Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Verbális kontra tettleges bántalmazás fórum

Verbális kontra tettleges bántalmazás (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Verbális kontra tettleges bántalmazás

1 2 3
jún. 6. 14:57
Szakiskola. A gyermek nem adhd...nem magatartászavaros, hanem csinos, fegyelmezett, szorgalmas, szabálykövető.... úgy megverték a - nem pont ilyen - osztálytársai, hogy azóta nem engedem iskolába. Kikértem, hogy miből kell vizsgáznia és mikor. Az iskolának biztosítani kell, hogy biztonságos legyen ott lenni, urambocsá még tanulni is lehessen... nos ez itt nem ment.
jún. 6. 14:53
Előszőr oda kellene eljutni, hogy a családon belül mindenki elfogadja a gyermeket. Nem ezként nevezni illetve utalni, biztos az anya hibája ha a gyereknek elmaradása van. Egyszerűen elfogadni nem minden gyerek egyforma.
64. Főnix-50 (válaszként erre: 60. - Csikil4ny)
febr. 25. 22:32
Csikil4ny, teljesen egyetértek!
63. Főnix-50 (válaszként erre: 51. - Syria)
febr. 25. 22:28

Nem értek egyet. Ez egyenes következménye a mai modern nevelési elveknek. Annak, hogy a családokban senki nem ér rá a gyerekével foglalkozni, vagy azért, mert rengeteget kénytelen dolgozni, amitől ő lesz frusztrált. Vagy azért, mert nincs kedve, vagy fáradt a gyerekével törődni, leülni vele játszani, beszélgetni, mesélni, neadjisten, a gyerekkel együtt mosni, teregetni, elkészíteni a vacsorát stb. és közben beszélgetni.

Mert a szülők sem tudják a problémáikat megoldani, gyakran használják az agresszivitást, akár tettlegesen, akár verbálisan. Mert sokat ülnek a gyerekek a képernyők előtt (legyen az tv vagy pc), ahol nem az agresszivitás mentes kommunikációt tapasztalják rendszeresen. Amikor a felnőtt nevet azon, ha valakivel baj történik, akkor a gyerekektől se nagyon lehet más reakciókat várni.

És tudom, egyszerűbb a pedagógusokra ráhagyni ezeket a problémákat, de az óvónő, a tanító, a tanár csupán kiegészíti a családi nevelést. A nevelés alapját a család adja.

62. Főnix-50 (válaszként erre: 48. - Adhdszülő)
febr. 25. 22:19

Ezeket a terápia vezetéseket meg kell tanulni. tehát továbbképzésre, tanfolyamra kell menni, amit fizetni kell. Az óvod nem fizeti (általában), így az óvónő is inkább a saját gyermekére költi a pénzét.

Az, hogy valaki önszorgalomból utána olvas, az pedig nem elég ilyen problémák kezelésére.

61. Főnix-50 (válaszként erre: 46. - Adhdszülő)
febr. 25. 22:16
Az óvodák nem kötelezhetik a szülőt erre. Felajánlhatják, hogy keressék fel a nevelési tanácsadót, esetleg pszichológust, de ha a szülő nem akarja, akkor nem viszi el a gyereket.
60. csikil4ny (válaszként erre: 52. - Adhdszülő)
febr. 20. 18:20

Elsősorban otthon kellene nem bántalmazni lelkileg a gyereket, a társat, ehhez társulna a szabályrendszer, mert a gyereknek tudnia kell, hogy mit szabad és mit nem. S még akkor is a jól nevelt gyerek viselkedése is átfordulhat verbális, de akár fizikai agresszióba.


A másik fele a dolognak, amit itt a fórumon megfigyeltem: a gyereket kell megtanítani önvédelemre, mert egyrészt nem állunk mindig mellette amikor atrocítás érheti, másrészt abból, hogy anyuka/apuka leordítja a bántalmazó gyerek fejét mit szűrnek le a gyerekek? Semmiképpen nem azt, amit mi szeretnénk elérni.

59. syria (válaszként erre: 58. - Trapiti)
febr. 20. 07:54
Én sem. Akkor se, ha lenne hátra 40-50 évem. :(
58. trapiti (válaszként erre: 57. - Syria)
febr. 19. 18:00
Ami a gyerekeken csapódik le az sajnos mind "csak" tünete egy nagyon beteg társadalomnak. Nem hiszek benne hogy a mi életünkben megváltozik.
57. syria (válaszként erre: 54. - Trapiti)
febr. 19. 17:51

A helyzet brutálisan reménytelen. :(

Miért természetes, hogy a tanárok, szülők napi szinten aláznak meg gyerekeket??? (Azért, mert túl vannak hajszolva, teljesíthetetlen, ráadásul értelmetlen feltételeket támasztanak minden munkavállalóval szemben a munkahelyek legalább 65 %-án.)


