Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A férjem agresszív lett fórum

A férjem agresszív lett (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
2008. dec. 2. 11:28
Most olvasom Nora Roberts Nyílt titkok című könyvét. Ott a főhősnő hasonló problémával küszködik, mint a fórum elindítója. A vége eléggé durva, szerintem ezt senki ne várja meg! :(
193. ab4b6bc17d (válaszként erre: 192. - Skorpió73)
2008. nov. 11. 12:58
Lehetséges, hogy ezek az emberek valaha maguk is hasonló cipőben jártak. :( Mégsem mentség a viselkedésük a szeretteikre nézve.
192. skorpió73 (válaszként erre: 189. - Ab4b6bc17d)
2008. nov. 10. 22:07

Kedves Bredamazon!


Sajnos tévedés, hogy az elmúlt események nem hagynak nyomot. Igazad van. Minden beütött szeg a falban, ha kihúzzák is ott marad a nyoma.

A másik amiről írtál és tényleg nagyon fontos lenne egy kapcsolatban az a kommunikáció. Megbeszélni a dolgainkat, érzéseinket. Sajnos ez sokszor nem működik. "Hülyeségekkel foglalkozol..." stb...amit Te is írtál. Leráz a férjem amikor komoly beszélgetésekre kerülne sor. Hiába "rendben" éppen körülöttünk minden.

A támadásai után én is rászóltam: "te nem vagy normális, nem én vagyok ellenséged én a gyermekeinkkel a családod vagyok. A legfontosabb dolog az életben."

Talán ilyenkor kapcsol és kedves, megértő, de nagyon kevés kell, hogy újra boruljon a bil

Az elmúlt hetekben szintén így történt. Végig nagyon rendesen, kedvesen viselkedett. Sokszor kedveskedett, átölelt és stb... Sajnos ez sem tartott sokáig...

Ma éppen olyat mondtam ami nem tetszett neki, lekezelt, hallgassak...

191. Rosa (válaszként erre: 190. - Ab4b6bc17d)
2008. nov. 10. 20:32

Teljesen egyetértek veled!Sajnos tapasztalatom is van!

Én is találtam egy szép idézetet:


"Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli,az nem fog soha sírásra késztetni!"

190. ab4b6bc17d (válaszként erre: 183. - Skorpió73)
2008. okt. 31. 11:42

Sivilla írta ezt egy másik fórumon és nagyon igazat írt!


Nem azért szeretünk valakit mert szép,

Hanem azért látjuk szépnek, mert szeretjük!


Minden férjnek, aki szülés után tehénnek becézi a feleségét, ezt kéne üzenni! Mert ők aztán férfiak maradnak a javából, nem igaz? Igazi Adoniszok... na ugyan már! Nézzenek már magukba! Úgy utálom az ilyen igazságtalankodó/gonoszkodó férjeket!

2008. okt. 30. 07:56

Találtam valamit a témáról egy cikkben. Bemásolom:


Ha párod hétköznapi szokásai közé tartozik az ellened irányuló állandó kritika, gúnyolódás, parancsolgatás vagy vádaskodás, erős a gyanú, hogy te is érintett vagy a témában.


A folytonos titkolózás, leszólás, kritizálás, vádaskodás, gúnyos viccelődés, becsmérlés, tagadás, parancsolgatás, fenyegetés, dühkitörés mind-mind a szóbeli erőszak eszköztárának kellékei. Egyiket sem kell bemutatni, hiszen mindenkinek volt már szerencséje hozzájuk. De milyen lehet nap mint nap gonosz megjegyzések tömkelegét elviselni, ráadásul pont attól az embertől, aki a társunknak nevezi magát? Szokták mondani, ezek csak szavak. Nem fájnak, nem hagynak nyomot. Tévedés. Nagyon is hagynak, csak valahol egészen belül, ott, ahol már nem látszik.



Erika (29) két évig élt együtt párjával, Zolival, amikor ráébredt, hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatukban. „Bármit mondtam, megcáfolta, és ellenkezett velem. Leszólta a gondolataimat, ötleteimet, terveimet. Lehetetlen volt számára, hogy elfogadja a véleményem, legyen szó bármilyen apróságról, akár a hétvégi programról, az öltözékemről vagy a vasárnapi menüről. Olyan logikusan érvelt ellenem, mondván, ő csak jót akar az »építő kritikával«, hogy általában kételkedni kezdtem magamban. Lassan már úgy éreztem, semmit sem tudok jól csinálni” – meséli Erika.

