Velem van baj, vagy a világ ilyen? Valami nem stimmel... (beszélgetős fórum)

Az már egy elég magas szint, amikor mindenkit szeretünk... :)))

Addig pedig...

A társadalom nem nézi jó szemmel ha valakinek van önbecsülése, mert akkor az öröm természetes következmény.

Az örömteli ember pedig féltékenységet ébreszt sokakban.

Ez egy kollektív program.

Még ha nem is mondja ki, érezni lehet hogy nem partner. Ellenséges lesz. Mert irigy. És mert "szembesíted" azzal, hogy ő nem becsüli önmagát. Pontosabban, érezni fogja hogy ő sehol nincs hozzád képest. És megsértődik.

Tehát, amikor elkezded szereti önmagad, meglepődsz, hogy mennyi ember nem szereti önmagát.

Szépen lassan kinyílik a szemed, kivirágzik az intelligenciád.

És így válsz szépen kívülállóvá.

Tudod miért igaz?

Mert én is tapasztaltam.

Egy hihetetlen figyelmes, segítőkész igazgatóm volt. Még néven is szólított. Emberséges volt.

Mindenki nyalakodott neki, mert félt tőle.

Csak azért, mert jogos elvei voltak és azokat megkövetelte.

Aztán összefogtak ellene és kipenderítették.

Szó szerint pezsgőt akartak bontani, ünnepelni.

Én pedig csendben dolgoztam és nagyon sajnáltam.

Mindenre odafigyelt. Hát ennyi.

Vagy éppen az irigykedik, aki kisebbnek érzi magát a szituációban.

"Legjobb védekezés a támadás."

Bizony vannak hierarchiák.

Oké, értelek, csak ezt most elég nehéz írásban kifejteni, hogy mit is jelentett ez a rész. De megpróbálom:

Az, hogy ha rámosolyogsz a világra ... Nem azt jelenti, hogy sosem fogsz negatív viselkedéssel találkozni, hanem azt, hogyha eleve leírod a világot és az embereket, vagy többségüket, akkor ez átsugárzik rajtad és nem mosoly lesz a következménye.

Nem csak bután vigyorognunk kell a világra és azzal minden meg van oldva, de az első fontos pont a belső és a külső békéhez. Az a másik, hogy ha látom valaki viselkedésén, hogy most éppen nem a harmónia és a pozitív gondolkodás hajtja, akkor nem leszek naív, hogy elég lesz ha én pozitívoskodok.

Mi van benned a világról alkotott elképzelésedben? Hogy igazságtalan és rengeteg benne a rossz? Akkor ezt fogod csak észrevenni és még ki is provokálod, hogy igazad legyen.

Míg ha benned béke van, akkor ezt fogod sugározni és az igazàn negatív emberek és reakciók egyre jobban el fognak kerülni, mert nem tudnak veled mit kezdeni.

Sok mindent ki kellene ehhez még fwjteni, hogy részletesen lehessen látni, hogy miért is működik így, de aki kipróbálja, az megtapasztalja.

Tudod hol volt az első pont? Hogy a főnöknő mindenkit szapult már az elején.

Ezután tőle korrektséget már nem is várnék. Ez intő jel volt. Már az első pillanatban. Persze az ember könnyen hitegeti magát, hogy majd velem más lesz, mert én milyen korrekt vagyok.

Ha látod a saját szemeddel, hogy a főnököd ilyen, akkor szinte kiszámítható a negatív következmény.

Amúgy meg nem az volt a te helyed. Azt kellene megtalálnod. Addig lesznek kellemetlen kollegák és főnökök. Ezért vagyunk az életünk alakulásának minden pontjáért felelősek.

Mi volt hülyeség abban, amit írtam?

Továbbra is tartom: a sikertelenségedért (legyen az az élet bármely terültete) Te vagy a felelős. Ugyanúgy, ahogy a sikereidet is csak magadnak köszönheted.

Ha az egész világon egyetlen embert nem tudsz találni, akit barátodnak érezhetsz, akkor ne erőltesd. Ha viszont annyira elkeserít ez a dolog, hogy még fórumot is képes voltál indítani miatta, akkor tegyél is érte és ne kifogásokkal gyere folyamatosan.

