Újrakezdeni 34 évesen... (beszélgetős fórum)

Bocs,de szerintem egy ilyen pasi nem férfi, hanem vagy egy döntésképtelen pipogya alak, vagy egy hazug disznó.

Azt már látod, hogy a feleségével szemben hazug disznó, de ha a felesége tudná, hogy mit csinál veled, akkor ő lehet, hogy azt látná, hogy veled szemben egy hazug disznó.

Jövő héten leülök vele beszélgetni egy kicsit.

Megpróbálok düllőre jutni. Azt még nem mondtam,

hogy többmint 60 km-re lakunk egymástól. És most

én megyek, hogy találkozzak vele. Majd beszámo-

lok...

Nem bántottál meg semmivel. Az biztos, hogy so-

káig nem fogom az időt húzni, ezt megfogadom.

Mert évekig erre nem vagyok képes.

Azt még nem mondtam, hogy igazából olyan nagyon

nagy jólét nincs meg náluk. Ugyan mindketten jól

keresnek, de tele vannak adósságokkal. Ez is köz-

rejátszik abban, hogy nem akarja őket "szarban"

hagyni. Míg velük van, addig talán könnyebb nekik

is anyagilag. Jó, jó tudom, erre is lenne megol-

dás, ha velem akarna élni. Fizethetnénk mi közö-

sen, amit kell. Lehet ez is csak egy kifogás?

Nekem is nagyon nagy anyagi nehézségeim vannak.

Eljöttem a közös lakásból, albérletben lakom, 3

gyerekkel, munkanélküli segélyen. Nekem is nagy

szükségem lenne anyagi támaszra - mondhatnám én

is, de nem mondom! Azt már tudja, hogy nekem

olyan férfire van szükségem aki mellettem van

éjjel-nappal - és ez nem ő. Sok mindent kimondok,

amit gondolok. Tisztában van mindennel. Csak én

nem!

Sziasztok mindenkinek!

Ez egy tényleg nehéz helyzet....csak annyit szólnák hozzá,hogy nálunk majdnem hasonló a helyzet,csak annyi különbséggel,hogy nálunk én vagyok a szenvedő fél,mert a férjem megcsal a volt legjobb barátnőmmel,nekünk is van egy közös vállalkozásunk és igy nagyon nehéz,főleg a mai világban,egy házban lakunk,külön szobában alszunk,de még nem váltunk el,mert ÉN bizok abban,hogy csak egy fellángolás,elköltözni nem akar mert még"állitólag" engem is szeret.

29 éves házasok vagyunk,jóban,rosszban,egészségben BETEGSÉGBEN,mindig kitartottunk egymás mellett,az hogy ez megtörtént,még mindig alig tudom felfogni,mint egy villámcsapás,lelkileg eléggé megviselt,a legjobb barátnőmmel aki olyan volt mintha a testvérem lett volna,eggyütt jártunk nyaralni,mindent eggyütt csináltunk,sajnos ez lett a vége.

A lényeg...más fórumba amikor megirtam,tényleg nagyon sok vélemény kaptam és olvastam,de.....rájöttem csakis a saját döntésemen múlik,hogy meddig hagyom,hogy ennyire megalázzon,46 éves vagyok,hááát...talán van még 20 évem,igy akarom leélni? várok,hogy hátha megunja és akkor hurrá!!!!megint újra az enyém lett a férjem.......és netán jön majd megint valaki akihez elmegy,,,és újra meg újra...nahát én tiszta hülye vagyok.

Elmentem dolgozni,attól függetlenül egy lakásban lakunk,adok magamra,öltözködök,újra csinosnak érzem magam,eljárok a barátnőimmel ide-oda,és már ő is mondja,hogy jól nézek ki,sőt,ha elmegyek itthonról megjegyzi,hogy "nagyon kiöltöztél"!...talán mert féltékeny??

Háát..nehéz az élet,mondjam azt,hogy a szivre kell hallgatni???de ez mindenképpen a TE döntésed,ne várd,hogy más döntsön helyetted,de tény,hogy még fiatal vagy,az,hogy van kettö gyönyörü gyermeked,attól még nem kötelező olyan emberrel eggyütt élned aki nem szeret igazán,és...az.hogy ilyen rendesek anyósodék ez rendben van,....mond el nekik,hogy milyen a lányuk,de TE DÖNTS,NE MÁSTÓL VÁRD A SEGITSÉGET!!!

