Újrakezdeni 34 évesen... (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Igaz a cikk írója még nem jelentkezett, de Én is leírom, amit észrevettem a cikkben!

Azt írta a lány nem akar szétdúlni egy családot, de mégis azt teszi! Nem akarom bántani a lányt, de könnyű jópofizni! Igaz, hogy a cikk írója még fiatal 34 éves, de ha van rá még esély a házasságát kell rendbehoznia, nem egyből kifelé kacsintgatnija, aztán ha nem megy, sunnyog majd vissza! Van két gyereke, akik még kicsik, ketten vállalták be, nem egyedül csak az anyuka! Könnyű hétvégi apukának lenni! Lehet régimódinak tünök, de ezt előbb a feleséggel kell megbeszélni!

Jelen pillanatban egyet értek ezzel a válasszal.

Így 2 dolgot tehetsz.: ha a feleséged is szeretné, akkor a házasságotokat fel lehet frissíteni.

ill. csapot papot otthagyva egy új szerelem kezdetét élvezni. De a szerelem elmúlik..

Mérlegelhetsz így is..

De a legmegfelelőbb döntést csak te tudod... Benned lakozik.

ISmered Önmagad? A határaidat? Ilyenkor lehet megismerni igazán..

Igaz, nem vagyok még férjnél, de szerintem sohasem szabad kilépni egy házasságból valaki miatt, csakis akkor, ha az a házasság már nem működik.

Ilyen esetben pedig, ha megjelenik a 3., akkor főleg nem, hisz nem is tudod eldönteni, hogy most azért akarsz válni, mert tényleg annyira nem megy, vagy az új szerelem miatt.

A szerelem múlandó/mint ahogy tapasztalod a feleséged mellett/...ugyan igy leszel majd késöbb az uj hölgyel is...!

Nagyon gondold át!

ÉN privát véleményem,ha a hejedbe lennék nem hagynám a családom.

Szia!

igazából nem volt tiszta nekem, hogy miért is nem működik a házasságotok. Vagy lehet, hogy neked sem teljesen tiszta. szerintem először ezen kéne gondolkozni. A másik meg hogy 1-2 hónapos kapcsolat semmit nem jelent. elég sok oka lehet annak, hogy miért tartod annyira ellenállhatatlannak az új barátnődet. Lehet, hogyha a körülményeid nem ilyenek lennének, akkor nem is éreznél így iránta.

Szerintem emlékezz vissza, hogy milyen voltál te és milyen volt a feleséged, amikor igazán boldognak mondtad magad és ezt beszéld meg vele. Ezt az állapotot próbáljátok meg visszahozni, egy próbát megér. ha meg rájöttök, hogy tényleg nem megy, akkor tényleg nincs értelme, mert hát fiatal vagy,előtted állhat még 50 év, nem mindegy hogy milyen minőségben éled meg. viszont a családodért felelősséget vállaltál, a feleségednek meg örök hűséget. megérdemelnek annyit, hogy beleadj anyait-apait, hogy helyrehozzátok. nyílván a feleséged sem szült volna 2 gyereket, ha nem úgy gondolta volna, hogy mindig mellette leszel. Ne dönts elhamarkodottan.

Kedves Gábor!

A szerelem gyönyörű,lángoló érzés,de szivettépő fájdalom,kétséges kimenetelű,másokat is érintő és bántást okozó érzelem.Az én férjem is szerelmes lett egy fiatalabb nőbe.Szerettük egymást,mint mondta:feleség-barátnő-anyja,egyben jelentek neki.Időt kért,hogy végét tudjon vetni a kapcsolatának mert válni nem akart és szerinte mindent ugyanúgy megkapok.21év után is szerettem és mindketten sírtunk mikor azt mondtam,nekem hiányzik az a csók,ölelés,a kimondott szavak amiket másnak ad.Gyötrődtem és kínlódott,éjjel könnyezve néztem ahogy nyöszörögve nyugtalanúl alszik.Őrűlt gondolataim voltak,és szerettem,és kerestem a kiutat.Elengedtem.Éljen boldogan más mellett,mert a "holtomiglan,holtodiglan"nem kettőnkről szól,igaz,hogy közös gyermekünk is volt.Sok minden történt azóta,nem bántam meg,hogy így lett vége az igaznak hitt szerelemnek.De ezért a férjért egy másikat hagytam el,akinek fájdalmat okoztam és a közös gyerekeinket nem együtt neveltük fel.Felnőtt mindhárom gyerekem,de visszanézve a múltra,hibáztam mikor a szerelem mellett döntöttem.Talán találsz valami segítő gondolatot számodra az írottakból.

