Voltál már úgy, hogy eleged volt a párodból, és úgy érezted nincs tovább? (tudásbázis kérdés)

Nagyon bírnám, ha a férjem házias lenne:-)

Bár az első az volt, és 4 év után elváltunk (ott is más gondok voltak) bár akkor még fiatal voltam és buta. Ha több tolerancia lett volna bennem, még a mai napig együtt lennénk. Az sem volt sokkal rosszabb, mint a 2. házasság.

Amikor nekem elegem lett a páromból,akkor már nem is volt tovább.

Amikor már nem tudok úgy hozzáérni....ránézni...

az már csak erőltetés.Mi a garancia,hogy ez visszaváltozik?Ha meg nem,áldozzam fel magam?!

Az én ex-em után soha nem kellet pakolni,sőt,havonta egyszer Ő pakolta el a szekrényemet.Imádta a ruháimat hajtogatni,rendezgetni.

Főzött,sütött,mosott,takarított...mindent megcsinált.

Más probléma volt

nagyon tetszik a beszélgetés:-)

szeretem, amikor emberek ki merik mondani, hogy problémájuk van a párjával.

Mert itt a fene nagy környezetemben csak én vagyok egyedül, a PANASZKODÓ:-o

Nekem is folyamatosan bajom van a trehányságával, ráadásul 3 gyerek van itthon és mind fiú. Szoktam is mondani, hogy 4 gyerekem van:-D

Nálunk nincs mama, tehát segítség 0. Sexlehetőség csak kapkodva, egyik gyerek mindig körülöttünk van. Elég már a fürdőszobasexből!!!

És persze a férjem ki van kattanva, hogy nem akarom mindennap! Na ilyenkor vagyok úgy, hogy bőrönd és irány valahová....de hová? És másnapra lehiggadok.

Én ha már nem bírok a férjemmel, akkor kapom a gyereket, és elmegyünk sétálni. :)

A trehányság valahogy nálunk is így van.

Állítólag én nem tudok rendet tenni, de nem az én cuccaim hevernek szanaszét...

3 éve az alsóneműim zacskókba vannak, még is megtalálok mindent.

Erre mondta azt a férjem, hogy mert én ezt bírom...

Naná, azért vagyok pánikbeteg...

Egyébként én zseninek számítok, mert átlátok a káoszon, sokszor az ő szerszámait is én találom meg. :)))

El kellene mennem látnoknak? :)

Nem baj ha beledobtad,de nem vesztünk össze rajta!!)))

Igy legalább,megtudja irni mindenki a saját tapasztalatait,az lehet jó vagy rossz,hátha egy-két ihletet lehet meriteni!!)))

Win,

Köszi a jótanácsokat, megpróbálom megvalósítani...

Egy vagy is kettő is megvalósulni látszik, a gyerek kint vágja a fát Apával, este "nagyfürdés" lesz Apával.

Én csak azt utálom, hogy ezek a pillanatok "ajtócsapkodás" után jönnek el...

Megértem én a férjem, de néha szerintem jobb testileg lemerülni, mint idegileg a gyerekkel, ráadásul nekem mint írtam nincsenek is rendben teljesen (no nem vagyok dilis, csak néha rosszul vagyok).

Azt hiszem kavicsot dobtam az állóvízbe. :)

Ma a játszón is beszélgettem Anyukákkal, csak egy legyintés és mosoly volt, "nálunk is ez a helyzet"...

Nem mondom, hogy megnyugtat, hogy másnak is ez a problémája, de legalább ki lehet beszélni, tanácsot tudunk kérni egymástól...

Mi azt beszéltük meg, hogy amikorra visszamegyek dolgozni (pár hónap), kidolgozunk egy nagyon szigoró háztartási rutint, pontosan beosztva a feladatokat, úgy, hogy a lehető leghatékonyabban, legrövidebb idő alatt megoldjuk a mindennapos feladatokat. Nálunk kutyasétáltatás is bonyolítja a képet. Most az itthoni munka nagyját én csinálom, de ez biztosan nem fog menni. Elhatároztuk, hogy hét közben nem lesz főzés, kajál mindenki az üzemin. Vásárlás heti 1x. Csak lesz valahogy.

Ja, visszatérve a fő témára: szerintem aki azt mondja, hogy soha nincs kiakadva a párjára, az vagy hazudik, vagy valami gond van vele, vagy egy szent. Vagy a párja már halott. Mi a férjemmel az irigyelt házaspárok közé tartozunk, 11 éve élünk nagy szerelemben, de néha úgy felhúz, hogy legszívesebben szedném a sátorfámat, és biztos ő is ábrándozott már arról, hogy milyen jól állna nekem egy kisbalta a szemem között.

Erre kettő dolgot reagálnék:

1. ha nem vetted volna észre, a férfiak és nők között az egyik legnagyobb különbség, hogy a nők meg akarják beszélni a lelki gondokat, a férfiak viszont leginkább nem. Egy idő után sok nő feladja, és inkább mással beszéli meg.