Ez nagyon nehéz helyzet!

Gondolom a döntésed meg van csak egy megerősítést vársz.

S melyik részével nem értettél egyet?

Az, hogy az elhagyott feleségnek a két gyerekkel pasit (szerelmet) találni kemény dolog lesz: igaz.

Az, hogy egy kellemetlen házasságba bekacsintgató (természetesen semmit nem elváró, semmit sem erőltető) leányzó hamar elveszi a zavarodott férj eszét: igaz.

Az, hogy le kell ülni és tisztázni a feleséggel a továbbiakat: alapvető.

Amikor az ember csak vergődik egy kapcsolatban, még magával Luciferrel is összeverődne, ha az szépen nézne rá, vagy szólna is egy-két kedves szót. De azért tiszta sor, hogy mielőtt komolyra fordulna a dolog, tisztázom magamban hogy mik a nyereségek és a veszteségek. Ha még szeretem annyira a páromat, megadom neki azt a tiszteletet, hogy megpróbálom helyrehozni a kapcsolatunkat. Ha meg nem, akkor azért kell vele leülni, hogy rendezzük a sorainkat...

A feleség nevében éreztem magam megbántottnak, mikor azt írta a Gábor, hogy a leányzóval mentek karácsonyi ajándékokat venni... Ez azért kicsit durva nekem. A karácsony elvileg a családról szól, ő meg a leendő szeretőjével megy a családjának vásárolni?

Nem vagyok feddhetetlen, de ez nekem nem fér bele a hülye fejembe. :S

Nem értek egyet!

Nem kell választás elé állítania a pasit,hanem neki KELL döntenie,ha nem felel meg neki ez a kapcsolat így.

Miért kellene a saját életét más kezébe adnia???

Sziasztok! Ma végig olvastam az egész fórumot, és látom, hogy Gábor helyett már zombiildi problémája a fő téma.

Mothertiger Gáborral kapcsolatos hozzászólásával egyáltalán nem értettem egyet, de itt most bármennyire kegyetlennek tünnek a szavai alapvetően igaza van szerintem.

Én sem hiszek a könnyes "csak téged szeretlek"-ben, amikor a tettek mást mutatnak. Biztos jól érzi Veled magát, egy hullámhosszon vagytok, jókat nevettek, ezért szakítani nem akar veled, de annyira nem szeret, hogy miattad elhagyja a családját. Szerintem is csak kifogás a lányok reakciója, egyszerűen neki így jó. MIndkét helyen megkapja amit akar, és tőled nem akar többet.

Valószínű csak te vagy igazán szerelmes, Ő nem. Ha az lenne előbb utóbb úgy érezné, hogy nem tud elviselni egyetlen órát sem amit nem veled tölt.

(én is így jöttem el egy nem is rossz kapcsolatból)

Már megpróbáltad,tehát te is érzed,hogy döntened kell,ha Ő nem képes erre.Mivel nem sikerült,ezért neked kell sziklaszilárdan hinni abban,hogy így helyes.

Ne járjátok végig ugyanazokat a köröket,mert az csak időhúzás .

:)

Ilyen az élet...:) Pasiból egyszer is sok... De mégis van több!:D

Ne haragudj, valószínűleg túl férfigyűlölő felem mondatja a következőket velem...:

te jelen voltál, mikor és ahogyan közölte a családjával, hogy te vagy nekik? Láttad, hogy a nagylányok ilyen gyerekesen nyilvánultak meg ("ugye nem hagysz itt minket")? Ezeket csak ő mondja így neked.

Azért, mert önző. Szerintem kihasználja azt, amit mindketten adtok neki. Ez mind-mind hamu, amit a szemedbe szór.

Ne is reméld, hogy valamikor is hozzád fog költözni. Legfeljebb akkor, ha a felesége megint megtudja, hogy te még mindig a színen vagy.

