Tudnátok segíteni abban, hogy hogyan tűntethetném el alkoholista, agresszív apámat az életünkből? (beszélgetős fórum)

Tudod a hozzászólásod olvasva bennem is sokminden kavarog. A halála után jöttem rá valójában miért ivott. Mit nem tudott megoldani. Például azt, hogy nálunk mindenben anyukám hordta a kalapot és a gatyát is. Ezt egy férfi ember nehezen tolerálja. Persze volt más is.

Lehetett volna segíteni, ha ezt hamarabb tisztázzuk, és nem a halála után.

Egyébként Kinezológus tudja az okokat tisztázni, és a problémát lezárni is segít. Ami jelentős javulást hozhat, sőt visszakapható józanul az alkoholista.

Vannak, akiknek az önvédelmi rendszere feladja a harcot. Sajnos ez az alkoholizmussal együtt élőkre leselkedő alattomos mentális betegség...

Tudom, mert majdnem sikerült nekem is belehalnom...

Mert egyszerűen elfáradt és tehetetlennek érzi magát, italba folytja a bánatát!

Mert nem tudja elmondani, kifejezni azt ami fáj neki!

csak azt érzi, hogy nem képes valamire, amit mástól lát...

sorolhatnám!

Ezt te nem fogod tudni megoldani!

én 14 évig apám, haláláig próbáltam "meggyógyítani" sikertelenül...

a legrosszabb az agresszív alkoholista...

anyud beadhatja a távoltartásit, a válópert és a láthatás felfüggesztését egyszerre, sürgősségi eljárást kérve, kiskorú vesélyeztetése címén...

csatolni kelll a rendőri feljelentések, bejelentések jegyzőkönyvét, látleleteket...

de mivel egy ingatlanban éltek ez elég bonyolult, mert lakhatást biztosítani kell...

akár albérlet vagy egy meglévő telekre költöztetve... már ha van...

Nem erő kérdése...

És nem is morálé.

A kulcs a hozzátartozók kezében van...

Szia! Távoltartási végzés. Ideiglenesen ez segíthet. Talán elgondolkodna ez idő alatt az apukád a dolgokon. Ez, ahogy itt írva van, kérhető családtagra. Ismerek olyat, akit 78 órára tiltottak el a családtól, ez idő alatt nem mehetett a család közelébe, a lakásba sem mehetett be. Ha ezt megszegi, rendőrt lehet hívni és ebben az esetben már a rendőrség eljárást indít ellene a végzés megszegése miatt. A gond az, hogy nem végleges megoldás, lehet ez olaj a tűzre, de lehet egy elgondolkodtató időszak is. ezt én nem tudom megjósolni. Törvényileg erre van lehetőségetek.

"A rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartást akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszak helyszínéből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és egymáshoz való viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. A rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartó határozatot haladéktalanul, a helyszínen köteles meghozni. Ha a rendőrség az eljárása során a bántalmazóval szemben az előállítás rendőri intézkedést alkalmazza, a rendőrség a határozatot legkésőbb az előállítás időtartamának lejártáig hozza meg.

Akivel szemben ideiglenes megelőző távoltartást, illetve megelőző távoltartást rendeltek el, a távoltartás hatálya alatt köteles

1. magát távol tartani a bántalmazottól,

2. magát távol tartani a bántalmazott életvitelszerű tartózkodására szolgáló ingatlantól,

3. magát távol tartani az ideiglenes megelőző távoltartó határozatban, illetve a megelőző távoltartó határozatban megjelölt más személytől, és

4. tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen."

Már lecsillapodtam és újra olvasva belátom, hogy nem volt igazam.Elnézésedet kérem.Bocsánat.

De elszállt az agyam, mert Anyukám 40 éve kínlódik

Apánkkal, aki valójában egy nagytudású mérnök ember, csak gyenge és nem tud ellenállni az alkoholnak.

Irtó dühös és szomorú vagyok, mert nem ezt az életet érdemelték.

És néha tényleg el tudnám ásni.Aztán eszembe jut amikor kicsi voltam és Anyu, munka és család mellett tanult, Ő volt mindig velem és milyen jókat játszottunk.Még üdülni is ketten voltunk és szuper volt az téli üdülés.

Kavarog bennem a szeretet és a gyűlölet egyszerre.

Miért nincs benne több erő? Üdvözlettel:Jucus

Az alkoholbetegség egyik legfontosabb tünete a tagadás. Ebben semmi rossz szándék nincs, a pia erős tompítószer, a köztes időkben is.

A tagadást nem a szavak, hanem az események képesek csak feltörni... Felesleges őt lecímkézni, sokkal fontosabb megengedni neki, hogy a betegsége és viselkedése következményeinek megihassa a levét.

Attól még nem gyógyult meg egy alkoholbeteg sem, hogy lealkoholistázták... (Sajna)

Igen, az önvédelem nagyon fontos... Akár rendőrség, akár máshogy (én is hívtam már ki a rendőröket, és nagyon jól tettem... Bár elég megalázó élmény volt, saját magam számára... De nem maradt más)

Ha nem lehet lecsillapítani, akkor muszáj ott hagyni, és barátokhoz, vagy akárhova átmenetileg meghúzódni...

És az is, hogyha hazajön ittasan, akkor ne kezdje el senki se vádolni, felelősségre vonni, szidni, mert ő olyankor egyébként sem beszámítható... Persze, hogy elkezd ütni-vágni...

Mire nagy nehezen megértettem, hogy nem vagyok felelős az ivásáért, és tudtam vele kedves lenni, amikor ittas volt, hogy ne őrjöngjön, az már nagy lépés volt... És az még egy lépés tovább, amikor éppen józan, olyankor kedvesen elmondani neki, mi történt előző nap... Mi, nem alkoholbetegek nem tudjuk elképzelni azt a bűntudatot, ami egy alkoholbeteget gyötör az ivása miatt.

Ő is csapdában van, nem csak mi...

elég jól vagyunk, nem panaszkodom...

a szép fogalmazás és összeszedettség mögött 4 év munka van...

de megéri :-)

csak belevágni volt húzós.

Ahhoz, hogy hiteles legyek, tudnia kell mindeninek, milyen pokolból indult a mai jól-élés :-)

Áááá,a verés!? Az apját üti,veri a gyereke?!A rendőr kimegy,és elmondja,hogy vigyázzon magára,majd visszanéz, még jó,ha nem küldenek ki a családnak egy garázdaságról szóló büntetést:(

Ez az ördögi kör...,old meg magad!:(

Igen, ezzel a beültetéssel az a probléma, hogy nem mindenkinél egyformán hatásos. Van aki tényleg olyan rosszul van, ha ráiszik, hogy többé nem meri megtenni (meghalni senki sem fog tőle, ez csak ijesztgetés), van aki me vígan ihat mellette.

Én itt ebben a konkrét esetben gondolom azt, hogy míg a válás lezajlik, ne engedje a család, hogy szabadon terrorizálja őket, hanem vagy hívjanak rendőrt vahy végső esetben a féri családtagok üssenek vissza. Tudom, hogy ezzel az alapprobléma nem oldódik meg, de kicsit nyugisabb lesz nekik és most ez volt a kérdés. Szép szóval sajnos nem fognak eredményt elérni, ez eddig sem volt célravezető

Ezt én is írhattam volna. :-)))

Az akarás elérésében pedig rengeteget segíthet a környezet, de nem a megmentéssel... Hanem a szabadon hagyni, hogy a hülyeségeivel találkozhasson...

Az alkoholbetegség kegyetlen betegség, és nagyon vastag az a burok, ami egy alkoholbeteget körülvesz.

