Versszöveg - lánc (fórumjáték)

Szomszédnak,ki néha átugrik hozzám egy italra,

széknek,melyben helyet foglalok,

estének,mely felváltja a nappalt,

hogy csak az elkerülhetetlen,szükségszerű örömöknek élhessek.

Oravecz Imre

mennyi megnyilt elveszett út,

mennyi csapda, mennyi zegzug,

halni lassan., ölni gyorsan,

bent a szivben , kint a sorsban,

s ugy hinni, hogy győztes- vesztes,

eljutunk az egyeneshez:

érdemes volt? érdemes lesz?

Szabó Lőrinc

Tőle, hozzá, benne, érte,

nála, neki, mégse, mért ne,

ide, onnan, ott is, itt se

majd ha, már most, ugy is, igy se

mindig, egyszer, érthetetlen,

jaj tovább, nem az se, nem nem...

Szabó Lőrinc

Nézi a Nap s a Hold,

csak ők tudják majd végül,

nem Déva vára volt!

Takács Tibor

Egyetlen örömöm hogy emlékszem az időre

mikor először hallottam meg a holt tárgyak sugallatát

mikor a karácsonyfenyő ága először változott

lángoló ecsetté a kezemben.

Kassák Lajos

Elsuhogott az a füttykös

sárgarigó délre.

Sárgul az árva diófa

zöld terebélye.

Nagy László

Ki vagy,mi vagy?megállj!felelj!

Minek neked ez a sastoll?

Kalap mellé,jelnek,ugy-e?

Jókai Mór

Míg hogyha tudnád,mely kínt szenvedek,

Tudnád,hozzád mi érdemes vagyok,

Tán megsiratnának e szép szemek.

Madách Imre

Kedvesem betegen

szunnyad e hajnalon.

Nyugodj most szerelem,

szeress most nyugalom.

József Attila

Akkor csak éreztem,most el is gondolom,

hogy akik most születnek,

gyermekek,nemzetek,gondolatok,

azoknak a szabadságot kell választaniuk,

ha élni akarnak.

Hervay Gizella

Bajor erdőkön vándorok haladnak.

A bánathoz már egynek sincs szava.

De sóhajaik ég felé röpülnek,

kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek

s jó szél szárnyán elszállnak haza.

Wass Albert

De fellebb

Lomhább,búsabb és felségesebb.

Tóth Árpád

Tudod, hogy nincs bocsánat,

hiába hát a bánat.

Légy, ami lennél: férfi.

A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,

hiába hull a könnyed.

Hogy bizonyság vagy erre,

legalább azt köszönjed.

József Attila

réten ragyog a nap -

mit ér mindez, ha nem fonod

körém két karodat?

Percy Bysshe Shelley

Tudod, még sohasem voltam olyan boldog,

mint akkor, azon a reggelen,

Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük.

Ősz volt; de azért még sütött a nap.

A fákon piros és sárga levelek remegtek.

Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár.

Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.

Laren Dorr

Az egészből azt a

rejtezkedő langy titkot.

Az altató istent,

akit már gyanítok._

Illyés Gyula

Kerek szemekkel,

Gyerekszemekkel

Ámulni még, mint valaha,

Ha még lehetne,

Be jót tehetne

Szememmel egy vidám csoda.

Tóth Árpád

lecsonkolt többit

gyógyítgasd,ne engedd

önnön-gyilkosává válni

haza kell találni!

/,,,csak csendesen,mert vád alá vesznek,

jönnek janicsárék,kerék alá tesznek./

Jókai Anna

Nem irigyli ő a fecskét,

a cinkét, a rigót,

szitakötő táncol néki

s nagyhasú vízipók.

Zizeg a sás, leng a nádas,

járja a tavi-bál -

s este a Hold csak őnéki

furulyál, furulyál . . .

Zelk Zoltán

koppan a cipőd

és roppan a hátad

s lám most szteppelhetsz

magadban

új idők jönnek

s új melódiák

te mégis azt a régit

dúdolod könnyek között

halkan

Sárhelyi Erika

Keresni téged így indultam én is,

a mellemen átparázsló szívvel, vakon,

de tudtam, egyszer mégis megtalállak,

nem rejthet el a sötét két egy-fényű bolygót,

testvér-vonzású testet a kéken lehulló esti árnyak.

Juhász Ferenc

Máriától Veronikáig

Ívelnek a férfi-karok,

Veronikám,asszonyom,Lédám,

Én most álmodni akarok.

Ady endre

Eső szemerkél túl a falon,

zörög a zárt ajtón, ablakokon.

Házamba húzódván, mint a csiga,

alszom csak, nem álmodom.

Buda Ferenc

Kiszöktem. Ám űzött a herceg,

Veríték verte testemet,

A parkban mély árnyak hevertek

S ruhám pihés köd este meg.

A hallgatag tónál utólért,

S szivemben a vadul futó vért

Megállította hűs keze.

Riadtan néztem a tavon szét,

Hogy ring száz furcsa gnómhajóként

Távol lámpák fehér tüze.

Tóth Árpád

Már sokszor énekeltem rólatok,

Még többször is éneklek,szép csillagok

Én úgy szeretlek titeket!

Egy szebb világgal hiteget

Sugárotok.

Petőfi Sándor

Aggancsom rég elhagyám,

törötten ing az ágon.

Szarvas voltam hajdanán,

farkas leszek, azt bánom.

Ady Endre

Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,

Fogadd szívedre, nyájas olvasó,

Az út, amelyen jár, egyenes út,

S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;

Jókedvét, mint derüs, arany vetést

Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta

Humort, e harsány, zengő nevetést

Szívetek százszorozva verje vissza!

Tóth Árpád

Nézzük egymást a Nappal

(Most van lehorgadóban):

Két rokkant, öreg bajnok,

Leeresztett sisakkal,

Illendő tisztelettel.

Ady Endre