Te csak indokokat keresel, hogy miért nem érdemes őt elengedned. Ez érthető, hiszen szerelmes vagy belé. De te is csak egyszer élsz, úgy, ahogy mindenki más... Tényleg így akarod leélni az életedet: egy hazudozó, önző férfi játékszereként? Ha nem képes a "nagy szerelméért" változtatni a javadra, akkor neked kell észhez térned.

Lásd be, azok a lányok már nem olyan kislányok, hogy ennyire szűköljenek az apjuk után... Az ilyen korú lányok már jóformán otthon sincsenek...

Mindenesetre annyit szeretnék mondani, hogy nem akartalak megbántani, nem állt szándékomban.

Kívánom neked is, hogy dönts belátásod szerint, de azért gondolj most már saját magadra is!!!!

Minden jót! mothertiger

Ne haragudj, valószínűleg túl férfigyűlölő felem mondatja a következőket velem...:

te jelen voltál, mikor és ahogyan közölte a családjával, hogy te vagy nekik? Láttad, hogy a nagylányok ilyen gyerekesen nyilvánultak meg ("ugye nem hagysz itt minket")? Ezeket csak ő mondja így neked.

Azért, mert önző. Szerintem kihasználja azt, amit mindketten adtok neki. Ez mind-mind hamu, amit a szemedbe szór.

Ne is reméld, hogy valamikor is hozzád fog költözni. Legfeljebb akkor, ha a felesége megint megtudja, hogy te még mindig a színen vagy.

Te csak indokokat keresel, hogy miért nem érdemes őt elengedned. Ez érthető, hiszen szerelmes vagy belé. De te is csak egyszer élsz, úgy, ahogy mindenki más... Tényleg így akarod leélni az életedet: egy hazudozó, önző férfi játékszereként? Ha nem képes a "nagy szerelméért" változtatni a javadra, akkor neked kell észhez térned.

Lásd be, azok a lányok már nem olyan kislányok, hogy ennyire szűköljenek az apjuk után... Az ilyen korú lányok már jóformán otthon sincsenek...

Mindenesetre annyit szeretnék mondani, hogy nem akartalak megbántani, nem állt szándékomban.

Kívánom neked is, hogy dönts belátásod szerint, de azért gondolj most már saját magadra is!!!!

Minden jót! mothertiger

Köszönöm a tanácsot. Mindketten szenvedünk az biztos. És már el is mondtam neki, hogy fejezzük be, de aztán a következő hívásnál minden maradt a régiben. Nagyon fájna, talán bele is bolondulnék,

ha nem láthatnám többet. Olyan mély érzéseket táp-lálok iránta, hogy még nem tudom megtenni, hogy

én zárjam le a kapcsolatunkat. 2 éve tart lassan.

Mindig mondja ő is, hogy nem tartanánk itt, ha

minden csak "játék" lett volna. Szokott arra is

gondolni, hogy mi lesz akkor, ha elfogadom egy-

szerre valaki más közeledését. Mondtam neki, hogy

lehet neked megkönnyebbülés lenne. Azt mondta,

belebolondulna. Na, látod mennyire nehéz ez az

egész!! Nagyon sokszor lepergettem már minden le-

hetséges varriációt, de a szakítás még nem megy.

Annyira hevesebben dobog ilyenkor a szív. De tud-

juk mindketten, hogy így sem jó!

Nem jó ez így ,te is tudod.

Van úgy ,hogy be kell látni,ha egy helyzetben érzéseid szerint te veszítesz.

Szerintem zárd le az egészet,úgy ,hogy döntésre jutsz ,mert a bizonytalanság,rosszabb ,mint a biztos rossz.

Ha ennyire szereted tudhatod,hogy Ő legalább annyira szenved ,mint te.

Gondold át tiszta fejjel és higgadtan ,hogy mi lenne a legjobb megoldás.

Nem vagyok a helyedben,így csak azt írom ami számomra ,a leírtak alapján Én tennék.

Amikor átgondoltam mindent felhívnám és találkoznék vele,egy semleges helyen.

Aztán elmondanám neki,hogy fejezzük be ezt a kapcsolatot,mert ez így senkinek sem jó,legfőképpen neki.

Utána pedig kemény lennék és tartanám magam az elhatározásomhoz .Hiába a telefonok,az sms-ek ,megkérném röviden ,hogy tisztelje a döntésemet.