Anita esete egészen más. Mindig tudta, hogy partnere, Ákos hirtelen haragú, és könnyen dühbe jön, de ez a kapcsolatuk elején még nem okozott érzékelhető problémát. Az esküvő után azonban a férfi egyre agresszívabb lett, és indulatait Anitán vezette le. Minden apróság miatt, sokszor pedig teljesen ok nélkül ordítozott, kiabált, dühöngött. A lány sokáig tűrte a megaláztatást, miközben egyre inkább próbált alkalmazkodni, megfelelni, hogy Ákosnak ne legyen oka haragudni. Azonban semmi sem használt. Amikor már nem bírta tovább, elköltözött, és beadta a válókeresetet.


Erika és Anita mindketten úgy érezték, velük van a baj, hiszen minden igyekezetük ellenére sem tudtak megfelelni párjuk elvárásainak. Nem értették, miért nem működik jól a kapcsolatuk, és miért nem képesek problémáikat megbeszélni partnerükkel. Ma már tudják, nem rajtuk múlt. Mindketten társuk szóbeli erőszakosságának estek áldozatul.

Láthatatlan sebek


A szóbeli bántalmazás a párkapcsolati erőszak azon formája, amely, bár nem hagy látható sérüléseket, de éppolyan fájdalmas lehet, gyógyulása pedig a hétköznapi sebeknél jóval tovább tart. Nemcsak az őrült dühöngés, a vad fenyegetőzés, a becsmérlés vagy egyéb agresszív megnyilvánulások minősülnek szóbeli erőszaknak, hanem – ahogy Erika esetében is láttuk – az állandó, finom kritizálás, a csöndes ridegség, az apró sértések vagy a lenéző megjegyzések is. Tulajdonképpen minden szó vagy hangsúly, amelyet bántónak, ellenségesnek, fájdalmasnak érzünk magunkra nézve.


Fontos, hogy férfiak is szenvedhetnek társuk szóbeli bántalmazásától, ám legtöbbször sajnos a nők kerülnek „rossz oldalra”. A legnagyobb gond, hogy az áldozat hiába próbálja megbeszélni partnerével, milyen fájdalmasan érintik a kimondott szavak, ez szinte sosem sikerül. A bántalmazó ugyanis foglalkozik a problémával, tagadja viselkedését, vagy egy „bolhából csinálsz elefántot!” jellegű mondattal elintézi a dolgot, elhitetve párjával, hogy ő látja tévesen a helyzetet, vagy netán hogy eleve ő a hibás. Ettől a bántalmazott önbizalma egyre apróbbra zsugorodik, a folytonos kételkedéstől pedig már maga sem tudja, helyes-e, amit hall, jogos-e, amit érez.

Ha az alábbi kijelentések igazak rád, a te párkapcsolatodban is jelen van a szóbeli erőszak.

• Gyakran gondolkodsz azon, hogyan beszélj úgy, hogy a párod végre megértsen. Sokszor az az érzésed, mintha vastag fal állna a kommunikációtok útjában.


• Ha megemlíted párodnak, hogy megbántott egy-egy kijelentésével, általában tagadja, vagy valami ilyesmit mond: „Nem tudom, miről beszélsz”, „csak vicceltem”, „túlérzékeny vagy!”. Fontos, hogy soha nem kér bocsánatot emiatt.


• Vita után hiába békültök ki, sosem érzel felszabadult nyugalmat, nem érzed lezártnak a történteket.


• Párod gyakran éppen akkor sért meg, amikor örülsz a sikerednek, lelkes és boldog vagy.


• Nem vagy csak ritkán szoktatok együtt felszabadultan beszélgetni, nevetni. Az sem jellemző, hogy közösen tervezgetnétek a jövőt.



