18 évesen kismama? (beszélgetés)

Így van. Azzal nincs gond,hogy a mama imádja az unokáját és segít a fiatal anyának. Ez így lenne normális. A gond ott kezdődik,mikor nem segítségről van szó,hanem a terhek (szinte)100%-os átvállalásáról. Mindennek szabjunk határokat. Az oké,hogy pl a baba születése után a mama tanítgatja a fiatal anyukát,hogyan is bánjon megfelelően a babájával (pl fürdetés). Vagy,hogy ha disznót/csirkét/stb. öl,akkor ad belőle.Vagy néha egy-egy hétvégére átvállalja a gyereket/gyerekeket,hogy a szülők pihenjenek 1 picit. A gond ott kezdődik,mikor a tantgatásból átváltunk "mama mindent megcsinál a kicsi körül" funkcióba,mikor a pl disznó ölés után kapott húsból átváltunk a "mama lát el minket kajával" funkcióba,vagy mikor az a bizonyos "néha 1-1 hétvége" átvált heti 7 napba.

Persze,ha közben valami besikeredik (akár egy tragédia vagy bármi miatt) és anyagilag mélypontra kerülnek a fiatal szülők,vagy házra akarnak gyűjteni,akkor lehet a nagyszülőknél lakni,DE! ez nem azt jelenti,hogy onnantól minden a nagyszülőkre hárul. Ugyan úgy,mint azelőtt, a szülő dolga a gyereke nevelése,nem a nagyszülőé. Valamint illik belefizetni a rezsibe is.

Szóval nem az a probléma,hogy segítenek a nagyszülők,hanem az,hogy sokan nem szabnak ennek határokat,és már-már kihasználják ezt a fajta jóindulatot.

Szerintem nem az a visszatetszo, ha segit a mama. Minden joerzesu nagyszulo imadja az unokajat, es boldog, ha segithet (felteve ha modja van ra). Es egy joerzesu csaladban ezeket a kedvessegeket viszonozzak is a fiatalok.

Az a visszatetszo, ha valaki ugy vallal gyereket milliom egyeb kotelezettseg mellett, hogy _elvarja_ azt a segitseget. Ha az a hozzaallasa, hogy "aaaa, majd az anyam ugyis ****** (segit anyagilag, vigyaz a kicsire, majd megoldja, stb.).

Ha az ifju par ugy rendezkedik be, hogy akar egyedul is fel tudjak nevelni azt a gyereket, espedig ugy, hogy annak a kicsire forditott torodes ne lassa karat, hat lelkuk rajta. De konkretan odadobni a nagyszuloknek a gyereket, hogy neveljek fel, na az gaz. Sajnos ismerek par ilyet.

Szerintem nem ertelmezte felre, csak elmondta a velemenyet. En ertem, mirol beszel trapiti. Tovabba nem bizonygatja folyamatosan mindenhol tobbszorosen, hogy "nem banta meg" a donteset (szemben veled), amitol hitelesebbnek is hangzik.

Visszaterve az eredeti temara: igen, lehet felsooktatasi intezmenybe jarni gyerek mellett, de piszok nehez. Lehet tulelni napi 2-3 ora alvassal akar fel-egy evet is, de ramegy az egeszseged (tapasztalat). Lehet tovabba eloszor szulni, es kesobb, amikor a gyerek mar nagyobb, iratkozni be foiskolara/egyetemre. Csak ezzel az a baj - komolyabb szakmak eseteben legalabbis -, hogy mire befejezi az ember lanya, legjobb esetben is 30-32 eves frissdiplomas palyakezdo lesz, es nemhogy karriert nem fog epiteni, de konkretan munkat sem kap, mert a 10 evvel fiatalabb konkurencia lesopri az eselyesek listajarol. Nyilvan kulimunkat igy is lehet kapni, de rendes allast aligha, talan, ha piszok nagy mazlid van.

Nem beszelve arrol, hogy fenti esetben van egy tizeneves egyke gyereked. Ha meg kettot szulsz, es utana suli, meg tovabb tolodik az egesz.

Fentieket tekintetbe veve, kedves forumindito, en idealisabbnak tartom azt, amit te is irtal - eloszor iskola, egy kis gyakorlat (legalabb 2-3 ev), aztan a gyerek(ek).

Persze mindenki azt csinal felolem, amit akar :)

Ez így van. Felelősségteljesen lehet egyszerre gyereket nevelni és tanulni is. Úgy, ahogy nekem is azt tanácsolta a párom, hogy tanuljak. Így is tettem, és teszem most is.

Ezt a témát a világvégtelenségig lehetne boncolgatni, mindenki élje úgy az életét, ahogy teheti, amilyen lehetőségei vannak.

Attól kezdve hogy szül a fő feladata a gyerekéről való gondoskodás. Ebbe beletartozik az is hogy el tudja tartani.

Ezért mondom hogy ha "becsúszik" akkor nyilván segíteni fogjuk. De ha tervezésről van szó én nem tanácsolnám.

