Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogyan érezted magad szülés előtt, alatt és után? fórum

Hogyan érezted magad szülés előtt, alatt és után? (beszélgetős fórum)


1 2 3
84. maya80
2010. márc. 7. 17:28
Csodálatos élmény volt!
2009. máj. 5. 08:15
Holnap lesz 25 éve, hogy az első csemetémet szültem, de mintha csak tegnap lett volna! UTÁNA volt a legjobb; elégedetten éreztem, hogy megtettem a magamét, a műsor már nekem is szól - ui. anyák napi műsor ment éppen a kórteremben, amikor bevittek:)
82. pemete
2009. márc. 25. 15:04

Nekem a férjem akkora segítség volt, hogy el sem tudom képzelni hogy csináltam volna végig nélküle.

Igaz, szegény nem tudta mit csináljon, mi lenne a jó, de ott volt, fogta a kezem, simogatott, és ez nagon sok erőt adott nekem. Pedig azt hittem nem fogok lekerülni arról az ágyról, de szerencsére tévedtem:p

81. hjaniko (válaszként erre: 80. - Sena)
2009. márc. 25. 12:15
lehet, hogy igazad van- sőt, igazad lehet:) nekem valahogy eszembe se jutott, hogy jó lenne, ha benn lenne, de ma már talán máshogy lennék ezzel és örülnék neki.
80. Sena (válaszként erre: 78. - Hjaniko)
2009. márc. 24. 22:01

"nem törölgették végig sírva-nevetve az arcomat, mint a filmeken - magamra hagytak, hogy táguljak, s csak időnként "néztek rám" , nem etettek, nem itattak, az ajkamat se nedvesítették"

Na, ezért találták ki az apás szülést! Apa sír, nevet, törölget, kézen áll... meg amit akarsz. :D A szülésznő úgyse ér rá ilyesmire.

79. hjaniko (válaszként erre: 78. - Hjaniko)
2009. márc. 24. 21:15
Ja, és még valamit: Bogi születése éppen anyák napjára esett:)amikor betoltak a szobába, épp az anyák napi műsor ment, s büszkén húztam ki magam (amennyire tudtam azon állapotomban) - hisz'lám, már én is ANYA lehettem!
2009. márc. 24. 21:11

Én végig imádtam terhes lenni, kivéve a "plusz időszakot" - mindkét gyermekemet túlhordtam.Bogimat ápr. 29-re "ígérték" és május 6-án született meg, akkor indították meg a szülést. Előtte benn feküdtem pár napot, mert lementem reggel a boltba, s a szomszédasszonyommal találkoztam, aki megkérdezte, hogy vagyok? Jól, feleltem, bár már alig mozog az utóbbi napokban a baba, nyilván nincs már annyi helye, meg illeszkedik a "megfelelő pózba" a szüléshez. Erre elmesélte, hogy őbenne a halott baba már oszlásnak indult(!), darabokban vették ki belőle,őrajta meg már kijöttek a hullafoltok (!)Addig ő is azt hitte, rendben minden. Persze halálra rémültem és rohantam erre be a kórházba, ahol kiderült, minden rendben a babával, csak még nem óhajt megszületni. Mindegy, benn maradtam, gondoltam, ott jobban szem előtt leszek. Május 6-ra virradó éjszakán nagy zuhé volt, gyönyörű tavaszi zápor. Reggel még lezuhanyoztam, majd vizsgálatra mentem, ahol közölték: kismama, megyünk szülni! Boldogan "rohantam" vissza szobámba a jó hírrel, s ahogy az ágyam szélére ültem, hát.... egy nagy tócsában ülök:) egy szobatársam ment a dokinak szólni:- Doktor úr, a kismamának elfolyt a magzatvize! -Tudom, én repesztettem meg a burkot- jött a válasz nyugodtan. Hát, ezt azért megmondhatta volna előre! Amikor átmentünk a másik épületbe, körülnéztem; gyönyörű reggel volt, a nap fényesen sütött, a bokrokon csillogott a harmat és az éjszakai zápor maradványai. Emlékszem, arra gondoltam: ideális nap a kisbabám születésére, szebb nem is lehetne! Bogi délután 3-ra lett meg; tündéri, csatakos baba, s emlékszem, arra gondoltam, tisztára az apja kicsiben és lányban! Mintha ő bömbölt volna ott felháborodottan, mikor a levegő kis tüdejébe hatolt...

