Ti hogyan vezetitek le a hirtelen jött, hatalmas dühöt pohártörés nélkül? (beszélgetős fórum)
Olvasd el az Anyák és lányaik c. könyvet. A legtöbb nagyobb könyvesboltban kapható. Tele van a Te és az én anyukámhoz hasonló esettanulmányokkal.
Nálunk is mindennapos volt, hogy ellentmondásba keveredett. Pl. 18 voltam, mikor az első barátomat hazavittem, s mikor szakítttunk, közölte, hogy ide soha többé senkit ne hozzak mert nem fog hetente (!!!) másnak ágyazni. S aztán mikor senkit nem ismertek azon háborodott fel, hogy milrt nem vagyunk nálunk, otthon:) Mondtam neki, hogy megkíméljem az ágyazástól....egyébként mindeféle rüfkének elhordott, majd utána nem győzött bocsánatot kérni.(összesen 3, 2 éves kapcsolataim voltak...) Sőt, még azzal is meggyanusított, hogy drogozom (pedig azt én tényleg annyira nem, olyan nagyon félek tőle, hogy a füvet sem mertem kipróbálni)...most már azt mondom, nagyon féltett, de akkor is megkeserítette ezzel a mindennapomat....
Nálam lassan négy éve, hogy megszünt az önkényuralma. Csak mikor látogatóba jön, vagy éppen itt felejti magát nálunk, na akkor szokott rombani a "bomba". Múlt évben öt hónapig ápoltam, mert segítségre szorult. Nem az esett nehezemre, hogy csomó plussz munkával több volt, hanem maga a személyisége olyan az anyámnak, kibirhatatlan. Mindenkiben a rosszat látja, csak ő az aki mindent jól csinál. Akaratát tüzőn vizen véghez visszi, nem érdekli olyankor kin és hogyan, keresztűl gázol. Saját gyerekeit is olyankor "eltiporja" csak amit a fejébe vesz annak úgy kell történie. Melette megszűnik az akarat, és folyamatosan azt keresi mibe tudna bele kötni. Kétszínű ami a legrosszabb, soha nem tudhatom, mikor van ő a támadó pozíciójában. Csak sejtem, folyamatosan mert minden szomszédjára haragszik. Nagyon nehéz olyannak elfogadnom amilyen. Csak nem tudtam megváltoztatni, és már nem is akarom. Most ott tart a dolog, én még mindig nagyon szeretem őt mert az anyukám. Csak remélem ő is szeret engem, mert ha igen akkor frankón tudja titkolni. Lazzában kezelem a dolgokat simán mikor látom anyám forma egyre kapcsolt keresztül nézek rajta. Mert senkinek nincs joga az életünket irányítgatni, még ha az a személy az édesanyám akkor sem. Ha egyszer féfjhez mész jó tanács, távol a szülői háztól. Mert különben szépen be lopakodik az életetekben és továbbra is intézkedik az ilyen szülő. Tapasztalatból írom, persze tégy mindent úgy ahogy a szíved diktál. Légy önmagad, és soha ne engedd más vezérelje a te utadat. Boldog életet kivánok, és nyugi a dilizés nem old meg semmit. Gondolj arra mikor dilizel, olyankor ő őrül nagyon. Mert mindig a hatalmukat gyakorolják valakin, és ha nincs más, családtag is lehet. Számukra csak az a fontos uralkodnak, és irányítgatnak. Fontos döntéseket amit nem az anyukának kell eldönteni, na ezekre szivesen csapnak le. Légy önmagad ne engedd az életedet befolyásolni.
Van itt a neten olyan letöltős oldal,majd a kölköm megmondja hol,de most bealudt:-)
Annyiszor láttam már ezt a filmet és nem tudom megunni....jók a szereplők és jó történet,szóval szuper:-)
Honnan lehetne leszedni ezt a filmet? Filmes szakot is végeztem, de még nem hallottam róla... kezd érdekelni! :)
Kedvenc filmem....
