Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Anyának lenni a legjobb dolog a világon! fórum

Anyának lenni a legjobb dolog a világon! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Anyának lenni a legjobb dolog a világon!

1 2 3
66. krisztim (válaszként erre: 65. - Rozmary)
2010. júl. 2. 19:08

Szia!

Ha az ovuláció napján voltatok együtt- és volt tüszőrepedésed - akkor elég nagy esély van a babára-. Persze ez nagyon sok dologtól függ.

Sok sikert!!!

2010. jún. 5. 13:36
Sziasztok! Arra lennék kíváncsi, hogy mekkora az esélye annak, hogy babám legyen, ha az ovuláció napján voltunk együtt a párommal védekezés nélkül. Olvasgattam több fórumot és cikket, elég vegyes a dolog. Van már két gyermekem ők minden gond nélkül megfogantak. Köszi ha valaki válaszol.
2010. márc. 1. 15:58
Én nem a korod miatt aggodnék a helyedben. A levélből kiderül egyértelműen Te nehezen adnád fel a jelen életed ami természetes. Egy rossz házasságból kilépve gyerekek már nagyok lubickolsz a boldogságtól. Te tudod mi az a kisgyerek. Neked kell döntened de ne ringasd magad álomvilágba ha megszületik nem az Apa dolga gyesremenni, neked kell feladni a munkát stb. Én véleményem de csak vélemény. Az Anyaság a legjobb dolog de Neked van már gyereked és merd vállalni azt, hogy Te most boldog vagy és élni akarsz ne a korodra fogd. Ha szeret megérti.
63. 2c2de63135 (válaszként erre: 50. - Énekes pacsirta)
2010. febr. 21. 23:10

szia!

ezen ne aggódj, hogy most úgy érzed a gyerekeidnek már nincs szüksége rád! ez csak átmeneti állapot, ezek után lesz csak "igazán" szükségük rád! tudod: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond...(csak ők még "kicsik"). Szóval egy gyereknek sokáig szükségük van az anyai tanácsokra, támogatásokra stb, majd meglátod, most épp abban a korban vannak, hogy majd ők "egyedül", de rá fognak jönni, jól jön a te segítséged is mindig!

2010. febr. 21. 15:01

Sziasztok!

Az én sógornőm 37volt mikor a 3.gyermek jött,elég sok nyűgje volt:((

Az egész család azon izgult nehogy baja essen,egészséges szép gyereke lett de én nem vállalnám be:(

Meg hát magadra is kell gondolnod,nehogy bajod essen szülés alatt,mert akkor ki neveli fel a bébit?

61. maya80 (válaszként erre: 58. - Énekes pacsirta)
2010. febr. 15. 14:07
Értem. Ettől függetlenül sajnálom. És a legjobbakat kívánom neked!
60. jollymama (válaszként erre: 51. - Énekes pacsirta)
2010. febr. 14. 07:27

SZia!

Köszönöm hogy reagáltál a hozzászólásomra!

Én és a párom 32 évesek vagyunk és ahogy írtam is

3 gyermekünk van.Bele vagyunk bolondulva a babázásba a legkissebb most 2 és fél éves de már mikor a kettőt betöltötte meg voltunk rémülve hogy mi lesz velünk megint picibaba nélkül!

Ekkor jött az ötlet! Időnk ,energiánk és elhivatottságunk megengedi Nevelőszülők leszünk,ez nem ugyanaz mint a saját gyermek de nagyon sok örömünk lehet még akkor is ha csak átmenetileg nevelünk csöppségeket annak érdekében hogy ne menjenek csecsemőotthonba. Életünk legjobb döntése volt ,tavaly januárban elvégeztük a tanfolyamot és júniusban kaptunk egy gyönyörű 7 napos kisababát.Imádják a sajátjaink is mi is de az élet úgy hozta hogy a saját édesanyja nem érdeklődik iránta és így örökbefogadószülőkhöz kerül.Fájó szívvel de megválunk tőle hiszen tudjuk jó helyre kerül és ránk még sok ilyen kihívás vár.Alig várjuk hogy megint kaphassunk egy újszülött csöppséget.Egyébként az életkort amit vállalni tudunk azt mi választjuk meg.Van aki emelett rendesen dolgozik hiszen óvodás vagy iskolás gyermeket nevel. Még van 13 évünk (mert 45 évnél nem lehet nagyobb a korkülömbség ) ahhoz hogy újszülöttekkel babázhassunk.Azután majd nagyobbakat vállalunk. Csodálatos dolog ez ,mikor egy kis csöppséget a te gondjaidra bíznak fel sem merül benned hogy ez nem a tied ,rád számít benned bízik szüksége van a biztonságra. És ami lényeg hogy egyedül is bele lehet vágni,sok egyedül álló nő vállalja.AZ ÉLET NEM ÁLL MEG 45 ÉVESEN!!!Ne csüggedj a gyerekeidnek szüksége van rád még akkor is ha ezt nem mutatják,és nemsokára lehet hogy az unokáiddal babázhatsz!

Sok sikert és kitartást kívánok!

59. Énekes pacsirta (válaszként erre: 33. - Ad04b33206)
2010. febr. 13. 10:09

Szia! Egy kis módosítás: még nem vagyok 46 éves!

Itt vmi félreértés történt.

58. Énekes pacsirta (válaszként erre: 54. - Maya80)
2010. febr. 13. 10:03
Üdv. Maya! Nem, nem a baba-téma miatt mentünk szét! Puszi.
57. Briguska (válaszként erre: 51. - Énekes pacsirta)
2010. febr. 12. 14:25

Drága Pacsirta!


Nehogy azt hidd. hogy nincs gyermekeidnek szüksége Rád! Ez nem így van...csak most nem érzik annyira..pont az a kor!!! Minden jót, és sajnálom, hogy szétmentetek!

56. Marvica (válaszként erre: 53. - Énekes pacsirta)
2010. febr. 12. 14:12

Sajnálom,hogy már nem vagytok együtt...Igazából nekem is az a véleményem,a természet nemhiába húzza meg a "vonalat",nagyjából 45 év körülre,azután a teherbeesés esélye 1% alatti...

Én 43 évesen egy kétéves kisfiút nevelek,de pár év múlva már biztosan nem vállaltam volna....Elsősorban a gyerek érdekét szem előtt tartva,hiszen én-ha megélem-már 61 éves leszek a fiam meg még csak 20,ekkor még bőven támogatnom kell,tanulás stb....Mondjuk,a lakása meglesz,de még annyi minden kell egy ekkora "gyereknek"

Szívből kívánom,hogy majd a kisunokák pótoljanak mindazon érzésekben,amik most olyan nagyon hiányoznak Neked!

Sok sikert!!!

2010. febr. 12. 11:34

Tavaly olvastam egy konyvet aminek 'Is Your Body Baby Friendly?' volt a cime. Ebben volt szo 40 plusszos kismamikrol is, es a legidosebb 48 eves volt. Hat ma mar sok minden lehet.

Szerintem ha nagyon szeretnetek, es fizikailag ez meg lehetseges, es meg eleg fittnek erzed magad, akkor miert ne. De ezt nektek kell eldonteni. Minden jot Nektek!

54. maya80 (válaszként erre: 53. - Énekes pacsirta)
2010. febr. 12. 09:09
Őszintén sajnálom, hogy szétmentetek. Bár, ha csak a baba tartott volna össze titeket...
53. Énekes pacsirta (válaszként erre: 24. - 2c2de63135)
2010. febr. 12. 08:16

Üdv. Neked is! Eddig az egzisztencia, a biztonság hiánya tartott vissza! Most éreztük úgy, hogy talán ez megengedhető lenne! Nem úgy gondoltam, hogy a párom lenne mindig otthon vele! Természetesen én is.

De már kár erről vitázni, mert nem vagyunk - sajnos - már együtt. Pont ebből adódóan..Hát, ez van.:(

52. Énekes pacsirta (válaszként erre: 23. - Bri*)
2010. febr. 12. 08:12
Szia! Igen, azt hiszem, hogy teljes mértékben igazad van! Köszi neked is a hozzászólást!
51. Énekes pacsirta (válaszként erre: 45. - Jollymama)
2010. febr. 12. 08:01

Szia! Természetesen jól átgondolom, sőt már át is gondoltam - valószínű, hogy nem fogom vállalni!

Van már két nagy gyermekem, 20, illetve 16 évesek.

Csak tudod, az a legfájóbb érzés, hogy ők már önállóak és egyre jobban érzem, hogy már szinte alig van rám szükség. Ez szörnyű érzés.

Gondoskodó típus vagyok és szomorúan veszem tudomásul, hogy ők már mindent egyedül, önállóan csinálnak,sokszor még a véleményemet se kérik ki!

Ráadásul egyre kevesebbet vannak itthon!

Ezért is gondoltam a babára! De elgondolkodtam a hozzászólások után...talán mégse kéne már...!

50. Énekes pacsirta (válaszként erre: 47. - 2c2de63135)
2010. febr. 12. 07:55

Szia! Azért nem reagáltam a hozzászólásokra, mert sajnos nem tudtam elolvasni csak ma reggel, mivel estig dolgozom! De azért nagyon szépen köszönöm neked is a véleményt!

Azt hiszem,hogy igaza volt annak, aki azt írta - csakúgy, mint te - hogy ilyen korban már késő szülni! Talán tényleg már nagyon kicsúsztam az időből...ezen sokat gondolkodtam...

2010. febr. 12. 07:53

Üdv. Mindenkinek!

Köszönöm szépen a hozzászólásokat!

A fejleményekről természetesen majd beszámolok!

További szép napot és kellemes hétvégét kívánok Nektek! Puszi.

2010. febr. 11. 21:19

Az élet nem ér véget 40-45 éves korban. Miért ne szülhetnél akárhány gyereket? A gyerekeket nem magunknak szüljük. Ők élik a saját életüket és további gyerekeknek adnak életet. A gyerekeket csak szeretni kell. Nem kell különösebb szaltókat csinálni.


A nagyobbikat 20 évesen szültem, a kisebbiket 39 évesen. Az első terhességem sokkal nehezebb volt, mint a második. A második szülésem sokkal könnyebb volt, 39 évesen, mint az első.


Most 43 éves vagyok és élvezem a közösen eltöltött időt. Kifejezetten fitten tart a kisgyerek: séták, mesélés, sokkal egészségesebb étkezés. Ilyenkor kinyílik a világ. Újra gyurmázunk, rajzolunk, meséket olvasunk. Sokkal gazdagabb életet élünk, mert újra fel kell fedezni a világot. Újra éljük a gyermekkorunkat, ha úgy tetszik. Marhára nem érdekel mi lesz 20 múlva, mert most élek és fogalmam sincs mit hoz a holnap.


Anyám 66 éves és állandóan csinál valamit. Soha nem fáradt, mert mindig van feladata. Ha meg pihenni akar, elővesz egy könyvet. Tiz perc múlva elmegy sétálni.


Ha boldog lenne a házasságom, akkor szülnék még két gyereket.

2010. febr. 11. 20:56

kár, hogy a cikk írója már nem reagál ezekre a hozzászólásokra.

szerintem nem durva kifejezés, amit írt valaki, hogy ez önzőség, a gyerek érdekeit kell előtérbe helyezni, szerintem inkább majd, ha a lányod szül élvezd ki újra a babázást.

na ez most lehet kissé sarkosan hangzott, de 46-47évesen babát nevelni, szerintem akkor is nagyon késő(a szervezetünk sem úgy reagál, mint 20-35éves szülő nő esetén, nem véletlen! most nem a genetikai hibákra gondolok, azok ma már totál kiszűrhetőek)

46. rinike
2010. febr. 11. 19:18

Nekem van egy "ügyfelem", aki 74 éves, a fia 30. A fia születése előtt 4 vetélése volt. A Czeizel doktor állítólag 30 éve azt mondta neki, hogy azért vetélt el előtte, mert azok a babák lányok lettek volna, és valamilyen génhiba miatt nem lehet lány gyermeke. Végül 44 éves volt, mikor megszületett a fia, és sajnos a férje a fia születése előtt 2 hónappal meghalt. Egyedül nevelte fel a gyermekét, de azt meséli, hogy boldog életük volt, van. A fia most nősül. Szeretné még megérni, hogy unokája szülessen, de ha nem, akkor boldogan megy a férje után...


Én 41 leszek idén, a párom 35 éves. Nekem már van egy 17 éves fiam, de a páromnak még nincs gyereke. Azt mondtam a páromnak, hogy még idén próbálkozunk, de amióta a néni elmesélte a történetét, azóta - bár még a páromnak nem mondtam - meggondoltam magam, és hajlandó vagyok tovább is próbálkozni. Sajnos ebben az életkorban valóban nagyobb már a kockázat bizonyos kromoszóma rendellenességekre, 1 évvel ezelőtt már én is elvesztettem egy 17 hetes magzatot ilyen miatt. Ma jutottam el végre meddőségi centrumba (nem kell beutaló - nem is tudtam, és fél éve várok a beutalóra - és szerencsére államilag támogatott). Az orvos azt javasolta, ebben a korban már ne húzzuk az időt. Egyetértve ezzel májusra már elő is jegyeztettük magunkat lombikra. Addig is lehet, hogy 1 vagy két inszem még belefér az időbe, és ha sikerrel járnánk az inszem során, a lombikot lemondhatjuk.