Nem mindegy, hogy a "minden körülmény"-t képes ő maga előteremteni, vagy kell valaki aki aláteszi.

Oké, amíg kicsi a gyerek, eltartjátok. És utána? Eltartod még tovább amíg tanul, dolgozol (mert ugye valakinek kell) plusz neveled az unokát amíg a lányod készül a vizsgáira. Ha nem jön össze valami, ott áll egy gyerekkel képesítés nélkül, munkát is nehezebben talál.

Ezzel szemben mondjuk ha 25 évesen szül, elvégezte az iskolát, dolgozott pár évet, jogosult lesz a gyesen kívül másra is, és amikor a gyerek 2-3 éves már úgy mehet vissza dolgozni hogy nem abszolút kezdő.

Nem kell felemelned a hangodat! Klassz hogy neked jól sikerült, ettől még nem biztos, hogy ezt kell tanácsolni másoknak. Nem fullos karrier kell amibe belebetegszenek, csak valami alap a gyerekhez. Jó esetben olyan, amit ő maga és a gyerek apja teremtenek meg és nem a szülőktől várják.

Te most miről beszélsz?!?!?!?

HA MEGVAN MINDEN KÖRÜLMÉNY, AMI A GYEREKVÁLLALÁSHOZ KELL, MIÉRT NE SZÜLHETNE?!?!?! Miért kell mindenáron fullos karriert építeni, amibe belebetegszenek az emberek, miért jobb az, mint tisztességesen felnevelni fiatalon egy gyereket?! Karriert később is építhet, amennyiben igénye van rá. Hangsúlyozom, kizárólag akkor támogatom, ha minden megvan, anyagi téren minden rendelkezésre áll. Na és persze ne felejtsük el azt is, hogy a kellő felelősségtudat és érettség is kell hozzá.

Én mindenesetre köszönetet mondok azért a sorsnak, hogy bár egyedül maradtam 17 évesen, de kevés idő múlva kárpótolt és adott nekem egy új családot.

Arról nem is beszélve, hogy egy kamasz gyerek nevelése is sokkal gördülékenyebb egy fiatal szülőnél, mint egy idősebbnél. Tapasztalat. Én késői gyerek voltam, és nagyon nehéz volt.

Nem az elvetetést kérdeztem, hanem hogy komolyan gondolod-e hogy egy 18 évesnek az a legjobb ha minél hamarabb szül egy gyereket. De látom tényleg.

A "fiatalon szüléssel" semmi gondom, ha valaki ezt akkor teszi amikor már saját maga képes a gyerekkel járó minden felelősséget is felvállalni. Pl. nem a nagyszülőknek kell eltartaniuk őt is meg a gyerekét is. Ettől függetlenül ha a lányom azzal jönne haza 18 évesen hogy terhes, nyilván mellé állnánk és segítenénk mindenben. De ettől még nem tartom jónak.

Én 33 voltam amikor a lányom született, jöhetett volna pár évvel korábban is, de nagyon nem bánom hogy nem 18 évesen vállaltam gyereket.

Igen. Természetesen mindenben támogatnánk. És ha még egy rendes pasit is sikerül kifognia hozzá az lenne a legtutibb. Soha nem engedném elvetetni. A hátterrel sem lenne gond.

Miért ellenzed a fiatalon szülést? Te hány évesen szültél? (látom van egy kislányod)

ez meg a mult rendszerben voltIrisz. Ahogy irtam, a BsC az 3 eves, ez az alapkepzes, az MsC meg 2 eves. ez a mesterkepzes.

Elobbi kb megfelel a foiskolai mig az utobbi az elobbi vel egyutt persze a regi egyetemi kepzesnek.

maradtak osztatlan kepzesek, mint az orvosi, jogasz, a tobbit nem tudom, ezek nek osztodtak 2 reszre, mert nem lehet ugy megoldani.

Más végigcsinálni gyerek mellett ha már valamiért úgy alakult hogy korábban lett gyerek.

És más az amikor még lehet tervezni. Szerintem nem szerencsés előre úgy tervezni, hogy amikor tanulni kellene, akkor babázik valaki és utána amikor már ott a gyerek akkor több lovat ülni meg egy fenékkel. Mindent egyszerre nem lehet 100%-osan csinálni, ott vagy a gyerek, vagy a munka, vagy a tanulás látja kárát, vagy több is ezek közül. Persze ha a papir a fontos, akkor egyszerűbb, ha az ember tudást is akar a papirja mögé, akkor nehzezebb.

Aki még a tervezési fázisban van, annak mindenképpen azt tanácsolnám, hogy addig tanuljon amíg fiatal. Ha meg akarja várni amíg a gyerek tizenéves lesz, akkor 30 fölött fog elkezdeni tanulni, és még utána gyakorlatot szerezni az adott szakmában. Ha valami komolyabb szakot választ ahol tanulni is kell, arra bizony időt kell szánni, amit valahonnét el kell venni.

A barátnőm is 4 évig járt óvodapedagógus szakra az ELTE-re.

Persze, nem ez a téma, csak arra, hogy valaki azt írta, hogy 5-6 év.....