Ti támogatjátok anyagilag a gyermekeitek életkezdését? Ha nem, akkor miért nem? (beszélgetés)

holnap a fiam már megy dolgozni :) szabin volt , mondtam neki h megnéztem a neten a spár akciós újságát , 1-2 dolgot felírtam neki , néha ugyan morog , de azért megveszi amit kérek :) megzsaroltam , mondtam neki , ha enni akar ....... én 40akárhány évig cipeltem a cuccot :( és abból 30 évig a faluvégére :( most pedig ő a SOROS :))))))))) én + a piszok zsaroló :)

volt 1 kolléganőm aki a hegyen lakott , szegény csípőficamos volt , nem lehetett könnyű a hegyre felmásznia ! de mindennap ridiküllel ment haza , pedig , ha csak 1-2 kilónyi cuccot felvisz v felvitet a családjával , akkor nem kellett volna hétvégén azért külön lemászni a hegyről és szatyrokkal megrakodva visszafelé , naponta ott mentünk el a bolt mellett :(

Na azt én sem.

Viszont kaptam kölcsön nagyobb összeget tesómtól, aminek felét már visszaadtam, másik felére, ha Isten engedi, júliusban lesz lehetőségem. Ha ezen túl leszünk, a hátralévő hiteltartozás már egyáltalán nem izgat. Megoldjuk.

Nem tudok eléggé hálás lenni a szép gesztusért.

Melyikre gondolsz?

Volt egy akció, talán nyolcvanas évek vége felé, kilencven elején, amikor a felét elengedték. Na, azt kihasználtunk, noha elugrott az autó és tíz évig nem vettünk helyette.

Szerintem akkor babrálnának ki veled, ha kötnének mással eltartási szerződést, vagy végrendelkeznének a ház idegenre ruházásáról.

Mert így nagyon úgy néz ki, alig várod, hogy eltakarodjanak, különben nem lenne téma...

Én igazán nem akarlak megbántani, de ahogyan itt olvasgatlak, valahogy az az első gondolatom, hogy mennyire örülök, hogy a saját gyerekem nem olyan, mint te.

22 évesen mentem férjhez, 25 évesen szültem, hát képzeld el, az első években eszünkben nem jutott a gyerek jövőjével foglalkozni. Fiatalok voltunk, szerettünk élni, utazni, szórakozni. Szörnyű, de minden évben nyaraltunk, félretett pénz, egy fitying sem.

Rendszerváltáskor alapítottunk egy céget, élveztük, hogy a magunk urai vagyunk, a többletet visszaforgattuk. Kényelmesen éltünk, vettünk egy autót.

Később, a gazdasági válság miatt, a cég a csőd szélére került, akkor néhány évig úgy éltünk, hogy sosem tudtam holnapra vásárolni, és gond volt az új cipő.

Gyerek akkoriba lett gimnazista, és nem tudtuk az igényeit finanszírozni. Sosem panaszkodott. Vakációban dolgozott, évközben korrepetált, fordított, tolmácsolt, oriflamezett.

Közben meghalt a nagyanyja, akinek a lakását annak idején mi vásároltuk meg. Na, az az övé lett volna. De neki nem kellett. Ő külföldön akart tanulni, egy különleges szakon, erre ráment a nagyi lakása. Nem is volt elég.

Valahogy nem siratja. Azt mondja jobb befektetés volt az egyetem. Már van saját háza, amit ő vásárolt a párjával. Ja, van hitelük, de valahogy ettől sem boldogtalanok.

Én eddig még nem szorultam rájuk. De tudom, hogyha mégis, számíthatok arra, hogy segíteni fognak.

Én sajnállak téged. Rossz lehet neked. És nem a szüleid miatt.

Anyumnak az volt , tanácsi......de olyan , amiből ők csináltak hajdanán lakást , mert 1 volt kispékséget + üzletét odaadták 3 pékcsaládnak , h lakást csináljanak maguknak , nem ingyen kapták , akkor abból a pénzből itt a falunkba felépült 1 ház , 1 új ház :) mert ez a lehetőség jó volt ugyan , fedélhez jutottunk általa , de a 46-ban államosított és még 20 évig használt kis péküzem messze nem volt új attól , h ők felújították :( de közel volt mindenhez , fél órányira volt gyalog a munkahelyünk....... ott lakott mellettünk a hajdanvolt tulaj is , akitől a lakását legalább nem vették el :( csak a pékséget + .......

én azon csodálkoztam akkoriba , h miért képzelték azt a benne élők , h marad nekik még akárhány éven át a kedvezményes árú bérlés lehetősége ?! mert a falunkban éppen úgy felajánlották megvételre a benne élőknek azokat a zuttyadt kis sváb v paraszházakat amiket hajdfanán elvettek az előző tulajoktól :( nincs az életbe semmi ingyen / legalábbis a köznépnek ! /

Igaz :)

Igényes-igénytelen ... Ezt inkább az adódó, meglévő lehetőségek kihasználására szoktam érteni.

Van szappanom, vizem, ezért nem vagyok igénytelen, mert tisztálkodom.

A szomszédom is igényes, pedig nincs pénze tőkehalmájra, de a lehetőségekhez mérten igyekszik nem csak zsíros kenyérrel jól lakni, vesz zöldséget, gyümölcsöt is műköröm helyett.