Versszöveg - lánc (fórumjáték)
Telihold éjszakáján
regulázz meg engem
ámokfutóvá ne váljon
ledöngölt szerelmem.
Jókai Anna
Kizáró szabadalmunk van
Forradalmakat csinálni,
Mely alkalommal ajánljuk
A magas uraságoknak
Azoknak elfojtására
Jeles tűzi fecskendőinket.
Jókai Mór
Langyos eső, tavaszi eső,
áztasd lággyá a téli földet
s míg magva dús kalászba szökken,
millió virága karcsún
tárja tarka kelyhét az égnek.
B. Radó Lili
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
József Attila
Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot?
milyen hamar megszokod,
ha a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat,a telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet...
Illyés Gyula
Egyedül fogok én állni a világon,
Egyedül,egyedül,nem lesz soha párom.
József Attila
Keresztet építeni, szörnyű-szépet,
homokba írni végtelen meséket.
Ha messziről jött honvágyak gyötörnek:
múlását lesni csendnek és időnek.
S amikor halkan közelit az óra,
befeküdni egy ringó koporsóba,
zöld vizeken sötétkék égre nézve:
így suhanni ki a semmiségbe.
Wass Albert
Akarom,hát elfeledlek.
Elfeledlek,de megtartalak
Régi szépnek,drága dalnak.
Buda Béla
S mindent megér, ha csak egy óra
Dalolta el dalát melletted
S nem nyílhat a szám átok-szóra.
Ady Endre
Magyar-becsmérlés fájdalmas kéjünk
Kerültük a dunai Ázsiát,
Hogy dühvel mindig csak róla beszéljünk,
Arany János volt a végső robbanás.
Ady Endre
Sok gomdom közt veled vesződöm,
bóbiskós szántón mérgelődöm
s harmatos, dobogó dombokon
szememre húzom a kalapom.
József Attila
Tedd ki fiam az ablakba,
Lefekvéskor a csizmád.
Mennyi mindent találsz benne
Mire fölkelsz,majd megládd!
Jó ember a Mikulás.
Jókai Mór
Gálás, vasárnapi nép,
Én ott vagyok és látom
Néha-néha.
E kerek, dús világon
Nem láttam soha mását,
Az Életnek ilyen magyaros,
Zsidós, svábos és tótos
Kigúnyolását.
Ady Endre
Űzött vadként rohanok,
bolyongva, sűrű erdőn át,
tépve, tövises pusztában,
bogáncs szaggatta ruhám rongyokban lóg.
Guti Tünde
Ez mind csak játék. Ceruzával írom,
uraktól kapott pénzen vett papíron.
Még nem gépfegyver-züm-züm e betű.
Váj, mint a nyomor, csíp, mint a tetű.
József Attila
Kilátóról kék,zöld,piros és arany foltokat ittak fel szomjas szemeink:
megszépült a világ és jólesett a színek friss lüktetése.
Szabó Lőrinc
Kacagni nehéz, sírni könnyebb:
Mikor én nagyokat kacagok,
Dermedten menekülnek
Szívembe vissza a könnyek.
Ady Endre
Nagy Péter által nyert nemesség címere,
Amelyet Nagy Gergely ismét visszanyere,
Nyugodjon hát pora a jó atyának,
Ki nemes díszt szerze famíliájának.
Csokonai Vitéz Mihály
Jaj hogy szenvedek ily méltatlan,
Hogy leve rabbá egy ártatlan.
Mivel érdemlettem,
Hogy vasra verettem.
Csokonai Vitéz Miháy
Inog a láng már és tövig ég
bölcs,szent,konok kezeidben.
S új szelek jönnek,fattya-vihar,
vakarcs-szellők-szégyen-szellő-fuvalma
mit akarsz velem,Isten?
Babits Mihály
Ki lakik a
dióhéjban?-
Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi csak
a szádat
tátsd ki!
Csoóri Sándor
Esztendeink sasszárnyadon repülnek,
Vissza hozzánk egy se jó,
Mind a sötét kaosz ölébe dűlnek.
Csokonai Vitéz Mihály
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
Petőfi Sándor
A záporeső
megszűnt,s a leső
liget jelel
néma jellel
egy szirti boltozatot
Katona József
Gránátalma,belédharapott valami,
Langyos babocska buggyant az ágra.
Karinthy Frigyes
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
József Attila
Két halottak lent feküdtek,
Két hajdani szeretők,
És feküdtek,csak feküdtek,
Ahogyan ott parancsolják,
Tisztesen a temetők.
És feküdtek,csak feküdtek.
Ady Endre
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
Arany János
A hazák és világok istene!
Látom mint rohantok a lég ürében,
Koporsótokban szökdel testetek,
Míg a miattatok meghalt dicsőké
A sárban imádkoznak értetek!
Vajda János
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
Weöres Sándor