Újrakezdeni 34 évesen... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Újrakezdeni 34 évesen...
...de jó lenne, ha lenne:)))
Igazad van egyébként...
Igazad van Rozália,egy gyerek sosem felnőtt az ilyen dologhoz,van egy ismerösöm,16 éves volt a fia amikor leültek vele megbeszélni,hogy na...kisfiam,úgy döntöttünk,hogy elválunk,válassz,hogy melyikünkel akarsz élni.
Ennek már 2 éve,a gyerekkel a mai napig orvoshoz járnak,mert lelkileg teljesen padlóra került,a szülők nem váltak el mert a fiúk betegsége újra összehozta őket.
Ismerek közeli házaspárt,vagyis már elváltak,ott 2 leány van,az egyik 18,a másik 13 éves volt amikor elváltak a szülei,azt mondták akkor hogy,.....jaj de jó...legalább két helyről kapunk majd ajándékot a szüli és név napunkra stb. és az apa majd több zseppénzt ad ha többször elmegyünk hozzá. Ez kicsit durva,de én ezeknek a kijelentéseknek fültanúja voltam,és nem tudtam megszólalni. Jól át kell gondolni ezeket a dolgokat,biztos,hogy nehéz,de más nem dönthet Gábor helyett!!!
Már ne haragudjál, nem kötekedni akarok, de Gábor gyerekei 8 és 10 évesek. Azok szerinted annyira nagyok, hogy ezt a dolgot meg lehet velük beszélni??
Ha igen, akkor én nagyon el vagyok tévedve...
Amikor én váltam, 15 és 24 évesek voltak a gyerekeim, mégis a 15 évesnek nagyon nehéz volt lelkileg feldolgoznia.
Közben látom, már felnőttek ezek a gyerekek!:)))))
Akkor már túl vagy rajta. Még mindig gyűlölöd a férjed???
Menjenek el két hétre valahova. Ahol nincsenek gyerekek???? Szervezzen olyan programokat, ami csapatmunkát igényel---- gyerekek nélkül.... meglátja tudnak- e még csapatként eggyüt dolgozni....
Legyen romantikus!
Vigyen haza egy szál virágot... Vagy
epje meg a feleségét egy lopott csókkal mely hirtelen.... ő meglepődik és kibújik a szög a zsákból... hogy mit érez még.. Ne elcsábítsa, csak lopjon egy csókot.... ha visszaadja:....
Dolgozik a feleség, megtudja valósítani magát, vagy csak a gyerekek és a házasság van??? Elég ez neki???? Ha ön is sikeres?????
Mik az Őn vágyai , céljai????? És mik a feleségé????
Ha közösek....
Vonzó Nő még a felesége????
Elmondta neki ezeket az érzéseit?????
Lehet, hogy a feleség érzi, csak a gyerekek... és ő hol van hol volt eddig a kapcsolatban????
Legyen Őszinte!!!!
A feleség féltékeny dacos mint egy gyermek úgy érzem.....
Hogy bánik vele a szülei előtt??? Miért zavarhatja a feleségét a szüleiben???
Valamiért mégis jó hazamenni..... a felesége is otthon van!
Ő nem látja, hallja ezeket a beszélgetéseket????
Elengedi??? De még soha nem ment el????
Példát mutatunk a gyerekeinknek!
Bele tudna szeretni a feleségébe újra???
Szereti-e Önt a felesége?
sziasztok. nálunk a sógoroméknál(36)nevezzük J-nek van ilyen jellegű gond. Az asszony(34)nevezzük K-nak kacsingat félre ja mindig mással. már kb. 1,5 éve biztos. 1 csodaszép gyerekük van. J 2hete már fel akarta magát akasztani, olyan szinten kész van.K nem titkolja J elől hogy van vkije sőt ha épp nincs pénz a telóján akkor kölcsönkéri a férjéét hogy hagy hívja már fel a pasiját..Szerintetek?? vannak még ennél cifrább dolgok is mesélhetnék itt napestig hogy K mi mindent csinál.. Szerintem már rég el kellett volna válniuk, vagy legalább különmenni vmelyiknek és nem adi 10.-jére! is esélyt egymásnak...így teszik tönkre az életüket és nem csak a sajátjukat hanem a környezetükben élőékét is. én személy szerint házasságpárti vagyok de ami már ilyen szinten nem megy arra azt mondom menjenek szét és éljék az életüket külön. mondani persze könnyű... de amikor már vki öngyilkossággal kísérletezik az már nem játék.
Aki ilyen szituban van azt tudom tanácsolni, hogy gondolja át az esküvőn letett fogadalmát szóról szóra és mérlegeljen.
...a számból ill. ujjaimból vetted ki a szót...ugyanezt gondolom én is.
Kedves bgabor!
Meg kell adni az esélyt a házasságnak, hiszen a feleséged veled volt jóban rosszban, hullámvölgyek pedig mindenhol vannak!
Nálam/nálunk is előfordult az együtt töltött 14 évünk alatt és ha mentem volna, ahányszor csak veszekedtünk és ahányszor úgy éreztem mást akarok... most hol lennék....? Sosem bántam meg, hogy nem léptem se jobbra, se balra, de erre mindig csak utólag jöttem rá, pedig sokszor nagy volt a kísértés.
Aztán rájöttem, hogy az én agyamon is csak egy rózsaszín köd ül. Ugyan mi garantálja, hogy mással jó lesz? Mit akarok!? Hiszen életem nagy szerelméhez mentem hozzá! Van egy édes kicsi fiunk, miért kéne ennél több?
Ha léptem volna, biztosan jól éreztem volna magam...lett volna néhány "boldog" hónapom, talán évem is. És azután? Rájöttem volna, hogy nem tudom elfelejteni azt, akivel a fiatalságomat éltem. Rájöttem volna, hogy nem tudok mást szeretni.
Így is rájöttem, az ő oldalán maradva...
De miért is mástól vársz segítséget a döntésedhez!? Ha ekkora dilemmát okoz a döntés, az annyit jelent, hogy nem vagy biztos magadban! Ha nem hagysz ott csapot, papot a "szeretett nőért", akkor nem is szereted igazán!!!! Csak azt hiszed, hogy szereted! Izgalmat, valami mást hozott az életedbe...de szerelmet is? Biztos, hogy ez az? Nem csak "lelkes örömmámor" egy rég elfeledett bizsergő érzés iránt? Tényleg szereted? Vagy ez tényleg csak az a bizonyos érzés iránti "szerelem"?
És még egyszer...csak úgy ismétlésképpen...ha ennyi hónap után sem tudtál dönteni, ha nem tudod feláldozni a családodat érte, akkor nem szereted!!!!
Higgadtan gondolkodj el ezen...