Velem van baj, vagy a világ ilyen? Valami nem stimmel... (beszélgetős fórum)

De hogy lehet úgy bármilyen céllal ismerkedni, hogy negatívnak látod a másikat, esetleg fenntartásaid vannak vele szemben?

Ez igaz minden emberi kapcsolatra. A bizalom és a jóhiszeműség jár, amíg el nem játssza azt a másik fél. Nem?

Nagyon nem értek egyet amiket írtál.

Szerintem olvastál pár spirit.könyvet,de nem igazán értetted meg ,hogy mit is akarnak mondani neked.

Mások elfogadása nem egyenlő avval,hogy mindenkivel aki szembe jön velünk, bármilyen kapcsolatba kellene keverednünk,vagy ,hogy mindenkit konkrétan szeretnünk kellene a földön???

Hol olvastál te ilyen rózsaszín maszlagot??:)))

Ez orbitális hülyeség.

Viszont a hozzáállásod megváltoztatásával,új szemszögből való rálátással,bizony megváltozhat az életed ,mindig úgy ,ahogy te akarod.

És hidd el ez akkor sem lesz másképp,ha le akarod vetni a felelősséget avval,hogy azt gondolod,az életed alakulása nem rajtad múlik.

Hát nézzünk rá egy leegyszerüsített példát:

Ha valaki úgy közelít feléd, hogy közben azt gondolja, hogy te negatív vagy és ő sokkal jobb nálad, akkor te vajon hogyan fogsz rá reagálni?

Ha valaki úgy közelít hozzád, hogy értelmesnek, okosnak tart és normális hangon beszél veled, szeretettel, akkor hogyan fogsz rá reagálni?

Na ezt szorozd meg a többi emberrel és máris kèsz, amiről itt többen is írtak.

Ha tevalakit negatívan ítélsz meg, akkor érezni fogja rajtad ès onnantól megpróbálhatsz mosolyogni rá, nem lesz kedves a reakció.

Ilyenkor el könyvelheted, hogy milyen rosszindulatú.

Az, hogy ki kivel barátkozik, ez az illetőből ered. Nem biztos, hogy hasonszőrűvel, de az biztos, hogy az kényelmesebb.

Az viszont már egy másik téma, hogy mit jelent, ha valaki a többséget negatívnak látja. Abba te is benne vagy ám:) amíg meg nem ismer a másik:)

Ezzel én nem feltétlenül értek egyet.

Hasonszőrű a hasonszőrűvel érzi jól magát? Ez többnyire igaz lehet, de nem törvényszerű. Nekem van egy barátom több mint 14 éve, aki egyáltalán nem hasonlít rám. Semmiben. Teljesen más az ízlése, és más gondolatai vannak a világról. Igazából semmiben nem egyezünk, viszont érdekel minket a másik nézőpontja, elképzelései. Így nagyon jókat tudunk beszélgetni bármiről, és megértjük egymást, mert meg akarjuk érteni egymást. Ebből következően el is fogadjuk az eltérő véleményt. És bizony igen sokszor volt, hogy tanultam tőle, vagy ő tanult tőlem! :)

Szerintem ha pozitív vagy és nyitott az emberek felé, akkor ilyen emberek fognak előbb utóbb körülvenni, mert ők fogják a társaságodat keresni, ahogy te is az övékét fogod. Ez előbb vagy utóbb bekövetkezik, nem? Azt, hogy az életet milyen minőségben töltöd el, leginkább attól függ, hogy mivel, kikkel töltöd azt ki! És ez rajtad áll. Szóval inkább Csaba elméletével értek egyet.

Persze az ember folyton csalódik, újra és újra, de minden csalódás tapasztalatszerzés, és ha tanulsz belőle egy lépéssel előrébb jutsz. Ha előítéletes leszel, akkor megrekedsz valahol, és nem vonod le a tanulságát a dolognak. Szerintem.

Felgyorsult a világ, az informatikai forradalomnak köszönhetően. Ez ennek a kísérőjelensége.

Irigy és rosszindulatú emberek viszont mindig is voltak, vidéken is.

Végig olvastam a fórumot.. valóban érdekes kérdést vetett fel a fórum indító.

olvastam rózsaszín ragacsos masszát, ami egy nem létező ideális világban talán működne. De be kell lássuk, hogy a hasonszőrű a hasonszőrűvel érzi jól magát. Ez igaz mindenre és mindenkire.

Abban nem hiszek, hogy ha nyitott szívvel állunk mindenkihez és boldogok vagyunk, akkor csak boldog embert fogunk látni magunk körül. Sőt abban sem hiszek, ha csak jót teszünk akkor jót is fogunk tapasztalni.

Valamint abban sem hiszek, hogy minden dologért ami körülöttünk van csak és kizárólag mi vagyunk a hibásak.

Valóban van az emberben előítélet. De miért? Mert tapasztaltunk. Akár hogyan is szeretnénk kitörni ebből.

Nyilván felváltva jönnek a tapasztalatok, hol kellemesebb hol kellemetlenebb formában, de vannak. Azt gondolom, hogy nem létezik olyan ember aki maximálisan pozitívan tud mindenkihez hozzáállni, és nem zavarja mikor arccal a betonnak csapódik. Azt gondolom, hogy vannak emberek, akiknek akár milyen példát mutatsz, a saját korlátolt élete miatt, igényei miatt teljesen mindegy...mármint az, hogy te valami pozitív példa lehetnél az ő életében...

Visszatérve az elejére, szóval ez egy hatalmas ragacsos rózsaszín massza, egy nem létező ideális világban. Ringathatjuk magunkat abba, hogy megvilágosodunk, hogy na majd más nézőpontból más lesz a gyerek fekvése.. de nem, sajnos nem. Az lehet hogy a saját életünket megváltoztathatjuk a képen, hogy kizárunk minden olyan tényezőt, ami nem oda való, de attól még a probléma és az alap feltevés megmarad.. csak besöpörtük a szőnyeg alá.

Én nem tudom ki hogy van vele,de nekem az önfényezés mindig bűzlik.:))

"Én jó vagyok-mindenki rossz","intelligens vagyok-mindenki közönséges,sekélyes hülye","különleges vagyok-a többi ember birka,egy tömegben","más vagyok mint a többiek-" .....ezek engem mindig megmosolyogtatnak ,mert nagyon sokmindent elárúl arról, aki így gondolkodik,és nem éppen azt,amit ő láttatni szeretne önmagáról.

Én nem írtam, hogy baj van Veled és nem is gondolom ezt.

Ha nem éreznéd, hogy ez baj, ha tökéletesen elégedett lennél ebben a "meg nem értett szituációban", akkor nem is indítottál volna fórumot.

Ha nem tölt el élvezettel ez a helyzet, akkor viszont Neked kell tenni a változásért, hiszen nem várhatod el, hogy a Téged körülvevők a Te igényeidhez alakuljanak, mint ahogyan ezt Tőled sem várhatja el senki sem.

Nekem az a véleményem, hogy amíg így közelítesz az emberekhez (az ő szintjükre nem akarsz/tudsz "süllyedni"), addig nem lesz változás. Lehet, hogy túl magasra teszed a mércét, aminek talán Te magad sem felelsz meg, ezért alakulnak úgy a kapcsolataid, ahogyan.

Bocsánat, itt-ott olvasgattam a fórumban, de nem olvastam mindent maradéktalanul végig, mert lusta voltam rá! :)

Ha valakit nem tart értékes társaságnak, akkor szerintem kár erőltetni a dolgot. Fölösleges körfutás az egész. Viszont nem feltétlenül az ugyan olyat kell keresni.

És hogyan lehet barátokat keresni? Mert én a barátomat soha nem kerestem vagy választottam. Egyszerűen kialakult, az élet hozta magával.

Miért kéne bosszankodnia, hogy a pici gyereke nincsen vele egy szinten?!

Az, hogy valaki más mint te vagy, még nem jelenti azt, hogy ne lehetnétek barátok, vagy ne érthetnétek meg egymást. Ez nem kizáró ok.

Az én gyerekkori barátnőm teljesen más mint én vagyok, és mégis borzasztóan erős kötelék van kettőnk között!

Aki azt hiszi, hogy sok barátja van, annak szerintem nincs is igazán...

