Versszöveg - lánc (fórumjáték)
Közös táncunk élvezem,
bár a tánc nem könnyű velem.
Kezdő lelkem botladozik,
mégis próbálj, táncolj velem!
/Sóti Zoltán/
Kezembe simul arcod,
két kagylójában megpihen,
érzem halánték lüktető selymét,
szemedre csókot lehel szemem.
(Helen Bereg)
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.
/József Attila/
Néhány apró kis mosoly,
ma már csak erre futja:
A kacagás hol gyöngyözik,
áruld el hát, ki tudja?
(Kormányos Sándor)
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
(Tóth Árpád)
Díjra korbácsolt versenyló,
Lázadásokban lobogó,
Csillag, dutyiba pillantó,
Gyönyörűm, te segíts engem!
/Nagy László - Himnusz minden időben/
titkokat súgtam Neked magamról
és hányszor meséltem meséket
reméltem egyszer majd megérted
(Komáromi János - Verselő)
Mária volt, csak egy szép női név
Ez másnak csak ennyit jelenthet
Mária volt, s nekem több ennyinél
Mert számomra ő volt a Kezdet.
A szó: szerelem furcsa világot rejt.
S én sejtettem csupán, e világ milyen lehet.
Ő eloszlatta minden kételyemet.
(Zorán)
(elnézést kérek, hogy dalt írtam)
Galambcsőrök csettennek
párizsi almafán,
délre úszik gyöngyfelleg,
madaram, vársz-e rám?
/Nagy László/
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek,
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,
(Shakespeare - Szabó Lőrinc fordítása)
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
/Arany János /
Kertész leszek,fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.../József A
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
(Ady E.)
Mióta ismerem, azóta számolom a perceket,
hogy együtt lehessünk ÉN, Ő és a SZERETET.
Egyetlen mosolya begyógyít minden sebemet,
két szép szeme mélye gyönyöröket rejteget.
/Alessandro/
Kastély parkjában két odvas farönk között
kopott pad áll, lábához ősz avarja költözött.
Zúzmarás szélű haldokló levélhalom
Fáradtan görög tova az utakon.
Magány jár a fák közt s csendes nyugalom.
(Helen Bereg)
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk...
/Jankovich Ferenc/
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
(József Attila)
Minden éjjel Téged várlak,
álmaimban Téged látlak.
Szeretném ha velem lennél,
megcsókolnál, s átölelnél...
/Alessandro/
Tavasszal megújul a természet
Madarakkal szárnyal a szerelem
Álmaimban láttam csak ily szépet
Kikelet a legszebb évszak nekem.
(Helen Bereg)
Ismerek egy öregasszonyt
igazat mondok, nem tréfát,
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.
(Zelk Zoltán)
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg kellett próbálni...
/Babits Mihály/
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Tüzesen süt le a nyári nap sugára,
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
A feladat: minden játékos egy versből egy-két sort (max. egy versszakot) idéz, oly módon, hogy a versidézetnek az előző játékos versidézetének az utolsó betűjével kell kezdődnie. Az idézet alatt zárójelben ki kell írni vers költőjének a nevét. Csak egész sorokat lehet idézni egy versből szóelhagyás nélkül!
Fontos! Egy játékos saját maga után közvetlenül nem következhet újra egy napon belül. Meg kell várni egy másik játékos hozzászólását vagy egy újabb napot, ha nincs másik játékos.
Jó játékot kívánok minden versszerető játékosnak!
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt...
/József Attila/