21 éves egyetemista vagyok, 1 évem van vissza a suliból. Véedekezés mellett becsúszott a baba. Fogalmam sincs mit tegyek! :( (beszélgetős fórum)
Feladta...de azt se felejtsük el, hogy egy ember életéről kell dönteni...
Egyébként én abban hiszek, hogy semmi sem történik véletlenül...
A diploma meg semmit nem ér igazán manapság minden második embernek diplomája van.
A páromat pl azért nem veszik fel sehová mert túlképzett!Pedig neki csak egy érettségije és technikusija van + 5 év gyakorlat a szakmában.
Én megtartottam, az apja lelépett amikor másfél hós volt, azóta 4 éves és nem bántam meg!
Sőt, miatta értem el sokmindent ami nélküle lehet h nem ment volna.
Szia Niki!
Egyetértek az előttem szólóval. Nem minden a pénz, a diploma, a lakás! Sok embernek van, de egy gyermek a legnagyobb kincs, amit az ember kaphat. Én három gyermek mellett diplomázom, nehéz, nem mondom. De nem adnám egyik gyermekemet sem! Diplomád később is lehet, (de megcsinálhatod egy kisgyermek mellett is!!!), de egy gyermek pótolhatatlan. Hidd el, mindig hiányozna!
Szia Niki!
Nem tudtam elolvasni a 8 oldal hozzászólást, így nem tudom, mi végül a döntésed.
Elmesélek egy történetet.
18 éves múltam, amikor kiderült, hogy babám lesz. Épp jött a papír, hogy fölvettek főiskolára, anyám mániája az volt, hogy legyen diplomám, mindegy, milyen. Hosszú lenne elmondani, milyen volt anyámmal a kapcsolatom, az a lényeg, hogy féltem tőle, így elszöktem otthonról a barátomhoz.Anyám azonban éjjel betört hozzánk, és kirángatott engem a házból, s megkérdezte, terhes vagyok-e. Mondtam, hogy igen. Ekkor elkezdett ütni-verni, fojtogatni, így vonszolt engem a házunkig. Iszonyú volt az az éjjel, egész reggelig vert, ömlött belőlem a vér, ő pedig ugrált a hasamon, mondta, hogy kiveri belőlem, ha azt nem mondom, hogy elvetetem.
Egyébként anyám nagy katolikus.
Reggel nővérem jött, ő szedte le rólam azt az őrültet, és elvitt egy másik városba egy rokonhoz, nehogy tovább bántalmazzon anyám. A baba szegény nem ment el, ragaszkodott a kis életéhez. Azonban anyám őrjöngött, fenyegetett, végül lefizetett egy orvost, aki a 13. héten elvette tőlem a babát.
Anyám azt mondta a fogyatékosok szülnek csak, de nekem diplomásnak kell lennem.
Diplomám lett, anyám örült, én pedig sosem tudom ezt elfelejteni.
Azóta jó messze élek ettől a nemnormálistól, tíz év eltelt, s született egy babám.Amikor most vártam a babám, álmodtam azzal a kisgyerekkel. Tíz év körüli volt, ült egy szobában, és én vele szemben ültem. Elmondtam neki, hogy lesz egy testvére. Ő pedig ült ott, és csak sírt.
Sokmindent meg lehet bánni az életben, pl. egy abortuszt is, de azt SOHA, hogy a gyermeked rádmosolyog.
Nekem nincs semmim, se lakásom, se sok pénzem, de a szeretetemre, az Érte való küzdelmemre mindig számíthat!
20-25 évesen nem is...többek között ezért is tolódott ki az első gyerek vállalásának az időszaka.
Összességében én biztosan tudom magamról, hogy "megfelelő" hátteret szeretnél a gyermekemnek-adott esetben ez saját lakást jelent, illetve minimum középkategóriás fizetést.
Ugyanakkor valóban találkozik az ember azokkal akik gyerekkel a nagybetűs nulláról kezdték, és mégis a megfelelő hátteret tudták az évek alatt biztosítani.
Ami biztos az az, hogy egy gyermekkel jóval nehezebb mindazt elérni, amit nemcsak a családjának, hanem önmagának is szeretne az ember...itt az a kérdés, hogy ez bevállalható-e, vagy sem.
Én mindenesetre bármelyik döntést tiszteletben tartanám, az egyiket ezért, a másikat azért.
