8 órát dolgozó anyának lenni... (beszélgetős fórum)
akárki akármit mond, nem engednám az anyákat 8 órában dolgozni. Elégnek kellene lennie a férj fizetésének arra, hogy az anya egy 4 max 6 órás munkája mellett is SIMÁN el tudha tartatni a családot. Ez lenne az ideáis.
Én is dolgozom, napi8-10 órát. Rugalmasban ugyan, de a munka az adott. És a lakhelyemetől fél óra utókázás oda majd vissza.
9 körül érek be, és este 6-7 körül szoktam hazaérni. Van, hogy 9kor, van, hogy 4kor.
De stresszforrás, hogy fut a lakás, hogy a hétvége egy része vásárlással, rendrakással, takarítással telik. Erre hétközben kellen időt szakítani, hogy amikor tényleg együtt a család, az mindenkinek pihenés legyen.
Sziasztok!
Kedves "unom" jókat írsz, sok dolgot "kimondtál" ami hirtelenjében nekem is eszembe jutott.
Piszok szerencsésnek érzem magam. Nagyon elégedett vagyok a jelenlegi életemmel, pedig nem keveset kell dolgoznom (éppen folyamatban van, hogy kevesebbet kelljen). A férjem mindig is támogatta a törekvéseimet, lehet rá számítani bármiben. Mondhatni a sztereotípiáktól teljesen mentes életet élünk, de itt jön a "de". Gesztinek volt egy ilyen sora még anno egyik számában és egyre többször jutott eszembe:
Az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok. Mind dédelgetünk valami képet magunkról, és természetesen, ha teszünk is érte, apránként azokká válunk (most szigorúan pozitív értelemben szeretném venni). De miután 3 éven át csak "felfelé volt" egyik szerepemben, fél éve azon dolgozom, hogy akkor most vissza... én akarok lenni a nő. Aki nem dönt, hanem maximum támogat, aki nem megoldja, csak segít benne, aki néha nyafoghat, ha elfárad, aki mosogat, vagy tanul a gyerekkel. Én azt vallom (saját káromon tanulva), hogy az egyensúlynak meg kell maradni, még akkor is, ha párunk nem vágja a fejünkhöz, hogy "női feladatokat" vesz át.
Soha nem akartam eltartott lenni(na jó, most éppen szívesen lennék úgy 3 hónapra), de családfenntartó sem. Ugyanakkor teljesen megértem, akinek más a fontossági sorrend. Azt is, aki fél évesen beadja a gyermekét bölcsibe, mert úgy dönt, azt is, aki egymás után szül, és kiteljesedik eközben, és évekig "otthon van". Annyira mások vagyunk, de abban is biztos vagyok, hogy a legtöbb gátat mi állítjuk magunknak, vagy olyan után sóvárgunk néha, ami nem is olyan tuti, ill. csak sóvárgunk, de nem lépünk.
Az biztos -és a fórum inkább erről szól- hogy korlátozottak a lehetőségeink, ami a választást illeti. De annyi biztos, hogy azért több lehetőségünk van, mint amennyit általában kihasználunk.
Ami engem illet a legtöbb nővel sem vagyok egyforma.
A nemi különbségek egy része nevelés kérdése, szocializáció. nem kell egyformának lenni, hanem egyenlőnek. Nem ugyanaz.
Mindenkinek jó lenne, ha eltartaná valaki :) Most is megvan az a réteg, mint régen, ahol a férfi keres annyit, hogy eltartsa a családot. De ez a helyzet kiszolgáltatottsággal is jár a nő részére. Az már tényleg nagyon szűk réteg, ahol emellett annyi tartalék van, hogy ha a férfi valamiért kiesik, a nőnek nem lesznek anyagi gondjai.
Mondjuk úgy, hogy egyes vidékeken...
Meg ahhoz azt is garantálni kéne, hogy itthon is tényleg ugyanúgy vállaljanak ténylegesen mindenben részt.
Akkor ok..
Bár azért ugyanakkor azt is gondolom, hogy a hagyományos női szerepek azért mégis a nőkhöz állnak közelebb, a férfiasabbak meg a férfiakhoz.. Igen, a nők nem rohannak nehézgépkezelőnek, meg targoncásnak, a legtöbb férfi meg nem akar otthon pelenkázni, sütit sütni, szülőin ülni, meg titkárnő se szívesen lenne.. Bár nyilván vannak kivételek, de az nem számottevő..
Nem kéne valami teljes egyformaságra törekedni, mert az úgyse lesz. Nem vagyunk egyformák a férfiakkal, másként működünk..
Igen, én is azt gondolom, hogy jó lenne, ha a férjem eltartana..Pont azért, hogy legyen időm azt tanulni, azt dolgozni, amit akarok, sikereket elérni, és majdan pénzt keresni magam is...
Nem is akarják tudni. A többség szerint az az ideális, ha a nő otthon van, a férfi eltartja, és kész.
A legtöbbször olvasott óhaj, hogy a férj keressen annyit, hogy ezt megtehessék. Ha bevezetnék a megosztott gyes-t abba bármelyik kormány belebukna, akkora lenne a nők felháborodása.
Mert nem tudják, hogy máshogy is lehetne!
Mivel nincs pénzük világot látni, így ezt sem látják.
Persze az interneten azért lehet olvasni róla, de az más.
:)
Sose tartottunk arra, esetleg a szólamok szintjén.
De a legtöbb nő nem is igényli.
Nem arra felé haladunk.
Vakkomondor
Persze, de akkor se volt ideális.
Nekem a skandináv rendszer tetszik ebben, ott a nők kevésbé vannak hátrányban.
Érdemes elolvasni tényleg ezeket.
Azért elmondom, hogy régebben is elég nehéz volt, mert az apukák akkor is túlóráztak, és dolgoztak külföldön is.
De nem feltétlen rúgtak ki, ha betegek voltak a gyerekek és kivehettük a szabadságot is.
Családbarátabb volt az ország, mert más volt a világ.
Ma nehezebb gyereket nevelni :(
Átadták az idei Terézanyu díjat, melynek témája a Dolgozó nő volt. Rekord mennyiségű pályázat érkezett.
Érdemes beleolvasni!
Köszi, így tiszta. :)
Mindattól függetlenül minden tiszteletem a tiétek.
Sajnos nem mindenki tudja megtenni, hogy apukát annyira bevonja, mint ahogy nekem sikerült (nálunk sem volt ez mindig így, volt is belőle balhé, hogy szalad a ház, nem érek a végére sosem, de eddig úgy néz ki, ez a rendszer bevált).
De nagyon nehéz most neked is, és a többi fiatalnak is. Elismerés ide vagy oda.:)
Azért az is szar, hogy 2 munkahelye van sok apának, mégsem engedheti meg a család magának, hogy anyuka otthon legyen, vagy 4-6 órában dolgozzon.:(
Van egyáltalán olyan most?
Jó volt a meglátásod a Kelet és Nyugat!:)))