Volt, hogy úgy érezted nincs tovább? (beszélgetős fórum)

Nem vagyok álomfejtő, mégis azt gondolom, a rémálmaid gyökere arra az időre nyúlik vissza, amikor elhagytad a szülői házat.

Nem tudom, milyen volt a viszonyotok, amikor elköltöztél otthonról,vagy volt-e valamilyen vita köztetek, amikor Nálatok járt az első házatokban, de valami régebben mély nyomot hagyott a tudatalattidban.

Gondold végig, és ha kimész hozzá a temetőbe, mondd el neki, hogy őszintén sajnálod, ha megbántottad.

Próbáld meg, nem veszítesz vele semmit, de lehet, hogy elmúlnak a rémálmok.

Nem apukám, édesanyám.

Nem, nem volt konfliktusunk az elmúlt egy évben (előtte sem, amit nem tettünk volna helyre). A mindennapjaink része volt, mindig segített, mindig itt volt velem, velünk, ha szükségünk volt rá.

De amikor álmaimban megjelenik hát az borzalom. Pl: Az első házunkban vagyunk a gyerekekkel, ami már maga is bizar, hisz, ott még a legnagyobb is csak fél évig volt. Az első fél évében.

Ott vagyok a gyerekekkel, leszakad a menyezet a szobában, a padló a konyhában, alatta végtelen lyuk. A szüleim akkor érkeznek látogatóba. Könyörgök édesanyámnak, had költözzek haza hozzájuk a gyerekekkel, mert itt életveszélyes. Anyukám kemény: Nem!!! Én nyugalmat akarok! Old meg magad!

Anyuka, csak addig mehessünk hozzátok, amíg egy albérletet keresünk, találunk, pár nap.

Ő rámnéz és csak annyit mond: Nekem a nyugalmam fontosabb!

És felszólítja apukámat: Menjünk innen, Ez a ház életveszélyes!

És ezt már többször állmodtam.

Miért?

Pont Ő volt az az ember, aki bárkinek, bármikor segített. Miért nem tud szép emlékként megjelenni álmaimban?

Ez teljesen normális...Én bele se gondolok hogy fogom feldolgozni.... :(( Részvétem! De nem szabad hogy otthon a családodra kihasson .. nekünk anyáknak tartani kell magunkat bizony!

És senki sem tökéletes, lehet a férjed is ki van már kicsit, látja hogy nem vagy jól lelkileg...ez rá is kihat. Nem tudom milyen a házaséletetek...de az is rengeteget számít. Remélem javulni fog a helyzeted! Kitartást!

teljesen normalis, hogy fel ev alatt meg nem dolgoztad fel!

menj el pszichologushoz!

en jartam mindenfele terapiara, egynel maradtam, ha gondolod megadok egy nevet.

Dehogynem normális dolog, ne viccelj!

A gyásznak folyamata, ideje van.

Pont ezért montam a férjemnek, hogy szakemberhez kellene fordulnom.

Mi volt a reakciója: TE TÉNYÉLEG HÜLYE VAGY, MENYJ ORVOSHOZ.

Fél éve elveszttem az egyik szülőmet.

Tudom, sokak szerint nem normális, hogy ennyi idő alatt sem léptem túl a veszteségemen. De nem. Nem merek elaludni, mert vele álmodom és olyat, hogy sírva ébredek. Álmomban kegyetlen velem, szívtelen. Nem úgy mint életében volt.

"Mindenki szerint szuper férj!"

Miért? Szerinted nem az?

Szerintem azért nem követett el olyan nagy bűnt a férjed. Nyilván nagyon nem volt szép tőle, de szerintem a vita hevében egyszerűen csak igen bunkón fejezte ki magát.

A problémáddal szerintem is tőle függetlenül fordulj orvoshoz, ha úgy érzed, hogy az segítene, ne foglalkozz a férjeddel ilyen szempontból.

Elég undorító dolog a férjed részéről!

Nélküle is el tudsz menni orvoshoz, és tanuld meg (ha vele maradsz), hogy semmit sem mondasz el neki, csak a gyerekekről és az időjárásról beszélgettek.

Még van rendelés három napig - menj el!

Én most ezt érzem. Itt a györnyörű család, szebbnél szebb gyerekek, meg mindenki szerint szuper férj. De senki nincs a helyemben.

Nem bírom tovább........... Nem, bárki bármit mond, nem bírom.

Igen a külvilág számára a férjem egy kincs, mindenkinél be tudja nyalni magát, de nekem egy fikarcnyit nem segít. sőőőt.

Nehéz, nagyon nehéz időszakon vagyok túl, rémálmaim vannak, nem tudok aludni, nem merek aludni, mert, ha elalszom rémálmok gyötrenek.

Tudom, hogy ez nem normális, tudom, hogy szakembert kell felkeresnem.

Elmondtam egyszer a férjemnek, hogy azt érzem, nekem szakembert kell felkeresni, mert különben megörülök.

Két nap múlva egy vita alkalmával rámüvöltött: TE TÉNYLEG MENJ ORVOSHOZ! TE TÉNYLEG HÜLYE VAGY!

Az fáj a legjobban, hogy amit őszintén elmondtam neki, amit senki másnak, az ellenem fordította.