Ha valaki a barátod, akkor bármikor számíthattok egymásra. Lehetsz akármilyen, és tehetsz bármit, soha nem fog elítélni, vagy elfordulni tőled. A véleményét mindig kendőzetlenül megkapod, de cserben nem hagy sosem! Ha pedig csak egy falat kenyere van a felét megosztja veled. És természetesen ez fordítva is így működik.

Egyszerűen tudod, hogy bármi lesz az életetek során, ő ott lesz neked.

Ebből nincsen megszámlálhatatlan, és sok sem! Szerintem a legtöbb embert nem tapasztalta meg a barátságot, és ezért hiszi azt hogy a sok kedves ismerős vagy ivócimbora a barátja...

Ha van egy pici gyereked, akkor bosszankodhatsz, hogy miért nincs veled egy szinten. Vagy mi a másik lehetőség?

Nem kell olyannak lenned, mint más, inkább megérteni, hogy más és nem elítélni ezért.

Éppen ezért nem vagyunk "összevalóak" mint ahogy az életben a párodat kell megtalálni én meg a "barátomat" keresem.

Nem értem, többen azt írtátok, hogy velem van a baj... amikor változtam, próbáltam az ő szintjükkel azonusulni, borzalmasan rosszul éreztem magam, mondhatnám azt, hogy "butának" nagyon együgyü dolgokig jutott a kommunikációjuk, az emberi mivoltjuk

Utsó

"A megoldás, hogy válts nézőpontot: INDULJ KI MAGADBÓL! S ne a világból!

A fenti példánkat tekintve: szeretetre vágysz, és azt szeretnéd, ha az emberek tisztelnének, elismernének. Ezt akkor fogod megtapasztalni a VILÁGBAN (a tükörteremben), ha BENNED megvan ÖNMAGAD szeretete és elismerése. Mindaddig soha, de soha nem fogod tudni megtapasztalni a VALÓDI szeretetet és elismerést, amíg az nincs meg önmagad felé.

Hiszen, ha szereted magad, mit fogsz látni a tükörben? Sok boldog embert, akik mindannyian szeretetben vannak!

S itt jelenik meg egy nagyon komoly spirituális csapda: például a gyógyítás. Hiszen, ha a tükörben (a világban) sok beteg embert látsz, akiknek gyógyításra van szükségük, akár lelki akár testi értelemben, és te szuper gyógyítóvá képezed magad, mert az az életcélod, hogy gyógyíts… akkor ez azt feltételezi, hogy te bizony belül nagyon is betegnek érzed magad. Beteg vagy, lelkileg, szellemileg netán fizikailag, és ezt úgy próbálod megoldani, hogy szuper gyógyítóvá válsz.

De a VILÁGBAN mindig is jelen lesz a betegség – ha TE magad nem válsz egésszé, nem leszel teljesen boldog! Tehát ne gyógyító akarj lenni – hanem boldog, szabad és egész ember! S akkor nem is lesz szükség a világban a gyógyításodra. Ellenben mindenki meg fog gyógyulni a közeledben… :)"

Ha az életről, ami körülvesz, panaszkodsz, akkor veled van a baj. Mert csak rajtad múlik, hogy mi vesz körül.

Ez az életed alakulásáért vállalt felelősség.

Nem tetszik valami? Keresd a hibát magadban.

Azt kellene megértened ,hogy ami,aki körülötted van,ahogy vagy,ahol vagy, most,ebben a pillanatban,azt mind te akartad,a te döntéseid következménye a mostani életed.

Ha nincs melletted senki,ha magányosnak érzed magad,ha nem érzed jól magad lelkileg ,akkor egyedül rajtad múlik ,hogy ez változni fog-e,mert csak te változtathasz ezen.

"Például azt szeretnéd, hogy szeressenek az emberek. Ott állsz ebben a hatalmas tükörteremben, és arra vársz, hogy a tükörképed majd odajön hozzád és kedves lesz veled, törődni fog veled, simogatni és dicsérgetni fog. S te ott állsz, és vársz… és ez nem történik meg. Hát persze, hogy nem történik semmi sem, hiszen csak azt láthatod, hogy TE állsz és vársz ebben a tükörben, és a TE TÜKÖRKÉPED nem mozdul. S ekkor haragudni fogsz a tükörképedre, mert nem szeret téged, hiszen nem csinál semmit.

Mit is fogsz ekkor látni? Azt fogod látni a világban, hogy mindenki haragszik, közben pedig te semmi másra nem vágysz, mint egy kis kedvességre…

S ahogy mondjuk elkezdesz spiritualitással foglalkozni, elkezdesz adni magadból, mert azt tanulod, hogy tedd azt másokkal, amiket magaddal tennéd, legyél alázatos, légy szolgája a világnak, és más efféléket.

Mi fog történni ebben a tükörteremben?

Azt fogod látni, hogy csupa mérges ember van körülötted, akiknek szeretetre van szükségük. De nem tudod, hogy a mérges, szomorú emberek valójában MIATTAD szomorúak, hiszen a TE tükörképeid!!!

S elkezded őket szeretgetni, tenni értük, és azt látod a tükörben, hogy mindenki lázasan dolgozik azon, hogy a szomorú emberek jobban érezzék magukat, de valahogy mégis mindig lesznek szomorú és boldogtalan emberek, akik nem szeretik lényüket, és ez a munka örökkön örökké tart.

Ismerős a kép? Elképesztően sok újítás, spirituális tanítás alakult ki, hogy az ember boldog és szabad legyen, mégsem lett az senki – vagy legalábbis valójában NAGYON kevesen. Pontosan ezért, mert ha visszagondolsz, a kezdeti, benned lévő szeretethiánnyal senki sem foglalkozott."

"Megvilágosodás. Felemelkedés. Dimenzióugrás. Mindezek mögött egy fogalom lapul: nézőpontváltás.

Azaz, hogy hogyan is változtatná meg az ember az életét, ha mindenre ugyanúgy, ugyanabból a nézőpontból tekint?

Hiszen a társadalmunk, amiben élünk, egy bizonyos hozzáállás eredménye – ez már nem tartható fenn, mert milliárdok boldogtalanok, milliárdnyi ember szenved önmagától és a világtól.

S akkor viszont érdemes megkérdezni önmagunktól, hogy mi miben vagyunk hajlandóak másképp működni? Vedd elő az elmúlt hetek–hónapok–évek kihívásait, és látni fogod, hogy egy dolog lapul meg minden mögött: el tudod-e engedni a fejedben lévő gondolatokat arról, hogy minek és hogyan kellene működnie?

Mert ezek a gondolatok, amivel meghatározod az életet, éppen ezek tartanak fogva: hogyan kell egy párkapcsolatban élni, mikor vagy boldog, mit kell a párodnak megtennie, hogy te jól érezd magad, hogyan kell a gyerekeidnek viselkedni, hogyan kell a kollégáidnak viselkednie, hogyan kell tanulnod, hogy pénzt kereshess, hogyan kell akármit csinálnod, hogy ezt meg amazt elérd.

Minden ott van benne a fejedben, egy rendszerben. Ez a régi nézőpont. S ha szeretnél SZABAD lenni, szeretnéd elérni azt az életet, amire vágysz, akkor nem kell mást csinálnod, mint nézőpontot váltani.

* * *

Képzeld el az életedet, annak minden szegletét, mozzanatát úgy, mintha minden egy hatalmas tükörteremből verődne vissza rád. Mintha a 80-as évek nagy diszkógömbjét kifordítanád, és abban állnál. Annyit módosítsunk még a képzeletünkön, hogy ezek a tükrök nem egyforma méretűek, de mindegyik egy-egy kis részletet tükröz vissza rád.

S képzeld el, hogy BÁRMIT is látsz a tükörben (vagyis az életedben), az TE vagy, egy részed tükröződik benne. Mindened! S most kicsit merülj bele azokba az energiákba, amelyek szerint éled az életedet: ahhoz, hogy boldog légy, szeretnél bizonyos dolgokat elérni, mondjuk pénzt keresni, vagy egy társ mellett élni, vagy sikeres lenni, vagy szeretnéd, hogy szeressenek az emberek… mindegy. Nézzünk végig együtt egy pár példát, hogy megmutathassam, hogyan tudsz NÉZŐPONTOT váltani a világodban, hogy megértsd, hogyan is működik ez a tükörvilág."