Nekem is mondta anyukám,hogy ilyen gyereket kíván mint én voltam,aztán lett két fiam,de azért maradtam a sereghajtó mint igazi oroszlán,de a csatáink megvannak hol néha hol gyakran:-)
Igen, nálam is pont igy van:-) Egyszer apukám viccesen megjegyezte, hogy ha egyszer anya leszek azt kivánja oroszlán jegyben szülessen a gyerköc, hát beteljesült a kivánsága, fiamban magamat látom teljes mértékben:D
Egyébként imádom a Hideghegy c. filmet:-)))
Gondoltam,hogy az vagy...amúgy én is.Ordítok,aztán meg is nyugszom amint kiadtam magamból,majd közlöm az illetékessel,hogy amit mondtam az úgy van,de ahogy mondtam azért bocsi:-)hát ilyen vagyok én:-)
Igen, ráadásul a fiamnak is, naponta megvivjuk a kis csatáinkat:D
Ismerős :) Amúgy egy ilyen "idegbaj" nálam se tart túl sokáig (bár a végéig nézve azért nem 5 perc), hisz megoldom én ezt magammal, viszont sok ilyen kis idegbaj egy idő után kész őrület... :)
Szia! Én zenét hallgatok, de jó hangosan persze füllhalgatón keresztül vagy beülök a kocsiba és kivezetek a világból:-). De sajnos orditós tipus vagyok, ráadásul nem is akármilyen, olyan igazi oroszlánként üvöltök, mentségemre legyen mondva 5 percig tart a roham utána már nevetek.
Ja és ami a legjobb: az ellentmondásossága... Egyszer azt állítja, "ez a fiú nem szeret igazán és te sem őt", "ez a fiú csak a szexet akarja tőled a piros szobádban", majd mikor összekapok a sráccal és szakítok vele egy napra azt mondja: "normális vagy?", "nem fogsz jobbat találni nála"... és ez több szituációban van így . Igazából most, hogy írom ezeket, már nem is értem, miért foglalkozok ennyit vele. De mivel együtt lakunk, nem nézhetem levegőnek és nem járkálhatok füldugóval...
hátam = hátuk
hoztam = hozhatok
:)
Akkor örülj magadnak, mert szerencsés vagy...
Barátnőm nekem nincs, csak barátaim, bár ebbe soha nem szólt bele úgy, nyíltan, ahogy te írtad, csak miután elmentek, a hátam mögött elmondta, mik a "megérzései", előttük nagyon meg tudja ám játszani magát... Ezért van az, hogy csak főiskolán tudtam tartós barátságokat kialakítani, mert nem látta őket és csupán két fiút hoztam eddig haza, egyik mostani párom. Ez utóbbinál már azt mondja, ha ezt is elhagyom, akkor nem hoztak többé senkit haza, majd csak ha egyedül lakom, mert milyen dolog, hogy MINDEN HÓNAPBAN mást hozok haza. Másik tulajdonság: túúúloz. MOndom, eddig 2 fiút, egyiket fél évvel a másik előtt, másikat (mostanit) pedig csak azért, mert Ő hozott haza egy helyről, mikor legelőször itt járt (szóval még nem is volt a párom konkrétan, csak megkímélt a buszozástól)...
Én értem... de sose lennék olyan idegbeteg hogy törjek zuzzak!!!
jéééézusom, ez azért tényleg mindennek a teteje..:(
A barátaidat, és a barátnőidet meg végképpen ne engedd neki, hogy ő döntse el. Ki a jó, és ki a nem. Mert drága anyukám egyszer gondolt egy nagyot és úgygondolván a barátnőm nem hozzám való majd ő szépen elzavarja ha megint jön. Erre tudatam vele, ne merészelje ezt tenni, mert ilyent soha nem csináltam, de ő lesz az aki a házamból ki fog akkor menni. Nagyon meglepödött és csak azt hajtogatta, minek barátnő egy férjes aszonynak. Ez is egy lütyü felfogása a sok közül.
Ezen napi szinten nagyon egészségtelen rágódni. Azt nem tudom mit müvel a te anyukád, de az enyém amit csak lehetet mindent elkövetett, hogy megnehezítse az életemet. Olyan dolgoktól fosztott meg, amit csak ő tudott volna nekem adni. Folyamatosan az érzelmeimen keresztül támadott, kihasználta ellenem. Egy nagyon visszataszító dolog az egy a sok közül azért pl: Mikor férjhez mentem akkor közölték velem ha elmerek más községbe költözni, ki leszek tagadva, hogy többé nem leszek a lányuk. Millió érzelmi bántás ért tőle, de feltudtam dolgozni. Szerintem ez valami betegség náluk, mert hihetetlen amit véghez tudnak vinni. Nem szabad napjaidat keserűségben élned, próbálj ennek ellenére higgadtan viselkedni. Mert mint írtam az idegeskedéssel is az ő malmára hajtott a vízet.
ÉN is szeretem, mint írtam, nagyon jó anya amúgy, sokkal különbm mint azok az anyák, akiket gyerekkoromban irigyeltem, mert lazák voltak a gyerekeikkel, csak nagyon végletes lett mára már ő is. Igen, ma is meg akar változtatni és igen: tudom, hogy legbelül elégedett magával, amiért fel tudod engem is idegesíteni, sőt ebből általában azt szűri le, hogy akkor csak jogos volt a gyanakvása (vki, vagy vm iránt), mert felbosszantott, mikor felhozta........
Ennek nem egy, bizonyos oka van, hanem rengeteg kicsi, ami folyamatosan gerjeszt.. persze, hogy van magával baja, minden lelki okot ismerek, ezért nem értem, miért teszi ezt velem is...
Én arra gondoltam,hogy anyukádnak van gondja első körben saját magával és azért kötekedik,veszekszik veled stb
De le kell menni a probléma gyökeréig,valami régi oka biztos van ennek a rossz viszonynak,csak soha nem beszéltétek ki-meg.
Segít az is 1-2x, de rendszeresen ez nagyon nem jó. Ezt saját tapasztalatból mondom.. Nekem hasonló problémám volt annyi különbséggel, hogy én nem zúztam, hanem azon bosszultam meg tettlegesen, aki felbosszantott, ezért tanácsoltak el még annak idején az iskolából. Aztán elkezdtem komolyabban sportolni, ez annyira lefárasztott, kiadtam magamból azt a sok dühöt és fájdalmat, hogy utána nem éreztem azt, amit korábban, sokkal nyugodtabb, türelmesebb, kiegyensúlyozottabb lettem.
Próbáld ki ezt a módszert, nem veszítesz vele semmit!
Amig közel laktam anyámhoz énis tiszta dili voltam. Most arább költöztem, de nem elég messze. Valamivel azért igy jobb már. Ha mégegyszer kezdeném az életem elölről az amit másként csinálnák 100 km-rel távolabb költöznék anyámtól. Egy poharat törtem el életemben, de öszíntén megbántam. Semmi értelme, akárhányat is fogsz összetörni, nem old meg semmit. Az ilyen szülök ellen egy a megoldás, az pedig a távolság. Most megkövezhetnek amiért ilyeneket írtam, de senki ne azt gondolja nem szülőszerető az ilyen ember. Csak élete mindenkinek egy van, és bizony néha az anyukák simán keresztűl gázolnak a gyerekeinek az érzésein. Pedig ha nem tudsz onnan elkerülni, akkor is hagyd abba a tördelést, mert ha hiszed hanem, az anyukád még abban is a hatalmát éli ki ha téged ilyen szintre feltudott bosszantani. Ha olyant mond amit te nem tartasz jogosnak, legegyszerübb védekezés ellene ha simán otthagyod, és biciklizel inkább egyet. Amúgy azért tud úgy fájni a dolog mert ilyen helyzetekben az történik aki megbánt azt nagyon szereted, és az érzelmek összecsapnak miatta. Annyi fájdalmat és csalódást kaptam az anyámtól, de ennek ellenére én mégis szeretem. Irányítani akar gondolom, nem akarja megérteni, hogy felnőttél.
Na várj, te nyírteleki vagy?? Ha igen, akkor elárulhatnád, hogy itt a Nyírségben hol lehet olcsón zsákot szerezni. :)
Ha tudod hová rakni,szerezz be 1et,mert szerintem ennél jobb levezető nincs a földön!!! ):-}
Szerintem a kiváltó ok nemnormális. :)
Sokan tanácsolták már, hogy a higgadtság a legnagyobb fegyver az energiavámpírokkal szemben (bár ismerek olyan, hasonló vámpírt is, aki teljesen nyugodtan szív le), de nem mindig működik, nem mindig tudok nyugodtan válaszolni, mert látom rajta, hogy látja rajtam, hogy mindjárt úgyis robbanok. :)
Ja igen, okosság... nos Ő tanár, alapból "okosnak" kellett lennem mindig, ezért jól tanultam, sőt fősulin is kitűnőre diplomáztam (pedig ott már azért rendesen ki is éltem magam), de ugye ez nem elég... soha nem úgy fogta fel ezt, mint egy dolgot, amire büszke lehet, hanem mint egy - nevelésből fakadó - következményt, ami természetes... :P
A legjobb, mikor még mai napig más nők gyerekeivel példálózkodik, annak ellenére, hogy tudja, nekik is van saját keresztjük, ahogyan azt is: az ő lánya már úgysem fog megváltozni az álata kívánt irányba. Már rég nem változik, úgy ahogy "kéne".
További ajánlott fórumok: