Újrakezdeni 34 évesen... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Újrakezdeni 34 évesen...
Engedd el.
A feleségét szereti.
HÉHÉHÉ!:))
ha én azt akarom akkor az is lesz!Szerintem is:Mire fel ez a pesszimizmus??:)
Minden csak elhatározás kérdése!Amit az agyban eldöntünk az úgy is lesz!Hova tűntek az agykontrollosok?:P
Ha nem először vagy szerelmes, már le kellett volna vonnod azt a tapasztalatot, hogy szerelem elmúlik, azután pedig sokmindent már csak megbánhat az ember. Cselekedj úgy, hogy később ne kelljen semmi miatt bánkódnod. Egy kicsit hagyj teret az agyadnak és a logikus gondolkodásnak is, hallgass arra.
Bogarat nem akarok a füledbe duruzsolni...
Nem voltál bántó. Sokszor éreztem már én is ezt.
Hogy neki így kényelmes! De mond mit csináljak,
ha szívem nem engedi, hogy elengedjem kezét, pe-
dig már próbálkoztam, de nem sikerült.
Leírom én is történetemet, hátha meg tudom fogadni valamelyikötök tanácsát.
A mi "titkos" kapcsolatunk lassan két éve tart.
Mindketten házasok vagyunk. Hatalmas szerelembe
estünk. Hozzáteszem ő 44 éves, én 43. Neki két
gyermeke van, nekem három. Én azóta albérletbe
költöztem a három gyermekemmel. Férjemmel annyi-
ra megromlott a viszonyunk, hogy esélyt sem ad-
tam az újrakezdésre. Egy évvel ezelőtt megpróbál-
koztunk a szerelmemmel az összeköltözést. Úgy be-
széltük meg, hogy ahol ő lakik ott albérletet ve-
szünk ki és én odamegyek a két kisebbik gyerme-
kemmel. (10-12-16 évesek a gyermekeim)Megtaláltuk
leendő otthonunkat és már ki is fizettük az első
hónapot. Ő elmondott mindent otthon. Tudtam és
mondta is, hogy nagyon nehéz a lányait elhagyni.
De azt gondoltam, hogy minden erőmmel azon leszek,
hogy boldoggá tegyem. Éjszakára mentem dolgozni,
és reggelre egy sms várt. Visszament hozzájuk!
Derűlt égből villámcsapás. Megbocsájtott neki a
felesége és még mindig szereti, találjam meg a
boldogságot, költözzek a házba a gyerekekkel.
Azt hittem megáll bennem az élet. Iszonyú fájdal-
mat éreztem, megaláztatást, csalódást és még min-
dig hatalmas szerelmet iránta. (már most is po-
tyognak a könnyeim...) Nem akartam, hogy vége le-
gyen, de ő sem igazán. Vívódunk azóta is, mert
szerelmünk töretlen, de ő még mindig nem tudja
megtenni, hogy elhagyja őket. Hazudik nekik. Na-
gyon szenvedek, amikor ezt hallom, hogy "itt va-
gyok meg ott vagyok", közben meg velem van. Én
már tényleg mindent megtettem a kapcsolatunkért,
többre nem vagyok képes. Sőt egyre nehezebben bí-
rom, hogy vele van, vele fekszik, vele kel...!!
Ígérni már nem mer, hiszen "azt már egyszer el-
játszotta", így szokott fogalmazni. Tervezgetni
szoktunk, de én érzem mögötte, hogy talán csak
álom marad az egész. Várjak, de meddig? Közben
felemészt a bánat, a vágyak, a hiánya és az, hogy
nemcsak az enyém. Pedig én csak az övé vagyok.
Én nem bírnám elviselni, hogy más érintsen, hi-
szen neki adtam mindenemet. De így élni meddig
lehet, hiszen annyira de annyira szerelmes va-
gyok, hogy azt szavakba sem lehet önteni. Ő is
így érez, de mégis másképp cselekszik. Lehet,
hogy már nemcsak a lányok az akadályok, hanem
a felesége is? Őt sem bírja elhagyni, meg fontos
számára a biztonság, a kényelem? És én? Hiszen
akkor nem én vagyok a legfontosabb számára? Pe-
dig ezt szokta mondani! Lassan felemészt a bánat.
Sziasztok!
Én csak azt nem értem, miért ítélik el Gábort oly sokan. A gondok nem a 3. személlyel kezdődtek, max csak újra előhozta... Gábor eddig is megalkuvó volt. Én egy percig nem maradnék egy olyan nővel, aki miatt a szüleimmel nem, vagy csak korlátozottan tarthatom a kapcsolatot.
Örök hűség? Persze, azt fogad az ember, de ha elhidegülnek és már menthetetlen, éljünk megtűrt személyekként egymás mellett?
ÁLTALÁBAN az "üljünk le, beszéljük meg" arra jó, hogy kis mázt magunkra kenjünk, megalkuvók legyünk. Ami többnyire működik is egy darabig, de egyre gyakrabban "kell leülni" és egyre rövidebb ideig maradunk "állva". Közhely, de ami nem működik, nem kell erőltetni. Vannak a gyerekek... el kell dönteni, hogy leélem az életem, vagy minimum az elkövetkezendő 10 évet boldogtalanul, vagy lépek. Természetesen a gyermekeknek a lehetőségekhez képest továbbra is mindent megadva, de ez nem is kérdés.
Minden jót!
"felesleges a múlton rágódni,meg megbánni döntéseinket"
Ezzel teljesen egyetértek.
Hisz amikor döntött, akkor a legjobb belátása szerint tette. És azt sohasem fogja megtudni, hogy mi lett volna, ha másképp dönt. Ez már a találgatás, "álmodozás" kategória.
Talán sosem késő...
(nem olvastam vissza,csak a fórumcímre reagáltam)
Hááááát,nem is tudom.
Talán egy harmadik kapcsolatban kamatoztathatja a tapasztalatait!:))
Na jó nem akarok túl cinikusnak tűnni.
Én úgy érzem ,felesleges a múlton rágódni,meg megbánni döntéseinket,mert semmi értelme.Az idő mindent kicsit,vagy nagyon megszépít,de cseppet sem biztos,hogy ugyanígy beszélne,ha mondjuk az első férjével marad és ezen tapasztalat nélkül ,ugyanott folytatják ahol abbahagyták.
Szerintem helyre lehet hozni egy házasságot csak akarni kell.És nem kényelmeskedni,nem?
Amúgy az én szerelmem örökké fog tartani!!!akármit is mondtok,hogy a szerelem múlandó,stb...
De nem az enyém!:)))))
Igen vannak hibák amit idővel lát meg az ember,mint pl jó páran azt,hogy minden kapcsolatban vannak buktatók,amiket meg kell beszélni,próbálni kell helyére tenni és rendbe hozni.
Nem fura,hogy mindig az aktuális kapcsolat rendbehozhatatlan?:)
Igen, ha 2 ember szenved a házasságban, akkor jobb a válás.
Más ok nem szabad, hogy közrejátsszon, és csakis erre a két emberre kell, hogy tartozzon a döntés, és közösen kell meghozni.
Érdekes,hogy aki megbánta a dolgot,aki hibázott és úgy érzi rosszul döntött,az mennyire rózsaszínbe kezdi el látni a régi életét,kapcsolatát.
És az is fene mód érdekes,hogy azt tanácsolják nosza,hozd helyre a házasságod,így úgy amúgy.
Akkor visszakérdezek.
Grecy
Házasságba vagy,közös gyerekkel.Nosza ,hozd helyre ezt a kapcsolatot,legyél kedves és hódítsd meg a második férjed újra.:))