Annám június 11-e helyett 22-én lett meg. Nála is a "plusz idő", a túlhordás volt a nehéz. Már lemondtam róla, hogy hajlandó lesz végre a világra jönni, a fogadott orvos másnap akart nyaralni utazni, el is köszöntünk, nagy szomorúságomra, mikor Anna - talán a hirtelen meleghullám hatására - úgy döntött, "elindul" mégis. Amikor átmentünk a szülészetre, az orvosom (utolsó éjjeli ügyeletét töltötte szabadsága előtt), csodálkozva fogadott: Milyen kitartó volt, anyuka - vagy valami hasonlót mondott:) Annánál már sokkal gyorsabban ment minden bár recsegtem-ropogtam "minden eresztékemben" - de éjjel fél 11 után világra jött! (A fájások, ha jól emlékszem, fél 8 körül kezdődtek). Rásegíteni se kellett, nem is volt idő, hogy bekössék az infúziót (az én orvosom általában az infúziós szüléseket szerette, Boginál is kaptam 2 évvel előtte). Utána sokkal gyorsabban rendbe jöttem és megerősödtem - már az első éjjel ki tudtam menni hajnal felé WC-re - Boginál, mikor ezzel próbálkoztam, úgy kanalaztak össze.

Összességében számomra nem volt negatív élmény a szülés. Bár nem volt ott a férjem, nem is kértem ilyet tőle, s nem törölgették végig sírva-nevetve az arcomat, mint a filmeken - magamra hagytak, hogy táguljak, s csak időnként "néztek rám" , nem etettek, nem itattak, az ajkamat se nedvesítették, ahogy a filmek alapján képzeltem:)

tudtam, ezt nekem kell "megcsinálnom", s hiába is óbégatnék, nem segítene rajtam, csak az erőmet venné feleslegesen igénybe.

Fájt, persze, nem is kicsit - de amikor meglátja az ember a kisbabáját, elfelejt mindent:)

77. Sena
2009. febr. 24. 18:10

Az én érzelmeim röviden és tömören:

Előtte félelem, közben fájdalom, utána fáradtság.

De amikor mindezen túlvoltam akkor jött az öröm, a meghatódás és a büszkeség. :)

76. Alexa77 (válaszként erre: 75. - Pemete)
2009. febr. 3. 11:12
Azt értem!:-)) Csak arra irányultak a kérdőjelek, hogy miért, már ha van kedve megosztani bővebben az érzéseit.:-)
75. pemete (válaszként erre: 74. - Alexa77)
2009. febr. 3. 11:01

Szülés előtt- szülés alatt-szülés után

Ez volt a kérdés, ő erre válaszolt:)

74. Alexa77 (válaszként erre: 73. - 2f52d2d19c)
2009. febr. 3. 10:08
?????
2009. jan. 30. 22:12
Jól-Sz@rul-Nagyon sz@rul!!!!
2009. jan. 28. 09:53
Iszonyat, hogy az élet legeslegszebb, legfelemelőbb dolgaiból milyen horrorsztorikat kreálnak a nem megfelelő orvosok, kórházak... Na nem is véletlenül szültem otthon. És csodák csodája, nekem gyönyörű élmény az egész, villmágyors regenerálódással, mindenféle maradandó sérülések nélkül, egy gyönyörű kisbabával...
2009. jan. 27. 18:53

Nekem mind 3 terhességem szörnyű volt, mind 3 császár volt,a felépülésem, regenerálodásom villámgyors - de minden negatívum ellenére MEGÉRTE !!!

Újra vállalnám!

2009. jan. 1. 18:36

Sziasztok!

Nos,én a várandósságom minden eggyes pillanatát élveztem,annak ellenére hogy 18 hetesen éltmentő vakbélműtétem volt.

És hát a szülés,KEMÉNY volt,ugyanis burokrepesztés és egy vödör oxitocin sem hozzta meg olyan gyorsan a kívánt hatást,ráadásúl az én pici lányom nem tudott rendesen beilleszkedni a szülő csatornába de ez annak is köszönhető volt hogy a méhszájam nem az a "hagyományos" elhelyezkedésű! Sőt a burokrepesztésnél kiderűlt hogy zöld a mazatvíz......no lassacskán már eljutottam a tolási szakaszig de nem jött az én picurkám(pedig 2x3-3-3 fájást kellett végig csinálni bal-jobb oldalt ill. háton fekve)Mindeközbe már rettenetesen elviselhetetlen fájdalmaim voltak,ugyanis már a 3 perceseknél is kértem fájdalom csillapítót de nem adtak mivel hogy az aneszteziológus szombat révén már lehet hogy elment...ez a hiába való nyomásom sokáig húzódott,már a fokadott dokink hívta az ügyeletben lévő kollégát hogy szerinte mit kéne csinálni,hát megpróbálták a vákumot! Míg a dokink szívta vákummla addig a kolléga a hasamba könyökőlt én meg mint az őrűlt nyomtam de hiába pedig végig csak arra gondoltam hogy mindjárt ott lesz a kezembe és milyen csodás lesz.......sajnos ez nem így lett,a dokink csak azt hajtogatta a többieknek hogy kék kesztyű,kék kesztyű... mire a következő nyomás jött addig vagy 6 ember ráncigált át a műtős ágyra és hoába kérdeztem mi van senki nem mondott semmit,én erre egyből a ctg felé próbáltam nézni hogy lássam Dorka baba szívhangját,de akkor már nem láttam a gépet,a toló fájások folyamatosan csak jöttek és jöttek....(mindeközbe a kanűlt kitépték véletlen a kézfejemből és cak úgy spriccelt a vér,de az már esküszöm nem is fájt...)még a műtő asztalon leszíjjazott lábakkal,karokkal 3 tolófájásom volt,a dokim láttam hogy már bevan öltözve és egy hosszú csipesz szerűséggel betadinnal mint az őrűlt tőrli a hasam (magamba csak azt gondoltam hogy még elsem altattak .....és én ezt mind most érezni fogom) majd végre az arcomra tették a maszkot és......állítólag párom kérdeztem hogy milyen és hog y nincs e baja ő megnyugtatott hogy gyönyörű és minden rendben(de erre nem emlékszem mind a mai napig,arra viszont igen hogy megkérdeztem a nővért hogy mekkora lett a kislányom(mert több mint 4 kg-os babát jósólt a 4d a doki) erre a nővér válasza szíven ütött: -Nincs 3 kiló! No én ezen annyira kétségbe estem már minden megfordúlt a fejembe hogy lehet hogy a vakbél műtét miatt(ugyanis akkor altattak mert 3 sikertelen epidurális után az tűnt célravezetőnek)valami baja lett és azért ilyen pici.

Már alig vártam hogy a karomba tarthassam,a szívem majd megszakadt hogy a szomsszéd ágyon lévő anyuka meg eggyütt aludt a babájával én meg még nem is láthattam.Egész éjszaka nem aludtam csak arra vártam hogy behozzák.És végre majd 11 óra múlva(sokat volt inkubátorba a kis súlya miatt) a csecsemős nővér behozta és én nem tudtam betelni vele ,csak néztem ahogy szopizik és potyogtak a könnyeim.........

Azt viszont máig sőt életem végéig rettenetesen bánom hogy nem tarthattam a kromba miután megszületett,de valahol azzal vígasztalom magam hogy egészséges és nem lett semmi baja!!!!!!

Mindez 2008.08.23-án történt 23:28 peckor 2800gramm és 56 cm-vel,végre megérkezett életem LEGCSODÁLATOSABB teremtése, minden kín és fájdalom egy pillanat alatt szertefoszlott ahogy megláttam !!Bármikor végig csinálnám,ugyan így,csak az a lényeg hogy egészséges legyen,minden fájdalom elszáll,ha ott tarthatod a karodban!!!!Azóta is minden eggyes pilanat,öröm az én Tündéremmel és örülök hogy itt van velünk.


A vajúdásom kb.25-26 óra volt de csak az utolsó 8 és fél óra volt kemény!A dokinkra azóta rettenetesen haragszom mert szülés közben is és utólag is minősíthetetlen volt a modora.De erre már nem is szívesen gondolok mert csak ......

2009. jan. 1. 17:26
Hál' istennek szerencsésnek mondhatom magam.Terhesség alatt nagyon boldog kismama voltam fájdalmak nélkül.Szülés is könnyen ment 20 perc volt a fájdalom minimális.Szülés után pedig minden nő elfelejti min is ment keresztül,hiszen az a kis apróság akit a kezünkben tarthatunk mindenért kárpotol.
68. elenor
2009. jan. 1. 17:20
avaly októberben 34 évesen hoztam világra első gyermekemet normál úton, indított szüléssel. A kisfiam nagyobbacska mérete és a köldökzsinór szorítása miatt elakadt a szülőcsatornában. Sajnos az elhúzódó kitolási szaknak köszönhetően mindenemet varrni kellett. A szülés után döbbentem rá, mennyi minden megváltozott odabent, a vizelettartási és egyéb gyötrő tüneteket nem is említve. Már semmi nincs a helyén. A legjobban az szomorít el, hogy ma Magyarországon nincs olyan szervezet, ami a nők szülés utáni regenerálódását segítené. Megszülöd a gyermekedet, az orvos zsebreteszi a pénzedet és elenged, vagy magasról tesz rád. Saját bőrömön tapasztalom, mennyire nehéz ez. Sem a testem, sem a lelkem nincsen rendben. Ha van köztetek olyan, aki hasonlóképpen érez, azzal szívesen beszélgetnék, mert tudom, hogy csak az érti, aki keresztülment ilyesmin.
67. pemete
2008. dec. 15. 13:30

Szülés előtt: rosszul (akkora voltam mint egy ház, nem tudtam aludni, stb, stb)

Szülés alatt: borzasztóan (ezt inkább nem részletezem)

Szülés után: a rossz, és a borzasztó között...

66. Dina2
2008. dec. 5. 12:44

imádtam terhes lenni! szerencsémre probléma mentes volt mindkét terhességem, és az első egy hónapi hányinger, stb. után semmi negativumot nem tapasztaltam, teljes boldogsággal éltem meg a terhességet.

a szülésnek is pozitivan vágtam neki, egyáltalán nem féltem, és az első tényleg nem volt nehéz. a második viszont a "szabályok szerint" rövidebb ugyan, de kicsit megviselt testileg lelkileg (nem tudtam egyedül kinyomni, és ezért magamat hibáztattam), mégis gyöyörű emlékként él bennem úgy a terhesség, mint a szülések.

bármikor bevállalnám újra, a gyereket is csak az első egy babaévet hagynám ki szivesen...

2008. dec. 5. 05:43
Egyfolytában nagyon-nagyon boldog voltam, vagyok már 26 éve..,hogy sikerült kihordani (pedig volt,van egy jó pár kemény helyzetben részünk -EGYÜTT) és egészséges Angyalkám VAN :)
64. Sz.Csirke (válaszként erre: 63. - Szonja85)
2008. nov. 28. 15:27

En elotte mar iszonyat turelmetlen voltam, es voltak fajasaim is meg vizesedes is az utolso 2 hetben.


Kozben vegig arra gondoltam, hogy ennek sosem lesz vege, es nem fogom kibirni fajdalomcsillapito nelkul. Onnantol kezdve, hogy beindult a dolog, mar csak izgatott voltam el orultem.


Utana a fold felett jartam, nem volt realitas erzesem, megszunt minden mas, csak mi voltunk 3-an a babaval.

2008. okt. 27. 18:28
Konkrétan a szülés előtt pár nappal kinek milyen fájásai voltak? Nekem a doki azt mondta, hogy a héten szülök, pedig nemis mondtam neki a méhösszehúzódásaimat, már 4 hete dagad a bokám és a csuklóm is. Ezek biztos jelek, nem? Előre is köszi.
2008. szept. 25. 22:16

Szülések előtt: első terhesség-remekül; második terhesség-nem olyan jól mert már egy kétévessel is tetéződtek a hordónyi """kínok""" :)

Szülések alatt: mindkettő császár volt gerincszurival...az elsőnél-szinte euforikus állapotban voltam, nem tudtam mi fog történni, és nem féltem semmitől, míg másodszorra már rezgett bennem ezer para a gerincszuritól, a műtéttől....

Utána: először rettenetes volt mert nem tudtam szoptatni és azt hittem hogy sohasem forr össze a kettévágott testem :) másodszorra a gyógyulás volt csak a nehéz, a szopi para elmaradt, hiszen láttam hogy az első is csodásan felnőtt tápszerrel (ennek köszönhetően lánykámat mai napig szoptatom is pedig lassan másfél éves)

2008. szept. 25. 22:15

Szülés előtt, terhesség alatt: a föld felett jártam min. 10 cm-rel... soha nem hánytam, nem voltam rosszul

Szülés alatt: szuper szülésem volt, sokat nevettünk és viccelődtünk. Közben azért nagyon aggódtam, hogy nehogy valami baja legyen a kislányomnak. Végig arra gondoltam, hogy minden erőmmel neki kell segítenem, mert neki akkor sokkal nehezebb volt, mint nekem.

Utána: minden napot csodaként élek meg. Az érzéseimet nem lehet szavakba önteni... Mindig tudtam, hogy a gyermekemet szeretni fogom, de hogy ilyen érzés van a világon... hmmm... ezt sosem gondoltam volna...

Anyának lenni csodálatos!!!

2008. szept. 25. 22:11

Előtte: sok-sok rókakoma, de amúgy full boldogság, a 2. trimesztertől különösen. A legvége kicsit fárasztó volt, meg türelmetlen.

Szülés alatt: valahol messze, egy más tudatállapotban, ahol csak én voltam meg a fájdalom, iszonyú fájdalom, mégsem az, mert közben boldog is voltam, hogy érzem egyre kijjebb jönni a lányomat, hogy minden fájással közelebb van hozzám, hogy a fájdalom jóbarát ebben az esetben.

Utána: a világ legnagyobb, legleírhatatlanabb boldogsága, ami azóta sem szűnik, pedig már két hónapja.:-)

2008. szept. 25. 13:32

Előtte: remekül!

Közben: altattak.

Utána: életem legszarabb napja volt, amellett, hogy a legszebb is. Császár után az 1 nap fekvés, homokzsákkal egy rémálom volt.

58. Sz.Csirke (válaszként erre: 57. - Ilus74)
2008. szept. 25. 13:15
Hat, ebbol nem tudtuk meg a valaszt a kerdesre.
57. ilus74
2008. szept. 25. 09:39
Az Én terhességem egy tragédia volt!Nyolc hónapos terhes voltam mikor karamboloztunk autónak,villanyoszlopnak ütköztünk,majd egy árokban kötöttünk ki.Miskolcra vittek rohammentővel,ahol idegintenzívre helyeztek.A könyököm nyílt,szilánkos,darabosra tört-enyhe agyrázkódással egybekötve-még jó hogy a babámnak nem lett semmi baja-....a szülésem mindezek ellenére sikeresen,időben történt vállig begipszelt kézzel,és nem császárral.Azóte sok idő eltelt és egy szép nagylányom lett az akkor pici babámból!!
56. 5b22c998de (válaszként erre: 55. - Anyóka4)
2008. aug. 20. 00:18
jajj, ez nagyon szörnyű lehetett.
2008. aug. 13. 19:52
Első terhesség, 18 hét hányás, utána nagyon jó. A szülés (sima) átlagos 12 óra. Utána következő két hét nehéz. Második terhesség (iker), 14 hét hányás (kórházzal), utána átlagos. Szülés 12 óra az első baba, majd előreesett köldökzsinór miatt második baba császár. Szülés után gátseb+császáros seb hosszában vágva, mégis pillanatok alatt jól voltam. Már a második nap semmi bajom sem volt. Harmadik terhesség iszonyú, napi 30-szor hányás, kórház, állandó rosszullét a 8 hónap alatt. Majd 36 hetesen kiderült, hogy a baba belekeveredett a köldökzsinórba és már nem él. Szülés iszonyú mind fizikailag, mind lelkileg,18 óra. Utána lelkileg szörnyű, fizikailag 2 óra múlva, mintha nem is szültem volna.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook