Verbális kontra tettleges bántalmazás (beszélgetős fórum)

A gyerekeknél kegyetlenebb lény nem sok van.

Engem is csúfoltak abban a régi szép időben, amikor a 30-40 fős óvodai, iskolaközösségben jó, ha hárman voltunk szemüvegesek. (Manapság nyerő, ha ekkora közösségben csak a fele szemüveges.) Csupán azért, mert „mások” voltunk, mint a túlnyomó többség.

Örülök, hogy nincs iskoláskorú közeli hozzátartozóm.

Mit lehet várni gyereknevelés területén a többségében agyonhajszolt, megélhetési problémákkal küszködő szülőktől; a NAT-tól megnyomorított tanároktól?

ne a tanároknál keress!

egy nagy pofájút találjon.

meg a sráccal barátkozz össze! lógjatok nálatok! "jófej" vagy meg láttad is.

kérd el a tel számát!

Én is ilyen voltam. A "kicsiket" védeni kell.

A szemét klikkesedés igaz. Bőven. Azzal nem lehet mit csinálni.

Én sokat voltam cikizett, de beláttam, hogy kapafog vagyok, viszont te segg hülye, és gyilkosan néztem eléggé, h ne üssenek meg. Nagyon pici voltam. A két tornásszal egy magas, egy súlyú. Nagy pofám viszont volt, elviszem a balhét.

Bíróság? Soha nem tettem olyat, ami miatt félnem kellene. Nincs miért felnyomjak.

Ha beszélsz minden nap egy gyerekkel, akkor nem "hirtelen" megütött valakit. Én régen apám vállát csepültem.

Kb. minden nap vele játszottam.

Én minden nap megkerdezem a kislanyomat aki egy 20kg-os 8eves kislany kis szikid,visszahúzódó lélekkel,hogy nem bántott e valaki,nem csúfol e valaki és biztosítom róla,hogy ahogy ilyen van szóljon mert én megvédem,mivel tudom,hogy Ő nem képes erre.

Nekem nagy felelmem is ez,hogy egyszer “kikezdenek”vele és nemtudja magat megvedeni,ezert ha nagyobb lesz beiratom Önvedelemi tanfolyamra.Nem azt mondom,hogy verekedjen.Annak nagyon ellene vagyok de igenis a mai vilagban nagyon fontos,hogy megtudja egy gyerek vedeni magat.Én mindkettőt erre nevelem.

Egyszer történt,hogy csúfolta őt egy kislány.Pont pechje volt a lanynak mert mentem a lanyomert es nem vette eszre a kislany,hogy ott vagyok mire beszólt neki megint.Aztan elő bukkantam kikerekedtek a szeme es megkertem h ismeteld meg legyszives mit mondtal?

Erre semmi valasz.Azota is beken hagyja.Ez egy szerencses helyzet volt.Ez a kislany sajnos olyan csaladbol szarmazik,hogy 7evesen mar egyedul jar-kel es a kocsma elott tölti a nyari szunetet a szüleivel.Szóval sajnos itt nincs neveles.Sajnalom is szegenyt.

"valahogy az emberbe van kódolva, hogy bántsa azt, aki gyengébb vagy aki más"

Ilyet ember nem mond.

De az sem egészen normális, mikor egy gyerek szó szerint ugrál az asztal tetején, és közli, hogy megteheti, mert van igazolása, hogy ADHD-s. Valahol a középúton.

Egy beszólós banyával nem kell foglalkozni.

Egyik nagyanyám olyan megalázó módszerrel "nevelt" az iskolában, hogy a szavam elakad felnőttként. De tegyük hozzá, akkoriban ott az iskolában nagykéssel hadonásztak a cigány gyerekek, és simán a torkának nyomták. Én azt mondom, szerencse, hogy ennyi szabályozás nem volt. Kivette a kezükből ész és fizikai fölénnyel, aztán tarkón b'ta őket, majd leültek.

Megértem, ha ez a generáció nem érti az ADHD-t.

Volt egy osztálytársam (előtte ovistársam), aki szó szerint fel-le mászott a padon amíg verset mondott. Még nálunk (30+néhány) sem volt "divat"az ADHD, se más, de szerencsére nagyon jó tanítónőnk volt. Ez a fiúka érteles, és most már sikeres. Állandóan pakolt, ment keze-lába, mert semmi nem kötötte le.

DE a bántalmazás az más. És nem fogom sajnálni az elkövetőt. Ha gyerek aki csinálja, kell vele beszélni, és piszok nehéz, ha az alma elgurult a fától. Viszont soha nem ő a sértett.

"valahogy az emberbe van kódolva, hogy bántsa azt, aki gyengébb vagy aki más"

Te fordítva vagy bekötve. Se nem farkasok, se nem sakálok neveltek, mert ott több a törődés.

"Megesett, hogy ilyen "problémás" gyerekre rendőrt hívtak, amiért meglegyintette az osztálytársát, megfenyítették, megfenyegették kirúgással, a szülőket behívták, megalázták. "

Amiért rendőrt hívnak, az nem "meglegyintés", hanem súlyos testi sértés, és amiért a most már nehézkes eltanácsolást legyezgetik az a megismétlődött bántalmazás. Nehogy már egy másokat verő kölyök lelkértől kelljen sírni, miközben nem lehet őt még MEGLEGYINTENI sem, nemhogy el'csázni istenesen, amit megérdemelne!

"Nekik az a lényeg (tisztelet a kivételnek), hogy a hatalmas tananyag le legyen adva"

Mert mit kellene tennie? Kijavítani az elqrt kölyköket? Nevelje a tanár, mert te teszel rá otthon? Ja, a te nevelésedben az 1. pont... Ügyes.

"Tedd meg, hogy leülsz és elbeszélgetsz a gyerekeddel, hogy őt gúnyolják-e, hogy ő szokott-e másokat csúfolni!"

Amúgy közelről láttál már gyereket?

Sokféle gondolat cikázott a fejemben olvasás közben. Aztán megláttam a nick nevedet, és rájöttem, hogy sorstársak vagyunk :)

A cikk nagy részével egyetértek: a gúnyolódások sok esetben olyan mély sebeket hagynak, hogy a legközvetlenebb, legbarátibb szülői kapcsolat mellett is öngyilkossági gondolat merül fel egy kiskamaszban.

De, hogy a tettlegesség se mindig marad valódi következmény nélkül: a negyedikes lányomat - aki neveltetéséből és természetéből, na meg családi hátteréből adódóan - rendkívül elfogadó, sosem csúfolódik, nem provokál, egy fiú osztálytársa kővel fejen dobta. Eredmény: én pánikban rohantam érte a suliba, onnan a kórházba, ahol 2 órát vártunk - a srác meg év végén - természetesen - 5-ös magatartásjegyet kapott ... Bocsánatot se kért. Ismerem anyukát: nem gondolom, hogy szégyellte magát a fia miatt/helyett!

Szóval, kedves szülők: szerintem csak egyet tehetünk. Teljes vállszélességgel álljunk továbbra is csodás kis gyerkőceink mellett! :) A többieket megváltoztatni úgysem tudjuk.