Újrakezdeni 34 évesen... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Újrakezdeni 34 évesen...
A szerelem nem nézi,hogy valaki nős -e vagy 3 gyerekes apa ,vagy anya,csak jön és sokszor "mindent visz".Én is hiszek a szerelemben,az intézményesített formájában nem.
A gyerekek nem a válástól sérülnek,nem attól a ténytől,hogy elválnak a szüleik,hanem a felnőttek gyerekes ,éretlen, sokszor idióta viselkedésétől.
A döntés az Ő kezében van és a felesége kezében,no és persze a szerelme kezében.Hogy hogyan alakul az életük,csak Ők tudhatják,és azt is ,hogy jól vagy rosszul cselekszik,vagy hibázik -e majd.Az Ő élete,itt csak általánosságban beszélhetünk ,nem láthatunk bele a lelkükbe.
Akármennyire is forr benned az indulat,nem ítélhetsz el valakit azért,mert nem azt érzi,amit "kötelessége" lenne érezni.
Az érzések vagy jönnek vagy nem,nem lehet befolyásolni őket.
Én nem akartam ennyire nyíltan fogalmazni, de amit írtál, akár én is írhattam volna.
Szívemből szóltál!
Sajnos ez az élet rendje, ha egy házasság tönkremegy: a gyerekeket mások IS szeretgethetik. Ha már annyira tönkrement a házassága a fiadnak, hogy már a menyed sem hajlik arra, hogy jobb legyen meg a fiad sem, akkor ott már valószínűleg tényleg mindennek vége. De ha ez még csak feltételezés, ahogy írod "egyenlőre úgy látszik, a házassága nem tud kikerülni a kátyúból", akkor várja meg a bizonyosságot. Addig próbálják rendezni a feleségével egymással, hogy mi van, és hogy mi legyen a következő lépés.
A gyerekeknek inkább egy válás, mint egy rosszul vagy sehogy sem működő család, egymást veszett kutyaként maró apa és anya...
A fiam hasonló cipőben jár, azzal a különbséggel, hogy férjes asszonnyal szerettek egymásba, és ott is van egy gyerek. A fiamnak kettő. A gyerekek egyidősek. Éppen ma kérte (sokadszorra) a tanácsomat, - mint Gábor Tőletek -, hogy mit tegyen. Én többek között arra is felhívtam a figyelmét, hogy lelkileg hogyan tudná kezelni azt a helyzetet, hogy egy másik kisgyereket szeretget esténként, miközben az övéi az ő ölelése nélkül fekszenek le. Illetve, ha a menyem is találna magának valakit, milyen érzés lenne, hogy ő egy idegen férfi gyerekét szeretgeti, miközben két házzal odébb egy idegen férfi szeretgeti az ő imádott fiait....
Esetleg segítenétek Gábor mellett nekem is? Megszakad a szívem, de egyenlőre úgy látszik, a házassága nem tud kikerülni a kátyúból.
Előttem csak az unokáim arcocskája lebeg... De az írta valamelyőtök, hogy inkább négy boldog szülő, mint két boldogtalan...
Én is elváltam, több, mint 20 év után. És még mindig nem tudom, hogy jól döntöttem-e. De most nem rólam van szó. A fiam számít rám, a tanácsomra. De tanácstalan vagyok.
"A lány persze a várt reakcióval mindennek elmondott."
És ez az a lány, akire le szeretnéd váltani a jelenlegi kapcsolatodat. Ha már most "mindennek elmondott", a továbbiakban sem várhatsz tőle mást, ha nem úgy jönnek ki a dolgok, ahogyan ő szeretné... Aztán rájössz, hogy cseberből vederbe... :(
Nekem volt egy 8 éves kapcsolatom, ami nem működött épp tökéletesen egyetlen napig sem. Ezért kisebb-nagyobb megszakításokkal voltak szeretőim. Mindebből az akkori párom semmit nem vett észre, csak azt tudta, amit akartam hogy tudjon.
Utólag álltam elé, mikor már meguntam a sok hazugságban leélt évet, és bevallottam hogy van valakim.
Még akkor sem akarta elhinni.
Most, hogy Gábor előkerült visszatérek az Ő történetéhez.
