Voltál már úgy, hogy eleged volt a párodból, és úgy érezted nincs tovább? (tudásbázis kérdés)
Azért nem mindenáron kell megalkudni én úgy gondolom. Az együtt töltött 20 évből az utolsó 3 évben depis voltam, mert nem lehetett vele megbeszélni semmit sem, csak hisztizett, meg kiabált. Én csak utólag jöttem rá, hogy depis voltam.
Van poén is: Most (8 év után) már megbeszéltük a dolgokat és azt mondta, hoyg megbánta. De nem tudja, hogy miért volt olyan amilyen.
De már mindketten másik kapcsolatban vagyunk.
Én most voltam ill vagyok ebben a cipőben, ugyanis én is eljutottam arra a pontra, hogy 13-14 évnyi együttélés után betelt a pohár. Voltam válóperes ügyvédnél is, szóval komolyan gondoltam, de aztán sok mindent közbeszólt, főleg a 3.5 éves lánykánk,amik miatt most egy kis "haladékos-időt" adtunk egymásnak.
Valóban nem könnyű, tudni kell kompromisszumokat és megalkuvásokat kötni...
Nem is egyszer, de utána nyeltem egyet, és folytattam tovább. Ez így ment közel 24 évig. Amikor szükségem lett volna rá, sosem segített, és mindig Ő volt felháborodva, hogy kértem tőle valamit. Mozgássérült vagyok, vannak dolgok, amiben segítségre szorulok.
Aztán egy nap betelt a pohár. Meghalt apukám, és kijelentette anyukámnak, hogy neki több joga van a házban mint anyukámnak a saját házában, amit hosszú évek fárasztó munkájával felépítettek. Csúnyán összevesztünk, elment és 3 napig haza sem jött. Összepakoltam a holmiját, és kiraktam, Ennek több mint 1 éve. Azóta nyugalom van itthon. Órákig tudnák írni arról, hogy miket csinált. Én sem vagyok tökéletes, senki sem az, de amit Ő csinált, azt már nem bírtam tovább. Csak néhány dolog, hogy értsétek. Nem akarta, hogy a fiunk tovább tanuljon, gimnáziumba később egyetemre menjen. Szerinte szakmát kellett volna tanulnia, de azt is valahol távol az otthontól, kollégiumba kellett volna mennie mondván: -Ott embert nevelnek belőle.
Amikor fiunk nagyon beteg lett, és csontvelőre lett szüksége, elmentünk vérvételre, hogy hátha alkalmasak vagyunk. Egy évvel később(ekkor már nem voltunk együtt) dühödten mondta, hogy neki ez 1 nap szabadságába került.
Őt csak és kizárólag az érdekelte és érdekli ma is, hogy legyen mit leengednie a torkán.
Két dolog miatt bírtam ki mellette ennyi évig, az egyik, hogy soha nem ütött meg, a másik, a fiunk, aki nagyon szereti Őt, ami természetes is, hisz az apja, de az neki is nagyon fáj, hogy egyáltalán nem érdekli, mi van vele. Soha nem kérdezi meg, hogy hogy van, pedig van gond. A gyógyszer amitől meggyógyult csontritkulást okozott, valószínű, hogy csípőprotézist fog kapni. Az sem érdekli, hogy hogyan sikerülnek a vizsgái, egyáltalán nem érdekli vele kapcsolatban. Lehet egy fiúnak ettől nagyobb fájdalmat okozni? Bocs, hogy ennyit panaszkodtam
Más Téma:
Még annyit Edri,hogy gyönyörű a cicád és a virágaid! Nagyon tetszenek-mi is akarunk ilyen magnólia fát ültetni idén,állitólag csodálatos illata van! :)
Nem lehet vele megbeszélni a problámákat? Próbáltál már vele komolyan elbeszélgetni?
Ha gondolod, hogy van remény, menjetek el egy semleges csendes helyre és beszéljétek ki magatokat. Még akár azt is el tudom képzelni, hogy finoman ultimátumot adsz neki.
De előtte tisztázni kellene, hogy mit vártok el egymástól, hogyan képzelitek el a jövőtöket, stb...
Beszélni, beszélni, de nem ingerülten, hanem higgadtan és okosan.
Szerintem mérlegelni kéne a dolgokat,és ha arra jutottál nem érdemes folytatni,akkor jobb ha kiszállsz a kapcsolatból!Ehhez erő is kell!
Lehet,hogy mindhármotoknak jobb lesz-sőt ha így állnak a dolgok nagyon is!
A gyerek nagyon megérzi ha vmi baj és neki ártotok vele a legjobban!
Szerintem mérlegelni kell a kapcsolat pozitív és negatív oladalát, azaz rátenni a kapcsolatot a mérlegre és lemérni, merre billen el. Minden kapcsolatnak vannak rossz pillanatai.
És minden hapsi hapsiból van, előbb utóbb mindegyik kimutatja a foga fehérjét. Sokszor sajnos mi is hibásak vagyunk az ő viselkedésükben, ezért írtam kicsit durván az első hozzászólásomban.
A legnagyobb gond, hogy a férfi nem tud nő fejjel gondolkodni és fordítva, így aztán állandóan ott van a levegőben az olaj a tűzre.
Én mindig lehiggadok, főleg, mert mi a garancia arra, hogy egy köv. hapsi jobb lesz. Meg azért ahhoz túlságosan szeretem a férjem, hogy nélküle képzeljem el a jövőt. Ahhoz valami óriási dolognak kellene történnie.
Persze, mindennek van határa, egy kapcsolatnak is, ha az a mérleg a negatívumok felével lezuhan a földre, na az súlyos, biztos megéri feladni, annál csak jobb jöhet.
A kislány imádhatja attól hogy te már nem tudod imádni. Remélem az apuka viszonyozza a kislány imádatát!
Nem érdemes!!
Hidd el, eljön az igazi. Ha nem érzed jól magad egy kapcsolatban, akkor ne eröltesd. Vagy rájön arra, hogy mit veszíthet, ha elveszít veled, vagy nem érdemel meg téged.
Sosem késő változtatni.
Igen voltam már így. Vége is lett egy 20 éves kapcsolatnak.
De nem baj, mert pont akkor találkoztam az első szerelmemmel, akivel már 8 éve együtt vagyunk.
További ajánlott fórumok:
- Fogyni kéne, de hiányzik a kitartás. Miért nem bírom megállni? Érezted ezt Te is?
- A hit ereje.... volt már úgy, hogy érezted csoda történt veled?
- Mikor és hogyan érezted meg, hogy terhes vagy?
- Hogyan érezted magad szülés előtt, alatt és után?
- Hány éves korodban érezted magad a legvonzóbbnak?
- Volt, hogy úgy érezted nincs tovább?