Lehet erről otthon beszélni, de mi haszna, ha az eredmény kimerül a verekedő iskolatársak videózásában?

56. kacsa118 (válaszként erre: 53. - Insecure)
febr. 19. 16:49
És nem, nem a másságot nem tolerálom, hanem a verekedést.
55. kacsa118 (válaszként erre: 53. - Insecure)
febr. 19. 16:45
Komolyan azért tartasz önzőnek, mert megvédem a gyerekem? Szerinted normális 4 évesen ez a fajta viselkedés?
54. trapiti (válaszként erre: 52. - Adhdszülő)
febr. 19. 15:23
Az Az igazsag, hogy lehet errol - es kell is - otthon beszelni. DE! Az iskola (es nem egyes kiveteles tanarok, hanem rendszer szinten Az osszes iskola, igazgatok, tanarok) es a tarsadalom egyuttmukodese nelkul nem megy. Evekig-evtizedekig tarto komoly, es kitarto munka eredmenyekent lehet egy tarsadalmat olyanna formalni ahol nem resze a mindennapoknak egymas szekirozasa. Az egesz sokkal atfogobb annal minthogy a szulo otthon elmondja, hogy fontos a tolerancia. Gyakorlatban latjuk hogyan mukodik ez egy olyan tarsadalomban ahol ennek evtizedes hagyomanya van. De amig Mo-on meg mindig arrol folyik a diskurzus hogy lehet-e verni a gyereket "nevelesi cellal" es teljesen termeszetes hogy tanarok, szulok napi szinten alaznak meg gyerekeket addig remenytelen a helyzet.
53. insecure (válaszként erre: 52. - Adhdszülő)
febr. 19. 14:21
Most olyan szülőket "talált" meg ez a felvetésed, akik gyerekként ugyanúgy nem tolerálták a másságot, mint ahogy most is csak az érdekli őket, hogy a saját érdekkörükkbe tartozó személy ne rúgja fejbe egy négyéves. Ezek az önző szülők nevelik azokat a gyerekeket akik majd bántják az eltérőt. Holott ő csak egy papírt vett el.....
52. adhdszülő (válaszként erre: 50. - Csikil4ny)
febr. 19. 13:59

Otthon kell elbeszélgetni róla, hogy mi az a lelki bántalmazás. Hogy a szavak mennyire tudnak fájni a másik embernek. Elmondani, milyen fontos az empátia, hogy a másik érzéseivel is kell foglalkozni, nem csak a sajátunkkal. Szituációkat átbeszélni, elmesélni egy történetet és tisztázni, abban a szituációban vajon ki mit érezhetett, stb.

Tudok olyan pedagógust, ahol zéró tolerancia van a szóbeli bántalmazásra is, már első osztályban tartott órákat, amikor erről beszélgettek. Nagyon fontos a gyerekek érzelmi nevelésében ez. Otthon is mindenhol foglalkozni kellene vele és minden tanárnak figyelnie kellene erre is.

51. syria (válaszként erre: 38. - Kacsa118)
febr. 17. 16:03
Nem csodálkozom. Ez egyenes következménye annak, hogy nincs elegendő szakképzett, MEGFIZETETT, FRUSZTRÁLÁS NÉLKÜL dolgozni képes óvoda/iskola pedagógus.
50. csikil4ny (válaszként erre: 39. - Adhdszülő)
febr. 16. 18:34

Milyen módszereket javasolsz?


Jó ötlet beszélni róla, csak az én tapasztalatom az, hogy miközben ezen eltémázgatunk, addig a gyerekek egymást akár öngyilkosságig hajszolják.

49. adhdszülő (válaszként erre: 39. - Adhdszülő)
febr. 16. 14:48
Beleírattam ezt is a cikkbe, remélem így már nem lesz annyira sarkított a problémás gyerekekre. Minden gyereket érinthet ez a téma.
48. adhdszülő (válaszként erre: 47. - Kacsa118)
febr. 16. 14:44
Nincs megkötve a kezük, nekik is tenni kellene valamit a gyerekekért (mindegyikért). Például vannak viselkedésterápiák, amiket be lehet vezetni az óvodában, ki kell ismerni a gyerekeket. Vajon ennél a gyereknél mi fokozza a "lila ködöt", hogyan lehet elvonni ilyenkor a figyelmét, mi oldja a feszültségét. Vannak trükkök. Vannak óvónők, akik hajlandóak ezekkel foglalkozni, és persze akik nem. Pedig átlaggyereknél is sokszor jól jönnének ezek a kis praktikák. Szerencsére egyre több a fogékony pedagógus, de még így is nagyon kis számuk érti, érzi, ilyen szituációkban mit érdemes csinálnia, hogy jobb legyen az egész csoportnak.
47. kacsa118 (válaszként erre: 46. - Adhdszülő)
febr. 16. 14:22
Igen, küldték őt, onnan a diagnózis, csak a szülőket pont nem érdekli. Hordják amire kell, de az édeskevés. A gyerek, ha épp jön a lila köd, őrjöng, dobálja a bútorokat, üti a társait stb. Az óvóda közli, meg van kötve a kezük.
46. adhdszülő (válaszként erre: 45. - Kacsa118)
febr. 16. 14:16

Ha a szülők nem tesznek semmit a gyerekért, az óvodának kell, kötelezhetik a szülőket, hogy vigyék el vizsgálatra, tanácsadóba, pszichológushoz.

Nem tudom ez esetben az óvoda lépett-e például, nevtanba küldték-e a gyereket, fejlesztést előírtak-e neki, csinálták-e a fejlesztést a gyerekkel, vagy hogy amúgy honnan van diagnózis. Jártak-e egyáltalán szakembernél?

Szóval a konkrét esetre nem tudok mit mondani, mert sokismeretlenes egyenlet.

45. kacsa118 (válaszként erre: 44. - Adhdszülő)
febr. 16. 14:09
Nálunk a szülők szarnak rá (már bocsi a megfogalmazásért). Közölték, csináljanak a gyereküknek egy külön szobát az óvodában. Anno, mikor az első incidens történt, és próbáltam beszélni a szülőkkel, akkor kb közölték, hogy a fiam a hibás, miért vette el azt a papírt az ő gyereküktől. Így azért valljuk be nehéz toleránsnak lenni. Mert a szülők ezt elvárják, hogy mindent elnézzünk a gyereknek, de közben egy hangyányit sem együttműködőek. És bizony azt, hogy hogy 4 évesen fejberúgja a társait nem fogom tolerálni akár adhd-s, akár nem.
44. adhdszülő (válaszként erre: 43. - Kacsa118)
febr. 16. 14:05

Köszönöm, hogy megkérdezted.

Nem kell tűrni, de megértéssel kellene hozzáállni. Meg kell hallgatni a gyereket, a szülőt. Érdeklődni, mit tesz a helyzet javítása érdekében, nem rögtön rossz szülőnek elkönyvelni. Vannak ilyenek is, elismerem, akik lépnek semmit, de nagyon sok szülő minden követ megforgat, mindent megpróbál, mégis rossznak vannak elkönyvelve. Az adhd nem nevelési hiba, az egyik legnehezebb anyaként azzal élni, hogy mindenki engem hibáztat mindenért. Hallgasd meg a verekedő kisfiú anyukáját! Sokszor már azért hálásak, hogy valaki nyit feléjük, nem csak a villámokat szórják a szemükkel a hátukba. A legrosszabb, ha a többi szülő összesúg, összefog és minden tárgyalás, átbeszélés nélkül indul el a hadjárat a gyerek ellen.


Az én gyerekem nem verekedős, inkább magába forduló és szorongó, és őt is verték és harapták óvodában.

Első körben érdemes az óvónővel elbeszélgetni. Ő tud jobban informálni a gyerekről és a szüleiről. Ő tudja, hogyan állnak a problémához, lehet-e velük összedolgozni, hogyan lehet velük kommunikálni. Ő tudja azt is elmondani, hogy az óvoda hogyan tud segíteni.

Én így tettem pl. egy harapdálós kislány miatt. A szülőkig végül el sem jutottam, mert megtudtam, hogy dolgoznak a problémán. A saját gyerekemmel átbeszéltem a dolgot, ha látja, hogy érik a baj a gyerekek között, inkább maradjon ki belőle.

A másik esetben egy olyan gyerek volt érintett, akivel nem volt különösebben sok probléma, de valamiért az én gyerekemet előszeretettel bántotta. Első körben jeleztem a tanár felé. Aztán mikor többször előfordult, volt, hogy én is megkérdeztem a kisfiút, hogy miért csinálja. Halkan, kedvesen. Nem nagyon tudott válaszolni. Aztán megkértem, hogy ha lehetséges, akkor ne bántsa a gyerekemet, mert ő mindig rendes vele és nem ezt érdemli cserébe. Nem fenyegettem, hanem szépen megkértem. Ez is hatott. Persze ez sem működik minden gyereknél. Fenyegetőzni nem szabad, mert egyrészt nem etikus felnőttként megfélemlíteni egy gyereket, másrészt pedig olyan lavinát tud elindítani két szülő közt...


Mindkét félnek nehéz.