Ugye Te sem gondolod komolyan, hogy el akarsz költözni a feleségedtől?? Az az érzésem, hogy csak játszol a gondolattal, (meg mellesleg két nővel)meg szeretnéd sajnáltatni magad, hogy milyen nehéz helyzetben vagy. Aki többször "majdnem" elmegy, de végül mégis marad annak ellenére, hogy már nem is marasztalják miért érzi úgy, hogy az "elmegyek" valós alternatíva??? Talán azt szeretted volna, hogy a feleséged megijedjen és egy kicsit könyörögjön, meg ugráljon körülötted?
Szia, pont ezt akartam mondani,hogy biztos jó színész.
Baromira tudnak alakoskodni, tudom a szerelmedről van szó, nem akarom bántani, de tapasztalatból beszélek.
Némelyik pasi vagy élvezetből- vagy egyszerű gyávaságból ezt az utat választja.
Én kifejezetten gyanakvó és kissé féltékenykedő típus VOLTAM- és nem vettem észre 3 hónapig.
Pasiknak nincs is ennél jobb, több helyen is lesik a kívánságát, szeretik....
Sziasztok!
Még egy dolog nem hagy nyugodni. Hogyan lehetséges az, hogy a feleség 21 évi házasság
után nem veszi észre a férjén, hogy van valakije,
hogy szerelmes immáron 2 éve?
Kinek mi a véleménye erről?
Talán csak nem akarja észrevenni, talán ilyen
jó "színész" a férj?
Kívülről látom a dolgokat ezért nekem könnyű dumálnom,de te is tudod ,hogy döntened kell.
Két lehetőséged van.
Vagy a feleségeddel maradsz és megmondod a lánynak ,hogy vége van,és megpróbálsz boldog lenni a jelenlegi életedben.
A másik döntés,hogy a lányhoz költözöl és újra kezded az életed,közben elrendezed a válást ,a vagyon megosztást ..stb.
Ha tisztességes akarsz maradni,akkor döntesz,mindenki érdekében.
Ez a harmadik megoldás senkinek sem jó,se neked,se nekik.
Talán van még egy megoldás,de ezt általában senki sem választja,hogy kibérelsz egy albérletet és egy ideig egyedül maradsz,hogy rendezd a gondolataidat,mindenféle befolyás nélkül.
Ismerem ezeket a tényeket, el is fogadom, és tudom, hogy mit kellene csinálni. Egy ideig nincs is vele probléma, de..
Egyébként a problémáim egy része, vagy nagy része tényleg az önbizalmam hiánya miatt keletkezik. Azt gondolom, hogy én nem kellek senkinek, ő pedig ha nincs otthon, akkor máris más nővel van, ami tudom, hogy a képzeletem szüleménye (bár ki tudja). Én alapvetően visszahúzódóbb, Ő pedig társasági pörgő forgó emberke. Hiába nehéz az élet!!!!!
Szia bgabor.
Visszaolvastam az egeszet.. En a helyedben hamar ugy dontottel ketszer is ,hogy otthonmaradsz (egyenlore?) es a feleseged is helyre akarja hozni a dolgokat akkor egy ideig mindenhogyan (sms talalka stb) megszakitanam a kapcsolatot a masik lannyal..Ha igaz az,hogy tulajdonkeppen nem akarja tonkretenni a csaladodat bele kell menjen..
Adj idot magatoknak a felesegeddel,hogy visszatalaljatok egymashoz, es tenyleg egy ideig sehogy se tartsd a kapcsolatot a masikkal,hiszen ugy nem tudsz kizokkenni a "rozsaszin felhos" allapotbol. Ha megy egy ideig,de ugy erzed belehalsz,hogy nem latod a masik lanyt,es nem birod tovabb a felesegeddel hat nincs mast tenni........ DE!! Mindenkeppen add meg magatoknak az eselyt az ujrakezdeshez,ne legyel pesszimista, vedd eszre az apro oromoket amit a csaladod okoz neked, probald meg tenyleg elvezni a veluk toltott idot! A lannyal ne beszelj,ne keresd ,probald meg kiiktatni az eletedbol,agyadbol..
