Újrakezdeni 34 évesen... (beszélgetős fórum)

hehehe

:P

remelem te nem akarsz valtoztatni

;)

huhhhhhhhhhhhhh, még ha 80 éves lennél.... De 55 ????????????????????????

Minden embernek jár a boldogság, te életed, éld le ugy ahogy neked tetszik. MIvel a gyerekek már felnőttek, rájuk sem kell tekintettel lenned.... Majd megértik.

Szép estét kívánok mindenkinek!

Egy Hoxás társunk Hajnianyu nagy bajban van. Kérlek keressetek rá az új fórumra(Segítsünk Hajnianyunak) ahol mindent megtudtok, vagy hajnianyu naplójában.

Kérlek a naplótokba írjátok ki a fórum címét, ugyanis a fórumokban tilos reklámot csinálni mert kitilt a rendszer. Lányom Fortuna is így akart segíteni és kitiltották mert spamként érzékelte a gép. Szerencsére Hoxa visszahozta őt és még többeket is akik így jártak. Szóval kérlek benneteket aki tud segítsen.

Nem "engedik"???

Mégis mi közük van a te magánéletedhez,már bocsánat!

Drága Rozikám!

Úgy érzem valamiért megbántódtál. Hidd el nem volt semmi bántó szándék bennem.Ha mégis valamiben félreérthető voltam kérlek ne haragudj rám. Az előbbi hozzászólásomban,csupán bíztatni akartalak. Bíztatni arra ,hogy egy kicsit magadra is figyelj!

Légysz, légyszi ne haragudj:-) Ok?

Editkém! Ha már így alakult, hogy ebbe a fórumba hoztad be azt, amit egy priviben is elmondhattál volna nekem, akkor én is itt válaszolok...

Úgy teszel, mint ha én nem abban a halálos betegségben lennék érintett, amelyikben Te.

Belőlem nem azt hozta ki, amit belőled.

Egészen addig harcoltam csomó dologért, amíg nem lettem rákos. Voltak céljaim. Tele voltam energiával. Most viszont már nincs értelme számomra a harcnak. Ez volt az utolsó nagy csata, amiből még mindig nem állíthatom, hogy nyertesen jöttem ki.

Ettől függetlenül én is azt az utat jártam be, amelyiket te. Sőt. Te még nem jártad be azt, amelyiken én már túl vagyok.

Rozikám!

Ez nálam is így volt 50 éven keresztűl. Mindíg valkire tekintettel voltam, mindig meg akartam felelni valakinek. Sajnos nagy árat kellett fizetnem azért, hogy megtanuljam,nekem is csak egy életem van,amit senkiért nem érdemes,feladni,elpazarolni. Lehet ez most önzésnek tűnik,de nem bánom. Nem azt mondom, hogy senkire nem legyél tekintettel és mindenkin átgázolva érvényesítsd a saját érdekeidet, de meg kell találni a közép utat és úgy élni, hogy az út végén elmondhasd, boldog értékes életet éltél. Sajnálom, hogy engem egy halálos betegség fenyegetettsége tanított meg erre. Mert minden valamiért van,mindenből le kell vonni a tanulságot és a konzekvenciát. Ma már tudok nemet mondani, tudok olyan kompromisszumokat kötni ami nagyjából mindenkinek jó.Ma sem mindíg én vagyok az első,de néha az embernek örömet jelent az is ha a másiknak örömet okoz. A szeretet nem fogy el , mert egy idő után mindig, többet és többet kapok vissza:-)

Gábornak üzenem:

Legyen ez példa számodra. A gyerekeid természetesen, meg kell óvni a lelki sérüléstől,de nem temetkezhetsz egy boldogtalan házasságba egy életen át az ő érdekükben. Gondolod nem látják, nem érzik a konflitusokat? Ha meg tudod oldani inteligens módon az elválást,én a helyedben azt a szerelmet választanám,ami kevés ember életében adatik meg. Ha a feleségeddel ezt emberhez méltó módon közlöd,szerintem a szülők is tolerálni fogják a döntésedet. Természetesen tudnod, kell ,hogy anyagi értelemben le kell szakadnod tőlük és a saját lábadra kell állnod.Ez a te életed. Neked kell eldöntened, hogy életed filmjében ki szerepeljen és mennyi ideig. Kívánom, hogy kedvezően alakuljanak a dolgaid.

Ezen ideje változtatnod!:))))

Fel a fejjel és kezdj neki!