Gábor, alaposan gondold meg és a döntéssel is várj legalább 3-4 hónapot, ez a fő tanácsom.

Nincs olyan élettapasztalatom, mint másnak. Egy új emberbe beleszeretni nagyon könnyű, ha többször találkozunk vele és nem elutasító, innen pedig szinte törvényszerű, ha az ember boldogtalan, még könnyebb. A szerelem, a vonzalom óriási tud lenni... csak rá gondolsz, tényleg, akörül forog minden. Amit sokan nem tudnak, ez is lecsillapodik egyszer. Egyszer, amikor egyre jobban megismered őt, megismered azokat a tulajdonságait, amik annyira már nem is tetszenek a rengeteg jó mellett, rájösz, hogy ő is ember, tud bosszús is lenni. Várd ki ezt az időt, amíg megismered és addig ne lépj semmit. Csak ezután dönts a családod jövőjéről.

Bele kellene gondolnod, mi történt veled és feleségeddel 13 év alatt és megtanulni ezeket értékelni. Újra meg kellene szeretned, becsülnöd ezért az időért és neki és téged. Hidd el, a közös múlt többet ér, mint néhány hónapja futó érzelmi kaland, akit hozzáteszem, nem ismersz elég jól.

Biztos rengeteg helyen találkoztál már azzal, hogy a szeretetért meg kell dolgozni egy házasságban. Én a negyedannyi idejű kapcsolatomban is szembesültem ezzel.

Én is voltam hasonló helyzetben, szerelemben szerelembe estem. Vártam a napokat, amikor találkozhattam vele. Aztán jött egy helyzet, ahol döntést kellett hoznunk, kettőnknek - amíg nem ismertem, azt gondoltam volna, enged az én véleményemnek, de nem, férfihoz illően nem engedett semmilyen érvemnek. Szertefoszlott az illúzióm, azóta már tudom, hogy ő nem kell nekem.

És még utolsónak: szerelmes igazából sok emberbe lehetsz, sok ember meg tudja fogni a szívedet, azon a bulin is bármelyik nővel és veled megtörténhetett volna veled és észre sem vetted volna ezt a keleti lányt...

Számomra a szerelem egy csalfa érzelmi drog, amiben benne lenni nagyon élvezetes (huhúúúúú), de utána már tiszta fejjel tud gondolkodni az ember...

Félreértetted, én Rád nézve semmi neheztelőt nem írtam. Örülök, hogy most újra boldog vagy! :o))

Én csak azt akartam hangsúlyozni, hogy a pillanatnyi boldogságért, ill. egy fellángolásért ne rúgja fel a házasságát. Először tisztázza magában, majd a feleségével, hogy mi is a helyzet kettőjük között, ha éreznek még egymás iránt valamit, és rendbe akarják hozni, tegyék meg, ha nem, akkor tegyenek pontot a végére, és jöhet az új kapcsolat.

És én is azt gondolom, hogy egy időre jó ötlet lenne eltávolodni a kolleginától, hogy tisztábban lásson.

Kedves Gábor !

Én azt mondom, válj ele. Ennyire egyszerűen, holott tudom, hogy nem lesz egyszerű, nagyon nem. Tele lesz fájdalommal, kétséggel, könnyekkel, kéréssel, zsarolással, és még sorolhatnám. De ne felejtsd el, Mindenkinek sak egy élete van, még Neked is.És tudom milyen ez a bizsergető érzés. Jó.És maradhat is ez a bizsergető érzés, scak tenni kell érte.De ne felejtsd el, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a lánynak kelleni fogsz egzisztencia nélkül, pizsamában, horkolva, és hogy tűrni fogja -e azt, hogy minden Karácsonyt a gyerekeiddel töltesz. És a feleséged, ha már nem is igazán Nő aszemedbe, a gyerekeid anyja- és ez sok mindent felülmúl. Viszont, ha csak a pénz,és a ygerekek ktartanak össze egy kapcsolatot, akkor már nincs miről beszélni.Anyósod, apósod biztos, hogy nagyon fog haragudni, hiszen majd látják keservesen sírni alányukat, és ugye Mindenki, Te is, boldognak akarja látni a gyerekét.

Merj lépni, de ne feledd, semmi sem biztos, és visszaút már nincs. Én válnék.

Kriszti

"Ebben a rossz és rohanó világban szerintem minden perc boldogság egy kincs és meg kell ragadni ... "

Ezt írod. Igen, a mai világ felgyorsult, pörög. A mai világ azt sulykolja belénk, hogy mindent most azonnal: vegyél fel hitelt, vedd meg; nincs idő a fejfájásra, kapj be azonnal ebből a gyógyszerből; ha vmi elromlott, dobd ki, vegyél másikat, cseréld le ..... sorolhatnám A kapcsolatokaban is ez a divat. Ha vmi elromlott sokaknak egyszerűbb kilépni belőle, és lecserélni egy másikra. Könyörgöm! Emberekről, gyerekekről van szó! Én azt gondolom, hogy ilyenkor mindig a meglévő régi kapcsolatot kell megvizsgálni, átgondolni, megnézni hogy jutottak el idáig, mit lehet tenni, szeretik-e még egymást, csak egy kicsit beleszürkültek a hétköznapokba, vagy végképp nincs keresni valójuk egymás mellett. Többen is írták, amíg van remény rendbe hozni, akkor inkább azt próbálják meg együtt, közösen, megbeszélve a dolgokat. Ha viszont arra jutnak, hogy nem akarják, nem tudják rendbe hozni a házasságot, mert már nem szeretik egymást, akkor lehet azon gondolkozni, hogy válás. Fontos, hogy az ember a saját boldogságát tartsa szem előtt, de jól meg kell gondolni, mert később könnyen rájöhet, hogy csak fellángolás volt az új kapcsolat, rózsaszín köd, az újdonság, a tiltott gyümölcs varázsa .... Erre is elhangzott ugye néhány példa.

Azt hiszem ezzel tudok egyettérteni!

Ha ez a lány nem lenne, akkor nem is lenne gond a házasságoddal?

Előbb magaddal kellene tisztáznod a dolgaidat...

..kis időre jó volna, ha el tudnál távolodni ettől a lánytól, persze gondolom, hogy ez nehezen kivitelezhető?! Amíg meg ott van a közeledben, addig meg folyton rajta fog járni a kis fejecskéd....

Én is voltam ilyen helyzetben, ahol én voltam a "szerető", hogy is mondjam, a lány, akiről írsz.

Egy olyan férfihoz költöztem, aki nős volt és már több, mint fél éve együtt voltunk, de nem éltünk egy városban. 2 gyermeke van. Végighallgattam a házassága során elszenvedett nehézségeit, a sikertelen családterapeutát, jómagam is fül és szemtanúja voltam az örjöngő feleségnek, aki a gyermekeit dühében és kétségbeesésében elhanyagolja. Egyértelmű volt minden akkor: A férfi rosszul választott, bár imádja a gyerekeit. Szeretne egy boldog családot, velem.

összeköltöztünk.

És ami aztán történt: valahogy a válás csak tolódott, mindig a gyerekekre hivatkozva. Az új ház vásárlása -ahol mind elfértünk volna - a válás miatt tolódott. Az irántam érzett gyengédsége a gyermekek miatt szorult az utolsó helyre, idő hiányában pedig az utolsó hely intézménye mindig kimaradt a napokból. Szülei látván a gyötrődésemet, úgymond vettek nekünk egy romos házat, hogy újítsuk fel magunknak, ennyivel tudnak segíteni. Majd fél évnyi általam végzett renoválás és szervezkedés, takarítás után beköltöztünk. Lett egy nappalink, egy hálónk kettőnknek, és egy gyerekszoba, ahová beköltöztette a kéthetente hétvégén látott gyermekeit, új ágyakkal, asztalokkal, játékokkal. De hol lesznek a mi gyerekink?!- ötlött fel benne ma kérdés. Választ nem kaptam rá, csak hümmögést.

A karácsonyt egyedül töltöttem az általam felújított házunkban, míg ő boldog jézuskázott a "volt" feleségével és gyerekeivel. A felesége hallani sem akart rólam, nemhogy látni.

Itt kellett volna kilépnem ebből a kapcsolatból. De elszánt harcos vagyok, mindent feltettem erre a kapcsolatra. Anno otthagytam a várost, ahol komoly munkám volt. Sehová nem tudtam menni. Maradtam és hagytam, hogy kihasználjon, éveket raboljon el tőlem.

Végül egyszer csak kiadta az utamat, mindenféle indok és magyarázat nélkül. Azt hiszem, ott hagytam a szívem felét akkor, és majdnem az életemet is, ha nincs baleseti sebészet a közelben...

Azóta sok év alatt sikerült talpraállnom, a maradék fél szívemmel óvatosan szeretnem egy másik férfit, akihez feleségül mentem. Még ma is álmodom azzal a férfival, izzadtan riadok fel olyankor. És a jelenlegi házasságomban RÉSEN VAGYOK!

NE TEDD TÖNKRE MÁS ÉLETÉT! ELŐBB RENDEZD LE A MAGADÉT! ÉS HA TE RENDBEN VAGY, AKKOR KEZD ÚJBA!

Nos, az igaz, hogy mi nem egymás miatt váltunk el az exektől. Sőt senki miatt sem. Megromlottak a házasságaink. Az, hogy találkoztunk és már 10. éve, hogy együtt vagyunk, az a véletlen műve volt.

Így aztán én egy percig sem féltem, hogy majd megismer valaki mást...

Ha a feleségeddel maradsz,igaz a gyerekeid mellett leszel,de boldogtalanul.

Ha a szerelmed választod ,lelkiismeret furdalásod lesz a családoddal szemben.

Úgy látom az egzisztencia számodra is fontos.

Minden képp a feleségeddel kellene düllőre jutni és itt nem főltétlen arra gondolok,hogy vallj be mindent.Elsősorban az Ő és a Te érzéseiteket egymás iránt kellene megtárgyalni.Szerelem vagy csak megszokás ami összetart benneteket.A gyerekek miatt ne maradj a feleségeddel,mert később még nehezebb lesz mindenki számára,most még szépen el tudtok esetleg válni,később mikor akár több probléma sérelem lesz a hátatok mögött nehezebb,és mindenki sérülne.A gyerekeidet esetleges válás esetén is továbbra láthatod szeretheted,az Ő érzéseik nem fognak veled szemben változni.

Én is elvállt vagyok,sokszor keresztbe húz apuka nekem,mégis a közös lányunknak soha nem mondok semmi rosszat róla,kiszokott a lánnyal is tolni,mindig azt mondom,hogy apát szertni kell hisz ő is szeret téged.

Bizom abban hogy a feleséged is hasonló gondolkodású mint én.Ha a gyerekeket próbáljuk a másik szülő ellen fordítani,azzal nem a másik szülőnek okozunk fájdalmat,hanem saját magunknak és a saját gyermekeinknek.

Ez én történetem hasonló. Én voltam/vagyok a lány.

Már feleség:)

Egy gyereke van a páromnak, és különösebb anyagi kötöttségük nem volt.Mi 5 év után költöztünk össze. Ebből volt egy hosszú szakítás.Tehát volt ideje eldönteni, hogy csak a megszokott mókuskerékből akart kicsit kitörni és az új csak azért tünt csábítóbnak mert még érdekes volt, vagy tényleg a házasságának már leomlott minden olyan összetartó pillére ami fontos az együtt éléshez, és, hogy a milyenk az szerelem, vagy csak szenvedély.

