18 évesen kismama? (beszélgetés)

Persze, hogy fontos, hogy tanuljon, de ezenkívül szerintem kell, hogy legyenek más természetesen korának megfelelő feladati is egy gyereknek, szerepe a családban stb.

Én pl. nem fogok utána ganajozni állandóan, hanem fokozatosan vezetem majd be, hogy maga körül maga tart rendet, ő is el tud menni majd a boltba egy kiló kenyérért, vagy befizetni valamit stb. én nagyon fontosnak tartom, hogy valódi, gyakorlati tapasztalatai is legyenek az életről.

Nem hiszem, hogy azok a férfiak, akik nem házasodnak meg 30 éves korukig, mind anyuci pici fiai lennének.

:)

Nálunk mondjuk ilyen veszély nem fenyeget, én nem vagyok alkalmas az anyuci pici fia témakör anyuci szerepére.

Én sokszor úgy látom, hogy maguk a szülők teszik a gyerek élete közponjának a tanulást.

"Semmivel ne foglalkozz, neked csak a tanulás munkád."

Az eredmény egy lexikálisan (jobb esetben) kiművelt gyerek, akinek semmilyen gyakorlati tapasztalata nincsen az életről, nem tudja, hogy kell bevásárolni, csekket befizetni stb. hiszen neki "csak" tanulnia kellett.

Én 18 évesen szültem az első fiamat.Soha nem bántam meg.De tény,hogy az "más világ volt".

Sajnos,azzal értek egyet,aki úgy gondolja,hogy ma,valóban egy 18 éves..legalábbis a nagyon nagy többségük-még gyerek.Tényleg fogalmam sincs,hogy ez hogy alakult így?..Pár hónapja hallgattam a rádióban,valami "okos ember" beszélt.

25-30 éve,a fiú leszerelt a katonáéktól,a lány kijárta a szakiskolát,összeházasodtak,gyereket szültek.Ma? A szülőkbe kapaszkodnak,még huszon évesen is.Inkább mennek tanulni,még,és még tanulni,csak ne kelljen "felnőni".TISZTELET A NAGYON KEVÉS KIVÉTELNEK!-szóval most ne kezdjetek támadni,hogy bezzeg x,meg y,Ő nem.Ezek,nem az én szavaim,de hazudnék,ha nem értenék egyet!Valóban elgondolkodtam már azon,hogy 18 éves voltam,a férjem alig 22 és gyerekünk született.Gondoskodtunk róla,szerettük.3és fél év múlva,jött a másik.Volt nagyi,dédi.Szeretgették,nagy,boldog család vett minket körül.Nem tutujgattak,felnőttként bántak velünk.A családomban,a nővérem,és anyu sógórnője,szintén (sőt!)17-19 évesen szültek.(Gyerekük egyetemet végzett,tehát nem lettek elhanyagolva,semmilyen téren).

Én csak egyszerűen tényleg nem értem,hogy mikor,és hogyan lettek az "új nemzedék" ilyen...nem is tudom...GYEREK még huszonévesen is...?

Értettem, de én az mondom, hogy mostanában inkább ritka,aki 18 évesen szül.

Személy szerint úgy gondolom, hogy egyéni döntés a dolog, nem a kortól függ, hogy ki milyen anya lesz.

Döntse el mindenki maga és azzal is egyetértek, hogy akkor jöjjön amikor semmi más vágya nincs a szülőknek - jó esetben ugye kettőnek.

A feltételekről: itt nem a rózsaszín hintaló a kérdés. Ma Magyarországon egy 18 éves lány szakma, képesítés, és munka nélkül etetni sem fog tudni egy gyereket önállóan. Sok helyen másképp van, de általában ahhoz hogy normális feltételek közé - nem luxusról van szó, csak az alapvető feltételekről - szüljön ahhoz előtte le kell tenni valamit az asztalra. Pl. pár évig dolgozni. Ami alanyi jogon jár egy 18 évesnek, abból éhen is halhat. Arról nem beszélve hogy Magyarországon a megélhetés költségei aránytalanul magasak az átlagos jövedelemhez képest, emiatt is lehet hogy aki egy kicsit is józanul gondolkozik az megpróbál előbb valami alapot teremteni. Nálunk nincs az a szociális háló ami megtartsa ha felelőtlen volt. Diploma-kór? Biztosan van, de ennek sok oka van. Pl. hogy évtizedekig annak volt esélye kicsit is jobban élni aki tanult. Emellett pl. évtizedekig a pályakezdők munkanélküliségét a főiskolai-egyetemi oktatás aránytalan bővítésével próbálták enyhíteni. Más országokban nincsen ez, de az is igaz, hogy más országokban a legutolsó betanított munkás is normális színvonalon megél és biztos lehet benne hogy lesz miből felnevelnie a gyerekét. Magyarországon ez nincsen így.