A valódi háttér


A szóbelileg bántalmazott nők általában azt hiszik, bennük van a hiba, ők a felelősek párjuk viselkedéséért, valamint hogy egész egyszerűen nem értik meg egymást. A valóság azonban messze van ettől. A bántalmazó fél ugyanis eleve nem is akarja megérteni társát. Ő egészen mást akar, uralkodni felette. Hiába vágyik az „áldozat” együttműködésen, egymás támogatásán alapuló kapcsolatra, ha párja nem akar együttműködni, sőt egyenesen ellenségként kezeli őt.


Fórum Ordító párok »

Családon belüli erőszak »

Voltatok már megalázva? »

Méltatlan vádaskodás... »

A bántó, leszóló megjegyzések, a viccnek álcázott gúnyolódás vagy az ok nélküli megalázó szavak mind-mind arra szolgálnak, hogy a bántalmazó érzékeltesse hatalmát partnere felett. Az ilyen viselkedés oka a szakértők szerint a bántalmazót gyerekkorában érő szóbeli erőszakra vezethető vissza. A legtöbb esetben ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogyan bánnak partnerükkel. Éppen ezért véletlenül sem ismerik el, hogy valamiben is hibásak lennének.


De akkor mit lehet tenni?


• Ha felismerted, hogy szóbeli erőszak áldozata vagy, először is mérlegeld, mennyire fontos számodra ez a kapcsolat! Ha még friss a dolog, talán jobb (és sokkal egyszerűbb) mielőbb odébbállni. Ha mégis úgy döntesz, adsz még egy lehetőséget párodnak, hogy változtasson a viselkedésén, olvass tovább!


• Gondold végig magadban, társad milyen kijelentéseivel, megnyilvánulásaival szokott megbántani. Húzz konkrét határokat, majd tudasd partnereddel, hogy ezután nem tűröd el tőle az ilyen jellegű megjegyzéseket, viselkedésformát! (Ez persze még önmagában nem lesz eredményes, ne is várd, hisz eddig sem volt az.)


Jobb, ha tudod...

…hogy a fizikai erőszakot minden esetben szóbeli bántalmazás előzi meg! A kettő között általában van egy észrevehető átmenet, amikor is a bántalmazó fél egyre gyakrabban, „véletlenül” meglöki társát, összeütközik vele, vagy direkt módon elállja az útját, esetleg rálép a lábára. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy saját biztonságod érdekében mielőbb segítséget kérj! Ne várd meg, amíg elfajulnak a dolgok!

• Ezután nagyon figyelmesnek kell lenned. Amint ismét valami sértőt mond, vagy csak készül mondani, azonnal le kell állítanod! Fontos, hogy ne próbálj vitatkozni vele, ne magyarázkodj, ne menj bele a „játékba”, csak határozottan szólítsd fel, hogy hagyja ezt abba. Mondhatsz bármi hasonlót: „Soha többet ne beszélj így velem!”, „állítsd le magad!”, „ne ítélkezz felettem!”, „nem tetszik a viselkedésed!”, „nem érzem jól magam veled!”. Légy erélyes és tekintélyt parancsoló. Az is segíthet, ha egyből kimész a szobából, elhagyod a helyszínt.


• Ez a megoldás hatásos lehet, ha tudatosul partneredben, fel kell hagynia eddigi viselkedésével. Ha együttműködik veled, helyrehozható a kapcsolat. Gyakran azonban a szóbeli bántalmazók egyáltalán nem képesek érett emberi kapcsolatok létrehozására. Ilyen esetben jó, ha felkeresel egy pszichológust, aki járatos a témában. Ha teheted, mindenképpen vidd el párodat is!


ITT A VÉGÉN EZ NAGYON IGAZ EGY IGAZI PÁRKAPCSOLATRA!!!! Ha úgy döntesz, változtatsz a helyzeteden, az is benne van a pakliban, hogy elveszíted a párodat. Azonban ne felejtsd el, a tisztelet, a megértés, a bátorítás mindenkinek kijár, a párkapcsolatot pedig azért találták ki, hogy kölcsönösen segítsük, támogassuk egymást. Ekkor mondhatjuk, hogy „igen, összetartozunk”. Máskülönben szó sincs erről. Hiszen ha ezek a feltételek nem teljesülnek, párkapcsolatunkban is könnyen egyedül maradhatunk.


Ha többet szeretnél tudni a témáról, keresd Patricia Evens Szavakkal verve című könyvét (Háttér Kiadó, Budapest, 2004).