Ilyen rövid idő alatt, nem hiszem ,hogy józanul eltudod dönteni, hogy felrugj-e mindent.Azt nem mondom, hogy kell 5 év, de egy-két hónap kevés. Most még a rózsaszín köd mögül látod a lányt.

Azt kéne tisztáznod, hogy miért nem boldog a házasságod.Azért mert alapvetően nem szeretitek egymást, nincsenek közös céljaitok, vagy csak azért mert év alatt a szőnyeg alá söpörtétek a problémákat.

Hidd el én most vagyok boldog, ha egyből lelépett volna a férjem anno, lehet, hogy már mi sem vagyunk együtt.Náluk kiderült, hogy egymással már nem jöttek volna ki sehogy sem.A bizonyíték, hogy most már az ex is egy boldog kapcsolatban él, és ez azért is jó, mert a gyerek így sérült a legkevésbé.Ugyanúgy szeret nálunk lenni, mint otthon, ugyanúgy kijön velem,mint a mamája párjával. És ez is fontos. A férjemnek ez nagyon fontos.Hiába szeretnénk egymást, ha közben a gyereke eltávolodott volna tőle, nem lenne boldog.

Szia!

Én is jártam hasonló cipőben. Fiatalon mentem férjhez, és 2 gyerek, meg úgy 5 évnyi házasság után megismertem valakit. Nagyon tetszett külsőre is, lelkiekben meg még jobban. Elmondtam neki, mit érzek, és a válaszából azt szűrtem le, hogy nekem is lenne esélyem - amit egyébként egyáltalán nem gondoltam, mert ő piszok helyes volt! -, de a családom előtte szent. Nagyon finomat tudatta ezt velem: soha, egyetlen szóval sem bántott meg! Mégis szomorkodtam, mert, ha a tökéletes társra gondoltam, bizony, ő jutott eszembe. Így viszont tovább kűzdöttem a párom oldalán a mindennapok problémáival. Nemrég eszembe jutott, és szerettem volna neki megköszönni, hogy ilyen bölcs volt. Elvből nem rombolta szét a - nem épp zökkenőmentes - házasságunkat, és ezzel elmondhatatlanul jót tett velünk! Visszataláltunk egymáshoz.

Még annyit: nincs olyan kapcsolat, amibe ne jönnének hullámvölgyek, hétköznapok - és azok senki mellett nem könnyűek. Nem okoskodni akarok, csak a saját tapasztalatomat átadni. A döntés a Te kezedben van: kívánom, hogy sose kelljen megbánnod, bármilyen is legyen! :)

Olyan sz@r az ilyeneket olvasni. Ilyenkor felrémlik előttem a saját életem:

vajon az én párom mikor fog véletlenül "összeérezni" egy másik lánnyal?

Minden kapcsolatban, házasságban vannak feszültségek, veszekedések, viták (rosszabb esetben verekedések is), ilyenkor egy hamvas leányzó ártatlan kis pillantása elég egy pasinak. Ilyenkor percek alatt szerelembe esik, új életet tervez...

Gábor: nem hibáztatlak semmiért, ne érts félre. A félelem beszél belőlem, hogy akár én is így járhatok. Azért mindenképpen gondolkozz el dolgokon. A feleségednek nem lesz könnyű új életet kezdeni a gyerekeitekkel. A legtöbb pasinak nem kell más pasi gyereke (ahogyan neked is szingli, gyermektelen leány lett a szíved hölgye, de persze ez puszta véletlen)!

Beszéld meg a feleségeddel, hogy neki mi a véleménye, hogy van-e értelme a folytatásnak. Így legalább tiszta lelkiismerettel mennél ki a házasságotokból, ha sikerülne kulturált emberek módjára megbeszélnetek az életeteket.

Még annyit ajánlanék a figyelmedbe minden rosszindulat nélkül, hogy kissé idősebb vagy a lánynál, még te is járhatsz úgy a későbbiekben, mint a feleséged.

Mindenesetre kívánok neked tiszta elmét és gondolatokat a döntéseid meghozatalához, szabad utat a boldogságodhoz!

Üdvözlettel: mothertiger.

huhh ...

semmi jó tanácsot nem tudok adni, de drukkolok h boldog legyél!

üdv,Helga