Persze amit irtam nem azt jelenti hogy vki feltetlenul ilyen helyzetben tervezzen babat(pl ha nincs munka vagy lakas),de ha mar ez a kis baba olyan eletrevalo,kar es vetek lenne elrabolni tole az eletet csak azert mert 1-2 evvel harabb "sikerult"mint kellett volna....
Az pedig hogy a szulok ellenzik a gyerekvallalast megvaltozhat pl akkor mikor mar meglesz a kisbaba,de a babat mar nem lehet visszahozni ha azutan gondoljak meg magukat esetleg a szulok is...
Az en velemenyem hogy csak ok ketten kell ezt eldontsek,ne befolyasolja oket senki...se szulo ,se testver...senki...
Abbol a szempontbol igazad van hogy "biztos hatterrel szabadna gyereket vallalni",de sajnos a mai vilagban nem lehet igy gondolkozni...Kivancsi lennek hany fiatal par tudja megengedni maganak 20-25 evesen hogy sajat lakast vegyen,meg penzt is tegyen le a "nehez idokre"...Szerintem nem sokan vannak...Ha pedig igen akkor irjak meg nekem hogy csinaltak ,mert akkor valszeg mi vagyunk gyarilag ellrontva hogy nem jovunk ra a megoldasra:P
Szoval csak annyit akartam mondani hogy ha mindenki arra varna hogy biztos jovot tudjon biztositani a gyerekenek,hamarosan nem szuletne csak nehany gyerek...
Nem mondom hogy konnyu "alap"nelkul,de kis ugyesseggel es akaraterovel minden nehezsegen at lehet menni:)
En tapasztalatbol beszelek,mert mi tenyleg bal labbal kezdtuk az egeszet,es megis jol kibogoztuk a dolgokat es a gyereknek is mindene megvan ami csak kell:)Pedig mentunk at nehez helyzeteken is,de mindig megoldottuk vhogy.
A szulok pedig neha igy reagalnak de mikor mar arrol van szo hogy a kis unokajukat a kezukben foghassak,egesz mashogy lassak a dolgokat.Ezt is tapasztalatbol mondom...
Szia NIki!!!
Visszaolvastam és ahogy láttam vannak érvek-ellenérvek,de én azt tudom neked javasolni,hogy NE vetesd el,mert igaza volt az előttem szólóknak hogy a sulit belehet fejezni terhesen is,halasztani is lehet,és tényleg sosincs ugy hogy ne legyen valahogy.
Valaki irta hogy a babát kevés pénzből is fellehet nevelni,és ezzel teljesen egyetértek,és mivel te is irtad hogy gyerekek vannak a környezetben,akkor ez egy fokkal könnyebbséget jelent.
Sztem mindenképpen tartsd meg,hisz ő már a te kisbabád,és ne vetesd el!!!Abban meg teljesen igazad van hogy ha megszülöd még jóhogy nem adod örökbe!!!!
A párod szeret téged,és ő is szeretné ezt a babát,tutti hogy szerető szülei lennétek!!!!!
Amit az eszed diktál arra ne hallgass,hisz itt a fórumon is a többség a baba megtartása mellett dönt,és saját tapasztalatukat irták le,vagy anyukák,vagy már ők is átestek egy abortuszon,és ami persze egy életen át teher egy anyukának hisz ezt nem lehet kitörölni,mert mindig számolgatja hogy most ennyi meg ennyi idős lenne,húú az én fiamat-lányomat is igy hivták volna,szóval az elvesztett baba sztem napi szinten jelen van egy nő életében.
Nagyon remélem hogy a legjobb belátásod szerint döntesz,és nagyon szeretném ha irnál pár sort arról hogyan dönttél,hogy aztán üdvözölhessünk téged újra egy babás fórumon,és ott folytathassuk tovább az elkövetkezendő hónapok szépségeit a baba megszületéséig:))))))))))))))
Ha van kedved olvass bele a fórumokba babaprojekt júliusig,babaprojekt most indul:)
Szerintem a helyzetedben az a legnehezebb, amit az anyukád hozzáállásáról írtál.
Az biztos, nem Te lennél az egyetlen, aki gyerek mellett szerez diplomát (szerintem sajnos).
Mindennek megvan az ideje, sorrendje. Ezt egyedül Solyom látja ezen a fórumon reálisan, le is hurrogták érte rendesen.
Nekem is az a véleményem, hogy gyereket felelősségteljesen vállalni csak biztos háttérrel szabad(na). Nem késnél le semmiről, ha csak 4-5 év múlva, amikor már megvetettétek a lábatok, megteremtettétek az önálló életet, akkor jönne a baba.
Ugyanakkor ott a fenyegető veszély, hogy az abortusz valami végzetes következménnyel jár. A helyedben valószínűleg felvállalnám ezt a kockázatot. Mert mit teszel, ha ne adja az ég, de a férjed elveszti az állását, az anyukád nem enyhül meg (amiket írtál róla, jó esély van rá), Te meg ott állsz diploma, munkahely, jövedelem nélkül, egy babával, akiért százszor több felelősséggel tartozol, mint most?
Alaposan feladta az élet a leckét!
Most olvasgatok vissza...es nekunk is ezek a terveink voltak...sot meg kulfoldre is akartunk menni dolgozni,tervek is megvoltak stb...de csak nem ugy alakult...egyelore...
Nekunk sincs sajat lakasunk,de mindig lesz vhogy.
Nagyon gondold meg hogyan dontesz...Egy kozeli ismerosom mikor terhes lett nem vallalta a gyereket a szulei miatt es most ugy nez ki nem lehet gyereke...Ahanyszor talalkozok vele latszik a lelkiismeret furdalas rajta mikor lassa az en gyerekemet,es majdnem sir....:(Ugy sajnalom szegenyt:((((
Én megtartanám. Mert félnék attól hogy mi lesz ha az abortusz miatt esetleg később nem lehet, és ha a pároddal így is, úgy is együtt képzeltétek el az életet, akkor meg főleg.
Valahogy mindig lesz. És sajnos manapság senkinek nem könnyű a munkája.
Igaz, én dolgoztam, mert levelezőn tanultam, de szültem, és most fogom gyerek mellett befejezni a sulit. Nem könnyű, mert tényleg nem, de egy félévet még terhesen végig tudsz csinálni, aztán lehet halasztani, vagy egyéni órarendet kérni. Megoldás mindig van.
És nem tudnám elvetetni, az biztos!
Szia.En is ugy jartam hogy nem tudtam befejezni a sulit...20 eves voltam, es 3 honapja mentem ferjhez mikor megtudtam hogy 6 hetes terhes vagyok....Nem szamitottunk babara ,ugyhogy meglepodtunk mert nagy terveink voltak(pl en be akartam fejezni a sulit),es nem szamitottunk erre.De ennek ellenere orultunk,es meg sem fordult a fejunkben a terhesseg megszakitas.A szuleim majdnem guta utest kaptak mikor megtudtak hogy terhes vagyok es azt mondtak jol elrontottam a fiatalsagomat...De mikor az unokajukat a kezukbe fogtak rogton megvaltozott a velemenyuk es azt mondtak ennel jobban nem donthettunk volna.
Meg csak annyit hogy mikor teherbe estem nem dolgoztam (suliztam)es a ferjemmel azelott koltoztunk vissza erdelybe es emiatt o is mas munkat kellett keressen...,ugyhogy nem is kaptuk meg azt a bizonyos 2 evig tarto penzt amit ilyenkor szokas,csak nagyon keveset,mert nem volt meg a ledolgozott ido......De igy is megprobaltunk mindent megadni neki es igaz neha nagyon nehez,de kibogozzuk mi vhogy:)
De ennek ellenere nem banjuk hogy megtartottuk a gyereket,mar nem is tudom milyen lenne az eletunk nelkule...:)
Ha már vannak kisbabák-gyerekek a családban akkor egy gond már meg is oldódik. Legalább nem kell annyit kisruhákra költeni, nagy segítség.
Apukád is ellenzi?
Szia! Én is együtt érzek veled, és ahogy olvastam a történetedet, hajlasz arra, h megtartsd a babát. Biztosan én is nagyon kétségbe estem volna a helyedben, de olyan szépen írsz már most, h szerintem meg tudnátok oldani a problémát és szépen felnevelnétek a picit. Azt nem mondom, h könnyű lenne, de biztosan sikerülne! Ha már most ennyire ragaszkodsz a babához, nagyon fájdalmas lenne tőle megválni! A sulit befejezheted a baba mellett is. Igaz én levelezőn, munka mellett csináltam a fősulit, de én is közben vártam babát. Igaz, mi már terveztük. Egy félévet pocakosan csináltam végig, aztán halasztottam és köv. szeptemberben folytattam. Nem volt könnyű, de megoldottuk. Mondjuk nagyon sokat számít, h tudtok-e vkire számítani, aki mellettetek áll és segít nektek.
Anyukádat viszont nem értem...Hogy mondhat vki ilyet a saját lányának, a saját unokájáról???!! Inkább ki kellene mellettetek állnia!!