Sajnos az en szuleimmel is hasonlo dolgok tortentek.Apa sokszor majdnem elment,de vegul mindig otthon maradt.. ameddig a csaj felbukkant lehetetlen volt egymasra talalniuk, megkeseritette anyum eletet.. (meg apamet is!!).. az utolso korben apam minden kapcsolatot megszakitott vele (ha a csajnak annyira o kell ugyis megvarja nem?) es csak igy tudtak rendezni a hazassagukat anyummal..
kicsit hosszu lettem.a lenyeg: Probald meg a felesegeddel,csaladoddal helyrehozni,elvezni az egyutt toltott idot,hagyd neki,hogy probalkozzon,legyel turelmes!! vele hiszen nem egyszeru neki..Mindaddig amig ebben a stadiumban vagytok iktasd ki a masik lanyt,mert ha nap mint nap (hetente) felbukkan, lehetetlen lesz a hazassagod helyrehozatala.
Gábor!
Ha nemvagy biztos abban,hogy mit kell tenned,várj.Az idő majd segít,de mérlegelni,dönteni Te fogol.Nincs irigylésre méltó helyzetben egyikőtök sem,de a feleségen marad a teher,és a nehezebb jövő gyerekeiddel.
Sziasztok!
Nem, nem tüntem el, de majdnem két hónap várakozás után már azt hittem, meg se jelenik az írásom.
Először is nagyon köszönöm a hozzászólásokat pro és kontra is. Tényleg sok jó tanácsot olvastam belőlük. A döntésem sajnos még mindig nem szüleletett meg... Ja, a legfontosabb: NEM CSALTAM MEG A FELESÉGEM! Ezt fontosnak tartottam megemlíteni, mert szerintem fontos a történet szempontjából. Jelenleg a feleségemmel élünk, nem mondom, hogy felhőtlenül. A nem felhőtlenség leginkább rám érvényes. Már kétszer volt, hogy elköltözöm, de mindkétszer az utolsó pillanatban döntöttem a maradás mellett. Pedig a másodiknál, már a bőrönd is előkerült... Ő azt mondta, elenged, legyek boldog, de egyszerűen nem tudtam otthagyni. A lány persze a várt reakcióval mindennek elmondott. Nem ellenkeztem. Tudtam, bárhogy is döntök, az egyik oldalon iszonyú fájdalmat okozok. Azóta (mondom, maradtam, bár nem tudom meddig) az élet folyik, dolgozunk. Jelenleg ismét "jóban" vagyunk, naponta több SMS, hívás, sajnos egyikünk sem tudja elfelejteni a másikat. Én megmondom őszintén nem is akarom. Igaz, ő is mondta, de leginkább én érzem, egészen más vagyok, ha vele vagyok. Hihetetlen felszabadultság, öröm minden perc, amit eggyütt töltünk. Valaki hozzászólásában olvastam, hogy úgy érzi, rettenetesen összeillenek, szinte egymás gondolatát is kitalálják. Na ez van nálunk is... Ha küldök neki valami SMS-t, mielőtt megjönne, rögtön elküldöm neki a választ is. Ez kb 90%-ban be is szokott jönni. Ő úgy van vele, mellettem áll, de a dontést, hogy elmegyek hozzá, nekem kell meghoznom. Nem vár rám éveket, ezt nem is kértem tőle. Szerintem még az is nagy szó, hogy eddig kitartott. Végleges döntést nem tudok hozni. A feleségem nagyon rástartolt arra, hogy hozzuk rendbe a dolgokat, de őszintén szólva, már nem tudok úgy rá nézni, mint a kapcsolatunk elején.
Nagyon nehéz, szar a helyzet. Nem akarok mártírkodni, félre ne értsétek, nem az én stílusom. Tudom, hogy mindhármunknak rettenetesen nehéz.
Köszönöm a segítségeteket, tényleg picit tisztábban látom a helyzetet, de őszintén szólva nem tudom, mi lesz a történet vége. Az biztos, hogy naponta itt leszek, hátha valamelyik hozzászólásból kattan végre valami és dönteni tudok...
Sziasztok
G.
Ha már menteni akarjátok mindketten, ne is gondolkozz a kettéváláson....!!!