Talán nem is azért nem találsz barátokat, mert Neked senki nem "felel meg", hanem azért, mert a kisugárzásod miatt senki sem baráti szándékkal közelít Hozzád. Hmmmm?

picit más ügy, de valahol kapcsolódik a témához.. hogy az emberekkel baj van.. és akár mennyire mosolygunk a világra az nem biztos hogy visszamosolyog. Egy mai cikk:

"Az emberek félnek. Megdöbbentő adatokat mutat az ELTE társadalomtudományi karának módszertani kutatóközpontja által végzett felmérés, amiben 1150 fővárosit kérdeztek az életminőségről. Kiderült: a legnagyobb problémát a rossz közbiztonság jelenti.

A nehéz anyagi helyzetben lévők, a 65 év felettiek és a legfeljebb nyolc általánost végzettek érzik magukat a legkevésbé biztonságban. A megkérdezettek 54 százaléka szerint az elmúlt két évben nem változott lakóhelyükön a közbiztonság, 18 százalék szerint romlott.

Vidéken sem jobb a helyzet: Jászladányban például alig van olyan ház, ahová még nem törtek be. Visznek a tolvajok mindent, ami mozdítható: háztartási és földműveléshez szükséges gépeket, terményt, jószágot. Kevés a rendőr, és a betörések legtöbbje felderítetlen marad.

Persze az, hogy ki milyennek érzi a közbiztonság helyzetét, eléggé szubjektív. Elkészült viszont az ország bűnügyi térképe: az új, interneten keresztül elérhető alkalmazás különböző típusú bűncselekményeket jelenít meg, akár utcára pontosan lebontva. Megdöbbentően sok személy elleni erőszakot mutat

a térkép."

vannak dolgok, amikre mondtam lejjebb, hogy nem biztos, hogy tehetünk róla.. vagy befolyásolhatjuk.. max akkor, ha egy lakatlan szigetre költözünk..

mondok egy példát saját tapasztalatból. Kérlek mond meg, hogy naiv voltam, vagy előítéletes? Szerintem egyik sem. Próbálkoztam...

Már hónapok óta állást kerestem. Majd valami "csoda" folytán olyan munkahelyet találtam, amire azt gondoltam, IGEN, ez a nekem való. Családias, nyugis.

a főnökasszony határozott volt, és őszintének tűnt.Jelszava volt, hogy bár mi bajom van, rögtön beszéljük meg, mert csak úgy lehet együtt dolgozni.../közben azt is mondta, hogy akiket idáig felvettek, sírva mentek el, nem bírták az iramot, stb stb/ Viszont fura volt az is, hogy a kollegináról sok rosszat mondott. Meghallgattam, majd raktároztam és nyitott szemmel és füllel jártam. A takarító nő is azt mondta, xy-al vigyázzak, nem olyan amilyennek mutatja magát. Ezt is elraktároztam... Eltelt egy hét, nem történt semmi. Kérdezte a főnökasszony, mi a véleményem. Mondtam neki, hogy semmi rossz tapasztalatom nem volt eddig, mindenbe segített. Nézett rám, majd megint el kezdte mocskolni, szó szerint. Következő héten nagyon összevesztek. a lány nekem sírta el magát, milyen a főnökasszony, stb stb..Én voltam a póstás közöttük, szóba sem álltak egymással... Közben amit feladatot kaptam, abban félretájékoztatott a kollegina..direkt.. Második héten kérdezi a főnökasszony, nah? mi a tapasztalatom? Mondtam neki, hogy velem ugyan olyan kedves mint volt, bár igaz, hogy ebben a feladatban problémák adódtak, de megoldottuk. Megint elkezdte mocskolni, hogy ő nem hiszi, hogy én szimpatikus lennék neki stb stb.. A következő héten újra nagyon jóban lettek, és mindketten szó szerint ellenem fordultak. Akár mit csináltam, nem volt jó. Akkora már világos lett, hogy ők egymásnak vannak teremtve, nekik az az életük, hogy kicsinálják az új harmadikat. És ezt még élvezték is. Mondtam a lánynak, hogy én nem nagyon értem, mi folyik itt. A főnökasszonnyal már nem tudtam beszélni egyáltalán, nem volt hajlandó! Még mindig nem értettem, hogy ugyan mi bajuk van. e már nagyon elegem volt és elmondtam a véleményemet, hogy ami itt megy az nem fehér embernek való...Majd jött a karácsony, mondta a nő, hogy jövőre ugyan itt...téli szünet. Addigra viszont teljesen kibuktam, sírva mentem én is haza esténként. Januárban, azelőtti este hogy másnap kezdtünk volna, írt smst, hogy még ne menjek be dolgozni, nem kezdünk, de a fizetésemért igen. Akkor már tudtam, hogy itt a vége. Az őszinteség.. ugye... Ekkor felhívtam a lányt, hogy mondja meg nyugodtan, hogy ugye ez az sms azt jelenti kirúgtak? Azt mondta, hogy ő nem tud semmiről semmit, ő kilépett, már nem is fog menni dolgozni.../decemberben az orrom előtt írta a papírokat, és elvileg én jöttem a helyére/

Aznap, amikor bementem a fizetésemért, a főnökasszonyt próbáltam többször hívni, de nem vette fel..ellenben egy ismeretlen lányka igen..

