Volt egyszer egy kislány... (beszélgetős fórum)

Szerintem ez mindenkinél másképp alakul ki.

Van akit kigúnyolnak, hogy kövér, vagy csak "viccből" megszólják a szülők, nagyszülők..és akkor, hogy "igazuk" legyen, meg is tesz mindent, és telezabálja magát amíg tényleg elhízik.

Van aki meg évek után kialakít egy evési rendellenességet, és azon kapja magát, hogy annyira retteg az elhízástól, hogy már enni sem akar. (én az utóbbi lennék)

Ez pont olyan, mint az alkoholista szülők gyerekei. Vagy ők is azok lesznek, mert nem látnak más kiutat, vagy teljesen kizárják az alkoholt az életükből.

A "beszolások" mindenkire más hatással vannak, és mindenkiből valami mást válthatnak ki.

Végül is az életed úgy is alakulhatott volna, hogy mikor a nagypapi mondta neked hogy ne hízz el, vehetted volna jó tanácsként, és most írhatnád, hogy: "pár év elteltével észrevettem tényleg oda tartok ahova ő mondta, és ezért nem-et mondtam a következő adag szalonnának"

Sokszor nem az számít mit mondanak mások nekünk rólunk, hanem az, hogy mennyire értünk vele egyet és abban a pillanatban a lelkünk mennyire volt készen a változásra, befogadásra.

Hm. Én is mindig hízékony voltam, erős testalkat, anyámék családja a 40 kilósokhoz tartozik, anyai nagyanyám mindig azzal fogadott, hogy kövér vagyok. Nem is mentem hozzá, csak ritkábban, mert nagyon rosszul esett. Kis másodikos koromban hosszanti csíkozású szoknyát varrtak nekem, pedig csak "masszív" voltam, nem hájas.

Fiatal felnőtt koromban nem egy eladó kiakadt, mikor ruhát vettem, hogy kövérnek láttam magam, szégyenlősen viselkedtem, az egyik meg is mondta véleményét anyámról...

Igaz, volt hogy meghíztam, de le is fogytam. Most is legalább egy tízest jó lenne leadni, bár napi szintű 16 km biciklizés mellett 80 voltam és így is próbáltak randira hívni.

Most gyerek után 83 körül ingadozok és a pocakomon dolgozom. (170 centi vagyok, izmos lábakkal)

Nem azért van rajtam háj, mert a mamám megmondta, hanem mert nagyon keveset kell ennem, az édességet meg kerülnöm kéne.

De az, hogy egy gyereket piszkálnak a külsejével a szülők, nagyszülők, úgy, hogy példát meg nem mutatnak, nem segítenek, elég nagy hiba. Ezzel azt érik el, hogy a gyerek azt hiszi, nem fogadják el és ha ők nem, akkor ő hogyan? Elkezd küszködni önmagával. Mert utat meg csesznek mutatni neki. Felnőttkorában meg kínlódik, mert nem látott példát.

Szerintem is korrekt ez a hozzáállás. A gyerek még ha most nem is érti ezt, később nagyon hálás lesz amiért így nevelted..

Hárpiának meg azért mondanak, mert gyerekek..:)

Kedves Betti!

Hogy nagypapád valóban gúnynak szánta-e szavait, vagy figyelemfelhívásnak, azt már egyikünk sem fogja tudni eldönteni. Én hajlok rá, hogy azt gondoljam, figyelmeztetni akart. Saját tapasztalatom, hogy túl sokan rontják a gyereket, kezdve az óvodai, iskolai menzával, folytatva a sütögetős nagyszülőkkel, rokonokkal, ismerősökkel. Sajnos nem lehet mindenkit meggyőzni, nem lehet mindenkinek elmesélni, hogy ez a gyerek kicsit kövér, nem szabad etetni, mert baj lesz! Az egyetlen lehetőség, hogy amikor már van a gyereknek magához való esze, segítünk neki, hogy ő tudja védeni magát, ismerje meg, mit szabad, mit nem szabad ennie, vissza tudjon utasítani fölösleges kaját. Tudom én, hogy ez nehéz teher egy kicsinek, de az elhízással, betegséggel küzdeni még nehezebb.Szóval nagypapa lehet, hogy jót akart, csak te félreértetted.

:)))

Puszi neked is:)

Mi a dinnyét szeletekre vágtuk... :)

Én is rengeteget sportoltam, még gyerekkoromban is, mikor kövér voltam. És hiába voltam a legjobb kosaras, nem állítottak be a kosárcsapatba, szimplán mondván, hogy hogy nézne már abban ki egy kövér lány. Hiába nyertem táncversenyt, szkanderversenyt és látták, hogy sokat sportolok, mégis előbb tekintették sportosnak azt a lányt, aki lusta volt, bármit megehetett, de nem hízott tőle. Szóval az üzenet az volt: ha kövér vagy, akkor csak ne akarj sportolni, mert hülyén nézel ki.

Elhiszem, hogy keményen dolgozol az alakodért, főleg így idősebb korban már annak is jobban kell vigyáznia, aki egyébként nem hízékony.

A terhességet már nem sorolnám ide, mert én pl. hiába nem híztam sokat az elsőnél, az mind rajtam maradt, az pedig aki 30kg-ot szedett fel, pár hónap alatt leadta szülés után (pedig nem sportolt, a mai napig sem teszi). Persze nem mondom, hogy nincs olyan, aki ezért nem dolgozik meg, mert én is meg fogok tenni mindent, ahogy most is megteszek. De azt a hátrányt, amivel az életbe indultam, azt soha nem fogom tudni leküzdeni...

Nem sikerült túl cinikusra, bár gondolom annak szántad:))))

Nem vagy kövér? Akkor szerencsés a genetikád és nem értem mit keresel az összes fogyós topikban. Tanácsot adsz? Lehet nem kellene! Nem értesz hozzá. Ha te csak arra buzdítasz mindenkit, hogy zöldséget egyen gyümölccsel, akkor te is az az újhullámos személyi nemtudom mi vagy, aki bárki lehet. Ha hiszed, ha nem ilyen étrendeket bármikor összedobok én is, hogy megkapjam érte azt a párezret, és előre tudom, hogy tarthatatlan és hatástalan, illetve a siker nem tart sokáig...

Szerencsés genetika....Lehet, bár én is híztam a terhességem alatt 23 kg-ot, és szokott rajtam is lenni néhány kiló felesleg. Most is van 3-4 kg, de én oda figyelek, ha úgy érzem, hogy jönnek a kilók és pont azért, hogy ne 20 kg felesleggel kelljen hadakoznom.

Ahhoz, hogy leadjak néhány kilót, nekem sokat kell dolgoznom a betegségem miatt. Tehát ha valaki itt hátrányból indul, akkor az én vagyok, hiszen a hormonjaimmal is kell harcolnom.

Én veszem a fáradtságot és elmegyek tornázni vagy otthon naponta tornázok, kerékpározok, stb.

És lehet egyszerűbb egy szerencsés genetikára fogni, de elhiheted, hogy elég kemény munka van mögötte. Ráadásul már nem vagyok tini sem.

Mindenkinek adott, hogy megtegye magáért, amit én megteszek. Nem kell feltétlenül pénz hozzá. Múlt évben futni jártam és bicajoztam és otthon is totrnáztam napi fél órát. Idén pedig egy elég olcsó helyre járok tornázni, ha nem tehetném meg, hogy ezt az 5 ezret kifizessem, akkor megint lenne a futás.

Igen, 10 évesen kezdtem sportolni, előtte torna órákra jártam, és le a térre, ahogy a többi velem egykorú gyerek és amióta abba hagytam a verseny sportot én azóta is mozgok sokat és persze annyiban figyelek a kajára, hogy nem zabálom tele magam minden egyes alkalommal.

Nekem is van olyan, hogy egy hétvége után 2-3 kilóval többet mutat a mérleg, de kezdődik az új hét és visszaállok a normál étkezésre.

Szerintem mindenképp a mozgás a legfontosabb, mert ez esetben néhány kiló nem gond túlsúlyban, hiszen feszesek vagyunk és nem löttyedtek.

És még azt is leírom, hogy 3-an vagyunk testvérek, tehát nagycsaládban nőttem fel, így még az sem volt, hogy mert mi megtehettük, hogy sportoljunk.

Viszont, ha vettünk egy dinnyét, akkor azt 5 felé osztottuk, egy felet kétfelé, mert az apukámé és a bátyánké volt, a másik felét pedig 3 részre osztotta az anyukám, mert a lányok kevesebbet esznek. És ez így volt minden étellel.

Sosem voltam kövér. 174cm-es magasságomhoz a legtöbb ami voltam 88kg. Most vagyok 76. Férfiként ....

Tudsz valamit ajánlani ahhoz, hogy megszeressem a mozgást, mert egy lusta szar vagyok, nem tudok mit csinálni. :(((((

Persze, nálunk is vannak, akik annyit esznek, amennyi beléjük fér, mégsem híznak egy grammot sem. De könnyű a részedről úgy ítélkezni, hogy Te alapjában véve egy sportos, egészséges életmódot folytató családban nőttél fel, és nem indultál 80kg-os hátránnyal. Persze mondhatod, hogy mindenki maga tehet róla, de könyörgöm, egy 6-8 éves gyereknek még nincs meg a magához tartozó esze, hogy megmondja azt, hogy én ezt vagy azt nem eszek, mert hízlal.

Itt nem volt judo, tánciskola, uszoda, konditerem...stb.stb. És amíg saját keresetem nem lett, addig lehetőségem sem volt ilyesmire.

Az pedig, hogy nekem van-e pajzsmirigy betegségem, vagy sem, azt nem tudom, mert soha nem vizsgáltattam ki magam. De tény, hogy rettenetesen hízékony alkat vagyok, még így is feljön 1-2kg egyik napról a másikra, hogy már évek óta kerülöm a zsíros, lisztes, cukros, szénhidrátdús ételeket. Én már másnapra meglátom a mérlegen pl. ha rántott húst ettem előző nap (pedig terhes vagyok, mikor elvileg gyorsabb az anyagcsere!), ilyenről pedig, hogy szalonna, kolbász, téliszalámi, kenyér, már évek óta lemondtam... Szerintem Te valóban nem vagy hízékony alkat, egyszerűen csak szerencsés genetikával rendelkezel, ennyi.

Szerintem meg a mozgás a fontosabb. Esetleg próbáld ki.

Én tisztában vagyok vele, hiszen minden kettőt űzöm és nem nyavajgok, hogy kövér vagyok.

Esetleg te is próbáld ki a spotolást és akkor meglátod, hogy nem kell éhezned, ahhoz, hogy ne legyél kövér.

Szeretem, amikor olyanok mint te a felfogó képességemet vonják kétségbe. Kíváncsi lennék a tiedre.

Milyen végzettséged van pl.? Mit dolgozol? Hány könyvet olvastál el életedben? Tudnál e értelmes beszélgetést folytatni okos emberekkel. Hozzá tudsz e szólni olyan témákhoz is esetleg, amely nem a hízás-fogyásról szólnak? És hány éves is vagy? Hány kiló is vagy?

Utánad néztem mielőtt elküldtem volna ezt az hozzászólást és látom, hogy pasi? vagy...És azt is, hogy kövér? Vagy csak voltál?

Nehezen tartod? AZért mert nem mozogsz.

Most már értem, hogy miért az én felfogóképességemmel van bajod:)

Azt hiszem elég gáz, hogy itt ülsz a gépnél folyamatosan, hozzászólsz az összes fogyókúrás topichoz pasi? létedre, ami helyett inkább sportolhatnál és ez esetben nem másokat hibáztatnál a sikertelenséged miatt.

Elolvastam a 3. és 4. hozzászólást, és már nincs kedvem hozzászólni :(

Annak tartalmatlan, aki nem élte ezt át. Nagyon is van benn tartalom.

Postit pedig hozta a szokásos formáját :( Az ilyenektől megy el a kedvem a hoxázástól.

Annyiból nem tudom ezt elfogadni, mert vannak vidéki rokonaim. Az ottani unokatesóim mind úgy nőttek fel, ahogy te, ráadásként nálunk a pajzsmirigy betegség genetikus. És annak ellenére, hogy ők is disznótoros ételeken nőttek fel és ők nem is sportoltak csak kb. 13-14 évesen tánciskolába jártak, még sem elhízottak, pedig az anyukájuk a betegsége miatt bőven 100 kiló felett van. És azért azt is el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem a háziszalonnát:) És ha rámtör, akkor bizony képes vagyok napokon át semmi mást nem enni:) Persze visszafogom egy idő után magam, de én akkor is előnyben részesítem az igazi magyar ételeket. Rántotthús, sülthús, pörkölt, szalonnak, kolbász, téliszalámi, kenyér. Természetesen igyekszem mértékkel enni, mert ez a legfontosabb.

Eszembe jutott, hogy a vidéki rokonaim mozgása a bicajozás, most így ennyi idősen hétvégente, pont a mozgás miatt kerékpár túráznak. És még az is hozzátartozik, hogy az unokatesóimnak még a földmunka sem volt mozgásként, mert csak a szülők foglalkoztak ilyenekkel.

Persze nálunk a családban nincs folyamatos evés. Reggeli bőségesen, ebéd két fogásos, vacsora pedig ki mit akar alapon zajlik, de mindig mértékkel.

Ne érts félre, csak épp erre szerettem volna rávilágítani, hogy sajnos valóban van olyan, hogy az ember a "körülmények áldozata lesz". Persze nem azt mondom, hogy élete végéig, mert mindenki tehet ellene, de Te már előnnyel indultál azzal, hogy 10 évesen nem voltál 80kg. Hidd el, hogy szörnyű arra eszmélni, hogy ilyen fiatalon már ennyire túlsúlyos vagy. Az ember ilyenkor kapálódzni kezd, mint egy partra vetett hal, és igazán fogalma sincs, hogy mit tegyen, hiszen még mindig a szüleivel él, ugyanabban a környezetben, ugyanazokkal a rossz szokásokkal, régimódi felfogással körülvéve, amelyekkel addig.

Mi falun nőttünk fel. Itt mindenki azt evett, amit magának kitermelt, tenyésztett..stb. Szóval gondolhatod, zsíros kenyér, hájas kalács, tepertő, disznóvágások sora és hadd ne soroljam tovább az egyéb, rendkívül diétás és egészséges ételeket. És az egyetlen sportolási lehetőség a földeken való kapálás, kukoricatörés, morzsolás...stb. volt. Gondolhatod, hogy mekkora háború tört ki, mikor tizenévesen megkértem anyámat, hogy legalább a zsírt cserélje le olajra! :D

Ezt csak azért írtam le, mert bizony van, hogy az ember a körülmények áldozata lesz, és ennél szörnyűbb dolog a világon nincs, mert egész életedben ihatod a levét.

Hát, igen:)

A fiam is sportol és ennek ellenére volt duci 2 évig.

Természetesen visszafogtam az étkezését.

Egyébként én pl. az edzések miatt mindig este. 9-1/2 10 között értem haza esténként és akkor ettem, majd alvás. Én épp ezért nem hiszem, hogy az étkezéssel kell lefogyni. Számít, de a sport fontosabb.

És egyébként én pajzsmirigy beteg vagyok.

Egyébként a cikk mondanivalója nem rossz, de valóban úgy jön le a történetből, hogy a nagypapád csak jót szeretett volna Neked, úgyhogy vagy nem jól fogalmaztál, vagy félreértelmezted a "célzást". Én nagyon örültem volna neki, ha anno kisgyermekként valaki felnyitotta volna a szemem, és elmagyarázta volna, hogy mik a kövérség következményei. Mert sajnos ehelyett magamtól kellett rádöbbennem, hogy bizony nem én vagyok a "tündérszép királykisasszony", mert ugye a családban addig mindig azt hallottam, hogy "jaj, milyen szép kislány".

Abban viszont igazad van, hogy szülőként már nekünk kell cselekednünk, hogy a gyermekeink ne kerülhessenek abba a cipőbe, amibe mi kerültünk.