A bekattanás a probléma, igaz? Gondolom a féltékenység az oka... Ezt csak úgy tudod legyőzni, ha megerősödik az önbizalmad! Ezt neked is építened kell, férjedtől pedig azt várhatod el, hogy ő is ezt építse. Mondd el neki, hogy ilyenkor bekattansz, jó a képzelőerőd, ideges leszel, ezért veszekszel, de te ezt nem akarod csinálni, mert neked is rossz, hát még neki, főleg ebben a helyzetben, hogy törékeny kapcsolatotokat most építitek újra és hogy tegyen érte ő is, ezt pedig úgy, hogy éreztesse veled, hogy téged akar, te tetszel neki. Ez az elején biztos erőltetett lenne, de ő is megtalálhatja azokat a helyzeteket, amikor már nem ez az erőltetettség érezhető rajta és akkor rájössz, hogy ő azért erőlködik ennyit, mert téged akar (nő az önbizalom és a bizalom).
Elfelejteni magadtól nem fog menni... ahhoz neki kell olyannak lenni, hogy elfeledtesse veled. Vagyis amikor erre gondolsz, tudatosan a jó dolgokra (erőfeszítéseire, az átélt jó pillanatokra) gondolni. Idő után nem lesz ez a féltékenység, de hát ez marha nagy munka elérni és neki is ki kell bírni addig...
Amúgy meg, ha ez megvan, el tudod már őt fogadni a múltjával. Magadat pedig tekintsd egy új nőnek az életében, te is felejtsd el az eddigi házasságotok történetét. Vegyen el újra feleségül (ha más nem, újra kérje meg a kezed), ha már újra azt érzi, hogy veled biztosan folytatni akarja. De hát ezeket a sorokat neki is el kellene olvasnia. Ha nagyon nem megy az újrakapcsolatépítés, ajánlom a látogatást egy pszichológusnál, akinek házassági krachokban is van tapasztalata. Nála talán könnyebben, gyorsabban menne, de először ti próbáljátok meg.
Külön felhívnám a figyelmedet, hogy az nagyon-nagy dolog, hogy ő (tehát ő, vagyis nem a te akaratodra, hanem saját döntés után) rendbe akarja hozni a házasságát és nem akarja a könnyebb utat választani!! Egy !ilyen! férfinál ez egy hihetetlenül becsülendő érték.
Sziasztok!
Feldobnék egy újabb témát, várom a széles látókörű tanácsaitokat.
Az én történetem is már megjelent valamelyik fórumon, dióhélyban: 13 éves házasok vagyunk, a párom 7 éve megcsalt, a viszony 1-2 hónap alatt megszűnt. A kapcsolatunk sajnos nem a legboldogabbak közé tartozott, a párom sokat dolgozott, és úgy érezte nem becsülöm eléggé. Én pedig elhanyagolva éreztem magam stb. Kb. 1 éve napfényre került a régi viszony, felmerült a válás gondolata. Azóta rengeteget beszéltünk mindenről, erről is, és a vélt és valós sérelmeinkről. Azóta változtunk mindketten, nyitottunk egymás felé, mondhatni boldogabb vagyok mint az elmúlt 13 évben. De! Hiába a későn jött tett és felismerés arra, hogy tudunk mi még együtt boldogok lenni. Sajnos néha (havonta) bekattan a régi viszony képe, túl sok részletet tudok, a képzelőerőm pedig nagy. Ilyenkor padlót fogok, veszekszünk, és úgy érzem, hogy soha nem tudok túllépni a megcsalatás, megalázottság, és hazugságok során. Mit tegyek? El lehet ezt felejteni? Vagy váljunk, hátha a boldogabb élet vár mindkettőnkre más oldalán? Köszönettel venném a hozzászólásaitokat.
Köszönöm soraidat. Tele van igazsággal. Főleg
az érintett meg, hogy az én nyugalmam már meg-
van (habár anyagi gondjaim csak nőnek), a magam
ura vagyok, s valóban amilyen életem volt a fér-
jem mellett ez egy igazi kincs. Jó, hogy ezt ész-
revetted, én csak pici részben éreztem eddig ezt,
de most már jobban előtérbe került általad.
Most már örülök egy kicsit, hogy elindítottam ezt
a témát. Olyan dolgokat olvastam, ami által kezd
pislákolni eddig "behunyt" szemem. El fogok min-
den leírt véleményen gondolkodni.