Ahhoz, hogy az áttörjön, olyan élmény szokta őket érni, ami számunkra már elviselhetetlenül erősnek tűnik. Nekik éppen csak egy ébredésnyire elég...

Valóban fontos a cselekvés.

De parancsszóra nem megy...

Ahhoz, hogy egy család cselekedjen, ahhoz fel kell oldódnia annak az iszonyatos mély bűntudatnak és szégyennek, ami az alkoholizmus velejárója...

Az hagyján: azt a privilégiumot, hogy "majd én megmentem az alkoholistámat, mert ez a mi családunk, a mi életfeladatunk" nagyon nehéz ám feladatni a családdal... Csak az nem látszik kívülről... Gyakori, hogy egy nő (vagy egy más családtag) ráteszi az életét alkoholbeteg férje (gyereke, felesége, anyja, apja) megmentésére: mert azt hiszi, ez az életfeladata... A saját dolgaival a rossz önbecsülése miatt nem mer foglalkozni... Sokkal hősiesebb dolognak élik meg, hogy valamit tesznek a másik emberért... Megfosztván szabad döntéseitől és a rossz döntések következményeitől...

Hát, nekem is ijesztően fájdalmas volt, amikor el kellett kezdenem megengednem az alkoholistámnak, hogy fejjel menjen a falnak!

De megérte, mert kijózanodott...

Sajnos az orvosnak igaza van...

Arról nem szól a fáma, hogy a hozzátartozók segítési kényszerből, vagy csak egyszerű tájékozatlanságból nem megfelelősen kezelik az alkoholbeteget.

A hozzátartozó egész lelki struktúrájának meg kell erősödnie ahhoz, és meg kell értse az alkoholbetegséget ahhoz, hogy hosszabb távon hatékonyan tudjon hozzáállni.

Nem elég tanácsokat végrehajtani... Meg is kell érteni, mi miért van. A hozzátartozó lelke is súlyosan megbetegszik az alkoholizmus hatására... Ugyanúgy gyógyulásra van szüksége... De a társadalom erről nem tud... Csak az alkoholista a bűnbak...

Azok a hozzátartozók, akik megfelelő segítséget kérnek (terapeuta, megfelelő önsegítőcsoport) egy idő után ki tudnak az alkoholizmus körhintájából szállni, és nagy százalékban az alkoholistájuk is elkezd tudni gyógyulni.

Egy fontos, hogy senki ne áldozza fel magát alkoholbeteg miatt... Főleg nem az amatőr segítési szándékával... Amivel - és a legjobb szándékkal - borzalmasan sokat lehet ártani...

Már csak tudom, ebből mászok kifele...

És biztos tud valamit az önsegítők életprogramja, mert amellett, hogy én is összehasonlíthatatlanul jobban vagyok, az alkoholistám is gyógyul...

Pedig igazi alkoholista ám! Nem csak emilyen "kicsit" alkoholista, meg "az enyém rosszabb, vagy jobb alkoholista" :-DDD

Nem egészen. Ezekkel a család tud mit kezdeni. Igaz nem minenesetben könyörgéssel. Sőt nem avval.

Nem kifogást kell gyártani, cselekedni kell.

A két hozzászólásban annyit írtam, hogy igazán találni használhatót. Aki nem talál, az már annyira el van keseredve, hogy ezáltal nem is akar.

Alkoholistákkal dolgoztam. Nem egy sikerélményekben gazdag meló, az biztos. Egyet jól megtanultam. Amelyik alkoholistában nincs nagyon erős elhatározás, hogy abbahagyja az ivást önszántából, azt akár őrízhetjük a nap 24 órájában, akkor is megtalálja a módját az ivásnak. Az alkoholelvonó kezelések legtöbb helyen sza.t sem érnek, sajnos.

Csúnya dolog ilyet mondani, de mivel elköltözni nem tudtok, ezért tényleg egy kis megfélemlítés lenne a legcélravezetőbb...