18 évesen kismama? (beszélgetős fórum)

Ja,és az lemaradt,hogy az én helyzetemben pl páromék gazdagok,én viszont nem igazán. :/ Sajnos édesapám nagyon rég meghalt,így édesanyám egyedül nevelt. Bátyám már nem lakik itthon,ő talált munkát máshol. Alakítgatja a saját életét. Úgyhogy csak ketten vagyunk,de sajnos elég nehéz a helyzet. :/

Lehet,pont ez az oka,hogy felmerült bennem a téma. Kicsit félek,hogy mi lenne... Mert hát bármi megtörténhet. Semmi sem véd 100%ig.

Köszönöm az eddigi válaszokat. :)

*MysticMyra* : Egy szóval sem mondtam,hogy a szülő tartja el és nem általánosítottam,csupán csak kérdeztem. :) Valamit félreérthettél :)

Egyébként nekem elég vegyesek a gondolataim a témával kapcsolatban. Én is 18 éves vagyok,és így kissé nehezebb átlátnom a helyzetet. :)

4 hónapja vagyok együtt párommal, 2 hónapja szedek fogamzásgátlót,de nem tudom,mit tennék,ha mégis teherbe esnék,így,gyógyszer mellett. Érettnek tartom magam,és mások is (sajnos az élet rákényszerített,hogy hamar felnőjek :/ ),de én pl szeretnék továbbtanulni,először megalapozni a jövőm,találni egy biztos munkát,stb... De elvetetni sem tudnék 1 babát. A minap sokat töprengtem ezen,a válaszaitokat is olvasom,de még mindig nem tudom,mit tennék. Bár valószínűleg nem is fogok rájönni,mivel nem vagyok abban a helyzetben. :))

Mindenesetre köszönöm még egyszer a válaszokat és szívesen fogadom a további véleményeket. :)

Radnóti még az 1930-as években szeretett bele Fanniba, amikor egyébként még elég kevés lány diplomázott, mert nem volt divat tanulni, ellenben tizenévesen férjhezmenni eléggé szokásban volt.

A "nőnek szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség" egy sztálinista szlogen volt, de legalább már háború utáni.

A 70-es évek közepén már volt néhány hormonális fogamzásgátló, elég olcsón, de csak szakorvosi receptre. A férjemmel 76-ban házasodtunk össze, és 79-ben, a második lányunk születése után kaptam olyan fogamzásgátlót, hogy határozott mellékhazásai voltak.

Sok minden publikus, de talán kicsit kevered a korszakokat. :D

Ha még ki sem fejlődött teljesen, akkor a hormonális fogamzásgátlás is meggondolandó, nem?

Tényleg jóval több a fogamzásgátlási lehetőség azért valóban, mind akár még 20 évvel ezelőtt is volt. Az árakról egyáltalán nem tudok, de az asszonylányom nem tudja megengedni magának azt, amit az orvosa felírt neki.

Egyébként egyénenként is eltér a biológiai fejlettség adott életkorban, ebben sem lehet általánosítani.

Van, aki a 2 hónapos magzatot "sejthalmaz"-nak tartja.

És van, aki a 7 hetes UH-n izgalommal nézi a kis babszemben a lüktető kis csillagot: a picike magzat szívműködését.

Mindhárom gyerekem azonnal megkapta a nevét, amikor úgy éreztem, hogy várandós vagyok.

Mindháromszor megéreztem a nemét, a kisegítő másik nem-béli keresztnevet volt a legnehezebb kitalálni. :D

Nem hiszem tévedhetetlennek magam! De sokat tapasztaltam, és próbáltam mindig a dolog értelmét megtalálni.

Van, aki kotnyeles megkeseredett vén ...nek tart, aki mindenbe beleugat. :D

Tudod, hogy nem erre az egy kérdésre adott válazod miatt írtam, amit.

Nálad mindenre érvényes , minden jó! :))

Engem és a lányomat is érintene az általánosítás.

Viszont bármilyen hangulatot szítani nem lenne értelme. Én mindig örülök annak, ha egy-egy témában értelmes emberek módjára a nézőpontok ütköztetése folyik, és nem egymás ledorongolása.

Ez sem feltétlenül van így, mert sokan "felnőnek a feladathoz". Még a "kispapák" közül is sokan.

Tehát, aki nem tudatosan esik teherbe, azaz nem gyermek iránti vágya miatt nem védekezik, azt lehet ebben az összefüggésben felelőtlennek mondani. Viszont ha a várandósságot úgy veszi tudomásul, hogy még akár az életmódján is változtatva, vállalja a babát és vele együtt az anyaságot is, az mégsem ítélhető felelőtlennek...

Olyan jó olvasni, bármiről írsz!

Annyira " normálisan " látod, fogadod el a dolgokat.:))

És aki fiatalon felelőtlen a gyerekvállaláshoz, az nagy valószínűséggel idpsebb korában is az lesz.

De ez csak az én véleményem.

Valamit félre értettél:D

A fórumindító további kérdéseket tett fel.

Én is 19 évesen szültem a nagyobbik lányomat, az érettségi után már munkaviszonyban álltam,a férjem is rendesen dolgozott. Akkor ez volt az általános, a munkát illetően.

A lányom is 19 évesen szülte a legidősebb gyermekét, a férjével együtt már azóta három gyereket nevelnek, sajnos csak úgy dolgoznak a mai világban, ahogy sikerül, pedig egyik sem munkakerülő.

Jó dolog fiatal nagyinak lenni, de egyetlen baj azért van ezzel. Ugyanis a fiatal nagyi nem tud beugrani, ha bármi gond van a fiatal családnál, mert még ő maga is aktív korban van, és jó esetben dolgozik. A rosszabbik esetben nincs munkája, és ezért anyagilag nem tud segíteni, még ha a közelben él is. (Ha távolabb él, akkor pedig az utazás ára miatt nem találkoznak gyakran.)

Szóval hátrányok és előnyök is vannak.

Ami az intelligenciát illeti: ismerek fiatalasszonyt, aki maga is rossz körülmények között nevelkedett, de amikor megtalálta a párját és megszülettek a gyerekei, idővel olyan gyönyörűen kikupálódott, hogy aki nem tudja, nem mondaná meg róla, hogy kisegítő iskolába járt és a gyerekvédelmiseknél vaskos dossziéja volt...

A párjával régen nem beszéltem már, legénykorában róla sem sugárzott az intelligencia. Viszont rendesen és rendszeresen dolgozik, a gyerekeiket normálisan járatják.

Nem értek egyet azzal, hogy a fiatal korban való gyermekvállalás mindenképpen felelőtlen dolog. Van olyan eset is sajnos, de általánosítani semmiképpen nem szabad.

És miért általánosítani? Mitől bizonyos hogy a szülő tartja el?

19 évesen lettem terhes. Önálló élettel, sajat lakással, amit vettünk, nem kaptam/örököltem. Komoly parral, kapcsolattal.

Kiraz a hideg amikor nem látunk bele más életébe de a kora miatt altalanositunk.

A véleményem? Semmi. O dolga, dolguk.

persze hogy nem

de ezt írtam is

Én csak a gyereket sajnálom.

Nagyon kevés az olyan 18 éves kismama, aki a gyerekét képes mindenféle lelki defekt nélkül ebben a korban felnevelni.

Ismerek pozitív és negatív példát is.

Ezek a korán jött gyerekek ma már jócskán felnőttek, és elmondhatom, hogy ott ahol az anya kellő intelligenciával rendelkezett, a gyerek nem sérült.

De ott, ahol a mama IQ-ja a vizes zokniét sem haladta meg, akadtak és akadnak gondok.

Szerintem ez tényleg nagyon emberfüggő. Én 21 évesen lettem terhes, manapság ez is nagyon fiatalnak számít a gyerekvállaláshoz.

Amikor terhes lettem még csak 6 hónapja ismertem a férjemet. Igaz, mi megbeszéltük, hogy nem védekezünk, mert gyereket akarunk. Mindketten dolgoztunk. A szülőket egy kicsit sem zavarta, hogy úgy jön a baba, hogy még nem vagyunk házasok, de ezek után ragaszkodtak ahhoz, hogy összeházasodjunk.

Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy ne álljunk úgy anyagilag, hogy egy gyereket vállaljunk. Manpság viszont meggondolandó...

Nekem akkor már nem éltek a szüleim, a saját lábamon álltam. :( A párommal féléve voltunk együtt, és azóta is együtt vagyunk. Ha anyagilag rosszul álltam volna vigyáztam volna arra, hogy ne essek teherbe.

De nem lehet általánosítani. Minden helyzet más, minden ember más, ez nagyon bonyolult. :) De én azt vallom, hogy ha a körülmények adottak sztem nyugodtan lehet fiatalon szülni, nem kell várni a megfelelő időpontra, mert olyan nincs.