Ha valaki álmában járkál, valami nem stimmel nála? (tudásbázis kérdés)

Attol fugg mennyi idos.

Egy felnott embernek a legzofuknciojan es szemmozgato izmain kivul minden masnak ki kellene kapcsolnia.

A kisebb fiam évekig alvajáró volt, már kinőtte.

Egyébként teljesen egészséges, és az is volt mindig.

Ez nem betegség.

Mostanában olvastam valahol egy Dokitól,( csak már nem tudom hol) hogy nem betegség.Hát nem tudom. A Lányomnak volt, de kinötte.

Elvittem orvoshoz, azt mondta a steressztQl volt

Neki-és megmondom öszintén volt benne nem kis igazság..

Jobbulást kivánunk Neked és Mindenkinek :)

Zsuzsa88!

Kb 15 évvel ezelőtt kezdődtek nálam is ilyen tünetek.Volt, hogy az egész tudatkiesés percekig, de volt, hogy órákig tartott.Mikor kitisztultam tele voltam kék-zöld foltokkal, de olyan is volt, hogy az utolsó emlékem az volt,hogy süt a nap, és mikor kitisztultam a várostól elég messze a vasuti sinek közt sétáltam.Orvoshoz fordultunk természetesen,mert aggasztó volt,és féltem is, hogy esetleg valami visszafordíthatatlant is teszek.Na nem húzom az időt, a doki lebenyi epilepsziát, azaz Temporalis epilepsziát állapított meg.Feltétlen menj orvoshoz,mert a tüneteid kísértetiesen hasonlítanak az én tüneteimhez.Megnyugtatásodra,mára elég szépen sikerült visszaszorítani ezeket a rohamokat gyógyszeresen.Még mindíg előfordulnak,de most már csak inkább éjszaka, és akkor ha valamin nagyon bestresszelem magam.Így is csak kb. 2-3 havonta egyszer.Ha esetleg többett is szeretnél tudni róla, kérdezz nyugodtan,ha tudok válaszolok.

Ritkán járok álmomban, legtöbbször "csak" beszélek, de az utóbbi néhány alkalom, mikor jártam egyet, anyumék nem vették észre rajtam, hogy alszom. Tehát teljesen értelmesen kommunikálok velük, BESZÉLGETÜNK is, rájuk nézek, mikor beszélek hozzájuk, és mikor később rákérdeznek valamire, amiről akkor beszéltünk, és én nem emléxem rá, akkor esik le mindenkinek, hogy akkor én aludtam. És ha ennyire értelmesen kommunikálok, tök értelmesen megkereshetem a kulcsot, kizárhatom az ajtót, elmehetek itthonról. Anyum mondta, hogy meggondolja, hogy ezentúl benne hagyjuk -e a zárban a kulcsot, inkább el kellene dugni valahová, hogy ne legyen szem előtt. Na de az, amit a múltkor csináltam, hát az se semmi. Én még azt hittem, hogy Anyu keresett vlmit a szobámban, és azért van összedobálva úgy minden a szobám közepére, de ha így lett volna, arra felébredtem volna. Mindig felébredek, ha valaki bármit is csinál a szobámban. Sokszor elég az is, hogy megálljon a szobám ajtaja előtt, még a kilincset sem fogja meg, én már ébren vagyok. De nem értem, hogy akkor hogy nem ébredek fel a saját zajomra? Kikeltem az ágyból, kinyitottam minden szekrényem ajtaját, ruhákat dobáltam a földre, füzeteket, újságokat, amik csörögnek, és semmi. Reggel meg el vagyok képedve, hogy te jó ég, mi ez a cirkusz, este még rend volt.

Az igaz, hogy azt, aki álmában járkál, azt nem szabad felébreszteni, mert sokkot kap? Úgy hallottam, hogy a szervezet hirtelen nem tudja megkülönböztetni az álmot és a valóságot, és ezért kap sokkot. Ez rém ijesztő, mert ha Anyumék felébrednek arra, hogy én már megint csinálok valamit, nem ébreszthetnek fel. Mindig visszavezetnek a szobámba, ahol már egyedül fexem vissza az ágyba, saját magam takarózok be. De ha fél óra múltán megint kikelek az ágyból? Nem lehetnek mindig ébren, hogy vigyázzanak rám. Te jó ég, és januárban 21 leszek... Ezt sztem már nem fogom kinőni...

A legfontosabb dolog amit a helyedben tennék az, hogy a neten és minden egyéb szakirodalomban utánéznék, hogy mi is történik velem.

Nevezzük normálisnak vagy nem normálisnak, alvajárók léteznek és léteztek. Szerintem tehád vedd komolyan, de csak annyira, amennyire kell, legyél tisztában azzal, mit várhatsz, mi a prognózisa ennek a "betegségnek". Ismerd meg magadat és olvass el minden fellelhetőt a témában.