Szurkolok Nektek, hogy jól döntsetek, és hogy a döntésetek essen egybe az Úr akaratával.

2010. febr. 11. 17:30

SZia!

SAjnos én sem leszek azok között akik biztatnak!De látom megoszlanak a vélemények így úgyis majd a te döntésed számít!

Én 20 évesen szültem az első babámat,végig fitt voltam,mosolyogtam ez a világ legszebb és legtermészetesebb állapota.Mosolyogva beszélgettem végig a dokival a szülést mindenféle fájdalomcsillapító nélkül.Mindezt 47 kilósan és 3650g-os babának adtam életet! Ebből bármennyit végig tudnék csinálni úgy gondoltam. Aztán 9 hónap múlva újra teherbe estem (direkt),de elég nyűgös volt a terhesség ,nekem nem volt semmi bajom ,mármint nem éreztem magam rosszul de a baba körül vérömlenyek voltak és nagyon vigyázni kellett hogy ezek visszafejlődjenek.Azt mondták az volt a gond hogy legalább 1 évre van szüksége a szervezetnek hogy regenerálódjon egy újabb terhesség kihordásához.De a szülés rendben volt a bab egészséges. 29 évesen újabb babát terveztünk be ,meg is fogant ,de a terhesség nagyon nehéz volt ,álmatlanság ,fáradtság,hiszti ,nyűgösség.Össze sem lehetett hasonlítani az előzőekkel.MIndketten alig vártuk a párommal hogy vége legyen. Úgy érzem a természet úgy rendelkezett hogy a nők 20 és 30éves korukban szüljenek, ekkor a legerősebbek és ilyenkor regenerálódnak a leggyorsabban. Jó gondold át hogy döntesz. A gyermeked legjobb esetben akkor kezd felnőtté válni és akkor lesz rád a legnagyob szüksége amikor már nem biztos hogy vele tudsz lenni. Azt ne felejtsük el hogy lehet hogy a mi nagyszüleink 80 évet is élnek de mi egy másik évtizedben születtünk.Ez már nem az a világ ahol 80 évre tervezhetünk előre.Meghajlok a bátrak előtt de mégis gondold ezt át és ne csak a te szemszögedből hanem a gyerekedéből is.

44. Gavrilo1 (válaszként erre: 41. - Ice kuszi)
2010. febr. 11. 15:57
Hát nem tudom, de én kifejezetten egy fiatal anyukának számítok a fiam (8 éves) osztályában- legalábbis nagyrészt vénasszonynak néznek ki hozzám képest és viselkedésük is olyan. pedig ez egy teljesen átlagos iskola, átlagos osztálya. Anno én is azt gondoltam hogy az én 35 éves anyukám mennyire nagyon öreg. De mint kiderült az osztálytársaim 99 %-a így gondolta ezt tizenéves korában. Még az is akinek az anyukája 18 évesen szülte őt. Ez teljesen normális. A fiam is azt mondja nekem, hogy hú te milyen öreg vagy anya!!
43. Briguska (válaszként erre: 41. - Ice kuszi)
2010. febr. 11. 15:53
:( tudod, én sosem gondoltam volna, hogy az anyukám fog itt hagyni minket hamarabb, mindenki azt gondolta, hogy apuka fog hamarabb "elfáradni", a rengeteg megerőltető munka miatt..de rák alattomos. Én mindennap hálás vagyok az Úrnak, hogy apukám küzd, hogy talpra álljunk. Nagyon nehéz dolog. Sokan írjátok így negyven, meg úgy negyven..de a kedves cikkíró..már 46 éves!! Közel sem biztos, hogy hipp-hopp sikerülne neki, az egyik tesókám 29 éves volt mire sikerült neki áldott állapotba kerülnie, 5 évig próbálkoztak, senkinek semmi baja, csak pszichésen. Félt, hogy meg tudnak-e élni majd, ha gyeden, gyesen lesz. lakáshitel, számlák, a mindennapok..
2010. febr. 11. 15:52

Sziasztok!

Nem lehet senkit felelőséggel vádolni csak azért mert ujra anya szeretne lenni,sajnos fiatalon sincs rá garancia hogy gyermekeinket fel tudjuk nevelni,de szerintem minden percet ki kell élvezni amivel az égiek megáldanak.Nekem 32 évesen adatott meg, és egymásután 2 kisfiam lett(15éve vagyok cukorbeteg)De ugy gontolom hogy még egy kis csoda hiányzik, tehát én is mérlegelem a jövőt....egy picilányka reményében:-))

41. ice kuszi (válaszként erre: 28. - Briguska)
2010. febr. 11. 15:34
Így van, az én anyukám 33 volt, apukám 47, amikor megszülettem! Én is mindig úgy éreztem, hogy nekem másokhoz képest öregek a szüleim! Apukám meghalt, mikor 12 voltam. Ettől kezdve rettegni kezdtem, hogy anyukámat is elveszítem. Rémálmaim voltak szinte minden éjszaka, hogy meghalt... mindez kb. 25 éves koromig! Szörnyű volt...:-(((
40. Porc
2010. febr. 11. 15:31
Ja... most nézem a hozzászólásaidat, eszerint a dolog már nem is aktuális, legalábbis a legutóbbi beírásaid alapján. Hát, szép lett volna. De a teljes helyzetképet nézve, tényleg inkább NE. (Ha még érdekel egyáltalán a kérdés, hisz négy napja nem jártál erre.)
2010. febr. 11. 15:31
Kövezzetek meg érte, de én nem tenném! Persze, ha tudnám, hogy minden rendben lesz a terhességgel és a babával... ha tudnám, hogy még legalább 25 évig fogok élni, hogy tisztességesen felneveljem... de sajnos nem tudhatom... És elsősorban a babára kell gondolni, és nem saját magunkra! Nekem eszembe nem jutna 40 év felett babát vállalni!!!
2010. febr. 11. 15:21

Hm..

Szerintem vágj bele.

Szerintem olyan nincs, hogy késő lenne..

Tény, kicsivel több a rizikó, de....

Még mindig azt mondom, hogy tökéletesen megéri.

Egy próbát minimum:)

Talán boldogságotokat, kapcsolatotokat is megpecsételhetitek vele...

Még szebb, még jobb lehet.

Akkor is,ha úgy érzed, ennél szebb már nem is lehet.

Ha félsz...Akkor az örökbefogadás még mindig állhat, nem?:)


Szerintem ne futamodjatok meg.

Hajrá, hajrá, hajrá!!!


Szeretettel: Zsebi:)

37. Alexa77 (válaszként erre: 24. - 2c2de63135)
2010. febr. 11. 15:20

Csak sajnálni tudom azokat, akinél a nagyszülők a saját kényelmüket tartják előbbre valónak - nekem ne mondja senki, hogy egy egészséges, 55-60 éves embernek napokig kell kipihennie az unokákat és regenerálódni. Ha mégis, ott vagy a nagyszülővel van gond, vagy az unokák extrém esetek.

Attól, hogy valaki sporolt valaha, még nem lesz garantáltan fiatalos - anyukám sose sportolt, mégis az. Az egészséges és kiegyensúlyozott élet a legfontosabb, egészségesen élni meg aktív sport nélkül is lehet, anya pl. sokat kertészkedik, gyalog is eltalál a boltig, nem ül minden percben autóba és sok gyümölcsöt-zöldséget eszik stb.

Nekem az is furán jön le, hogy szerinted azok néznek előre, akik nem vállalnák a babát... nos, én pont fordítva gondolom.

A zenéről pedig annyit: én is énekes vagyok, a lányom 18 hónapos, a pocaklakó 18 hetes. Rendszeresen fellépek, mégis rendes háztartásunk van, a lányomat nem babysitter felügyeli, én vagyok vele folyamatosan, sütök-főzök, kertészkedem, ja és mellesleg aktívan sportolok is. Meg lehet csinálni, de ehhez olyan ember kell, aki nem nyavalyog, hanem tesz. Alkati kérdés is.

Mindnesetre nem megbántani akarok senkit, de különbözőek vagyunk, van, akinek már 35 évesen sem szabadna szülnie, másnak 40 fölött is rendben van a dolog.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook