, és közben itthon azt átnéztem a könyvből.. Egyet engedtek felfele ugrani mindig.. Nekem se volt igazán jó, de volt, hogy azt mondtam, hogy belehalok, annyira nincs időm.. Így ez átmeneti megoldás volt...

Tehát van éppen miből engedni, csak kérdés, hogy milyen élet az, ahol már ebből is engedni kellene..

Apukának semmi esélye másra? Mert előbb-utóbb betelik ám a hócipő.. Vigyázzatok..

Igen, ez bizony nálad is a férj miatt ennyire gáz..

Nálunk is ez van, ha éppen otthon vagyok, ha dolgozom.. A lényeg ugyanaz.

Igen, én is ezzel magyarázom, hogy nem szekálom a háztartással, és egyéb teendőkkel, hogy bizony nagyon sok van rajta is..

De tudod én ezt már ilyen formában 5 éve, egyébként 10 éve csinálom, közben négyszer volt reboot a négy gyereknél.. Mostmár néha ott tartok, hogy nem, mert bizony az ő munkájára rámegy nekem az egész éltem, a képzettségem, az újra munkába állás lehetősége, az egészségem, a külsőm.. Azátn a végén meg még ő fog elhagyni, merthogy nem vagyok a toppon..

Mert egyébként csak nagyon-nagyon pici kéne.. Csak egy icipici segítség..

De mivel az a helyzet, hogy ha én is mennék dolgozni, ő meg egy egyszerűbb melóhelyen dolgozna, akkor ketten a felét nem keresnénk meg együtt, mint ő most így..

Tehát az egyetlen menekülőutam, hogy mellette fogok dolgozni, járok vele a műhelybe, beletanulok egy új szakmába.. De mondtam neki, hogy csak úgy, ha elmegyek suliba is ősztől, hogy legalább később valami megfogható értelme legyen annak, hogy ott melózok.. Ha őt elüti a villamos, akkor legalább tudjak valamihez kezdeni.. Épp egy másik fórumon írtam, hogy ehhez is bébiszittert fogok fogadni, ahhoz az egy naphoz, mert amikor angolra jártam, örök gond volt, hogy ki vigyáz a gyerekekre. Nálunk vannak nagymamák, de vagy dolgoznak, vagy éppen most élik ki magukat ők is... Nem mindig lehet rájuk számítani..

Szóval nagyon nem mindegy az apuka leterheltsége..

Mi gyakorlatilag egyedülálló szülőként működünk, erre már sokszor rájöttem. Egész más annak, ahol a párra reggel hétig, és délután öttől lehet érdemben számítani.. És nem is kell, hogy mosogasson, csak ha ránéz a gyerekre, öt perc alatt elmondják a verset, vagy átnézik viccesen az angol szavakat, és nem én kínlódok vele feszülten, mosogatás közben, már nagyon nem mindegy...

Arról nem beszélve, hogy a gyerekeknek nagyon hiányzik. A teljesítményükön is látszik, hogy apa éppen a világ melyik táján van, vagy milyen projecten..

Én meg igyekszem nem feladni, hogy leszek én még ollyan kárrierista nő...

Így egaz...

Még többet is el lehet engedni, ha kell..

Ezért éreztem sokszor úgy, hogy többet voltam a gyerekeimmel, amikor bölcsisek voltak, mint amikor otthon voltam...

Igen.

A jelölt hozzászólás lényegére reagáltam, a fél hetes suli nyitásra..

A többi nyilván elsősorban a fórumindítónak szól, mert ő beszélt arról, hogy elhordaná, ha lehetne a gyereket esetleg a munkhelyéhez suliba.. De valószínűleg nem fogja tudni.

A korábban már felvetett téma volt az apropója a második résznek.

Szerintem ez egy baromi nehéz időszak.

Tudod, én is nemrég kezdtem el melózni, és ház gáz, mert egyszerre voltunk egy műszakban a férjemmel. Mármint Ő is délelőtt én is. Ami azt jelenti, hogy mind a ketten 6-kor kezdünk. Aztán sikerült cserélni, így a gyerek oviba hordása végül is valamennyire megoldódott, de amikor jövök fél 3-kor haza, a férjem már épp elment, és csak este 11 után ér haza:( Akkor én alszok rég, mert korán kell kelnem:(

Most egyenlőre ez van, de ez is pokoli car. Én nyilván új melót keresek, ahol nem kell 6-ra járni, hogy ne kelljen külön műszakba menni a férjjel.

Én most keresgélek valakit, aki néha besegít, mert sajnos egyedül nem megy. Legfőképpen arra az időre gondolok amikor mondjuk beteg a gyerek.

Én itthon csak és kizárólag hétvégén főzök. Takarítani is csak ekkor. Inkább a gyerekkel töltöm a délutánt. Borzasztóan hiányzik ennyi meló után.

Én egyedül vagyok az ovis lányommal. Nem könnyű...

Viszont van egy nagyon tündéri kisfiú, akinek az anyukája is egy belevaló csaj! Egyszer én vigyázok a 2 gyerekre egész szombaton, máskor ő. Így a házimunkával is utolérem magam és lazítani is tudok. De reggel rohanás, este kapkodás és rettegek, hogy rá fog menni a kapcsolatunk.