Él az egyesült államokban egy nagyon kedves,idősebb barátnőm.(Magyar).Fogalmazzunk úgy,sok mindenbe belelát..:) Ő mondta:Mi magyarok,diploma kórságban szenvedünk..:)

Mikor ideális gyereket szülni? Ki a fene a megmondhatója? Mindig,és mindenhol vannak felelőtlen,és felelős anyák.Tehát,nekem erről az a véleményem,hogy mindenki akkor szüljön,amikor úgy érzi,neki pont akkor ideális,és el tud tartani egy gyereket.Ha ez nem luxus körülmények között történik,az egyáltalán nem baj.Az ember igyekszik mindent megadni a gyerekének,de még soha nem hallottam,hogy egy gyerek,azért került volna hátrányba az életben,mert nem tudott az anyja,rózsaszín hintalovat,vagy 120ezres babakocsit biztosítani neki.Fontosabb,hogy foglalkozzon vele.Mesét olvasni,rongyos mesekönyvből is lehet,viszont van,aki megveszi inkább a gyereknek DVD-n,mert lehet,hogy drága,de majd a tévé foglalkozik vele.Vagy igen...az utca.De vannak,akiknek semmilyen karrierje nincs,ettől még nem neveli az utca a gyerekét.És persze,van,akinek igen.Tehát...szerintem,legjobb,ha mindenki maga dönti el.:)

a gyerek a vilag legeslegnagyobb felelossege.

es ezt 18 evesen nem lehet a semmire felvallalni. a gyerek nem 1-2 hetig honapig gyerek amig unytum-puntzum de cuki mindenki latogatja es megmutatom a baratnoknek. A gyerek az anya elete vegeig gyerek.

Attól is függ szerintem a koraiság, hogy ki meddig tanul, mikor kezd dolgozni. Pl. ha valaki 18 éves korára szerez egy szakmát és elkezd dolgozni, pár év múlva már nem biztos, hogy korai. Ha valaki többet/mást szeretne elérni, és mondjuk 25 éves mire kikerül az egyetemről, kb. 30 mire van valamennyi szakmai gyakorlata is, ill. egy olyan munkahelye ahonnét normálisan el tud menni gyedre. Mert ugye ez sem mindegy, hogy pl. alanyi jogú gyest kap, vagy kereset alapú tgyást, gyedet.

Biztosan van előnye a fiatalabb korban való gyerekvállalásnak (20-25 között), könnyebb rohangálni a gyerek után huszonévesen, ez biztos. Ugyanakkor szerintem annak is megvan az előnye ha 30 fölött vállalja valaki az elsőt. Pl. a szakmájában már jutott valamire, nem kezdőként fog visszamenni dolgozni. De a gyerekkel kapcsolatban is másképp áll hozzá egy 30 éves anyuka mint egy 18. De nyilvánvalóan mindenkinek más a jó. Nekem jó volt így hogy 33 éves voltam amikor a lányom született, egész biztosan jobb anyukája vagyok így mint a 15 évvel ezelőtti önmagam lett volna. Nekem az is jó volt, hogy 6-7 év szakmai gyakorlat után, szakvizsgával a zsebemben maradtam otthon babázni.

Nagyon át kell gondolni, hogy 18 évesen mennyire komoly ez a vágy. 20 év múlva, mondjuk 36 éves nagymamaként nem szabad hogy úgy érezze, elszalasztotta a lehetőségeit.

Én is ugyanezt írtam, hogy 18 évesen általában korai, de pár évvel később miért ne? Addig meg lehet tanulni, egzisztenciát építeni. Nekem is jó volt, hogy fiatal szüleim voltak, hasonló életérzés volt bennük, mint bennünk - nem mondom, hogy idősebb szülő nem lehet ilyen, de én is érzem, hogy itt fáj, ott nyilall, és nincs annyi energiám, mint a huszas éveimben.

Szóval, szerintem ugyanazt írtuk, csak más nézőpontból.