2. a nők egymás közötti beszélgetése során nagyon fontos tétel az ún. ventilálás (a lelkünk szellőztetése), mely nagyban csökkenti a frusztráció szintjét. Pl.: uram reggel felhúz, legszívesebben hozzávágnék valamit. Aztán napközben dumálok a barátnőmmel egy jót, elmondom a férjemet mindennek, aztán rendszerint az a végkövetkeztetés, hogy mégse cserélném el senkivel. Így aztán már napközben megy a szerelmes sms, délutánra meg minden rendben. Ha nem beszélném ki, délutánra már robbannék. Ajánlom a módszert férfiak figyelmébe!

Szia!

Én/mi hasonló helyzetben voltam/-tunk kezdetben. A férjem -akárcsak a tied- elment hajnalban dolgozni, majd mikor dlután hazajött, egy gyors ebéd után -vagy sokszor anélkül- rántotta magára a munkásruhát és ment vakolni, glettelni, festeni, szerelni, stb.

Este 8 körülért haza (a szüleimnél laktunk, akikből naphosszat én semmit sem láttam, mert mentek a dolguk után egészen estig). Olyankor megfürdette a gyereket, hogy nekik is legyen valami közös programjuk, lássa fél órára ő is minden nap a fiát. Ez ment 5 hónapig. Azóta már nincs annyi munka a házon, inkább kint, de továbbra is vannak napok, amikor annak ellenére, hogy itthon van, nem látom csak étkezéskor, és a gyerekek az enyémek, akárcsak hétközben.

Én három dolgot javasolnék:

1. mindenképpen legyen egy olyan pontja a napnak, amikor következetesen a férjed van a gyerekkel (mint nálunk a fürdetés). Neked az a napi 20-30 perc gyerekmentes időszak is némi felüdülés lehet, ők pedig találkoznak. Ez lehet a vacsora, az altatás, egy kis mesélés, este, bármi.

2. egy másfél éves gyerek elég nagy, lehet találni olyan munkákat, pl. levélsöprés, kertészkedés, bármi, amiben tud segíteni. Pont abban a korban van,a mikor szívesen csinálja azokat a dolgokat, amiket a felnőttektől lát, és boldog, ha tanulhat az apától.

Persze, ehhez rengeteg türelem kell, mert kb. 5x annyi idő alatt készülnek el a dolgok, mint ha az ember egyedül csinálja. De egyrészt a gyerek így az apjával lehet, másrészt ő is megtapasztalja az apaságot -annak szépségeivel és nehézségeivel együtt.

3. néha igenis, félre kell tenni mindent, hátat fordítani a munkának, problémáknak, és elmenni kicsit otthonról, mint egy család. Nem nagy és költséges dolgokra gondolok. Hanem pl. kerekedjetek fel egy vasárnap, menjetek el valahova kicsit kirándulni az erdőbe, vagy állatkertbe, vagy nézelődni, csak úgy bambulni kicsit valahova.

Megjegyzésem még annyi lenne, hogy vannak apukák, akik a gyerekük bizonyos koráig nem tudnak mit kezdeni a gyerekükkel. Nem tudnak vele beszélgetni, nem látnak benne partnert. Lehet, hogy a férjed is ilyen típusú apuka. Ha igen, akkor én semmiképpen nem erőltetném, hogy "apább" legyen, mert abból semmi jó nem sül ki, ha erőszak hatására,a saját legjobb meggyőződése nélkül van a gyerekkel.

És még annyi, hogy maximálisan megértem a férjedet, nagyon fárasztó, amit csinál. (Ezzel természetesen nem téged akarlak kisebbíteni vagy hibáztatni.) Fizikailag és pszichésen is megterhelő, hogy az ember folyamatosan dolgozik, nincs ideje kikapcsolódni.

Az én férjemet is borzasztóan kimerítette annak idején az az időszak, amikor az építkezés folyt. 7 hónapon keresztül azt csinálta, amit leírtam: hajnal 4kor kelt, munkahely, délután 3kor haza, este 8ig (néha, ha valami miatt határidő volt, akkor 10ig) házfelújítás, és másnap ugyanez. Szombat, vasárnap mint olyan,nem volt. Akkor reggel 6tól este 7-8ig a háznál dolgozott.

DE: Mindenképpen beszélj vele a problémáidról, érzéseidről, gondolataidról!

Sajnálom!!!:(

Én is érzek így néha.

Nálunk az van,hogy a férjem reggel 6-kor elmegy dolgozni és este jó esetbe 6 után hazaér,ha nem fél kilenckor:(

Ekkor kajál fürdik árajánlatot ír a gépen,vagy csak netezik.

Akkor mikor foglalkozik velem és a gyerekekkel?!

A fiam 3 éves rettentő eleven,ha megjön az apja akkor ugrál a hátán,rugdossa ,játszani akar vele,a férjem meg csak kiabál vele,hogy hagyja abba:(

Szóval szar az egész....

De itt nem csak az ígéretről van szó, hanem arról, hogy ők férfiak, mennyit dolgoznak, és mi meg otthon a gyerekkel lógatjuk a lábunkat...

Én sokszor azon mélázok, hogy vegyen ki a férjem néha 1-1 nap szabit, és lássa el ő a gyereket...

Nekem is könnyebb lenne bejárnom az irodába elücsörögni 8 órát, a gyerekre meg vigyázzon a bölcsi, de én nem ezért szültem gyereket!

Mondd tubicám házas vagy?

Nevelsz gyereket?

Főzöl, mosol, takarítasz???

Ha ezekre nem a válasz milyen jogon merészelsz itt másokat megítélni????