188. ab4b6bc17d (válaszként erre: 183. - Skorpió73)
2008. okt. 22. 10:34
Szülés után egészen másfajta kisugárzása lesz a nőnek... mint ahogyan a hapsik nem lesznek szebbek egy fokkal sem az ördögnél :) Érted, mit akarok mondani? Ha már most nem tetszel neki, mi lesz később? De, nem!!!! Ez annyira szemétség! Nem szeretem az ilyen igazságtalan embereket, akik ráadásul a "szeretteikkel" bánnak ilyen módon!
187. tafonta (válaszként erre: 186. - Skorpió73)
2008. okt. 22. 09:46

Volt már hasonló ebben az országban, igaz, az nagyon régen volt, de mégis megmaradt az ország, nem?

Hála égnek, most nincsen háború és romos ország sem.

186. skorpió73 (válaszként erre: 185. - Tafonta)
2008. okt. 21. 22:37

A "régi" kollégák által, akik a pénzügy világában, bankszférában dolgoznak ma is és átlátják( már amennyire lehet) a helyzetet,azt mondják nem sok jónak nézünk elébe. Még nem érezhető. Pár hónap, talán fél év. Egy nap alatt is bekövetkezhet. Nem fog érni semmit a forint. Tehát egy kenyér is több ezer-százezer lesz.

De ők vészjóslók és tényleg nem ide tartozik. Jó éjt.

185. tafonta (válaszként erre: 184. - Skorpió73)
2008. okt. 19. 08:01

Azért, mert a világ "összedől", a dolgunkat még tennünk kell. Ha arra gondolnánk mi lesz, lehetne, talán az emberiség mély depresszióba esne. Ki kell hozni az adott helyzetből a legjobbat!

A lényeg: fel a fejjel! :)

2008. okt. 17. 23:24

Mindenesetre megpróbálok "más lenni", mint eddig voltam. Másként reagálni a bántásokra, a helyzetekre. Talán kellene egy kis "nevess mindenen" tabletta.

ja és az anyagi függetlenség.

Bár most gazdasági válság jön. Mi lesz velünk? ....

183. skorpió73 (válaszként erre: 174. - Ab4b6bc17d)
2008. okt. 17. 22:33

Én is így gondolom, nagyon köszi amit írtál.

Sajnos az életben viszont egyre jobban észreveszem mennyit számít a külső. Nagyon sokat.

Egy husi is lehet szép, sőt...

De lehet, hogy én meg is híztam és elveszítettem azt a kisugárzásomat is, ami a szeretve lenni érzéssel együtt jár.

182. skorpió73 (válaszként erre: 154. - Katinkaboszi)
2008. okt. 17. 22:27

Ha benti gondja van én azt is megértem, megpróbálok segíteni neki, tényleg hagyni őt abban, hogy pihenjen és átgondolja a dolgait. De ha nem mondja el, ...pedig ha megtenné, biztos vagyok benne másként reagálnék én is a viselkedésére.

A gyerekeimet ki kell mentenem ebből az egészből.

Megpróbálom előttük nem felvenni a kesztyűt. Megtanulok ilyenkor hallgatni, bólogatni, vagy nem is tudom mit csinálni... nevetni az egészen...

181. skorpió73 (válaszként erre: 175. - Fa3d5b4d84)
2008. okt. 17. 22:15

Kedves Newmoon!

Nagyon örülök, hogy írtál. Annak kevésbe, hogy a te házasságod felbomlott.

Köszi a tanácsaidat. Megpróbálom megszerezni a könyvet.

Te szerettél volna válni?

Milyen érzés nélküle élni?

180. skorpió73 (válaszként erre: 170. - Sznebk2)
2008. okt. 17. 22:09
Ha valaki nem hajlandó a párbeszédre? Ha én kérdezem mi történt: minden rendben. Dolgom van...stb. Ha van kedve csak akkor mesél és kérdez.
179. ab4b6bc17d (válaszként erre: 178. - F21c875467)
2008. okt. 17. 14:11
Mindennek van oka. De más kérdés mindenért mást okolni.
2008. okt. 16. 08:37
Valami oka csak lehet.
177. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 176. - Mona!)
2008. okt. 16. 08:15

Ez igaz...

Csak egy házasságból talán nehezebb kilépni. És miután Skorpió is házas, ezért bátorkodtam ebből a szempontból írni.

176. Mona! (válaszként erre: 175. - Fa3d5b4d84)
2008. okt. 15. 22:39
Ehhez nem kell házasnak lenni ...
175. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 151. - Skorpió73)
2008. okt. 15. 13:27

Kedves skorpió73!

Bredamazon hívta fel a figyelmemet a fórumodra, mostanra végig is olvastam.

Akárhogy is nézem, mi tényleg sorstársak vagyunk. Amiket leírsz, egyértelműen a lelki terror "tünetei" közé tartoznak. Valaki ajánlott nekem egy könyvet, Patricia Evans-tól a "Szavakkal verve"-t. Megvettem, és elolvastam. Érdekes, hogy mennyire komplex személyisége van a lelki terrorizálóknak és érdekes, hogy időnként az "áldozat" is - nem tudatosan - mennyire tehet arról, hogy táptalaj legyen biztosítva a folyamatos terrornak. A saját házasságom volt erre a példa.


Mostanra túl a váláson és a sebeimet nyalogatva annyi tanácsot tudok adni neked, hogy próbálj meg nem kiszámítható lenni a férjeddel kapcsolatban. Értem ezalatt azt, hogy amikor kezdődik a "bántás", ne úgy reagáld le, ahogy szoktad. Ha máskor adott szituban hallgatásba burkolóztál, ne tedd. Vagy fordítva.


Olvasd el a könyvet, az konkrét tanácsokat ad adott helyzetekre, állítólag az ilyen házasság is megmenthető, ha mindketten akarjátok. Nagyon remélem, hogy ez így van/lesz!


Kitartást neked!

174. ab4b6bc17d (válaszként erre: 159. - Skorpió73)
2008. okt. 15. 08:51

Tudod, skorpió, ez olyan dolog, hogy nem ő hordta ki azt a két gyereket... és nem mindenki olyan szerencsés testalkatú, hogy élete végéig sovány marad! Most nem akarok az eskütökre utalni, de mégis van abban némi igazság, hogy jóban-rosszban kiálltok egymás mellett, ha szeretitek egymást... most, ha rajtad van egy pár kiló felesleg, akkor már megszűn szeretni? Szerintem az ilyen szeretet soha nem volt az igazi! - és ezek nem hangzatos szavak, ez az igazság. Elvégre ő sem fiatalodott.... te is mondhatnád neki, hogy mit tudom én, mije változott negatív irányba... engem mindig felháborít, ha a férjek ezzel vagdalóznak, hogy a feleségük tehén lett az évek során... már bocsi, de duckón is lehet szépnek/csinosnak/ápoltnak lenni, sőt, kívánatosnak! Ez nem súly kérdése! Szóval, ha szerintem ez a baja... te is nyugodtan a képébe vághatod, hogy neked is van már pocakod, vagy mit tudom én, mi változott rajta az évek során. Ha szeretünk valakit, ez pozitiv irányba tolódik.


Jó, nem azt mondom, hogy kell a túlsúly (én magam is küzdök ellene nap mint nap), hiszen egészségileg sem szerencsés, de azért álljon meg a menet és mentsen meg az Isten az ilyen férfiaktól, akik azt hiszik, hogy a terhességekből csak soványan lehet kikerülni.

173. ab4b6bc17d (válaszként erre: 157. - Skorpió73)
2008. okt. 15. 08:44
Jaj, skorpió, newmoon is pont így jellemezte a férjét... a Lelki terror című írásában és fórumban. Ezeket a hapsikat össze kéne kötözni, annyira hasonló a pálfordulatuk, sajna a lehető legrosszabb irányba, mert ezeket a lelki sebeket, amiket okoznak, már sosem lehet megcsomózni. Vagyis az a bog mindig ott marad. Főleg a gyerekek lelkén...
172. Sznebk2 (válaszként erre: 171. - Katinkaboszi)
2008. okt. 14. 22:58
Ez nagyon igaz! Muszáj, hogy legalább az alapelvekben egyetértsenek a szülők, nehogy az egyiktől ezt a másiktól azt hallják, tanulják. Igen, kényelmes az apának kimaradni, az anya meg ilyenkor "védelmébe" veszi a gyereket és majd ő neveli.
2008. okt. 14. 22:53

Azt hiszem, sokszor nagyon nehéz a helyes középutat megtalálni, ami mindkét félnek egyformán megfelel.

Az biztos, hogy a gyerekek egyedül nevelése sok házasságban szétválasztja a feleket, mert az apák nem érzik a sajátjuknak a gyermeküket, az asszonyok pedig mindig azt hiszik, csak az a jó, amit ők tesznek a kicsijeikkel és csak ők tudják mi a jó nekik.

Pedig ez nem igaz. a gyerek-ek mindkét félnek ugyanolyan fontosak és mindig együtt, nem külön kell őket nevelni, mert nem lesz más apaképe a felnövekvő kicsinek, és hasonló módon fog ő is viselkedni a saját házasságában.

170. Sznebk2 (válaszként erre: 168. - Skorpió73)
2008. okt. 14. 22:49
Én ilyenkor azt szoktam mondani, kösz, hogy kérdezed, amúgy tüdőgyulladásom van. És nevetünk. Szóval erről beszéltem. Te nem mondod, mi esik rosszul, ő meg nem biztos, hogy nem kíváncsi rá, csak figyelmetlen. Mert más van az agyában. Te nem mondod, hogy mi volt a dokinál, így ő nem kérdez. És így hal el köztetek a párbeszéd. És szépen, vagy nem szépen éltek egymás mellett, egy lakásban, de nem együtt.
169. Sznebk2 (válaszként erre: 167. - Skorpió73)
2008. okt. 14. 22:46
Szerintem többről van itt szó. Barátnőméknél esküvő nem volt, de két gyermek megszületett. Egy borzalmas napon kiderült,hogy a "férje" másfél éve nem dolgozni járt el naponta, hanem füvezni a haverokkal, amitől persze bekattant. 5millió adósságot halmozott fel, zárt osztály, öngyilkossági kísérlet, kikészítette az egész családot. Ő volt a szemét, a kegyetlen, a nemtörődöm. Mint utólag kiderült, nem bírta elviselni, hogy a bnőm olyan pletykás volt, hogy - tényleg ígyv volt - mindenki tudta a szexuális életüket, az összes közös dolgaikat. Semmit nem hagyott meg kettőjüknek. ezen nemtudott a férj változtatni és így menekült el, csak rossz utat választott. mert gyenge volt. Szóval az érem másik oldalán látszólag nem értjük mi van, és ha akkor mindketten leülnek, talán nincs az egész. nagyon durva.
2008. okt. 14. 22:42

Az önbizalomhiány sokszor állandó visszaigazolást akar. Érezze, hogy szeretik, hogy szükség van rá. Ugyanakkor én sokszor csak negatív dolgokat kapok..."miért nyitottad ki az ablakot, megy a fűtés, miért nem...." Egyik nap elmentem orvoshoz, mert nem jól éreztem magam. Meg sem kérdezte mit mondott.

Előző nap pedig adta a tanácsokat, mit kellene tegyek, tornázzak, egyek ezt és ezt, sétáljak a friss levegőn stb....

167. skorpió73 (válaszként erre: 165. - Szeged42)
2008. okt. 14. 22:30
Tudod az a furcsa, hogy a férjem nagyon elégett, vagy csak elégedettnek tűnik önmagával szemben. Önbizalma van és határozott. De az is lehet, hogy ez csak álca..? Többet kellene "udvarolnom" neki.?
166. skorpió73 (válaszként erre: 162. - Szeged42)
2008. okt. 14. 22:28
Nem próbáltad meg megbeszélni? Titkok ...és feleszmélések. Nem lehet elmondani....,? Ennyire büszkék? Vagy ennyire gyávák vagyunk.
2008. okt. 14. 22:24
Az ember megpróbálja megtalálni önmagát, és mivel változott a világ, nem találja bent a helyét. Elkezdi félteni a fiatalságát, kezdi úgy érezni hogy már nem vonzó, már nincs jó humora, már nem az a jópasi... és hiába állitod az ellenkezőjét, nem hiszi el, én sem hittem....
1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook