Ti hogyan vezetitek le a hirtelen jött, hatalmas dühöt pohártörés nélkül? (beszélgetés)

Jó módszert agykontroll.

Le tudod vele vezetni a stresszt, tudod kontrolálni az indulataidat és nem törsz zuzol :))

Ha nekem bárki elkezdene poharat ill. tányért törni, egyszerűen nyakon önteném egy pohár hideg vizzel.Útálom a hisztériát és sosem tűrtem.

Egy felnőtt tudjon önuralmat gyakorolni.Ennyire egyszerű.

Na igen, teljesen más világ, értékrend, de hasonó kromoszóma így igazán soha nem menekülhetek...

Az a baj, hogy pl. akármilyen pasival voltam együtt, vagy valamelyik barátnőmnek akartam kiönteni a szívem, mindenki azt mondta: ó, nálunk is ez van... pedig nagyon jól tudom, hogy meg sem közelíti azt, ami ebben a házban megy. Törtem már be háromszor ajtót is, egyszerűen eldurranok és kész... :)

Elköltözni azért is nehéz, mert itt kaptam munkát, ahol lakunk + a szomszéd településen, így logikus, hogy míg nincs más, itt lakom. Viszont az is hátrány, hogy kis falu, nem tudok hová/mibe menekülni...

"Vagy ha van külön szobád hangszigetelés. "-Mint Daninak a Barátok köztbe:DD Nah jó,nem szemtelenkedni akarok.

Nincs olyan rokonod akihez költözhetnél?Vagy barátodhoz v szüleihez?

Rajtam már az étkészlet földhözvágása sem segít. Néha úgy érzem, teljesen meg tudnék bolondulni, vagy már bolond vagyok, marnám az arcom stb, lehet néha még ölni is tudnék... Pedig vannak módszereim a jókedv kialakítására, és tartani is tudom, ha idegesít valaki, nem érdekel, elkerülöm, nem foglalkozok vele stb. De van egy ember, aki olyan állatot tud kihozni belőlem egyetlen ingerült, vádló szavával, ami egy hadsereget is le tudna gyilkolni, Ő anyám... 23 éves vagyok, mikor 16 voltam, még mindketten azt hittük, hogy csak a tinikor, elmúlik, de már nagyon rég beértem, a viszonyunk viszont egyre rosszabb. Azt azonban nem tehetem meg, hogy elköltözök itthonról. Miből? A keresetem minden összevetve csak kajára elég... Pedig jó anya, csak szakmáját, életét tekintve nem épp erős idegzetű és én már nem bírom tovább, főleg mivel észrevettem, hogy ha így folytatom, mire annyi idős leszek, mint Ő, rég diliházban fogok ülni... Mikor kollégista voltam mindig forgó gyomorral jöttem haza, de hosszú lenne elmesélni (pedig itthon senki sem alkoholista, anyám értelmiségi, aki mindennek és mindenkinek meg akar felelni és engemis meg akar feleltetni, még ma is)...

Apám persze mindig mellette áll, ha rólam van szó, barátomat alig látom, ő sem tud segíteni...