43. kacsa118 (válaszként erre: 42. - Adhdszülő)
febr. 16. 13:12
Ezt értem, és igazából megértem. Azt viszont valahogy soha senki nem mondja el, hogy a többi gyereknek amúgy hogy kéne vele viselkednie? Igen, elkanyarodok a témától, bocsánat, de tényleg érdekel. Egy iskolásnak már csak-csak el lehet magyarázni, de pl egy ovisnak? Vagy csak tűrjük, hogy püföli a többit, ha épp olyanja van?
42. adhdszülő (válaszként erre: 40. - Kacsa118)
febr. 16. 12:00

Abban vagyok érintett és nagyon felgyűlt bennem minden idegesség, amikor leírtam a gondolataimat.

A szándékom ennél szélesebb volt.

41. adhdszülő (válaszként erre: 20. - Smirnoff)
febr. 16. 11:53

Én nem teszek a gyerekemre! Nem tudom ezt honnan veszed és hogy merészelsz egy ilyet leírni valakinek, akit nem is ismersz! Ez téged minősít. Nem tudom, te láttál-e már gyereket, láttál-e már például speciális nevelési igényű gyereket! Vagy csak általánosítasz, hogy minden SNI-s mögött egy őt leszaró család van, akik elrontották? Hát elhiheted, rengeteg SNI család sorsát követem és nagyon sok helyen a lelküket is kiteszik a gyerekükért, gürcölnek, hogy legyen pénz a fejlesztésekre, amiket maguknak kell kijárniuk, mert az állam képtelen az előírt fejlesztéseket biztosítani. Szóval a munka után rohannak a fejlesztésekre, amiket maguk finanszíroznak, mindent elolvasnak az interneten, mit tehetnek még a gyerekükért, szeretik, nevelik és küzdenek vele, mert sokszor minden egyes nap egy küzdelem a gyerekkel és ÖNMAGUNKKAL is, hogy okosan csináljuk, amit a sors adott. Nem is tudod te, hogy miről irkálsz, mert ha tudnád, nem írtál volna ilyen egy anyának, akiről tudod, hogy adhd-s gyereket nevel! Téged is nagyon "elqrt" valaki vagy a sors, ha már ezzel a szóval dobálózol. Hát köszi.


Igen, az életem egy küzdelem. Küzdök magammal, a gyerekemmel, a pénzhajhászással, az általánosító, értetlen emberekkel, az iskolával, a többi szülővel vég nélkül! Sok mindent sikerült már elérnem, de még mindig sok az értetlen ítélkező. Néha alegnehezebb az ilyeneket lenyelni, mint amiket te is írsz. Légből beszélsz olyanokról, amiket nem ismersz.



"Amúgy közelről láttál már gyereket?"

Fogadok, hogy neked nincs. Olyan okos vagy, mint általában azok, akiknek még nincs is gyereke és valójában nulla tapasztalattal fröcsög másokra. Majd megtudod, miről beszélek, ha lesz.

40. kacsa118 (válaszként erre: 39. - Adhdszülő)
febr. 16. 11:42
Ezzel abszolút egyet kell értsek, igen, kicsit félre ment, valamiért számomra is az jött le, hogy az adhd-s gyerekekről van szó.
febr. 16. 11:39

Sokan kényelmesen félreértették, amit írtam.

A cikkben nem az én gyerekemről írtam, csak már felgyűlt bennem az ideg. Az enyémet csúfolni szokták, de az rajtam kívül senkit nem érdekel...


Eleve nem az adhd-s gyerekekről írtam!!!!

Hanem azokról a gyerekekről, akiken könnyen lehet fogást találni. Lehet az a gyerek

- kövér

- vékony

- rövidlátó

- pösze

- dadogós

- szegény, rosszulöltözött

- diszlexiás

- adhd-s

- alacsony

- magas

- valamiben más, mint a tömeg



Nem azt írtam, hogy pártolom az erőszakosságot, hanem azt, hogy azt komolyan veszik, közben pedig a verbális erőszakot is komolyan kellene venni! Egyre több gyerek boldogtalan, kitaszított, egyre több tini lesz öngyilkos! Az internet teret ad arra ráadásul, hogy szegény gyerekeknek otthon se legyen nyugalma. Akiket ott is zaklatnak, azokat ez iskolán kívül is kísérti.


A cikket azért írtam, hogy beszélgessünk arról, hogy igenis komolyan kell venni a szóban történő bántalmazást IS!

38. kacsa118 (válaszként erre: 37. - Syria)
febr. 16. 08:39
Igen, az. És ne csodálkozzunk, ha az ilyen gyerekeket szívatják a többiek. Mert nekik nincs más, vagy tűrik, hogy üssék őket, vagy visszavágnak.
37. syria (válaszként erre: 36. - Kacsa118)
febr. 16. 08:16
Elég szomorú, hogy már a kicsikben ennyi kezeletlen agresszió, feszültség van.
1 2 3

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook