Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Zsendülő időben,a megfoghatatlan Tér-időben
hömpölygő,robbanó és göndören tolongó Égitest_
Nyájat terelő -angyala,te mind a Rend.
Juhász Ferenc
Zeng, ha gyúl a rózsahajnal
Keleten,
Ha nyugodni bérc megé a
Nap megyen.
Petőfi Sándor
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Csukás István
Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy "mindent felejtés".
Talán egy "mindent újrakezdés"
a végső sziklaszálon.
Wass Albert
Ujjongtok-e nekem,a hírvivőnek,
Hírül vigyem az utánunk jövőnek,
Hogy akarjátok énekünk szeretni
És akartok-e mókánkon nevetni?
Weöres Sándor
Terelt be a véletlen Idő,
A sokféle Időnek eggye,
Irgalmas, bolond, dús Idő,
Mely asszonyommal összehajtott
S melynek azóta nincs mulása.
Ady Endre
Száz év se,és dalol a szél,
fütyöl a szél sírom felett.
Testvéreim,kik éltek itt,
azt kérem én,szeressetek.
Kosztolányi Dezső
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.
Ha így szólok: már mehetek,
Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
Ütő vágy éri szivemet.
Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.
Ady Endre
Rétre termettél,szabadnak,
hogy a mezők földjét taposd,
s most selymes,túlvilági hanggal
kihízelegsz pár rongyos hatost.
Kosztolányi Dezső
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ady Endre
Ősz piros virágait
Ismeritek,kis lyányok,akik jöttök
S félős,nevetős vágyaikkal köszöntök.
Ady Endre
Összeért az angyal ajka
És a lyányé, az egész föld
Megrezzent a kéj miatt,
Mintha az csak egy szív volna;
S odafönn az égen minden
Csillag egy-egy csengetyű lett,
Mely varázshangon csilingelt,
S e még nem hallott zenére
A virágok, mint megannyi
Tündérek, táncolni kezdtek,
Petőfi Sándor
Ó,kő-kenyeret szaporító
tegnapok alatt
kardvirág-kazlak,
várbogáncs-korona,
kardvirág könnyek!
Vasi Ferenc Zoltán
Ott a nagy hegye alján,
Mégis huncut a francia,
Nincs benne garanica,
Mégis huncut a román,
Béka terem a nyomán,
Csinom Palkó, Csinom Jankó,
Csontos mündungszdeklim,
Szép, selymes gázbombám.
Karinthy Frigyes
Nyár ragyog,lobog.Pipacsok a rétek,
(Annára gondolok,ó,én letűnt nyaram)
Őszünk be közeleg,falevél földre téved
(Annára gondolok és siratom magam?)
Juhász Gyula
Nincs bennem élet, nincs a lélek bennem,
Kétségeim azt messze zavarák.
Ugy hull reám egy szebb idő emléke,
Mint sírhalomra a tépett virág.
Petőfi Sándor
Öreg néne megsiratja,
vissza-dehogy-mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben,ember házban.
Fazekas Anna
Óh istenem, óh istenem!
Hát a boldogságról nekem
Még csak álmodni sem szabad?
Mondád többször, hogy nem szeretsz,
De nem hivém, nem hihetém.
Ne mondd, ne mondd már! mostan, ha
Nem mondod is, elhiszem én.
S midőn tudom, hogy szíveden
Fölirva nincs az én nevem:
Maradjak-e, elmenjek-e?...
marasztasz... és miért?... talán
Mulatni vágysz lelkem baján,
Melyet te hoztál rája, te!
Petőfi Sándor
Október egy szeretkező,
Flastromos,vén kacér asszony-
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.
Ady Endre
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.ocsánat, javítom!
Petőfi Sándor
Keresztúton állok,
Merre tartsak?
Ez kelet felé visz,
Az nyugatnak.
Akármerre megyek,
Mindegy nekem,
Mindenütt szomorú
Az életem.
Mért nem tudom, hol vár
A halál rám?
Hogy egyenesen azt
Választhatnám!
Petőfi Sándor
Ne volna csak annyi dicső nemzet között
Dicsőségtelen e nemzet maga!
Ragyog fölöttünk;ragyog a hír csillaga;
De gúnyoló sugárral int felénk...
Vajda János
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly -
Minek nevezzelek?
Petőfi Sándor
Lám az ég forgása is,
Idővel újabb változásba lészen.
Lám a csillagokba is,
Ki most derül,ki beborúlt egészen.
Csokonai Vitéz Mihály
Ki tompán szunnyadtál szívemben
Kiről csak annyit sejtek én,
Hogy régen él e földtekén
De eddig még senkit se bántott:
Rejtelmes ősöm, bárki voltál,
Arkangyal, vagy orangután:
Most légy a szolgám és kutyám,
Ébredj, ugorj, karmolj, harapj!
Karinthy Frigyes
Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehúnyt szemmel tűnődni csendesen,
Minden hogy elmúlt:sok kopott holmi,
"Ócska emlékek"...életem...
Juhász Gyula
Im, kincsed, gazdagságod,
Amellyel halmozál,
Fogadd, fogadd oh vissza,
Még érintetlen áll.
Petőfi Sándor
Ha nem éheztél,dideregtél,
nem szólok hozzád soha többet,
úgyse tudod,
mit gondol a szegény előtted.
Szabó Lőrinc
Gyászos, költőnek hallani:
Hogy verse hitvány, verse rosz,
S egy kukk dicsőséget se' hoz...
És én hallottam ezeket,
És szívem ketté nem repedt!
Petőfi Sándor
Gondolatim mint a túzok,
Melynek összefagyott szárnya,
Gyalog mennek a föld színén,
Egy sincs aki föntebb járna.
Arany János