21 éves egyetemista vagyok, 1 évem van vissza a suliból. Véedekezés mellett becsúszott a baba. Fogalmam sincs mit tegyek! :( (beszélgetős fórum)
Kedves Niki!
Én is gratulálok!
Hidd el, SOHA nem fogod megbánni, ha megtartod a babát.
Az anyukádat viszont nem értem...az nem is jut eszébe, hogyha elveteted a picit, netán soha nem lesz gyereked ( neki unokája )???
Az anyagi helyzet miatt ne aggódj! Az élet úgyis megoldja. Úgy még sose volt, hogy ne legyen valahogy...
Az is lehet, hogy anyukád csak kikattant a hírtől, adj egy kis időt neki, hogy megeméssze. Egy "normális" anya nem üldözi el otthonról a lányát emiatt. Gondolj arra hány olyan lány mellett is kiállt az édesanyja és segített akik 16 évesen lettek terhesek ( vagy még hamarabb ) összefogott a család és megoldották.
Én örültem volna, ha ilyen fiatalon szültem volna az elsőt, mindig arra vágytam, hogy fiatalon legyek anyuka, bár 28 évesen se voltam túl vén:))
Sok boldogságot!!!
Gratulálok a babához!A sulit megcsinálhatod még a baba mellet is!Kivánom hogy legyetek boldogok!És remélem a párod is örül!
Ne aggódj mindig van valahogy!
Sok sikert!
Szia!
Mint sokan mások itt a fórumon, szintén együttérzek veled és sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy.
Tanácsot adni elég nehéz... Én az egyetem alatt nem mertem volna bevállalni egy babát, de nagyon sok évfolyamtársam szült az egyetemi évek alatt. Nem volt könnyű nekik, azt láttam, de túlélték és nagyon boldogok voltak a babájukkal. Terhesen vagy a kicsivel a karján jöttek vizsgázni...
Szóval én nem adhatok neked tanácsot, de az én véleményem az, hogy fontold meg jól a dolgot és beszélj a pároddal. Ha úgy döntetek, hogy megtartjátok a babát, biztos nehéz lesz, de ugyanannyira boldog is. Ha már a szíved alatt hordod a gyerekedet, szerintem érdemes érte vállalni a sok nehézséget.
Édesanyád pedig biztos, hogy megenyhülne, ha ránézne az unokájára... Nem hiszem, hogy elutasítaná.
Bárhogy döntesz én csak minden jót kívánhatok neked!
Szia. Én nem tudok semmi bölcset mondani, csak nagyon sajnálom, hogy életed legboldogabb időszaka nem lehet felhőtlenül boldog... Nekem "könnyű" volt félbehagyni a sulit... Nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan miért. Talán nem érdekelt annyira amit tanultam, hogy fontosabb legyen a kislányomnál. (Most 16 hónapos)Meg a "barátom" nekem akkor már a férjem volt, szóval kicsit jobb volt a helyzetem mint a Tied.
Remélem megtartod a babát, mert nagy öröm egy új élet. Sok erőt bármi is vár Rád!
Szia!
Nagyvonalakban elmesélem, h velem mi történt... én 22 voltam, mikor szintén védekezés mellett teherbe estem. Katonai főiskolára jártam, utolsó éves voltam... ha megtartottam volna, a tesi szigorlatot nem tudtam volna megcsinálni, kirúgtak volna, és potom 2 milkót kellett volna visszafizetne, illetve diplomám se lett volna. Nem volt választásom egyáltalán, kénytelen voltam elvetetni a Picit 2007. október 19-én. Aztán 2008. júniusának elején kiderült, h megint teherbe estem... ott már nem gondolkodtunk! Azóta megszületett a kisfiunk, gyönyörű, egészséges gyermek. Egy eljesen új világ...
Csak annyit szerettem volna ebből kihozni, hogy a muszáj nagy úr. De ha látsz egy cseppnyi esélyt arra, h meg tudod adni a Picinek, amire szüksége van, akkor nem vetesd el! Én se tettem volna ha lett volna választásom. És sose feledd... egy gyermeket kevés pénzből is fel lehet nevelni... ha van szeretet, aminden miatt kárpótolja Őt.AZ A LÉNYEG, H SZERETŐ CSALÁDJA LEGYEN.És nálatok biztosan így lenne, mert ha nem, nem okozna ekkora lelki problémát Neked. Szerintem ha teheted, tartsd meg....NAGYON JÓ ANYUKA LESZEL!!!!
Persze,sokat jelentett a sok tapasztalat és hasonlók,amiket megosztottatok velem! Nem lesz könnyű így sem a döntésem,bárhogyan is lesz!
Köszönöm minden hozzászólónak!