Nem mennék bele semmilyen komolyabb beszélgetésbe,ami bármiben is befolyásolná,egyszerűen távol tartanám magam tőle,tényleg érezze ,hogy komolyan gondolom,nem Ő miatta,nem azért mert haragszom,nem azért mert bármit várok tőle,egyszerűen csak magam miatt.

Ha ezek ellenére,egyszer csak beállít,hogy itt vagyok,veled akarok élni,akkor minden igaz volt,te csak elősegítetted ,hogy egyedül végig gondolhassa az életét és azt ,hogy valójában mit akar.

Ha egy idő után elmaradoznak a telefonok ,meg az üzenetek,akkor a családjával marad,mert ott a helye,és akkor az van rendjén.

Igen, tudja hogy voltam neki. Egy évvel ezelőtt,

először elmondta a lányainak, hogy megismerkedett

velem. Majd pár nap múlva az asszonynak is. Ő nem

tartotta vissza, de azt mondta neki, hogy ide

mindig visszajöhet. A lányok zokogtak, és azt

mondták neki, hogy "ugye nem hagysz itt minket".

De ő jönni akart, aztán 1 nap sem telt el vissza-

ment. Asszony megbocsájtott neki és azt mondta,

hogy akkor vége legyen velem. De ő nem tudta meg-

tenni. Azóta hazudozik neki is és a lányainak is,

mindent titokban csinál. Megértem, hogy nem akar

a lányoknak fájdalmat okozni, akkor inkább én

szenvedjek. Szoktam is mondani neki. De ő ezt sem

akarja, hiszen engem szeret a világon a legjobban.

(így fogalmaz) Én meg mindig mondom neki, hogy

olyan úgy sem lesz, hogy mindenkinek jó legyen.

Vagy mégis lenne olyan megoldás? Egyébként rákér-

deztem már, hogy szereti-e a feleségét, azt mondta kicsit, a szeretet megmaradt. De soha nem szerette úgy mint engem, szerelemmel és most már

rájött, hogy soha nem is volt még szerelmes.

Csak tudod, az én kis agyam mindig jár. El tudom

képzelni, hogy az asszony azóta lesi minden kíván-

ságát, kedveskedik neki. Talán ő meg vissza.

Betege vagyok már ennek...!!!

Oké.Te vagy az igazi számára,de valami mégis visszatartja.Légy türelmes.

Amiket most leírtál,számomra az derült ki ,hogy még maga sem tudja,mi szab neki gátat,bár egy tippem lenne ,a bűntudat és a lelkiismeret furdalás,amit a felesége irányában érez.

A gyerekek már nagyok,megértenék,ha leülne velük és elmondaná őszintén,hogy mi történt.

Attól sem tarthatna ,hogy a gyerekei elfordulnak tőle,hisz nincs az a bosszúszomjas anya,aki ekkora gyerekeket ellene tudna már fordítani az apjuknak.

Ha mégis ez,vagy hasonló érzések tartják vissza,akkor nyugodjon meg,ha tisztességesen és őszintén viselkedik a lányaival,ha azonnal nem is értik meg,idővel meg fogják.

Szóval szereti a feleségét,ez számomra nem kétséges,ezért nem tud vele őszintén beszélni ,és ezért nem tud pontot tenni a házassága végére sem.

Vagy tudja az asszony ezeket a dolgokat,tudja ,miután kiderült ,hogy viszonya van veled?

Egyszerűen nem tudok túllépni rajta, pedig már

próbálkoztam. Annyira hiányzik minden pillanat-

ban. Ő azt mondja, hogy neki sem jó így és ő is

örlődik. De ha tényleg igazán akarna együttes

erővel minden gondon, bajon úrrán lennénk. Ilyen-

kor érzem úgy, hogy nem bízik eléggé szerelmünk-

ben, hogy boldoggá tudnám tenni. Pedig minden

együtt töltött másodpercünkben a mennyekben érezzük magunkat. Sokat nevetgélünk, egyszerűen boldogok vagyunk, ha együtt lehetünk. A gyerekeim

is elfogadták, de ők is sokat kérdezgetnek, hogy

miért nem lakik már velünk? Kínos kérdés!

Mind a ketten házasok voltunk, amikor villámcsa-

pásként ért minket a felismerés, hogy szerelmesek

lettünk. Ő 20 éve, én 17 éve vagyok házas. És bi-

zony soha még csak rá sem néztünk az ellenkező

nemre. Elismerem, hogy vannak olyan szerelmek,

amik soha nem teljesedhetnek be. Így igaz! De,

amikor mindkét fél szerelmes lesz nincs visszaút.

Csak az a gond, hogy a mostani állapot szerint,

csak én vagyok az, - úgy érzem, aki már mindent

megtett ezért a kapcsolatért. És bizony hiába fáj

a szív, ha a türelem véges. Várni és tűrni, mert

olyan érzést élek át minden nap, amit soha eddigi

életem során. Ő is így érez! Hogy még soha nem

volt szerelmes eddigi élete során. De akkor mire

vár???

Ne haragudj ezt nem nagyon értem. Arra gondolsz, hogy annak ellenére, hogy nem hagyta el a felesé-

gét attól még engem is szerehet?

Soha nem tenném válaszút elé, pontosan azért, hogy

érjen meg őbenne az elhatározás ereje. Vagy így,

vagy úgy. Igaz nagyon nagyon fájna, ha megint őket választaná, de már másodszorra nem folytat-

nám. Mondom most... De annyira szerelmes vagyok,

hogy meghalnék nélküle. Közben meg azért gyötrő-

döm, mert neki más is kell. Habár ő ezt nem így

fogalmazza meg. "Most ez az állapot van." De kö-

nyörgöm meddig? Én elhagytam a férjemet miatta.

És ő? Senki nem reagált arra a mondatomra, hogy

a lányait nem bírja elhagyni. Igaz lehet? De hi-

szen 16 és 18 évesek már. Elhiszem, hogy imádják

egymást, de szoktam neki mondani, hogy akkor is

a lányaid maradnak, akkor is ugyanúgy tudsz majd

róluk, szeretheted őket. Igazat is ad erre. Egyéb-

ként én minden gondolatomat, bánatomat megosztom

vele. Mindig mindent elmondok neki, hogy mit ér-

zek. Ő kevésbé nyiltabb.

Csak az a baj, hogy mi nagyon összeillünk. Rengeteg minden közös bennünk. Egyszerre gondolunk dolgokra, és sokszor egyszerre is mondjuk ki azokat. Egy az érdeklődési körünk. Mi nem csupán szerelmesek vagyunk. És még az is baj, hogy nem egyértelmű a választása, hiszen mindig mondja, hogy engem akar, én vagyok az igaz szerelme.

Egyébként féltem, hogy új témát dobtam fel, és

Gábor történetét hanyagolni fogjátok. Már azon gondolkodtam, hogy írok egy önálló cikket és majd arra várom a reakciókat. Remélem nem baj, hogy megjelentem.

Na ismét itt vagyok sziasztok.

Most már egyértelmű hogy Gábor itt hagyott minket, jól feldobta a labdát-témát.

Már nm is róla beszéltek ez jó, zombiildi átvette a vezetést, Ő legalább válszol és itt van.

Én csak azt mondanám( annak idején én voltam a feleség ld. 59 -es hsz.)- egyértelmű a választása a "szerelmednek"... viszont Te még fiatal vagy ahhoz, hogy miatta szemellenzővel közlekedj az életben.

LÉPJ TÚL RAJTA....megtalálod az igazit...

Persze ,hogy szeretheti,csak máshogy,és az neki úgy tűnik nem elég.

Ha nős pasiba szeretnék bele,ha közeledne is visszautasítanám,azt hiszem.

Vannak olyan szerelmek,amik nem teljesedhetnek be soha.

Annak ellenére, hogy nem vált el, szeretheti őt is.

Azt hiszem, én nem is szeretném, és vállalnám fel, hogy miattam lépjen, mert ha később megbánná, könnyen engem hibáztathatna a rossz döntéséért.

Én azt csinálnám, hogy amíg nekem jó, és nem tudom lezárni vele, addig tartanám a kapcsolatot, de az biztos, hogy nem építenék rá hosszú távra, és közben keresnék mást.