Újrakezdeni 34 évesen... (beszélgetős fórum)

elég nagy büntetés a kínlódás most is neki.

de a bűnösöket is szeretik. mindkét szülőm 2x vált, hozzáteszem anyámnak és apámnak is megváltás volt.

Sziasztok..

Nem szeretek ítélkezni,mert nem lehet Ő is férfiból van.Ennek ellenére megérte,de a Gábor helyébe bizony maradnék a biztos mellett mint a bizonytalanba menni.Én is elváltam,nem jó szándékból és azért mert tönkre ment a házasságunk mindketten hibásak voltunk.8-év távlatából már bizony volt férjem is megbánta.Megismerkedtem egy férfival aki tudta annak idején,hogy van 3-gyermekem a mai napig nem tudja elfogadni.Van közös gyermekem tőle és bizony a másikak sokat vigyáztak rá ha beteg volt vagy mentem dolgozni.A sok féltékenységi veszekedések a gyerekeim iránt és a zsarnokoskodása mára felőrölte a mostani házasságot.Azt üzenem a Gábornak,ha a Családját fontosnak tartja akkor bizony ne lépjen annyit nem ér egy új kapcsolat a másik elvesztéséért.

Inkább próbáljon meg udvarolni a feleségének és legyen vele kedves hódítsa meg.Hiszem,hogy egy kihűlt érzést vissza lehet hozni ha még egy kicsit másképp is mint egy szerelem.

Sziasztok, tényleg úgy tűnik mintha feldobta volna a témát " nekünk", azután szevasztok beszélgessetek.

...én is a megcsalt elhagyott( 8 év után ) felek táborát gyarapítom.Gyerekünk nem volt- HÁLA....

Gábornak ( ha erre jár) azt üzenném, hogy az újdonság ideig-óráig tart(ritkán nem)ezért meggondolandó a házasság felrúgása.

Hónapokig tartott mellettem szeretőt ex-em,majd a csaj hatására "valljuk be"( aki egyébként 12 éves fiát hagyta el ill. férjét)- címmel kényszerítette ex.-met, hogy Ő is nekem. Megtette, láttam nehezen megy. Nagyon fájt, de határozottságomnak és persze hatalmas fájdalmamnak köszönhetően,KÖLTÖZTEM.

1 hét után folyamatos könyörgés - sírás,szenvedés közepette járt a nyakamra, hogy bocsánat és menjek vissza és CSAK ÉN(1 hónapig ment napi 24 órán át, -ez nem vicc....... na én erre képtelen vagyok, mély undort éreztem, pedig szerettem addig nagyon....nem mentem vissza:-)))))

Megtaláltam életem párját és gyönyörű kisfiúnkkal együtt élünk boldogságban.

Gábornak nagyon át kéne gondolnia, --biztos hogy a "lánynak" nem Gábor vagyona a vonzó?

Mindenképp kéne beszélnie feleségével-megbeszélni mi a BAJ(?) a házasságukban, ill. a szülőkkel minden körülmények közt kibékülni.

11 éve átéltük. +tudtam, mert rájöttem.

Zajlott az élet, költözni senki nem akart.

Én nem pakoltam össze a ruháját, lustaság meg aztán Ő döntse el mit akar. Kis találkák.

Aztán a csaj is gondolkodhatott...

Soha nem fog elválni.... Mondta neki valaki okosabb hogy mit tegyen, talán.

Szakíts vele.. Mi lakást cseréltünk, pakolás, költözés, szenvedés a lány miatt.

1 év alatt túl lett a dolgokon... Aztán még együtt vagyünk. Mi ebből a tanulság ?

Mai napig úgy érzem nem akadt utamba olyan pasi aki miatt Én válnék. Szerintem neki se azóta... Nyitottabb vagyok, de nem kapcsolatra. Csak a szemem nyitottabb. Ja és nálunk is kolléganő, akkor volt kb 18 éves.

Néha látom. Mintha révbe jutott volna kenguruba vitt egy kisbabát. Úgy láttam ő volt... Nem köszönünk egymásnak. De picit még mindig felkavar.... ez szinte 1 hete volt...

Akkor olvasd el jól hogy miket írt.

Tδbbszδr is majdnem vállásig fajultak a dolgok stb.

Ezzel csak az a gond, hogy 13 évig eszébe nem jutott, hogy elváljon.

Ebből én arra következtetek, hogy a csaj miatt tenné. Ez pedig a legnagyobb hülyeség lenne tőle.

Szia.17 évi házasság után váltam el.az előző házasságról nem beszélnék,sem jót , sem rosszat nem akarok mondani, tiszteletből.Ha érted mire gondolok.Ott maradt egy ma már 20 éves lányom.Voltak gondok közöttünk, de ma már elég jó a kapcsolatunk.Soha nem fogja megbocsájtani nekem, hogy ott hagytam őket. 2005-ben összejöttem egy lánnyal,aki életem nagy szerelme.Nem annak indult, csak vonzódtunk egymáshoz, testileg, lelkileg.Ő elhagyta a párját,én elváltam. Összeköltöztünk.aztán terhes lett. Nem nagyon akartam, mert féltem, idős vagyok már hozzá. (gyereket nevelni). De a párom meggyőzött, és igaza volt. született egy gyönyörű kisfiunk 2006-ban. 2008-ban összeházasodtunk. Szeretjük egymást, kimondhatatlanul.

És a hab a tortán, ő akkor 25 éves volt, én 41.

16 év van közöttünk.De annyit mondhatok, semmit nem bánok.Bár vannak, voltak konfliktusok, máshogy gondolkozunk sokszor,de mindent meg tudunk beszélni.(persze a legtöbb gond a féltékenykedéssel van)Főleg részemről.Meg mi lesz majd később ha..........

De hidd el,megér mindent.Boldog vagyok mellette.

Hihetetlen dolgokra vagyunk képesek egymásért, a most már papíron is igazi családért.Hihetetlenül boldog vagyok vele, és ő szintén velem.

Nem bíztatlak,nem is tehetem. De megérte.

Azóta pörgés van folyamatosan, ami furcsa egy megállapodott, belassult élet után.

Na, ennyi dióhéjban.

Szerintem Te tudod legjobban a választ. Kívülről mondhatok/unk bármit, elláthatunk tanácsokkal, elmondhatjuk a személyes történetünket.

De a viaskodás a Tiéd.

Én is ezt tettem, azután, hogy elhagytam a férjemet, még egy évig. Mindenki tudta körülöttem a megoldásokat, csak még nem voltak az "enyémek".

Én azt gondolom, hogy ezer kötelék - család, vállalkozás, pénz - nem adhatja meg azt, ami belőled hiányzik. Ha döntést akarsz hozni, akkor magadba kell tekintened. Ha boldog szeretnél lenni, annak a magvát magadban kell megtalálnod. Ne a lánytól várd. Ő csak része lehet a jövendő boldogságodnak, de nem záloga és nem tárgya. Önmagadért kell lépned.

És ezt a felelősséget senki nem veszi le a válladról.

Nézz magadba, ülj le, gondolkodj, mérlegelj, dönts.

(Valaki, aki hasonlóan megjárta a "hadak útját")

Régi sztori, de még kihat. Szabad azt feltételeznem, hogy nem lett rendesen lezárva benned? Remélem, a helyére tudod egyszer rakni!

Kérdésedre a válasz, mert az őszinteséget sokkal többre becsülöm. Még ha meg is csalt, ha látom rajta, hogy őszintén gondolja minden szavát, kérdéseimre a válaszok is őszinték, megérdemli a folytatást, visszakapja hamarosan a bizalmamat. Mert őszinte volt. Lehet, hogy ez csak az én sajátságom, senki másé, nem tudom... de az önismeretem ide vezetett, őszinteséggel engem megnyernek. Mert megértem a másik felet, ha ő is tudja, mit miért csinált és ilyen helyzetekben a megértés (szerintem) hallatlanul fontos. Megérteni a másikat, hogy már ellaposodott az ügy veszélyesen (másik nő bekerült a képbe), de akarja folytatni és velem. Átgondolta, velem. Én partner lennék ebben. Főleg, ha van két gyermekünk!!!

Na akkor én is megszólalok,hátha elolvassa :)

Szerintem ha valakinek boldog a házassága,eszébe sem jut beleszerelmesedni valaki másba.Kedves Gábor!Ülj le magaddal (négyszem kδzt :) s beszéld meg magaddal hogy meg éri e neked ez az új szerelem?!Hajlandó vagy e bármit_ mondom bármit! feladni érte??Ha csak 1 valami szól ellene,ne tedd!Viszont ha nem boldog a házasságod,nincs mit gondolkozni,nem kδtelező boldogtalanúl leélni az egész életed!

Egyetértek Zizisiccel, túlzásba viszed...

Megcsalásról (lehet, hogy én nem láttam?) nem volt szó, csak találkozgatásról és 3 db pici csókról. Amit, bevallom, én hajlandó lennék megbocsátani a férjemnek, ha őszintén elém állna a történettel és azzal, hogy szeretné újra érezni a kapcsolatunk bizsergését, annak ellenére (!) hogy én hihetetlenül féltékeny típus vagyok és igazából még azt sem viselem el, ha filmben bármilyen erotikus jelenet megy! De többre becsülöm az őszinteséget, azt, ha meg akarná oldani velem és nem mással. Az elején ettől függetlenül biztos kikészülnék, de aztán leesne, hogy hoppá, azért csak engem szeretne továbbra is...

Én ahogy olvastam a cikket, minden betűjéről az rítt le, hogy ő komolyan gondolná a házasságot, csak jött egy érzelmi vihar, ami valljuk meg, kivel nem fordult elő? Csak meg kell várni míg, elmúlik bennünk.

Szóval teljesen alaptalan az indulatod. Persze, ha épp hasonló helyzetet éltél át, csak a másik oldalon, akkor érthető az ellenkezésed a témában....

Fura hogy aki ezt a topikot nyitotta,utóljára január 24-én járt itt.Nem úgy néz ki mintha érdekelnék a vélemények :DD

Nem volt elég kitartó.....