Mondtam neki, hogy kit keresek, mondja, hogy nincs bent, tárgyaláson van.. mondom, mióta vagytok nyitva? xy napja.../mikor ugye azt írta, még nem nyitnak, ehhez képest de/

Mondom, akkor rendben, az én borítékom vár az asztalomon, ami úgy tűnik, már a tiéd.. letettem, majd összekészültem,és bementem... a lányka nyitott ajtót.. kezet fogtunk, mondtam neki, hogy részvétem.. az én helyemen ülsz.. szegény nézett nagy szemekkel.. majd a volt kollegina is előkerült, aki se köpni se nyelni nem tudott, ahogy meglátott... csak annyit mondtam neki, hogy gratulálok, boldog új évet.

Eljöttem.

Nem feltételeztem senkiről semmit, próbáltam a saját tapasztalataimra támaszkodni ami ért abban az EGY HÓNAPBAN. Azt akit mocskoltak, megvédtem, mert nem éreztem jogosnak. Hisz nem is úgy viselkedett. Aki pedig azt mondta, hogy a tisztesség és a becsület mindenek felett, arról kiderült, semmivel sem jobb.. mindketten megkeseredett emberek, elcseszett élettel.. én meg boldog párkapcsolatban voltam már akkor is..

ők bár mocskolták egymást, összetartottak.. mert kényelmes volt. A lehető legjobb dolog történt velem, hogy kirúgott, mert én is ilyen lelkileg megviselt ember lettem volna ott pár hónap alatt...dolgoztam rajta, hogy elfogadjanak, de csak egy darabig.. amikor azt láttam hogy lehetetlen, feladtam.. minek?

Bocs,de nyitottál egy fórumot,ami eléggé filozofikus témát feszeget,erre kiderül,hogy az egész arról szól,hogy hisztizel,mert egy cimbid nem úgy viselkedik ,ahogy te elvárnád????

Ez most komoly??:))))

Mondhattad volna hogy ez a gondod,akkor mást írok.:)

Figyu,hívd fel,és mondd meg neki ,mekkora tahó,hogy arra se méltat,hogy telefonáljon.

Én ezt tenném,és tuti nem az egész világra haragudnék ,egy seggfej miatt.

Mire gondolsz? Áthívnak kajálni, és ott kifizettetik veled amit eszel?

Ha úgy érzed, hogy kihasználnak, az gáz. Akkor azt ott el kell felejteni, és nem rugózni rajta.

Én ennek következtében mindig csak annak adok bármit, akitől nem várok cserébe semmit. Kötelességből vagy szívességből soha. Akinek meg így adok, az sosem élne vele vissza.

ez egy darabig működik..

erre szoktam mondani, hogy próbálkozom... de amikor a vetett mag nem talál táptalajra, akkor azt mondom elég. kifogytam.. nincs több.

és itt nem a vendégek hívásáról van csak szó :)

- amikor csak te keresed a másikat

- amikor csak téged érdekel mi van vele

- amikor csak te segítesz, de amikor neked lenne rá szükséged akkor eltűnik...

stb stb

ez tulajdon képen egy természetes rosta, amiben kihullanak azok, akik nem oda valók

Egyébként én már saját magamon is többször tapasztaltam azt, hogy ha jó a kedvem, és vidám vagyok, akkor előbb veszem észre magam körül a vidámakat, és előbb kerülök velük kontaktusba egy átlagos hétköznapon is. Több pozitív visszajelzést kapok. Ez azért lehet így, mert azokat veszem észre. A többiekre pedig legyintek, vagy tudomást sem veszek róluk.

Ha éppen magam alatt vagyok, esetleg feszült, pokróc, akkor meg pont az ellenkezője történik meg velem. Magam körül az ilyen hangulatú embereket veszem észre, látom meg, és reagálom le. És én vagyok, akire a boldog ember észrevétlenül legyint!